Laura Amerikája

Amerikában mindenről vezetnek statisztikát és a listákat közzé is teszik. Érthetően, rendszerezetten. Laura előkelő helyen szerepel az egyik fontos mutatóban.

A büntetődobó-listán az 5. helyen található, 10 meccsen 34 büntetőből 29-et értékesített és ez 85,3 százalékos átlagnak felel meg.

Ebből is látszik, hogy dobásbiztonsága fejlődött, a legutóbbi meccsen pedig már jónak láttam a mozgáskoordinációját is. Senki ne értse félre, ahhoz mérem, amilyen volt! Dinamikus, de mégis ütemtelen megindulásai ugyanis komoly terhelést jelentenek a lábaknak.

A Tritonokat mások is képviselik ezeken a listákon. A csapat egyik erőssége, a 182 centis Alex pl. első a lepattanók megszerzésében, és labdaszerzésben is az 5., míg az idei pontfelelős Ariel a 6. a pontátlagban. Teljesítménye nagyjából megfelel Laura 2 évvel ezelőtti számainak. Labdaszerzésben Kaitlynn tudott még elcsípni egy 8. helyet.

Ezek persze csak számok, a lényeg, hogy meglegyen a rájátszás abban a bajnokságban, amelynek első három csapata nagyon erősnek tűnik és az UMSL számára idén a legjobb 8 megcsípése lehet a reális cél.

Hat órányi buszozás egy gyönyörű nemzeti parkon keresztül turistának minden bizonnyal felejthetetlen élmény, de egy sportolónak, különösen, ha ez este történik, inkább fárasztó megpróbáltatás egy idegenbeli mérkőzés előtt.

Az Arkansas Tech ellen játszották utolsó felkészülési mérkőzésüket a Tritonok a jövő évi nagy bajnoki menetelés előtt.  64-55-re nyertek, amely nem várt eredmény. A Tritonoknak így már 7 győzelmük van, szemben a 4 vereséggel.

Laura a második negyedben lépett először pályára. A szokásos 4-es posztra cserélték, amelyet szerintem sosem fog megszeretni. Aztán kikerült a megszokott posztjára, a szélre. Itt már kialakított magának helyzeteket és eredményes is volt. Nem annyiszor, mint azt korábban megszoktam, de a kosárlabda, amelyben egy viszonylag kicsi gyűrűbe kell bejuttatni egy nagyobbacska labdát, a bizalomról is szól. Ebből, úgy érzem, hiányt szenved, így a vállalásai olykor dacosak. Sebaj,

ma is játszott 18 percet, szerzett 6 pontot, leszedett 2 lepattanót és ezekkel is építi magát. 

Arról már nem is beszélve, hogy a harmadik negyedben, 8 pontos hátránynál szállhatott be ismét, és része volt annak az 5 perc alatt lezavart fordításnak, amely megalapozta a későbbi győzelmet.

Az igazán fontos mérkőzések 2019-ben jönnek, mindjárt január 3-án az első, a Bellarmine ellen. Inkább nem mondok semmit, és bár ez a mai meccs bíztató volt, de a tippmixen csak hendikeppel fogadnék az UMSL-re.

Eljött a karácsony és Laurával ismét a technika segítségével találkoztunk az ajándékozás estéjén. Köszönet Sir Timothy Berners-Lee-nek, az internet, a "www" kifejlesztőjének.

9000 km ellenére egy pillanat alatt Stamping Ground Budapestre érkezett és viszont.

Közösen bontottuk az itthoni ajándékokat, hogy Laura szívből örüljön unokahúga ajándékainak és elcsodálkozzon a miénken.

Amerikában 24-e még nem ünnep, holnap, azaz ma lesz az ajándékozás, hogy 26-a ismét munkanapnak számítson.

A Tritonok 12-e idén tehát újra amerikai szüleinél ünnepel. Köszönet érte Marcia és Gary! 2012-ben ők voltak azok, akik Kentuckyban befogadták és felejthetetlen 10 hónapot töltött náluk. Belecsöppentve őt egy másik, amerikai és egyben világian elkötelezett vallásos világba. Gary ugyanis egy helyi kisegyház vezetője. Új, más életforma, amelybe a kutyatenyésztés éppen úgy beletartozik, mint a megkérdőjelezhetetlen hitt Jézusban.

Szia Lou, te vegyesszemú pitbull!

Közösség, amely Lorka élettapasztalatához sokat tett hozzá. Szeretet, tisztelet, keresztényi odaadás. Családi örömmel fogadták, immár másodszor, Kevint, lányom amerikai barátját. Na jó, Gary célzása: "örömmel jövök Magyarországra, ha én celebrálhatom Laura esküvőjét" meglepetéssel ható egyértelműséggel figyelmeztetett az élet realitására.

Ebben a blogban persze a kosárlabda sosem maradhat el, Laura az utolsó meccs óta minden nap másfél órás dobóedzést tart magának, így volt ez tegnap is. Helyes, 30-án meccs egy erős gárda ellen. Utolsó felkészülési mérkőzés a bajnokság érdemi megkezdése előtt. Láb rendben, dobóformán mindig van csiszolnivaló, már csak a játékhitet kell megacélosítani és eljuttatni az edzők felé. Továbbra is bízom a rájátszásban, amelyet idén nehez lesz elérni a tavalyi álomszerű bajnoki elődöntő után.

Statisztika-javításra jó volt, egy kicsit mozogni szintén, de sportértéke kevés volt az Oakland elleni meccsnek. A szerény ellenfél ellen sorokat cseréltek a Tritonok. A vége sok-kevés (86-38) lett.

Laura kicsit lassan kezdett, hogy a végére 6 pontig, 3 labdaszerzésig és két lepattanóig jusson.

Mint apa keveseltem a játékidejét (12 perc), de hát ez van, mindenkit pályára léphetett.

Most hosszú szünet következik a karácsonyra való tekintettel, hogy a bajnokság beindulása előtt meg egy erős ellenféllel megmérkőzzenek az óév végén.

Hajszál híján színjelesre teljesített Laura a félév végén. Pontosabban az lett, hiszen a németből kapott "A mínusz" magyar osztályzatban olyan ötös alának felel meg.

Ha jól emlékszem, ez a legjobb tanulmányi eredménye Saint Louisban.

Ez nem csoda, hiszen negyedikben már csupa olyan tantárgyat választhatott, amelyet szívesen tanul. A nevüket nem tudom, de kreativitás, szervezőkészség, reklám- és arculattervezés, a fejemben így áll össze az egész. A lényeg, hogy 5 tantárgyból ez csodálatos eredmény, mert Amerikában a 4.0 a csúcs. Jó, Charlestonban volt már neki ennyi is.

Szerdán egyébként meccs, újra pályára léphet, a hétfői orvosi ellenőrzésen simán átment az agyrázkódásgyanúja után. Könnyű ellenfél vár rájuk karácsony előtt, hogy az ünnepek után beinduljon a bajnoki nagyüzem. Kosárlabdában a január és a február a két legfontosabb hónap. A tavalyi 21-6-os szezont lehetetlen volna megismételni, de ha a 8. helyen becsúsznának a rájátszásba, az már nagy szó volna. Ehhez Laurának is sok pontot hozzá kellene tennie, különösen a verhető ellenfelek ellen.

Egy agyrázkódást nagyon komolyan vesznek Amerikában. Egy agyrázkódást mi is komolyan veszünk, különösen, ha Lauráról van szó. Történt, hogy a keddi edzésen saját csapattársa könyökölte le Lorkát. Az a lány, aki a tavalyi súlyos sérülésénél is ott volt.

Hatalmas dudor a fejen, hogy este jöjjön a fejfájás, enyhe szédülés, fényérzékenység és korai lefekvés.

Látták ezt rajta a másnapi edzés előtt és azonnal csináltak egy agyrázkódástesztet. Olyasmit, mint amilyet az NFL-játékosoknál is végeznek a mérkőzések alatt.

A lényeg, hogy 4 nap teljes pihenő, még sétálni is csak lassan szabad, így pénteken és vasárnap nem játszik. Aztán hétfőn még egy orvosi ellenőrzés. Itt remélhetőleg azt állapítják majd meg, hogy enyhébb sérülése van csupán és újra edzhet.

Megjegyzem jókor és egyben rosszkor jött ez a kényszerű szünet. Pont kezdett formába lendülni, a mérleg másik serpenyőjében viszont a vizsgaidőszak beadandói és térdének pihentetése áll.

A meccseken tehát ott lesz, de nem léphet pályára. Egy könnyebb ellenfél, majd egy divízió I-es csapat vár rájuk. Laura közelről tanulmányozhatja a hétvégén társai játékát, taktikáját. Az edzők pedig meglátják, hogy nélküle mennyit is ér a csapat.

Minden győzelemnek örülni kell, még az olyannak is, mint amilyen a szombati volt. Lehet, hogy a mezőny leggyengébb csapatával játszottak a Tritonok, de legalább 28 ponttal nyertek (82-54), amely elvárás ilyen esetben.

Laura első csereként lépett a pályára, 23 perc alatt 15 pontot szorgoskodott össze.

Ehhez hozzátett még 4 lepattanót, 3 gólpasszt és 2 szerzett labdát is.

A pontjait a palánk alól szerezte, de ebben volt leindítás és egy, a sűrűben összeszedett labda utáni nagyon laza csuklóval kivitelezett pöttyintés is.

Mondjuk a második félidőben vagy 12 percig közelről nézhette a meccset, de a végén újra megmutathatta, hogy mit tud.

Konferencia meccsen idén először jutott 10 pont fölé, amelyet Amerikában nagyra tartanak. Olyannyira, hogy a meccsösszefoglalót az ő fotójával illusztrálták. Jó volt látni, hogy helyenként már élvezte a játékot, de azért még van hová gyorsulnia. Jön majd az is, ha megérkezik a szakvezetés felől is a bizalom. Mintha már lennének erre utaló jelek.

Nem múlt el nyomtalanul a lányom kosárlabdás életét szemlélő 14 év. A csatás edzők mellett rám is ragadt valami tapasztalás, talán már jó kritikusnak mondanám magam. Nem bonyolítom tovább, bizonyos mérkőzésszituációkat, taktikai képzettséget, edzettségi állapotot már nagy biztonsággal meg tudok ítélni. A három mondatos bevezető pedig azért van, mert a szezon első meccsei után is egyértelmű volt számomra, hogy az idei csapat nem túl acélos. 

Egy közepesen szervezett vagy annál jobb gárda ellen már komoly gondjai adódhatnak a Tritonoknak

annak ellenére, hogy most csütörtökig három meccset is nyertek zsinórban.

Az első bajnoki mérkőzés engem igazolt. 15 perc elfogadható játék után összeomlottak, amint az ellenfél rájött, csupán három, hatalmas egóval rendelkező kicsivel kell megküzdeniük.

A McKendree egy izgalommentes gárda, de arra pont elegendőek, hogy 23 perc alatt csaknem 25 pontot verjenek a Tritonokra. Tették ezt úgy, hogy az UMSL lányai a 17. percben még 8 ponttal vezettek. A szünetben azonban a 6 pontos előny már náluk volt, a vége pedig 72-55 lett a javukra.

Laura a hazaiak kezdeti szárnyalását, majd a kódolt lejtmenetét a padról nézte végig. A második félidőben küldték be, amikor már égett a ház.

11 perc alatt 7 pontot, 1 lepattanót és 1 gólpasszt tett hozzá a játékhoz.

Ami számomra több mint bíztató volt, hogy az első találatát lepörgés utáni step backből szerezte.

Szombaton ismét meccs, az idényre jelentősen meggyengült Illinois Springfield ellen, de ezen az őszön a Tritonok számára nincs kötelezően elvárható győzelem. Ez a szezon a "csodával talán elérhetjük a rájátszást"-ról szólhat majd. Február végén aztán meglátjuk, hogy valóban okosodtam-e az elmúlt 14 évben.

Jelentőset javítottak mérlegükön a Tritonok a három egymást követő hazai meccsükön. Szerdán a Kentucky Állami Egyetem csapatát győzték le 76-58-ra, így 3-3-ra állnak a kezdeti három vereség után.

Magabiztos diadal volt, amelyből

Laura 4 ponttal és egy lepattanóval vette ki a részét.

Az ellenfél egy úgynevezett fekete egyetem (HBCU) volt, amely különböző kedvezényeket nyújt a színes bőrű fiataloknak a továbbtanulás érdekében. Nálunk ilyenkor már szegregációt kiáltanának, de ott másképpen gondolják. A realitásból indulnak ki és a gazdaságosságból. Egy 2006-os tanulmány szerint az ilyen iskolák 1964 óta 10 milliárd dolláros többlet GDP-t hoztak azzal, hogy kiművelt fiatalok hagyják el az intézményeket. Na ennyit Amerika oktatási elveiről, vissza a kosárlabdához.

Laura ezúttal 17 percet kapott is szokatlan poszton játszatták. Zóna ellen a körte szélén, olykor a tetején, ahogy a fotón is látszik, 4-esként kellett viaskodnia. Becsülettel helyt állt, de nem ezt tanulta.

Úgy érzem, amikor megjön a sebessége és a dinamikája, akkor tud visszatérni eredeti helyére. A bátorság már megvan, csinálja amit tud, de a hatékonyság még hiányzik. Érdeklődéssel és nem kis izgalommal figyelem erőfeszítéseit. Ez is embert próbáló feladat, de megoldott már ehhez hasonló helyzetet. Most is így lesz!

A konferencia-meccseket már itthonról figyeljük, ahogy ez a poszt is a 17 órás repülőút után készült. Jó volt látni, megölelni, együtt vacsorázni, családozni vele. Remélem tudtunk annyit adni, hogy az a pályán is kamatozzon. A sulival ugyanis nincs baj, eddig minden flottul megy, félévkor ismét kiemelkedő eredményre számíthatunk. Az év végén pedig jöhet majd a kalapdobálás. De ennyire ne szaladjunk előre, csütörtökön bajnoki, engem pedig vár egy német házi feladat ellenőrzése. Az 5-ösért nekem is meg kell dolgoznom.

Utolsó másodperces dobással, 69-67-re nyert az UMSL az erősebbnek gondolt vendégek ellen. A meccs végig kiegyenlített volt, 6 pont volt a legnagyobb különbség. Az ellenél nagyon pontosan, 50 százalék felett dobott és pár nappal korábban igen szoros meccset jatszottak a GLVC-favorit Drury ellen. Ezért volt értékes a mostani diadal.

Laura ezúttal visszafogottabb volt, de a végjátékban,  amikor számított a higgadtság, végig a pályán rendezte társait. Ezúttal ezzel, lepattanóval és gólpasszal járult hozzá a sikerhez.

Érdekesség, hogy ez volt az edzőjük 100. győzelme a Tritonok élén.

26 pontos győzelem és váratlan feltámadás a Tritonoktól. Nem akarok nagy jelentőséget tulajdonítani jelenlétünknek, de a mostani szezonban először tudott nyerni az UMSL. Három zakó után ez már nagyon kellett. Más kérdés, hogy az elmúlt 9 szezonban egyszer sem kaptak ki a hazai nyitómeccsen. Ehhez persze ellenfelet is tudni kell választani, a Pardue ilyen volt, de azért nem voltam nyugodt szombat délután. A vendégek ugyanis 1-1-re álltak, két szoros meccset játszva olyan csapatokkal, amelyek közvetlen riválisok a GLVC-ben.

Most is zökkenőkkel indult a találkozó, az első negyedben még az ellenfél ment 3 ponttal. Utána azonban jött egy 15-2-es hazai rohanás és minden kisimult. Lathrom, a csapat újonc irányítója ihletett formában dobott, 5 hármast vert be és a többiek is jó teljesítményt nyújtottak.

Laura neve mellett 8 pont és 7 lepattanó állt,

de kiosztott három gólpasszt is. Volt blokkja és labdaszerzése is. Mindössze a dobásbiztonságon kellene javítani, ha ez rendben lett volna, akkor bőven túllépett volna a 10 ponton. Sebaj, ami a fontosabb, hogy rendben érzi a lábát. Semmi fájdalom, semmi bizonytalanság a kapott 31 perc alatt. Talán még az ütés elleni lábvédőket is felveszi legközelebb, ezt eddig babonából nem tette.

Hétfőn kemény meccs jön, egy sokkal erősebb csapat ellen lépnek pályára, a papírforma az ellenfél mellett szól. Ha azonban Laura lassan eléri korábbi sebességét, rizikóvállalását, akkor akár reménykedhetünk. Halad az úton és ezt jó közelről látni.

A csibészségeket már csinálja, a dinamika még várat magára. Nehezen döntöm el, hogy megfontoltabb, vagy egyelőre keresi a megfelelő ütemet. Ez volt a benyomásom Lauráról a szünetben merengve a játék képéről.

Az első félidőben amúgy 4 pontot dobott, ami nem olyan rossz.

Láthatóan az edző is még keresi a csapatot, de abban biztos vagyok, hogy az általam is döbbenettel nézett suta centerekre nem igazán számít majd. Jó döntés, hiszen ők úgy vannak a pályán, hogy zavarják a többieket. Az ember azt hiszi, hogy van középjátékosa, de amikor odaadja a labdát, akkor kiderül, egy közepes hobbistával számolhat, akinél minden egyes labdaelkapást megünnepelhetünk.

A második félidőig kiegyenlített játék folyt a Lindenwood ellen, igaz ehhez az is kellett, hogy Laura utolsó másodperces tekerésével mínusz 5-re hozzák az első 20 percet.

A harmadik negyed pedig olyan volt, mint régen.

Hármas, betörés, büntetők, 9 pontot termelt ezalatt a 10 perc alatt.

Más kérdés, hogy érdemi centerek hiányában a csapatvédekezés a "tessék, parancsolj" kategóriába tartozik.

A vége aztán megint majdnem sok-kevés lett, a tanulság pedig annyi, hogy a komolyabb csapatok ellen semmi esély, a nagyon gyengéket, ha Laura is úgy akarja (15 pontig jutott), akkor talán megfoghatják. Ez a látottak ismeretében jóval több, mint amire eddig számítottam.

Két meccs és két sima vereség. Ráadásul kilátástalan játék jellemzi a Tritonokat, de nézzük Laura szempontjából a dolgokat. Ami biztos, hogy büntetőt nem felejtett el dobni, keze és koncentrációja pontos és precíz. (Hatból hat.) A többin azonban még sok a rozsda. Mint már írtam, csinál mindent, de a dinamikával sok a gond. Szakember talán meg tudná mondani, hogy ennek mi az oka, kisebbeket lép, óvatosabban indít, bizonytalannak érzi a lábterhelést, nem tudom. Az azonban biztos, hogy

rendkívüli türelemmel várjuk Laura igazi visszatérését.

A mostani szereplésének is már nagyon örülök, hiszen a két meccsen sok játékpercet kapott, szokni a parkettet, a társakat és saját testét. A reakciókat, a megtörhetetlenség érzését. Elindult az úton és hitem szerint végig megy rajta. Lelki kezeimmel átölelem és bíztatom, hogy meg tudja csinálni. Kivárjuk, de azért a jövő héten már megkuksizzuk élőben. Egy anyai simogatás, egy apai bátorító tekintet csodákat tud tenni. Jövünk Lorka, hozzuk a varázslatot.

Mindezt a második meccs szünetében írtam, amikor sok-kevés volt az állás. Szerintem az is marad.

Nem tévedtem.

Hol van már a tavalyi hó amelynek elolvadása után ritka jó szezonnak örülhettek a Tritonok. A bajnoki négyes döntő, az első hivatalos meccs után, csak szép emlék lehet. Egy közepes, karakter nélküli csapattól kaptak ki viszonylag simán a lányok. Már az elején elléptek a michiganiek, hogy a szünetben 11 ponttal vezessenek. A 4. negyed közepén Laura flótere után jegyezhettem egy mini feltámadást, de ez csak arra volt elég, hogy 6 pontos távolságra közelítsék meg az ellenfelet. A vége azonban 69-58 lett a hazaiaknak.

Lauránál örültem, hogy egész sokat játszott, 20 perc felett. Úgy éreztem, hogy feszült a 20 hónap utáni első tétmeccsén. Csinálta, próbálta azt amit tud, de még egy pici hiányzik, hogy olyan legyen, akitől tart az ellenfél.

Végül 25 perc alatt 6 pontig jutott.

Sebaj, minden bizonnyal lesz jobb. Az azonban komoly gond, hogy centerek nélkül tudnak csak játszani. Hivatalosan persze van két, ilyen poszton szereplő játékosuk, de feléjük többnyire nyeles labdát kellene dobni. Gyerekmeccsen láttam utoljára olyan ügyetlenkedéseket, amilyeneket ketten bemutattak. Bántó volt na!

Hétvégén még egy mérkőzés, egy sokkal erősebb csapat ellen, ha már 8 órát utaztak a Tritonok. Ezen a találkozón a csapat formálása lehet a reális cél az edző számára.

Hosszabbítás után nyerték meg Lauráék második nem hivatalos edzőmeccsüket. Itt is volt már bíró, sőt jegyzőkönyv is. A számunkra szokatlan előírások miatt az első meccsük eredménye, sőt az ellenfele sem volt publikus, itt viszont már elmondható volt, hogy nyertek a Washington University ellen. Amerika 24. legjobb egyetemének csapata egyébként divízió III-as, de ott a legjobbak közé tartozik. Tavaly pl. simán kikaptak tőlük a Tritonok a szezonra készülve.

A győzelemhez kellett, hogy Laura az utolsó másodpercekben megítélt büntetőket a helyükre pöttyintse. A ráadásban pedig meglett a 4 pontos siker.

Ariel és Laura dobott kétszámjegyűt,

de ez nem megelepő, hiszen sokat cseréltek az edzők, mindenki játszott valamennyit. Az már látszik, hogy kevésbé lesz centerközpontú idén a játék. Számunkra örömteli, hogy a gyerkőc a pontjait betörések után szerezte, azaz kezdi régi önmagát nyújtani. A láb és fej összhangja nála most különösen fontos.

Pénteken már jön az első szezonmeccs. A világ végére, a Nagy Tavakhoz utaznak egy három napos túrára. Nyolc órányi buszozás vár rájuk. Ezért kicsit sem irigylem őket.

Update: Laura üzent, hogy másnap megkapták a jegyzőkönyvet és abban egyik dobását hárompontosnak minősítették. Ezért korrigáltam utólag a cikket.

Bocsi, ezúttal nem sportról lesz szó, hanem tanulásról. Laura plakátkészítő-versenyt nyert. Történt, hogy az UMSL reklámszakos hallgatóinak egy iskolai program plakátját kellett megtervezniük. Laura elmondása alapján ő nyert ezzel a pályaművel.

Dagad persze az atyai kebel, hogy a sport segítségével hasznos dolgot is művel a gyerkőc a tengeren túlon. Pr- és reklám diplomája lesz a kommunikációs szakon, és ha csillagok is megfelelően együttállnak, akkor marketinges végzettséget is szerez. Az utóbbi már mesterfokozatú volna. Őszinte leszek, nem teljesen értem, hogy milyen diplomákkal jön majd haza, de nagyon büszke leszek rá. 

Az első igazán komoly német szóbeli vizsgán is túl van, a 88 százalékos eredmény kimondottan remek. Több ember okossága van ebben, köszi mindenkinek!

A következő meccs kedden lesz, ez még nem hivatalos, majd november 9-én indul a szezon. Idegenbe, a Davenport Egyetem otthonába látogat a csapat.

17 pontot dobott Laura az idei szezon első, még nem hivatalos edzőmeccsén.  Ez olyan gyakorlás, amelyen van 3 bíró, számolják az eredményt, de pl. 40 perc után még ráhúznak 5 percet a tartalékok számára is.

Laura elmondása szerint a meccs jól sikerült (nagyon vicces, de a pontos eredmény nem árulható el), csereként állt be a 6. perc táján. Addig megfigyelhette az ellenfelet, amely egy kétéves főiskola (jukó) csapata volt. Csupa színesbőrú játékossal, azaz gyorsak, atletikusak voltak és dobtak és dobtak.

A Tritonok tizenkettese négy hármast vert be, de dobott tempót, lerohanást és egy büntetőt is.  Ami még érdemben várat magára az a védjegyének számító betörések. Egyet megpróbált, de beérte egy ellen elkövetett faulttal. Nem is várok többet.

Hosszú idő volt ez a 19 hónap meccs nélkül,

benne 11 hónap rehabilitáció a tavaly november műtét után. Embert próbáló. 10 évvel ezelőtti Laura jut erről az eszembe. Akkor a 12 évesen még brillírozó kislányt sorban hagyták el a nővé serdülő társai, neki pedig másfél év küzdelem jutott. Hinni abban, hogy jó vagyok, csak a biológia most mást diktál. Kitartani addig, amíg újra vezér lehet a pályán. Tudni, hogy ez bekövetkezik, és addig sem feladni. Megtörtént, serdülő- és kadetaranyérem lett a jutalma, hogy az U16-os válogatottban is biztos helye legyen.

De ez a múlt. Most ismét komoly fizikai és mentális csatát kell vívni a sikerért. Elhinni, hogy semmit sem felejtett, sőt, erősebb lett. Mi nem kételkedünk ebben, sőt, a helyszínen erősítjük ezt meg. Az anyai közelség ugyanis további csodákra képes, én pedig csendben elizgulgatok majd azon a három meccsen.

Október 25-én játsszák a Tritonok az első szezonbeli meccsüket. Igazi edzőmérkőzés lesz, se közvetítés, se statisztika, még a bíróban sem vagyok biztos. Egy jukóval, azaz 2 éves főiskola csapatával mérkőznek meg. Sokat nem tudok róluk, de utána meccselnek még a szomszédos Washington Universityvel is.

A WUSHU azért érdekes, mert tavaly, már Laura nélkül, simán kikaptak tőlük pedig a Washington divízió III-as csapat. Igaz, ott a legjobbak közé tartoznak. Az amerikai sportrendszerről már sokat írtam. Ők azért játszanak a harmadosztályban, mert egyszerűen korlátozott mennyiségű pénzt szánnak a sportra. Megtehetik, hiszen az egyetem tanulmányi szempontból országos, sőt világhírű. A tavalyi amerikai ranglistán 23-ak voltak, lényegében a Harvarddal, Yale-lel, MIT-vel vannak egy szinten. Méregdrága suli.

Természetesen féltő izgalom van bennem. A minap két csapatra osztva edzettek. Csak az "öregek" látták, hogy a kezdők és a cserék játszottak egymás ellen - legalábbis ezt mesélte Laura. Ő a jobbak között volt, "nagyon elvertük őket" jött a gyorsértékelés. Azt mondja, sok új dolgot csinál, de a védjegyének számító erőszakos betöréseket még visszafogottan próbálgatja. Megértem.

Mindent csak akkor, ha tökéletesnek gondolja.

Arról már nem is beszélve, hogy novemberben a helyszínen "ellenőrzöm" az állapotát. Remélem, mindenki számára szórakoztató lesz.

Laurával a csapatban harmadik lett a kosárlabdacsapat az UMSL házi úszóversenyén. A viadalt az úszók szervezték olyan csapatépítő-tréning jelleggel. Több számba is rajtkőre álltak a különböző sportolók. Alex és Laura vezetésével a kosarasok a 4x25-ös hátúszóváltóban tudták megcsípni a dobogót.

A gyorsot, amely 4x50 volt inkább hagyjuk, maradjunk annyiban hogy Alexa a második hosszon már sokkal inkább Ericre, az angolnára emlékeztett, mint Egerszegi Krisztinára.

Laura azonban egy diadalban is benne volt. A mixváltóban, amelynél fiú-lány és sportági vegyescsapatok mellúszásban versenyeztek már simán nyertek. Csak jól jött a 3 év óvodai úszóedzés!

Hatodik helyre sorolták a szokásos év elejei rangsorban a tavaly 4 közé jutott Tritonokat. Mint ismert a GLVC, azaz a konferencia erősorrendbe állítja a gárdákat. Pontosabban az edzők szavaznak. Ez alapján az első helyre a Lewis került. Mindez azért érdekes, mert az előző szezonban nem ők voltak a legjobbak, sőt, még a döntőbe sem kerültek be. Ami mellettük szól, hogy itt játszik egy 182 centis center, Jessica Kelliher, akit viszont országos szinten is jegyeznek. Kicsit Barta Brigire emlékeztet, de a csatás lány izmosabb volt. Talán miatta gondolják úgy, hogy idén a Lewis lesz a bajnok, a 14 edzőből 7-en vélekedett így. A második, a mindig esélyes Drury, szerintem ők a favoritok már csak azért is, mert az év újoncát is ők adták az előző szezon végén.

A Tritonok a hatodik helyen állnak 127 ponttal, ami érdemi előrelépés. Amikor 2 éve Laura érkezett még a 100-at sem érte el ez a mutató. Az UMSL honlapján a rangsort ismertetve azt is kiemelik, hogy

Laura visszatér.

Megemlítve, hogy benne volt a bajnokság harmadik csapatában és 14,2 pontot ért el a 2016/17-es szezonban. 

A helyezés hízelgő, hiszen kiöregedett a csapat domináns, 191 centis centere, a csupaszív négyes, Shawnta, és a kiváló pöttöm irányító Sammy is. Helyére úgy tűnik sikerült megfelelő kicsit igazolni, míg a center ponterejét Laurának, Shawnta küzdeni tudását pedig egy első osztályból érkező lánynak kellene pótolnia.

A helyzet tehát nem reménytelen, sőt! Márciusban a legjobb 4-ig jutott a gárda, onnan viszont már csak egy lépés a döntő. Miért is ne, ehhez csak 12 csapatot kell a végén megelőzni.

Az első idei hivatalos mérkőzés november 9-én lesz, de előtti még vannak olyan edzőmeccsek is, amelyekről nem készül statisztika. Zártkapus gyakorlásnak mondanám ezeket. Október 25-én egy NJCAA-gárdával játszanak. Ennyi a biztos, de lesz még legalább egy további felkészülési játék is.

Az előszezonnak hivatalosan hétfőn lesz vége, utána megkezdődhetnek az edzők által is felügyelt csapatedzések. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kevesebb lesz a futás és a konditerem, hogy a labda vegye át a hatalmat. Utána derül ki, hogy az edzők elsősorban kikre számítanak. Pár nap és sejteni lehet a kezdő ötöst és valószínűsíteni az aktív rotáció tagjait.

Írnék okosakat, de nem tudok biztosat. Tavaly ilyenkor simán hátradőltem volna, de most más a helyzet. Mindenesetre bízakodva vettünk egy nagy levegőt, de főleg két repülőjegyet, és a csapat három meccsét már kint tekintjük meg.

Novemberben utazunk.

Remélem élvezni tudjuk majd a mérkőzéseket. Még sosem láttuk Zsuzsával Laurát egyetemi csapatban előben játszani. Megérdemelnénk.

Az Amerikábon oly népszerű Twitteren mutatják be az idei szezon csapatát az UMSL-nél. Egyenként töltik fel azt, hogy mit gondolnak magukról és a világról a játékosok. 

Azért jöttem az UMSL-hez, mert egy győztes akartam lenni

 Ezt mondja ebbe a rövid bemutatkozásba és egyben megköszöni szüleinek, hogy segítették, támogatták abban, hogy elérje céljait úgy, ahogy azt ők is tették. Köszi Laura, szép szavak!

Laura támadó! Jó, ezt eddig is tudtuk, de a Tritonok honlapján is így szerepel, ami azt mutatja, hogy a sérülése után is a pontszerzést várják el tőle. Azért szokatlan ez a megjelölés, mert vannak nála magasabbak, akiket hátvédként aposztrofálnak. Ők azonban újoncok.

Mondjuk Laura tényleg nem a legendás védekezéséről híres, sokkal inkább a dobjunk több gólt, mint amennyit kapunk elv mellett szokott érvelni.

És akkor a címben feltett kérdésről, amely egyben válasz arra is, hogy meddig marad a lányom Amerikában. Pontosabban, hogy meddig tanulhat még az UMSL-en.

Másfél évvel számolhat.

A neve előtti "rs" azt jelenti, hogy "redshirt", azaz igazoltan kihagyott (sérülés) egy sportolói évet és ezért 5 évet maradhat, mint igazolt játékos az adott egyetemen. Alapesetben ugyanis 4 évet lehet sportolói ösztöndíjjal eltölteni egy egyetemen. Idén idén végez a tanulással, kommunikáció és reklám diplomája lesz, és ha minden rendben lesz, akkor jövőre még egy speckó marketing képesítésre is szert tehet, hiszen 5 évig járhat az egyetemre. 

Így három végzettséget adó diplomája lesz.

Már kinézte az ehhez szükséges órákat. Semmi akadálya sincs, hogy a 2019-2020-as szezon a sportolói karrierje mellett az iskolában is értelmesen és hasznosan teljen el. Rajtam nem múlik, még másfél évig szívesen melózom olyan keményen, mint amennyire Laura volt képes a talpraállása érdekében.

Laura nem szokott coelhos idézeteket irogatni a különböző közzésségi médiás felületeire, de most megtette. "The comeback is always stronger than the setback." A tavalyi sérülés után ez most nem tűnik unatkozó csajos csöpögésnek, sokkal inkább elszántságnak. Erre az évre megfelelő mottó lesz.

Amúgy keményen gyűri, hogy utolérje magát. Már mindent csinál, amit eddig tudott, de az agya még lassítja, ezt kell leküzdenie. Meg azt a mandulagyulladást, amely a hét elején tört rá. Antibiotikum, 2 nap pihenő, hogy utána ismét a többiekkel legyen. Amerikában nem lehet sokáig otthon kúrálgatni magadat. Nem értek vele egyet, de ez van.

A legújabb videókon már ő is fut fel a hegyre, vagy gyötri magát a füves atlétikai pályán. St. Louisban szép az idő, 25 fok körül van. A kérdés már csak az, hogy november elején milyen nap süt le Laurára. Ha azzal segíteni tudok, akkor a végén még meggyőzöm magam egy szezon közbeni repülésről is.

Elkezdődtek az edzések, és ez már komoly kihívás Laura lábának. Most derül ki, hogy az itthon végzett munka mennyire segítette a teljes gyógyulást. Úgy tűnik, minden egyes futás, gyakorlat, erősítés hasznos volt. Bírja a munkát, igaz edzések után szükség van a jeges zacskóra. 

A Tritonok kabalájával

Az edzők mindenesetre késznek látják a lábát, különösen a korábban hasonló sérülésen átesett játékosokhoz képest. Azt azért tudni kell, hogy a visszatérés folyamat, hol jobbnak, hol bizonytalanabbnak érzi majd a térdét, de az eddig tapasztalatok alapján jól halad.

A dobásokkal nincs gond, a tempók is ülnek, a védekezés is elfogadható, a többi pedig majd jön. Laura megfontolt és mi sem sürgetünk semmit. Az edzők is számítanak rá, ez derült ki az év elejei egyéni elbeszélgetéskor. Az már egy másik kérdés, hogy a kiváló center, Jordan távozása után muszáj lesz átalakítani a csapat stílusát. Bár érkezett egy hasonló magasságú és meglehetősen testes lány, de ügyességben azért sokat kellene még előrelépnie.

Valószínűleg több lesz a kinti dobás és a kombinációs játék, de ez már tényleg a következő két és fél hónap végén derül majd ki. Laura intelligens, szinte bármihoz tud alkalmzkodni. Ja, és a német is jól megy, eddig csupa ötöst kapott a házikra.

Mosoly, várakozás, elszántság - ez olvasható le az arcokról az első csapatfotón. A 2018/19-es szezonra alaposan kicserélődött a Tritonok gárdája. Hatan maradtak a tavalyi nagy menetelésből. Közülük hárman meghatározó tagjai voltak a csapatnak, hozzájuk csatlakozik Laura. A hét új lányra nehéz feladat vár, megismételni a 21-6-os szezont nem lesz könnyű. Ehhez sokat adhat hozzá Amaria, aki egy 5'11-es lány és a divízió I-ből érkezett. Ott nagyon keveset játszott, ezért választotta St. Louist.

A Tritonok 2018/19-es csapata

Aztán a centerkérdés. Jordan távozásával nagy űrt hagyott maga után. Elvész meccsátlagban 15 pont és 10-nél több lepattanó. Egy 6'3 magas, és súlyban 100 kiló körüli lány pótolhatja. Videója alapján uralja a palánk alatti teret, de talán nem elég mozgékony. Meglátjuk. Nehezen tippelek a várható kezdő ötösre. Az biztos, hogy Laurának a kihagyott szezon után ismét bizonyítania kell, így megy ez Amerikában. Szerintem rendben van a lába. Erőnléti edzője is ezt mondta. Apropó bal láb. Megkapta az orvostól a teljes játékengedélyt. Az alábbi videó alapján számítottam is rá.

Az augusztus 6-ai, Amerikába történő visszatérése óta már kint is fut, dob, mozog. Persze a szobáját is fel kellett frisítenie, bevásárlás, rendezkedés, csupa nőcis dolog. Ez nagy élvzet a Facetime segítségével Zsuzsának is.

Látkép az apartman ajtajából. Medence, strandröplabda, grillsütő.

Az első közös, de még open gym edzés 27-én lesz, akkor köszönnek majd a pályán is egymásnak a lányok. Akkor indul a harc a kezdőcsapatba kerülésért. 

Közben megkaptam az első házi feladatomat, hiszen a suli hétfőn kezdődött. A kisasszony ugyanis németül tanul, ma hajnalban már érkezett is a nem túl rövid szógyűjtemény. Az angol és az olasz után furcsa a német kiejtés, ebben segíthettem, ugye Mr. Tájfel (Teufel)? Senki ne sajnáljon, nekem is jól jön egy kis gyakorlás!

Már augusztus elején elkészült a 2018/19-es szezon menetrendje. Szokatlanul korán. Ami első ránézésre is látszik, hogy az ellenfelekből óvatosan válogatott a szakmai stáb. Míg tavaly két divízió I-es csapattal is megmérkőztek a lányok, (egyiket megnyerték), idén csak az UMKC-vel, a testvéregyetem gárdájával csapnak össze és a találkozó is csak december elején lesz. A visszafogottság érthető, hiszen alsó hangon is 7 új játékossal vágnak neki a bajnokságnak. Közülük 5-en gimnáziumból érkező 18 évesek. A tavalyi sikerkovácsokból csak hárman maradtak, két biztos kezdő, és az első számú csere is kiöregedett, köztük a domináns center és a hatalmas küzdő, 4-es poszton uralkodó Shawnta.

Laura, Arielle, Kaitlynn - ők lehetnek az idei szezon meghatározó játékosai

Amúgy idén 14 tagú lesz a bajnokság miután egy északi egyetem, főleg területi okokból, elhagyta a GLVC-t és egy másik pedig csődbe ment. Azonban érkezett egy új is, a Southwest Baptist, amely bár teljes tagja lesz a konferenciának, de meccsei csak 2019-től számítanak bele a bajnokságba. Mindenesetre az UMSL játszik velük még 2018-ban. A tavalyi eredményeiket nézve közepesnél jobb játékerőt képviselnek, azokat általában legyőzték, akikkel az UMSL is játszott.

A tervek szerint 28 alapmeccs lesz és ehhez jöhet a rájátszás. 18 bajnoki csatát írtak, ha jól számolom egy 4-es csoportban lesznek a lányok. Közülük a Drury a legkomolyabb ellenfél, velük (is) tehát kétszer játszanak majd. 

Laura megnyomta az utolsó itthoni hetet, szombattól péntekig 7 speciális edzésen vett részt.

Ez már komoly megterhelést jelentett a lábának, amely jól bírta a gyűrődést, persze azért még mindig a fokozatosság elvét betartva halad a visszatérésben.

Hétfőn indul vissza, hogy este már találkozzon a régi és főleg az új csapattársakkal. A furcsa az, hogy pályán mindössze egyedül Kaitlynnel játszottak együtt bajnoki mérkőzést. Ha úgy tetszik, akkor az ellenfelek számára Laura olyan fekete ló, akire jobb, ha nem tesznek. Ő ugyanis nem egy árnyék a szürke házfalon.

Speciális edzésekkel készül Laura 4. amerikai szezonjára. Az NBA-sztár, Steph Curry módszerét alkalmazva vesz részt 10 speciális edzésen. Célirányosan, és nem izomkötegeket pakolva erősítik a bal lábát és persze az egész testének stabilitását, harmóniáját.

Öt edzésen már túl van, érdekes és eddig általam nem nagyon látott gyakorlatokat végeznek olykor tablet és színesen villanó jelzőlámpák segítségével. Azért nem minden új, hiszen a dyner-labdák vagy az ugrógyakorlatok közismertek, legfeljebb a velük végzett mozgások lehetnek különlegesek.

Laura 4. amerikai egyetemi szezonja más lesz, mint az eddigiek. Így volt ez eddig is, hiszen megnyugvást egyik sem hozott, kihívást annál inkább. Az első az ismeretlenség izgalmában bővelkedett, a második az új csapat feszültséget adta, hogy a harmadik lelkileg és fizikailag is próbára tegye. Ezen a nyáron pedig új lábat építettünk. A fenti videót nézve nincs kétségem a sikert illetően, miért is volna?!

Másodszor lett "jó tanuló, jó sportoló" az UMSL-en Laura. Közzétették annak a 120 sportolónak a nevét, akik az előző tanév alapján megkaphatták ezt az elismerést. A női kosárlabdázók közül 8 játékosnak volt jobb az átlaga 3,25-nél (Amerikában 4-es a legjobb jegy). Tudom, a következő mondatom nem túl píszi, de mindannyian a csapat fehér feléből kerültek ki. 

Mindenesetre ezeket a jegyeket konferenciaszinten is számon tartják, hiszen az ilyen mutatók is növelik az adott suli vonzerejét és a későbbi elhelyezkedésnél is számít a tanulmányi eredmény. Az itt végzett sportolók közül ugyanis csak páran lesznek profik. Például a csapat kimagaslóan legeredményesebb játékosa, a 191 centis center, máris állapotos, ő tehát a klasszikus amerikai életút mellett döntött.

Laurának még másfél hónapja van arra, hogy kifogástalan sportállapotban térjen vissza Amerikába. A múlt héten a Csatában befejeződtek az edzések, így jön egy újabb nehéz stáció, az egyéni készülés. Erre a hétre találtunk egy "családi" tornatermet, köszi Zoli, utána újra kondizás lesz a műsoron. Többnyire jó a lába, de van amikor érzi, talán ezért is mentek a Body kiállításra, hogy megnézze azokat a bizonyos szalagokat és izmokat.

Érdekes volt, hiszen a kiállításon is pont úgy feszül a láb, ahogy Laura kitámaszt. Most, hogy biológiából továbbképezte magát megnyugodott és ez, a lelki tényező, a rehabilitációban majdnem olyan fontos, mint a napi izzadás. Közeleg augusztus 6., a visszatérés napja. 

Túl vagyunk az első itthon töltött hónapon, amelynek végén Zsuzsa szülinapi ajándék gyanánt megmutatta Laurának kedvenc városát, Amszterdamot. Négy napot töltöttünk ott, amely az elmúlt 4 hét lelket és lábat próbáló edzései után jól jött.

Laura ugyanis keményen küzd azért, hogy az augusztus 6-ai amerikai visszatéréskor az edzők megnyugodjanak. Katie-ék, bár nem mondták, de feszültséggel telve engedték haza. Olyannyira, hogy nem engedélyezték számára az 1 hónapos íroszági iskolai gyakorlatot, mondván, ezalatt nem tud edzeni.

Május 13. óta erre nem lehet panasz, mármint az edzésre. A Csata-család segítő kezet nyújtott Laurának, heti minimum négy edzés, futás, dobás, erősítés, kosárlabdás mozgások, sőt játék is. Embert próbáló napok ezek. Voltam a második edzésén még májusban.

Itt szembesül az ember azzal, hogy milyen keseverves és egyben heroikus munka a visszatérés.

Emlékeimben egy saját magát és az ellenfeleket sem kímélő vakmerő játékos képe él. Most azonban a fontolva haladás az alapvetés. A futás kiegyensítése, a dobómozdulatok újrakalibrálása, az izomerő regenerálása, a bátorság helyreállítása a feladat. Megtanulni, hogy nincs "rossz láb".

Készült egy videó is az első hét végén, amelyet szigorúan csak ő és én (persze Zsuzsa is) láthat. Ez arra jó, hogy tudja, honnan hová jut el. 

A héten aztán ismét lemerészkedtem az edzésére. Dobtunk, én jobban izzadtam, mint ő, pedig csak a labdát szedtem. 10-ből 10 büntető, 10-ből 7 hármas volt a cél. Sikerült. Harmonikusnak mondható lábmozgással, mert azért dobni nem felejtett el. Mondta is neki Sanyi bácsi, "a kezed már örökre a tiéd".

Kedden pedig megtörtént az első betörés. Még hangos "jövök" kiálltással, hogy azért a testi kontakt a minimális legyen, de elindult a billentős csel. A pszichét segítendó egy pöpec lábvédő is került arra a térdre. Ezt egyébként Laura itthon akarja hagyni. St. Louisba már a régi 12-es akar visszatérni. Megyünk ma is a konditerembe, mert bérletet is vettünk ám. Laurán semmi sem múlik. Nekem pedig amúgy is ajándék a vele töltött közös edzés.

Egy center és egy bedobó is érkezik a Tritonokhoz. Ezt jelentették be hivatalosan is jóval az iskolaszezon után. Laura már találkozott velük még május elején, így felszínes benyomása van róluk.

190 centi magas és becslésem szerint legalább 90 kilós az egyikőjük, tehát center. Egy 3 évvel ezelőtti videót találtam róla, akkoriban végzett a középiskolában. Egy biztos, nehéz lesz megkerülni és mivel a divízió II-ben a centerek nem nőnek az égig, ezért akár uralhatja is a palánk alatti területet. Legalább 22 éves, egy dzsúkóból, azaz kétéves főiskoláról érkezik. Csak összehasonlításként, az elmúlt szezonban az egész bajnokság legjobb játékosa egy 182 centis, center poszton játszó lány volt. Igaz ő tényleg ügyes.

A másik lányt már említettem, ő egy divízió I-es gárdából igazolt St. Louisba. Statisztikája alapján nem találta meg számításait ezen a szinten. Ettől persze még lehet jó játékos, de nekem kicsit lassúnak tűnik, de ugye minden relatív. 

A róluk szóló, az UMSL honlapján megjelent írásból az derül ki, hogy az edzői stáb szükségesnek látta az 5 valódi újonc, azaz 18 évesek, mellé tapasztaltabbakat is szerződtetni. A legutóbbi 21-6-os, kimondottan sikeres szezon után ugyanis 4 meghatározó játékos távozott,

Laura újratöltése pedig mégfolyamatban van.

Ma futott 2 kilométert és utána volt 40 perc súlyzózás is.

Én bicajoztam mellette, és persze elvégeztem a konditeremben a rám szabott fittentartási gyakorlatokat is. Az az adag egy kicsit könnyebb volt és a térdemet sem műtötték 6 hónappal ezelőtt.

Laura komoly gyakorlatokkal erősítheti, nyújthatja, lazíthatja itthon is a lábát. Legalább 20 különböző láberősítő feladatot kapott Banditól. Kitől? Róla még nem meséltem. Ő az én keresztapám. Gyerekként Romániában töltöttem nyaraim jelentős részét, édesanyám ugyanis ott született. Ilyenkor Bandi istápolt az aradi uszodában. Kilenc évesen megtanított háton és pillangón úszni, így lettem vegyesúszó, majd később vízilabdakapusi tudásomat csiszolgatta. Minden alapja meg volt erre, hiszen pólósként román bajnoki címet szerzett, hogy edzőként hasonló sikert érjen el. Aztán 1978-ban vett egy nagy levegőt és a fojtogató Ceaucescu-rezsim elől az akkor NSZK-ba szökjön. Azóta ott él, nem mellesleg rehabilitációs edzőként. Rangos frankfurti kosár- és pólócsapatoknál dolgozott 30 éven keresztül, hogy még ma is, immáron nyugdíjasként, segítsen másoknak. Ezúttal Laurának. 

Vasárnap délben voltunk nála Érden (a nyarakat Magyarországon tölti), ebédet kaptunk, a fagyit és a dinnyét mi vittük, hogy a sportos beszélgetés után megnézze Laura lábát. Kemény, konzervatív gyakorlatokat mutatott neki, azzal az intelemmel, hogy minden nap egy órát tessék edzeni azt a bizonyos bal lábat. Bíztatta, de reálisan is értékelt. Ha jól dolgozol, egy év múlva lesz teljesen rendben a lábad, de már egy hónap múlva is sokat léphetsz előre. Játszhatsz, de nem hanyagolhatod el a rendszeres nyújtás és erősítést - szólt a szigorú intelem. Kemény szavak, de jobb félni, mint megijedni - vallom én is. Nekem is osztott feladatot, hol kell masszírozni a sérült lábat illetve milyen gyakorlatoknál segíthetek a lányomnak.

A már 74 éves mester németországi óradíját nem említem, hiszen Bandi a maga módján mindig tüneményesen segítőkész volt. Egyszer mondtam el, figyelj, örülök, hogy segíthetek, de rajtad múlik ezután minden. Két hónap múlva pedig látni szeretném az eredményt - mondta búcsúzóul.

Köszi Bandi, júliusban ismét találkozunk! Addigra már lesz magyar görögdinnye is, rengeteget ettem vele Aradon, és persze bizonyítani szeretném, mindent megtettünk a tökéletes ugrólábért. A távoli Saint Louisban augusztustól ugyanis nagy szükség lesz rá. Laurának a kifogástalan térdére, a Tritonoknak pedig a megtörhetetlenül támadó magyar bedobóra.

Ezt most komolyan el akarod venni? Fekete tizenéves fiúcskák hordhatnak ilyet. Na már csak a rózsaszín zoknid kellene hozzá! - ilyen és ehhez hasonló vékeményeket kaptam akkor, amikor az Instagramon "bemutattam" a Laura által hozott sportcipőt. Védelmében gyorsan tisztázzuk, én választottam. de jó fej volt, mert annyira már ismer, mégha nem is ért velem egyet, hogy egyből ezt ajánlotta, amikor belebotlott egy új szezon előtti kiárusításba. 

Ez a cipő valóban 2017-es modell. Viszont menő márka és pont tavaly kukáztam ki a hasonló, inkább terepjárós csukámat. Így valóban örültem neki, amikor megérkezett. Kicsit nagy, lehet, hogy egy számmal kisebbet vettem volna, ha próbálhatok, de majd vastagabb zoknival jó lesz. Amúgy meg az a lényeg, hogy szeretettel érkezett. Ennél több pedig nem is kell. Ahogy az egyik posztolónak válaszoltam, a következő 20 évre biztosan jó lesz.

A gép 7 perccel a menetrendben írt idő előtt érkezett meg, egészen pontosan 10.43-kor. Itthon van Laura. Álmos, fáradt, de azért a napra tervezet női programot letudta, hogy este 7-kor ismét ágyba dőljön.

Muki örült neki, 10 hónap után is megismerte a reptéren, pedig nem tudtuk, hogy ez így lesz-e. Az idegeneket ugyanis megugatja, de Laurára egyből felugrott. Jó az illata, még 17 óra utazás után is.

Napközben persze megnéztem a műtét hagyatékát. Szép hosszú vágás lett a lábán. Tényleg szép és hosszú. Olyasmi, mint amilyenekre a fiúk büszkék, a sportoló lányok pedig életük részének tekintik. Orvosi szempontból nagyon korrekt, azaz vékony a vágás. Már alig látszik. 

Laura kezd felnőni, mert tengernyi ajándékot hozott. Volt, amit rendelesére, de látszik rajta, már az "adni" is örömet jelent neki. Az én csecsebecséimről majd holnap, a legszebbről még fotót is mellékelek majd. Álmos vagyok, hajnaloztam és a Flightradart is gyakran néztem. Már csak ilyen az egyke apák sorsa. Csendben örül a már valóban felnőtt lányának.

A világ leghíresebb lóversenyére látogattak el hétvégén a lányok. Kaitlynn ugyanis Louisville-be való és meghívta három csapattársát, köztük Laurát, a derbyre. Pont olyan, mint amilyennek elképzeljük, vagy amilyennek a filmeken látjuk. Puccos, méregdrága, bár 10 dolláért már lehet fogadni, és persze látványos. Következzék egy fotó, amely az imént felsoroltakat igazolja.

Maradjunk annyiban, hogy a kalap azért közelebb volt az 1000, mint a 10 dollárhoz, tehát a "csóró" egyetemisták inkább csak az Insta kedvéért pózoltak benne egyet. Nekem így is tetszik!

Közben kiderült, hogy a következő szezonban 13-an lesznek a csapatban.

Egy lány érkezik az Illinois State közepes divizió I-es csapatától.

Alkatban, magasságban, játékstílusban Laurát idézi. Hm, azért persze kutakodtam róla. Egy tízezer felett rangsorolt középiskolában játszott és az egyetemen mindössze két pontot ért el az első évében, igaz a jobb teljesítményben egy kb. másfél hónapos térdsérülése is akadályozta. Na erre mondja az ember, hogy majd meglátjuk. A lényeg, ha Laura lába újra a régi lesz, akkor nem féltem a lányomat.

Ezzel kapcsolatban érdekes teszt lesz a jövő vasárnapi/hétfői 9 órás repülőút Budapest felé. Május 14-e nagy nap lesz, két és fél hónapig ismét miénk lesz a nagy lány.

Az utolsó edzés amúgy miért is volna érdekes?! Semmiért, de most Laura sérülése okán minden kosárlabdával kapcsolatos rezdülést számon tartok. A lényeg, hogy a hét elején tartották, sokat dobtak, lényegében sorversenyben mérkőztek meg a játékosok. "Mi nyertünk" - kaptam Laurától a választ és remélni tudom, hogy mozgása is már kezd összeállni. Természetesen csak itthon tudom majd ellenőrizni, hogy milyen érzéssel tudja terhelni a térdét. 

Az elmúlt két hét krónikájához tartozik az újoncok látogatása is. Az ötből négyen tették tiszteletüket. Ketten gyorsan feloldódtak, ketten tartózkodóbbak. Majd meglátjuk, különösen annak fényében, hogy meglehet Jordan utódja. Közben ugyanis kiderült, hogy terven felül a csapathoz érkezik egy 190 centis lány. (Fontos, hogy legyen megfelelő magas ember, mert a tavalyi újonc Alex, lelki problémái miatt, a következő idényben nem lesz a csapat szerződtetett tagja.) Az új center eddig a divízió I. és II. határán billegett, de a sok játék ígérete a Tritonokhoz terelte. Meglátjuk.

A 2017/18-as csapat az év végi fogadáson. Közülük négyen végeztek az egyetemen.

Laura az erősítések után egyre bizakodóbb a következő idényt illetően. Idáig a három meghatározó játékos távozása miatt kissé vakargatta a fejét.  Most úgy tűnik, rendben lehet a csapat és a reményeink szerint az a fránya térd is segít abban, hogy 2018/19 telén újra hajnalozhassak a számítógép előtt. Másfél év kosármeccs nélkül még egy kicsit nekem is sok volt.

Phase five - így hívják azt a szintet, amely után már megkapható a játékengedély. Orvosa szerdán minősítette át Laura térdét erre az ötös szintre. Minden gyakorlat végezhető, de az egymás elleni játék, az egy-egyek kivételével, még nem ajánlott. A egy-egyet is csak slow motionnel kérik. Nem rossz, de a végleges engedélyt valószínűleg az augusztusi visszatérésekor kapja meg.  Ez így természetes, hiszen 5 hónap telt el a műtét óta, az ilyen sérülés, pedig 6-9 hónap alatt gyógyul meg teljesen.

Ahogy már korábban írtam, semmit sem sürgetünk, sőt. Apropó augusztus és visszautazás. Már a hónap első hetén látni akarják Laurát, így idén csak két és fél hónapot lehet itthon. Az sem kevés, minden nap ajándék nekünk. 

Mindenesetre a Csatában már jelezték, szívesen látják edzeni, erre szükség is lesz, hiszen a rehabilitáció utolsó fázisait valószínűleg itthon végzi majd el. Amúgy már St. Louisban is csak heti egyszer, szinte kontrollszerűen jár a rehab-edzésekre. 

Eddig tehát minden a normális menetrend szerint halad, ami a visszatérést illeti. Még a jövő hét közepéig lesznek edzések, utána jön a vizsgaidőszak, hogy május 13-án elinduljon haza. Örülünk Vincent!

Újabb hivatalos papírt szerzett meg Laura. Amerikai jogosítványa van. Volt vizsga, elméleti és gyakorlati egyaránt. Sőt, előtte 2 órás sorállás a szociális osztályon, ha jól értettem. Itt arról kapott dokumentumot, hogy nincs amerikai egészségbiztosítási kártyája. Állítólag ez az egyetlen hely, ahol még az USA-ban is jelentős ideig kell várakozni. Na ja, talán nem véletlenül.

Utána elméleti vizsga, olykor meghökkentő kérdésekkel. Mit csinál, ha gyalogost lát az út szélén?

• Gázt adok, hogy minél hamarabb elhaladjak mellette
• Lassan követem és figyelem a reakcióit
• Megállok és átengedem

De van ennél komolyabb is, pl. hogy hány éves korig kötelező a speciális biztonsági öv használata.

Siker, majd a lényegében tökéletes gyakorlati vizsga és kész. Egyelőre még csak hagyományos papír, de utána jön a fényképes igazolvány is. Talán még a hazaút előtt elküldik.

A feszültség levezetésére egy kis vásárlás következett, beszerzendő a nekünk szánt lábbelik.

Dizájnos túracipő, amely városban is használható. Kevesebb, mint 40 dollár, ez nálam számít, a külleme pedig olyan, amilyeneket én szoktam kedvelni.

És te mit gondolsz róla? Májusban érkezik!

20. emelet, fekete biztonsági őr, kedves idősebb bácsi, kulturált körülmények - ezek fogadták Laurát a chicagói magyar főkonzulátuson. Szavazni ment, és ezért nem átallott vagy 900 kilométert utazni, elkölteni kb. 60-70 ezer forintot. Szállás, benzinköltség, parkolási díj, 28 dollár egy napra még a hétvégén is, hoppácska. Étel, ital.

Aztán persze a feszültséget oldandó séta a világhírű kikötőben és a belvárosban, ahol anya kedvéért jöhetett egy "turkáló", a nagy lánynak meg járt egy Zara. De menjünk sorjában.

Pénteken délután indultak el csapattársával, Alexszel, hogy még a sötétedés előtt megérkezzenek a szeles városba. Szállás, parkolás (Amerikában kiemelten fontos), séta a méltán különleges tóparton és a mindig fújó szél megismerése.

Másnap délelőtt irány a nagykövetség. Jó helyen van, Chicago velencei városrészében, közel a Chicago folyóhoz. Egy hatalmaas irodaház 20. emeletén. Ide már Alex LaPortát, ő a következő szezon UMSL-sztárja lehet, már nem engedték fel, hiszen belépett volna Magyaroroszág területére. Laurát azonban kedvesen várták. Többen akartak az ottani idő szerint késő délelőtt szavazni. Egy család várakozott még előtte a VIII. kerületből. 250 körül regisztráltak, ahogy Laurával gyorsan összeszámoltuk bőven 2000 feletti az átjelentkezettek száma az USA-ban. Ők azok, akiknek van magyarországi állandó lakcímük.

Egyébként az okoskodó vitákhoz annyit, ha valaki átjelentkezett, akkor 2, azaz kettő voksot adhatott le, nem csak egyet, mint a levélben szavazók. Helló, máris vagy 120 ezer ikszről beszélhetünk világszerte. Mi is a probléma?

Mi tudjuk, hogy kire szavazott, de nem vagyunk olyanok, hogy ezt elmondjuk.

Szerénység Bástya elvtárs, szerénység, meg polgári öntudat! Apropó emberi tartás, erre még visszatérek.

A jó hangulatú voksolás után jöhetett a nagy séta, amely a nevezetességek és az üzeletek meglátogatásáról szólt.

A Gomba, a Chicago folyó hídjai, a kikötő, a hihetetlen felhőkarcolók melletti (alatti) 10 dolláros turkáló (csak anya speciális papucsa után kutatva) és persze a vége felé a Zara. Tuti kabát, hogy áttételesen adják én is valamilyen szavazási ajándékot.

Aztán irány haza, hogy vasárnap hajnal 4-kor megcsörrenjen a telefon, "itthon vagyunk St. Louisban". Addig persze "nyúl a bokorban" az alvásom, de utána 7-ig húztam a lóbőrt. Elvégre szavazás napja van, ami részben munkával telik egy közéleti újságírónak.

Mi ebből a tanulság? Annyi biztosan, amennyit eddig a versenysporttól (köszi Csata DSE) kapott.

Nem sápítozni kell, hogy messze van, meg nem teheti meg, a másik felé lejt a pálya és különben is, annak miért lehet!

Ha az ember teszi a dolgát, akkor tartással bíró polgár marad. Ezt teszem vasárnap én is, bár nekem csak 900 métert kell sétálnom. Ja, és nagyon büszke vagyok a lányomra.

Esik a hó St. Louisban. Hogy ez miért érdekes a kosárlabda szempontjából? Nem az, de meghökkentően fura egy olyan városban, amely Nápoly magasságában fekszik.

Mondjuk, Laura lelkiállapotának sem tehet túl jót, de ez egy Budapestről mondott vélemény. Mindenesetre engem már rohadtul idegesítene, ha április 2-án havas tájra ébrednék, ja és ha 22 éves volnék. 

Dobások, ugrások, futások és kitámasztások - ezek kellenek ahhoz, hogy egy térdsérülés után valaki játékengedélyt kapjon. Mert Amerikában nem csak úgy ránézésre engednek valakit a pályára egy műtét után. Nem az edző, a játékos, vagy még csak nem is az orvos mondja ki, hogy játszhat. Komoly teszt, rehabilitációs tréneri, és orvosi szakvélemény kell a hivatalos visszatéréshez. Olyan ez mint egy vizsga, gyakorolnak rá.

Laura eddig jó úton halad. Négy hónap után elsőre teljesítette az ugrálós részt. Azt mondják, ez elsőre szinte senkinek sem sikerül.

A rossz lábról kell különböző ugrógyakorlatokat elvégezni.

Kipróbálták már a dobásokat is. Hátrafelé irányuló mozgásból kell 5 pozícióból bedobni a labdát a gyűrűbe. Ez összesen 25 dobást jelentett. Csupán az első nem ment be, de az ugye nem számít, így 26 rádobásból 25 talált. Wow! Mások ilyenkor még a berendezést sem mindig találják el.

Bizakodunk tehát, hiszen még nincs kész. Májusig biztosan nem engedik a kitámasztásos gyakorlatokat. A szalagnak folyamatosan kell felépülnie és addig nem szabad terhelni, ameddig a lábizomzat nem lesz olyan, hogy hatékonyan vegye le róla a terhet. Nem véletlen, hogy egy ilyen rehabilátáció után lényegében erősebb térdet, lábat kap a sportoló. Igazából fejben kell legyűrnie a sérülést.

Ahogy a tegnap esti, vásárlás után Zsuzsának tartott "ruhabemutatót" néztem, ezzel sem lesz gond. Jól tartja a lábát, simán mozog, ha oldalról vagy hátulról kellett bemutatni a boka fölé érő, megkötős, csíkos nadrágot. A rövidszoknyának álcázott kezeslábas shortról már nem is beszélve.

Idén nem lesz "ereszd el a hajam" spring break, legalábbis nem tudok róla. A 2018-as nagy amerikai utazás Chicagóba lesz április 7-én. Csapattársával mennek a szeles városba, azon belül is a magyar konzuláusra, hogy Laura éljen állampolgári kötelességével és szavazzon. A sport és tanulás mellett erre is nagyon büszke vagyok.

Hogy jön ez a kettő egymáshoz? Miről van szó? - tenném fel a kérdést, ha nem én írnám a blogot. A fotó, amelyet Laura küldött, talán 2 napja készült szörnyűlködvén a közép-amerikai időjáráson, nem mellesleg odaszúrva, hogy

akkor a jövő héten elkezdhetem a rendes edzéseket.

Helló, mit mondtál? - ocsúdtam fel a stand by-ra állított beszélgetésből! Igen, a mit ettél, milyen az idő, rend van a szobádban anyai kérdésekkor takaréklángra állítom a figyelést, de, mint sportra éhes és egyben aggódó apa, valamint újságíró a hívószavakra azonnal szolgálatba helyezem magam.

A lényeg, hogy miközben két napig St. Louisban is esett a márciusi hó, Laura elkezdheti a rendes edzéseket is. Természetesen kontakt nélkül, bizonyos gyakorlatok kihagyásával, de a csapattal gyakorol majd. Mellette marad a rehabilitációs mozgás is. Ezt egészen májusig nem engedik el annak érdekében, hogy

még a hazaút előtt megkapja a játékengedélyt.

Ez neki, és az edzői karnak is nagyon fontos. Ők ugyanis akkor lesznek igazán nyugodtak, ha az orvosok zöld lámpát mutatnak Laurának. Érthető, 40 ezer dollár múlik ezen. A következő évi csapat tervezése már zajlik és ebben fontos szerepe lesz a sportegészséges Laurának. Három kezdő játékos távozása ugyanis nagy űrt hagy majd a Tritonoknál. Őket pótolni kemény feladat lesz. Mindenesetre az április 7-ei szavazásra az új csillaggal Alexszel utaznak majd Chicagóba. Csapatépítésre kiváló lesz a 2x5 órás autóút.

A düh miatt egy sort sincs kedvem írni a Drury elleni meccsről. Másfél perccel a vége előtt 4 ponttal vezettek a Tritonok a jóval erősebb Párducok ellen. Két támadást kellett volna kivédekezni, de kaptak 5 pontot. Utána már a veszett fejsze nyele volt. Igaz, 4 másodperccel a vége előtt még egy hármas utáni fault okán három büntetővel lehetett volna egyenlíteni. Csak kettő ment be. 

Nem az UMSL jutott a GLVC döntőjébe, pedig megérdemelték volna a lányok, hiszen végig vezették a második félidőt. Egy pici hiányzott, nagyon pici. Pont olyan mérges vagyok, mintha Laura is játszott volna.

Napokig töprengtünk Laurával, hogy hivatalosan is megnyerték-e a GLVC Közép-csoportját vagy csak olyan statisztikai adatként tartják majd számon az elsőséget. Mára kiderült, hogy ez bizony bajnoki címnek számít és a hivatalos statisztikákba is bekerül. Íme!

A Tritonok a csütörtöki győzelmükkel több egyetemi rekordot is feljegyezhettek. 

• 1975 óta nem aratott a csapat 14 győzelmet egymás után.
• A szezonbeli 21 győzelem a második az női kosárlabdacsapat történetében, csak 1981-ben értek el 22 győzelmet egy szezonban.
• Az edzőnő, Katie Vaughnál több győzelmet, 98-at, senki sem aratott a klub történelmében.
• A center, Jordan Fletscher mindenidők legtöbb blokkját, 134-et osztott ki eddig az egyetemi pályafutása alatt.
• Az újonc Alex LaPorta pedig az újoncok éves lepattanórekordját adta át a múltnak, 227 reboundsszal.

30 pontos győzelmet arattak a Tritonok a GLVC nyolcaddöntőjében. A Bellarmine-t ütöttök ki imponáló játékkal. A 30 pontos különbség ráadásul úgy jött össze, hogy az utolsó 3 percet már az újoncok tolták le.

A közvetítés során láttuk Laurát is. Szinte tökéletesen jár, de még egy picit biccen az a bal láb, mintha nem merné teljesen kinyújtani. Gondolom a rendszres futás majd ezen is segít. Semmit nem sürgetünk, hiszen saját tapasztalat okán írhatom, az volna a legnagyobb badarság.

Szombat este jön a bajnokság toronymagas esélyese, a Drury.

Az alapszakaszban sima, de nem kilátástalan vereség volt velük szemben. Mindenestre Laurával már azt taglaltuk, hogy a sérültlista (redshirt) ellenére vagy éppen ezért neki is járna a bajnoki gyűrű. Ha nem másért, az előző szezonért ő is biztosan megérdemelné.

A Tritonok csont nélkül jutottak be a GLVC rájátszásába. Ez olyasmi, mint a hazai junior bajnoki döntő, de egyenes kiesés van, tehát játszhatsz egy, kettő vagy három meccset is. Nem kell messzire utazniuk, mert a döntő városa csak 40 percre van St. Louistól. Így ott alvás sincs. 

Mint az alapszakasz 4. helyezettje az 5. Bellarmine-nal játszanak magyar idő szerint hajnal fél 4-kor.

Amikor ezt írom, megemelkedik a gyomrom. Nem, sajna nem az izgalomtól, hanem az adni tudás hiányától. Nincs igazán kinek küldenem az erőt a mai derbi előtt. Szurkolok, de érzelem nélkül. Örülök, ha nyernek, de nincs levegőbe csapás egy sikeres dobás után. Büszke leszek, de csupán a közegre, amely segíti Laurát az önálló élethez. Ez sem kevés, de most hiányérzetem van.

Hétköznap kiosztották a bajnokság elismeréseit. Négy UMSL-es játékos is rangos elismerésben részesült.

A center bekerült az év csapatába, ketten a második csapatba, míg az egyik újonc az év újonc csapatát "erősíti". Komoly dolgok ezek, némileg bíztató, hogy ketten közülük jövőre is játszanak majd.

Amúgy Laura szépen halad. Most a 800 méter a fokmérő. Az első 4.54-es idő után már közelíti a 4 percet, a cél pedig a 3,40. Hja, kadettként 2,58 volt a legjobbja. Úgy számolják, hogy május közepére fejezik be a rehabilitációs edzéseket, haza már egészségesen érkezne. Itthon már rendes, oldalirányú mozgásokat is végezhet majd. Felkészül a Csata!

Már 30 is volt közte az Illinois Springfield elleni mérkőzésen. Ez az a csapat, amelytől idegenben 4 ponttal kikaptak a Tritonok. A meccset látva teljesen értehetetlen a másfél hónappal ezelőtti eredmény. Egy kis magyarázat, hogy azóta elvesztették legjobbjukat (mi is, de még az év elején).

A diadalnak külön ízt ad, hogy a Senior Day-en, azaz a végzősök napján történt mindez. Ilyenkor a meccs után a végzős játékosok, hozzátartozóik kíséretében kivonulnak a parkett közepére, ott kapnak egy emlékfotót és kisebb ajándékokat a csapattól. Shelbynek, aki idén nagyon kevesett játszott, most jutott csaknem 10 perc, ez volt az igazi ajándék számára.

Amúgy fura dolog ez a búcsú. A legtöbb játékos számára eddig tarott a rendszeres sportolás. Tehetségük egyetemi ösztöndíjhoz segítette őket, amely nagy szó Amerikában. Utána azonban nincs tovább. Női kosárlabdában van a WNBA, ide 36 játékos jut el évente. A másik lehetőség, hogy profi szerződés kapnak a tengeren túlra. Mondjuk 100-150 játékos összesen. A többiek azonban munkába állnak és a rendszeres "profi" sport megszűnik számukra. Nincs NB I/B vagy harmadosztály. Az amerikai sport-és iskolai rendszer eddig segített. Pedig legalább 3-4000 ezren végeznek, és ebből, ahogy írtam, évente kb. 200-300 sportoló kap hivatásos szerződést.

Az UMSL idén szárnyaló pici irányítója is visszamegy Iowába és gazdasági szakemberként dolgozik majd. Bármelyik magyar NB I/B-s csapat örülne neki és talán még az NB I végére is beférne. Hasonló a helyzet a 20 pontos átlaghoz közelító 191 centis centerrel is. (Kell esetleg valakinek?)

Ilyen gazdag Amerika

Amúgy ezt több amerikás magyar lány példája is igazolja. Barta Brigi, Szamosi Amadea, Balla Dorka, Hutlassa Fanni, mindannyian már a civil életben boldogulnak. 

Laurának hivatalosan még 2 éve van hátra, hiszen idén sérült volt. Jövőre új csapattársakat kap, az UMSL elmúlt 30 évének legjobb korosztálya 2 meccs + rájátszás hamarosan befejezi. Ebből a sportsikerből maradt ki Laura, de kell egy megfontolt, érett "tyúkanyó" a 2018/19-es szezonra is. Utána pedig NB I-es lesz a Csata. Ugye Krisztián?

4 perc 54 másodperc - ennyi idő alatt futotta le Laura a műtét utáni első 800 méterét. Hogy ez lassú volna? Kit érdekel, a lényeg, hogy futópályán futott! Lehet, hogy a mozgása még nem idézte Gyenesei Leiláét, de letudta. Ha jobban belegondolok, amikor 12 éve közösen futottunk a Vivicittán, akkor kb. ilyen 800-akat tudtam kococgni, miközben ő, "papa, ilyen lassan nekem nem megy" mondatot odabökve pár száz méter után elsuhant tőlem. Jó volt látni, ahogy ellépett, pedig akkor még nem tudtam, hogy azok a lábak Amerikáig repítik majd. Most pedig

hallom az elszántságot a hangjában,

hogy megmutassa a kintieknek, és talán kicsit magának is, hogy képes megcsinálni a küldetését.

Apropó többiek. Ismét nyertek. Mi az, hogy nyertek.

Idegenben lépték le a McKendree-t. 20 pont volt közte úgy, hogy egy percig sem kellett aggódni.

Ahogy egy esélyes csapat elbánik a gyengébbel. Imponáló volt.

A Tritonokat ezek után már semmi sem menti meg a rájátszástól, sőt, az alapszakasz 4. helye is szinte biztos, hiszen 2 győzelemmel előzik meg az 5. Bellarmine-t. Valószínűleg velük kezdik majd a rájátszást március 1-jén. Persze, ha a 3. Lewis a hátralévő két meccsén egyszer kikapna és az UMSL mind a három derbijét megnyerné, akkor még a 3. hely is megcsíphetőnek látszik. Az pedig jóval könnyebb ágat eredményezne. De ennyire azért ne szaladjunk előre. Ma este következik a csoportrangadó azzal az Illinois Springfielddel akiktől idegenben bosszantó, 4 pontos vereséget szenvedtek a lányok. Szombat este azonban már a félistennők az esélyesek, akik eddig a papírformát mindig simán hozták.

Rákbeteg gyerekeket ápoló kórházban jártak a Tritonok, így Laura is. Amerikában ugyanis tudják, egy élsportolónak társadalmi felelőssége is van. Egy játékostól elvárják, hogy adjon lelki erőt nehéz helyzetben lévő embereknek. Egyben ők maguk is megismerik a való világ igazi nehézségeit. Ahogy szoktam mondani, ez a gond, nem az, ha a fodrász elrontja a hajunkat.

Azt gondolom, sőt tudom, hogy Laura legalább annyit kapott, mint amennyit adott azalatt a két óra alatt, amely során a gyerekekkel játszottak. Bízom abban, hogy az életre való felkészülésnek ez is a része volt. Megismerve ezeket a nehéz sorsokat, jobb ember lett.

A lányok a következő két hazai meccsen aranycipőfűzőben játszanak, ezzel is támogatva a gyermekrák elleni küzdelemet.

Hét zsinórban aratott győzelme van a Tritonoknak.  Ez azért hatalmas szó, mert erre utoljára 4 éve volt példa a csapat történetében, akkor pedig bekerültek az országos bajnokság rájátszásba is. A 2013/14-es szezonmérleg 21-8 volt, most 14-5-re állnak úgy, hogy csupa nyerhető, összesen 7, meccs van hátra az alapszakaszból.

Némi üröm az örömben, hogy Laura csupán szurkolással tud hozzájárulni ehhez a nagy meneteléshez. Pedig láthatóan szükség volna rá. Az UMSL ugyanis szinte 6 emberrel játssza le meccseit és bizony egy-egy játékosnak már komolyabb üresjáratai is vannak. A hárompontos bajnoki listát vezető irányító pl. 2 meccsen összesen 2 pontot szerzett. Láthatóan, főleg fejben, pihennie kellene. 

A héten az eddig bajnoki éllovas és az országos rangsorban is szereplő Lewist gyűrték le idegenben úgy, hogy összesen 3,1 másodpercet vezettek.

Akkor jött Hanning hárompontosa, amelyre az ellenfél már nem tudott válaszolni. Őrült mérkőzés volt, az utolsó negyed eléjén még 58-40 volt oda, hogy a vége 66-63 legyen a félistennőknek.

A csapat így már 4. a bajnokságban

és ezek után szinte kötelező volt a Parkside elleni siker.

Mivel mind a két egyetem Chicago mellett van, a lányok sétát tehettek a "szeles városban", ahová Laura április 7-én politikai okból látogat majd el. Szavazni fog, remélhetőleg akkor már bicegés nélkül lép majd be a magyar konzulátus épületébe, azaz Magyarország területére.

Van az úgy, hogy az ember közéleti lelke is elérzékenyül a lányával kapcsolatban. Eddig főleg arról írtam, hogy miképpen látom Laura kosárlabda-pályafutását, emberi erőfeszítéseit a sport és tanulás területén. Most azonban politikai kérdéshez érkeztünk. Laura ugyanis április 8-án Chicagóba utazik majd. Ezért:

Igen, mint külföldön tatózkodó, de magyarországi állandó lakhellyel rendelkező magyar állampolgár szavazni fog. Azt mondja, beül az autójába, levezet 5 órát, megkeresi a megadott címet és ikszelni fog.

Nem érdekel, hogy melyik pártra, a lényeg, hogy ott lesz.

Nem arról szájal, hogy milyen hátrányban van, mennyire jó volna, ha levélben voksolhatna, még másnak amúgy is sokkal könnyebb. Sporthasonlattal szólva, nem a bíróval foglalkozik, hanem teszi azt, amit értékrendje előír. Ahogy mondani szokták, azt a bajnokságot akarja megnyerni, amelybe benevezték. Ezt azoknak említem, akik már most panaszkodnak, pedig a bíró még le sem fújta a meccset.

Hatalmas ceremóniával ünneplik a jól tanuló sportolókat az amerikai egyetemeken. Nincs ez másképpen az UMSL-nél sem. Laura is részt vehetett a legutóbbin, hiszen a GPA-je 3,2 felett van. Az átszámolás kicsit bonyolult, de a lényeg, hogy a magyar 4-es feletti átlagnak számít a 3,2. Laura ennél érzékelhetően jobb volt, (magyar számítás szerint 4,5 körül lehet) így simán befért az ünnepeltek közé. A kosárlabdacsapat amúgy is eredményes ezen a területne, hiszen a 11 játékosból 7-en kapták meg a "jó tanuló, jó sportoló" elismerést. Az egyikőjük pedig szín 4-es, azaz magyar számítás szerint 5-ös, volt az elmúlt félévben.

Amúgy tegnap este sima győzelmet arattak a csoport egyik legerősebb csapata, a Bellarmine ellen. Az utolsó 5-6 percben már izgulni sem kellett, volt, hogy 16 pont volt az előny. A Tritonok ezzel 5-ös nyerőszériában vannak és vezetik a közép-csoportot, valamint felléptek a GLVC ranglista 5. helyére, fenyegetve a szombat este legyűrt Bellarmine 4. helyét.

 Két hónappal a műtét, és csaknem hárommal a sérülés után Laura először futott. A rehabilitációs edzés keretén belül 6 pályányit a kosárcsarnokban. Azt mondja, nagyon elfáradt, hiszen azóta nem használta ilyen mozgásra a lábait és persze a tüdejét. Megizzadt rendesen. A pályá végén persze még nem a kitámasztásos technikával fordul, és talán a mozgása sem közelíti Baji Balázsét, de futott. A szokásos 10-11 másodperc helyett 20-ra teljesítette a távot, de megvolt. 

Az edzés után a rehbailitációs edző kissé megtekergette a lábát, ilyenkor nézik, hogy melyik irányba kell több munkát elvégezni. Volt egy pont, amely még erős fájdalommal jár. Nem vagyok orvos, és Laura sem, így nem tudjuk megmondani, hogy ez melyik volt, de mintha a térd külső részénél jelentkezett volna a fájdalom. Az ilyen lábcsavargatásnál amúgy hason fekszik az ember.

Minderre a csütörtöki meccs előtt került sor. A futás "jót tett" a csapatnak is. Simán győzték le a Rockhurstöt, már 11 győzelemnél tartanak. Jól jött az elmúlt 4 találkozó diadala, hiszen az erősebb ellenfelek következnek. Mindjárt ma a Bellarmine, papíron ők az esélyesek, de a hazai pálya és a sikerek miatt gyarapodó közönség sokat segíthet a Tritonoknak.

Nagyon jó volt, úsztam, gyalogoltam, futottam a vízben, lábtempóztam - újságolt Laura még szerdán az edzéspenzumát. Magyarán vizes rehabilitációs edzésen vett részt. Örült neki, olyannyira, hogy a végén önszántából még 4 hossz gyorsot is leúszott. Nem sok, de mint mondta, a kondija miatt ez jól jött. Laura egyébként kisiskolás korában úszott, komoly egyesületbe is hívták, de aztán jött a kosárlabda.

A víziedzés fontos, hiszen itt könnyebben próbálgathatja a lábát, jobban ellenőrizheti, meddig hajlik és hol jön, ha jön a fájdalom. Az edzés után persze irány a sportcsarnok, hiszen minden kosárlabda-edzésen is részt kell vegyen, a büntetődobásoknál pedig beáll gyakoroloni. Csak a labda kedvéért, mert a klasszikus dobómozdulata még nem játszik, ahhoz markánsan fel kellene szökkennie. Sebaj, annak is eljön az ideje. Addig pedig úszni is jár majd, de azért a kosármezt nem cseréli fel versenydresszre.

Egy idegenbeli győzelemért akár 7 pontot is kaphat egy csapat. A minap tették közzé Laura bajnokságának sajátos pontszámítási rendjét. Őszinte leszek, nem értem teljesen, de a lényeg, hogy az azonos győzelem/vereség mutatóval álló csapatok között egy újabb mutató dönt. Nem a gólkülönbség, nem a több győzelem, hanem a következő. (Itt olvasható angolul.)

Egy csapat egy győzelemért akár 7 segédpontot is kaphat.

Ez akkor történik, ha idegenben egy olyan gárda ellen diadalmaskodik, amelynek a győzelmi mutatója 0.750 ezrelék felett van. Nulla pontot pedig akkor ér egy meccs, ha valaki hazai pályán kikap egy 0.250 ezrelék alatti együttestől.

A szisztéma msik fontos eleme, hogy egy gyenge csapat elleni győzelem (3 pont) is többet ér, mint egy erős csapattől elszenvedett idegenbeli vereség (2,5 pont), de azon belül már súlyoz.

Ez azért esélykiegyenlítés, mert a GLVC (a bajnokság) három alcsoportból áll és van olyan régió amelyben gyengébb csapatok szerepelnek. Az alcsoportokon belül viszont kétszer találkoznak egymással a csapatok. Ezt akarják kiegyenlíteni a bajnokság kiírói. Szerintem érdekes törekvés. Olyan amerikaias. Elvége a rájátszás helyeiről van szó, az pedig mindennél fontosabb az egyetemek számára.

Felugrottam a műtött lábamról - újságolta Laura. Ilyenkor persze kiver a víz, elképzelem az erőfeszítést és reménykedem, hogy ez egy irányított mozdulat volt. A lányom szerencsére óvatos duhaj és igen, a rehabilitációs edzésen kellett elvégezze ezt a gyakorlatot. Az emelkedés még csak pár centiben mérhető, de minden újabb fejleménynek örülünk. Ahogy annak is, hogy

végre újra nyert a csapat.

Két bosszantó vereség után voltak a Tritonok. Papíron erősebb ellenfelek ellen maradtak alul, te 5 ponton belül voltak mindkettőnél úgy, hogy többször vezettek. Ennek ellenére tartásnélküli gárda benyomását keltették. Magyarán, mintha nem lenne vezére a lányoknak. Na ja, le sem írom, hogy mit gondolok erről, hiszen mindenki tudhatja.

Most szombaton azonban legyűrték a McKendree-t úgy, hogy a vendégek 40-30-ra is vezettek a 3. negyed végénél. 14 perc volt hátra a meccsből és kilátástalannak tűnt a játék, az amúgy iskolai csapat benyomását keltő Nyestmedvék (igen, az a nevük) ellen. Akkor jött egy időkérés, majd a folytatásban 14-0-ás rohanás. A tavaly csak epizódszerepet kapó, de most labdalopásai miatt hős szerepébe emelkedő Kaytlinnek tapsolhattak a nézők.

Laura a bemelegítéskor már bíztatóan sétált, sőt dobálgatott is egy kicsit, de ebből szinte semmit sem láttunk, mert fontosabb volt többször is leadni a Chuck Norris szereplésével készült, időskori egészségügyi szűrésre bíztató reklámot. Mintha csak nekem üzennének ezzel. Megyek is. Irány a konditerem!

Mindennek eljön az ideje, csak ki kell várni. Mondjuk 2017 októberét szívesen kidobnám a múlt évből, amikor Laura megsérült, de ha egyszer így kellett legyen, akkor ezen is túl vagyunk. Lehet, hogy a szervezete kért egy kis pihenőt és így adta a tudtára. Hm, ez tőlem szokatlan pozitív gondolkodás. Amúgy komolyan hiszem, hogy ezért történtek a dolgok. Ha úgy tetszik, ezzel is beljebb lépett az életbe még akkor, amikor védőhálót tudunk neki nyújtani. Lásd, Zsuzsa útja a műtétkor.

Holnap megy ismét dokihoz, megmondják, hogy halad. Láttuk 31-én este is a hazai meccs szünetében.

Még óvatosan jár, de ő tudja, ő érzi.

A bokasérülése után is megfontoltan tért vissza, és úgy volt jó, mert azóta sincs semmi baja. Itt sem kerget a tatár.

Amúgy a csapat újra nyert, már 7-3 a mérlegük. A Lindenwood volt az ellenfél egy szomszédos bajnokságból. Nem rossz csapat, de tavaly is legyőzték őket, Laura akkor 12 pontot dobott. Érdekesség, hogy a blog fotója is arról a meccsről származik.

Idén már más lesz a feladat. A Tritonok számára jön az igazi megmérettetés, azaz a GLVC-bajnokságban való szereplés. Itt egyelőre 1-2 a mérleg. A bajnoki 8-as döntőhöz legalább 10-12 győzelem kellene, amelyből csak egy van meg. Hosszú az út a rájátszásig, Laura nélkül talán egy kicsit nehezebb is.