Laura Amerikája

Fáj, mondhatni baromira fáj - így jellemezhető Laura lába. Ez nem csoda, hiszen a csontjába fúrtak lyukakat, hogy azon keresztül szép új szalagot tegyenek a térdébe. Ez azt jelenti, hogy a csonton ejtettek sebet, ami 2-3 napig alvásmentességet okoz. Ezt még tetézik azzal, hogy közben mozgatni kell a lábát, hogy az új szalag megfelelő helyen maradjon és elkezdjen nyúlni.

El sem merem képzelni milyen az, amikor egy vécére való kimenésre is negyedórát készülődik az ember, mert annyira fáj a lába.

Pedig muszáj csinálnia.

Amúgy komoly fájdalomcsillapítókat kap, olyasmiket, amelyeket szintetikus morfiumként ír le a szakirodalom, de még ezek is csak kb. 2 órát hatnak. Utána 2 óráig csak a kínok kínja marad, hiszen sűrűbben nem szedhetők.

Mindenesetre a doki azt ígérte, ha mindent rendesen csinál (és miért ne tenné), akkor erősebb, jobb, sportosabb lábat kap, mint korábban volt. Addig azonban még 6-8 hónap. Persze ennyire előre most nem érdemes tekinteni, a következő 48 órát szeretné mindenki túlélni.

Pózolás az apa kedvéért a hazai csokival és váladékeltávolitó szerkezettel

A sportember attól más, mint egy átlagos valaki, hogy ezt is kibírja. Kibírja az edzőért, a társakért, magáért, a jövőjéért. Mi pedig érte utazunk, izgulunk, nem alszunk, dolgozunk, mert amit csinál, azzal nekünk szerez örömet. Mindent, amit egy gyerektől kaphat az ember. Köszönöm Laura!

Sikerült, legalábbis az orvos szerint minden rendben. Laurát magyar idő szerint délután 3 és 4 óra között megműtötték, hogy 6 óra után már ki is engedjék a kórházból. Amikor ezeket a sorokat írom, már az egyetemi apartmanjában van, pedig alig telt el 5 óra a beavatkozás óta.

Ezt látta az orvos a műtét közben és ezek alapján mondta, hogy jól sikerült.

Hangulata is remek, 8000 kilométer távolságból már meghallhattam az ellentmondást nem tűrő hangját, amikor egy kérdésben az övét árnyaló álláspontot merészeltem megfogalmazni. Ebből, pár órával a keresztszalag-operáció után megállapítottam, jól van a lányom.

Maga a beavatkozás és a körülmények magyarországi szemmel nézve meghökkentőek és ezt nem a csalódás iratja velem. Csak egy példa, telefonbeszélgetésünket az szakította félbe, hogy az apartmanban megjelent a rehabilitációs tréner, aki elmondta a következő hét programját. Mindezt azért, hogy a következő szezonban még erősebben tudjon Laura visszatérni a pályára. Ennyit hirtelen, mindenkitől bocsánat a mai kissé feszült viselkedésemért, volt egy kis beavatkozás a tengeren túl, de úgy tűnik, minden ok.

Kissé hatásvadász címet sikerült adni, de az ember keresi azt, amivel leplezheti feszültségét. Hétfőn, azaz holnap hajnalban indul Zsuzsa Laurához. Ráhangolandó a találkozásra szombat este megnéztük a Tritonok meccsét. Nem kisebbítve a hazaiak érdemeit, egy elég "vak" gárda ellen győztek. Ami bizakodásra ad okot, hogy 21 ponttal tették ezt.

Kaitlynn karriercsúcsot, 10 pontot dobott. Jövőre Laura hasznos társa lehet.

Nézzük, hogy mi az amibe a jövőt illetően kapaszkodhatunk. Az idén érkezett 5 újonc közül van egy telitalálat. A 182 centi magas lány már harmadik dupla-dupláját éri el és kimondottan jól helyezkedik a palánk alatt, ráadásul távolról is eredményes. Az előbbi a játékintelligenciáját mutatja, amely az előző szezonban hiány volt a palánk alatt. A másodikra pedig mindig szükség van.

Megfelelő teljesítményt nyújt a jukóból érkező kisember is. Nagyon bátran dob, de eddig rémisztő hatékonysággal tette, 20 százalék alatt volt az eredményessége. Erre tegnap 9 hármas kísérletből 6-ot bevágott.

A másik három újonc engem nem győzött meg, mondjuk azért a magas lányban erősen bizakodom, hiszen jövőre a mostani center kiöregszik.

A meccs érdekessége volt, hogy Laura mezben ült a kispadon, azaz nem volt rajta melegítőalsó, de edzőcipő volt a lábán. A meccs előtti fogadalomtételhez kicsit bicegve ment oda, de ezt már csak a szakavatott szem veszi észre. Kedd után persze egy ideig nem lesz túl fürge, viszont ott lesz vele Zsuzsa, aki a műtét utáni első héten komoly segítséget nyújthat majd neki. Muszáj lesz, hiszen megnézve a jövő szezonra leszerződtetett játékosokat két kimondottan ügyes lány is van köztük. Velük, és a visszatérő pontgyáros 12-sel már nagyot lehetne alkotni a bajnokságban!

Számunkra megható fotóval ajánlja a következő, szombati meccsét az UMSL Tritons. Az összekapaszkodó lányok kört formáznak, amelynek közepén Laura áll. Védik, elismerik, fontosnak tartják - lehet az üzenet. Nekünk mindenesetre kedves.

Már csak két és felet alszunk, hogy Zsuzsa útra keljen. Hétfőn hajnalban indul, majd délután (időeltolódás) érkezik, hogy másnap elkísérje Laurát a műtétre. Izgulok na. Nem a műtét miatt, úgy tűnik profi kezekben van, hanem azért, hogy kosárlabdás és ezáltal iskolai álmai maradéktalanul teljesüljenek. Kicsit döccenősebb úton, mint reméltük, de a teher azért van, hogy nőjjön az a pálma. És ehhez még a világhírű Missuori Botanikus Kertbe sem kell elmennie.

Megvan Zsuzsa repülőjegye, 27-én idul St. Louisba, hogy december 8-ig ott legyen Laurával. A 28-ai műtét után elkél majd az anyai gondoskodás. A leányzó pont tegnap mesélte el, hogy egy speciális gép lesz a lábán, amelyet legkevesebb 6 órán át kell viselnie. Ezen idő alatt a gép, ha tetszik, ha nem, hajlítgatni fogja a lábát ezzel is segítve, gyorsítva a rehabilitációt.

Másfél hétig tehát egyedül leszünk Mukival, de az internetnek hála, azért mindenről értesülünk majd. A kérdés, hogy kis kutya mennyire fogja elviselni a magányt. Érzi-e, hogy fontos dolgok vannak készülőben? Valamit igen, mert szinte követeli a közelségünket és meglehetősen idegesen reagál az idegenekre. Azonban ez a poszt nem róla, hanem Lauráról szól.

A sérülése óta is folyamatosan edz, persze gyógytornásszal. Próbálják karbantartani az izmait. Még dobálni is szokott. Minden edzésen 100 büntetőt, felugrás nélkül, csak csuklóból. Szerinte remekül megy, alig hagy ki dobást. 

Laura 2013-ban még a Scott County Cardinals pólójában a különdíjjal a Toyota Classic után.

Ma egyébként Kentuckyba látogat a csapat. Először játszanak a Kentucky State-tel. Miért érdekes ez? Amerikában szokás, hogy egy-egy játékos szülőföldjére is visznek meccset. Laurának ez volna Kentucky. Most csak melegítőben lesz ott a pálya szélén, de remélhetőleg 2018-ban ismét megteszik ezt a gesztust, hogy megmutathassa Marciáéknak, valóban jó játékos lett belőle. Jövőre, veletek, ugyanitt!

UPDATE: nyertek 10 ponttal a Kentucky State ellen.

Egy győzelem és egy vereség az UMSL WBB hétvégi mérlege. Pénteken egy agyonnyert meccset hoztak döntetlenre, hogy aztán a hosszabbításban hengereljenek. Szombaton viszont mínusz 14-ről kapaszkodtak vissza, hogy 5 perccel a vége előtt hárommal vezessenek, de a végén mégis az ellenfélnél legyen a hasonló különbségű előny.

Őrült meccsek lehettek, csak az elsőt láttam, mert a második előtt lényegében leszakadt az egyik palánk, így a szomszédos Washington egyetemre kell áthurcolkodni. Innen pedig nem volt közvetítés.

Kibicként, de sok meccset látva az látszik, hogy 5 játékosa van a csapatnak és 2-3 cseréje. Az utóbbiaknál az újonc center leginkább arra jó, hogy ideig-óráig tehermentesítse a ponterős, de erősen hangulatfüggő végzős lányt. A kisembereknél két csere látszik, a már tavaly is itt lévő, de az előző szezonban alig pályára lépő Kaitlynn talán összeforrasztja széttört önbizalmát. Most, a második meccsen annyi pontot dobott, 5-öt, amennyit tavaly összesen. A másik, egy újonc, neki nincs gond az önbizalmával, nagyon nincs. A hatékonyságával annál inkább.

Mi lett volna, ha... - tehetem fel ezek után a kérdést. Szakmai tapasztalatom és apai szívem is azt mondja, Laurával 2 győzelemmel kezdte volna a szezont a csapat, nélküle viszont marad az előzetes papírformát igazoló 1-1. 

Megvan a nap, amely változást hoz Lorka életében. November 28-án műtik meg a sérült lábát. A dátumból volt egy kis huza-vona. Eredetileg ugyanis december 14-et javasolták a dokik, tekintettel az iskolai elfoglaltságokra, de az neki nagyon nem lett volna jó. Az amerikai lányok ugyanis hazautaznak az ünnepekre, de Laura frissen műtott lábbal aligha lett volna közlekedőképes. Némi alkudozás után jött a november végi dátum.

Műtét előtt három héttel

ESTA beszerezve, repülőjáratok ellenőrizve, miközben az utolsó egyeztetések a nagy lánnyal arról, hogy mennyi időre utazzon ki Zsuzsa asszony Amerikába. Nem mondom, hogy tervezett út volt, de így hamarabb találkozik anya és lánya. A műtét utáni, (amely reggel 7-kor lesz és szinte azonnal kiengedik a kórházból a Tritonok 12-esét), egy hét a "jaj a vécéig is nehéz kimenni" időszakról szól majd. Ekkor Zsuzsa elkél majd a St. Louis-i apartmannál.

Mindenestre november 28-tól új korszak korszak kezdődik.

A gyógyulás, majd a rehabilitációs időszak. Amúgy milyen fura. Az Instagramon van egy önmagát celébbé felfuttatott kansasi kosárlabdás lány. Az DI-es csapatban játszik. Ügyes minivideókat, bevállalós pózokat, lazázó életérzést sugalló fotói miatt egy posztja 5-10 ezer megtekintést is elér. Mit ad isten október közepén műtötték a lábát. Erről is készült természetesen kép a 201 ezer(!) követőnek, amelynek aláírása: visszatérek és jobb leszek.

Így ismerkedtek meg Laurával, kicsit egymásból is erőt merítve. Kemény munka vár mindkettőjükre, de most már ez is az amerikai kaland része.

Még szokni kell a győzelem számunkra keserédes fura ízét. Azt a felemés érzést, hogy egy rendkívüli diadal után nem érdemes Lorka nevét keresgélni a statisztikában. Látni a meccs után közzétett rövid home videóban, ahogy melegítőben, lépésében biccenve gratulál csapattársainak. Pedig a Tritonok fantasztikus szezonnyitón vannak túl. Divízió I-es csapatot gyűrtek le, a SIUE-t. Szinte végig vezettek az ellenfél otthonában, hogy 35 másodperccel a vége előtt vissza kelljen venni az előnyt. Ha Lorka a pályán lett volna, valószínűleg több basszus, gyerünk, remek kiáltás hagyta volna el a számát a csillaghegyi éjszakában. Így viszont csak reggel néztem meg a meccs írásos közvetítését (videó nem volt).

Ami bíztató számunkra, hogy a hasonló műtétből, mint amilyen Laurára vár, visszatérő Jordan 17 pontot dobott és jól működött a pályán.

Az 5 újoncból kettő kiválóan bevált. A négyes poszton játszó LaPorta egyből dupla-duplát ért, az irányítógyanús Ariel pedig megpróbálja átvenni Lorka helyét. Elsősorban a vállalásaiban, mert a hármas posztra egyelőre nem találnak hatékony embert. A harmadik bíztatóan mozgó játékos, a most még csak 10 percet kapó magas lány is hasznos tagja lehet a csapatnak.

Bíztattam őket és persze a végén kiabáltam - így számolt be a gyerkőc a szerepéről. Ez is valami, mi is megszokjuk, hogy a tudósítások végén nem Lorkát fényezzük. Mi most másra készülünk. Arra, hogy jövőre megint kiváló idénnyitóval kedveskedjen a csapat az edzőjének. Mindenestere olyanra, mint ami pénteken este történt, utoljára 2013-ban volt példa és abban a szezonban országos főtábláig jutott a csapat. Ha most is így lesz, akkor 2018 márciusában Laura még mindig csak drukkolni tud majd társainak, de remélhetőleg már döccenők nélkül.

Lassan kezdek felocsúdni az október 21-ei sokkból. Pontosabban az 5 nappal későbbi diagnózisból, hogy Lorkának elszakadt a keresztszalagja. A hangulatom még ingadozik, hol kimondottan bizakodó vagyok, hol a legyőzendő akadályokat mérlegelem. Hasonlítgatja az ember az Amerikából érkező információkat az itthon fellelhető internetes okosságokkal. Olykor mindentudó önképzős dokinak vélem magam, máskor csak mezei, a lányáról majomszeretettel gondoskodni akaró apaként követem az eseményeket. Gyűjtögetem a pozitív példákat, köszi Juci a hasznos tanácsokat, és Zsuzsával készülünk arra, hogy a november 8-ai orvosi kinyilatkoztatás után indul Amerikába.

Ami biztos, hogy november 8-án a helyi orvos megmondja, mikor lesz a műtét.

Apropó műtét (mintha az csak olyan apropó volna), már azt számolgatják, hogy Lorka miképpen nem hagy ki egyetlen órát sem a suliból. Ezért az időpont várhatóan egy csütörtöki napra esik majd. Vélhetően november 16-ra. A rákövetkező hét ugyanis őszi szünet, így több napig pihenhet otthon. Azt mondja, hogy a doki már több csapattársát is rendbe hozta. Nem lesz hosszas fekvés, ha jól értem 3 óra(!) alatt végeznek a kórházzal is, és a mankónak sem híve a sebész. Amire figyelnie kell Laurának, hogy nem szabad egyetlen dekát sem felszednie. A gyógyuló térd ugyanis nem kedveli a váratlan plusz kilókat.

Amúgy minden rendben. Lorka ugyanúgy jár edzésre (speciális tornát csinál), mintha mi sem történt volna.

Meccselemzés, neki (baloldal legszélen) sajna nincs sok dolga.

Részt vesz a csapatértekezleteken, sőt a meccsekre is elutazik.

Egy sérült nem pária, hanem várják, hogy visszatérjen.

Edzője egyenes azzal bíztatta, hogy jobb és erősebb lesz majd a lába, legalábbis ez az amerikai tapasztalat. Na ja, addig azonban eltelik még vagy 6 hónap és számtalan térdhajlítás az edzőteremben. Ha egyszer Derrick Rose is megcsinálta...