Laura Amerikája

Kevesebb mint 2 hónap van hátra és Laura számára megkezdődik az utolsónak gondolt amerikai egyetemi kosárlabdaszezon. Egy divízió I-es csapat ellen lépnek pályára november 5-én. Idegenben a SMU lesz az ellenfél. Nem egy világverő gárda, hiszen tavaly a 245-ek voltak az első divízió 351 csapata közül. Ez egy bemutató mérkőzés, amelyet itthon felkészülésinek fordíthatunk. Bírók és statisztika van, de a végső győzelem/vereség mutatóba nem számít bele. Lauráék vertek már meg első osztályú csapatot, ezt csak a mihez tartás végett teszem hozzá.

Összesen 29 mérkőzésük lesz, közte 20 bajnoki, azok számítanak igazán. Az utolsó 4 derbi hazai közönség előtt, ha megéri, akkor megyünk, hiszen ekkor van a senior day, amelyen elbúcsúznak a végzős játékosoktól.

Ilyenkor szülők, rokonok, könnyek. Azért a rájátszásra egy hét múlva még szívesebben vennék repülő- és belépőjegyet, de ne legyek telhetetlen. Örülnék, ha a 2016/17-es (hű, de rég volt) Laurát látnám viszont a pályán.

Addig marad a felkészülés. Ma, szeptember 11-én emlékezős gyakorlatok voltak. 9 csillagugrás és 11-szer kellett 60 fontos súllyal (ennyi volt a tűzoltók felszerelése 2001-ben az ikertornyokban rekedtek mentésekor) felmenniük a csarnokuk tetéjére. Számunkra szokatlan gesztus, de ott így neveleik a patriótizmust és a hősök tiszteletét a fiatalokba. Isten áldja Amerikát, de most 8 hónapig főleg Laurát! Huj, huj hajrá, ahogy mi magyarok bíztatjuk kedvenceinket és egyben emlékezünk a régiekre.

Közeleg az új évad és ennek csalhatatlan jele, hogy a honlapra kiteszik a csapatnévsort. Ami fontos, hogy fotóval és az egyéni statisztikákkal. Eleinte vicces volt látni, hogy Laura magassága folyton változott. Volt 5,8, 5,10, de most 3 éve megállapodtunk az 5,9-nél. Lássuk be, ez a reális, azaz 174 és fél centi. Besorolása pedig redshirt senior. Azaz végzős, a redshirt elmagyarázása hosszú lenne, azokra használják, akik valamiért, átigazolás vagy sérülés, kihagynak egy kosárlabda évet.

Az egyéni fotója tetszik, kimondottan jól sikerült, ezt azért írom, mert volt olyan korábbi, amelyet inkább csak tudomásul vettem. De ez most jó!

Még egy mondat a magasságokról, különösen a fiatalok szeretnek ezzel játszani. Az alacsonyabb centerünk 3 centit nőtt a nyáron, ami persze inkább a kosaras vágyaknak, mint a realitásnak szól. Persze, ha ettől magabiztosabb lesz a játéka, akkor minden rendben.

Az új center lány 6,1, de ő még tényleg növésben van. 185 centi, ami bíztató, mert Laura elmondása szerint jól és főleg értelmesen mozog. Hallgat a tanácsokra (Lauráéra) és a kordinációja is fejlődik. Lehet persze, hogy újoncként még nem váltja meg a világot, de miután a lányom elköszön a Tritonoknál, szép sikerekhez segítheti őket. Most azonban egy jó évre számítunk. Laura és én is. Méltó befejezés dukálna, olyan csatás, hogy jó szívvel emlékezzenek Saint Louisban a makacs, de a csapat győzelméért mindig mindent megtevő magyar lányra.

Elkészült a Tritonok 2019/20-as csapatképe. Laura az ülő sor közepén kapott helyet. Ez jár egy végzősnek.

Meglepően vidámnak látom. Felkészüléskor meggyötörtebb szokott lenni, de most kiegyensúlyozott. Az edzéseket már szinte élvezi, azért itt bevetettem a költői túlzás eszközét, de eddig tényleg minden jól megy. Egy kis elismerést is kapott. A jó edzés munkáért ugyanis kis korongocskákat adnak, 4 vagy 5 kategória van, mint az általános suli alsójában, de ha ezt gondolják jónak az edzők, akkor ezen ne múljon.

Tehát Lorka is kapott korongocskát. Nem csoda, hogy sokkal jobban megy a tavalyihoz képest, hiszen lába rendben van, semmi fájdalom, semmi érzékenység. A nyári itthoni speciális gyakorlás is sokat hozzátett a tudásához.

Bizakodva várom a vélhetően utolsó amerikai szezont. Hajrá Tritonok, jó lenne a rájátszásra kiutazni! A március már szép Saint Louisban.