Laura Amerikája

Mozgalmas, sőt talán túl mozgalmas 10 napon van túl Laura. A karácsony előtti utolsó meccsről ez ugyan nem volt elmondható. Sima győzelem egy általam nem ismert ligában játszó egyetem ellen. NCCAA, ha jól sejtem a katolikus egyetemek számára létrehozott bajnokság. 35 pontos diadal egyetlen hozadéka, hogy mindenki játszhatott és Shawnta lett Lauráék bajnokságában (GLVC) a hét játékosa. Az UMSL-től erre 2013 óta nem volt példa. Nem láttuk a meccset, mert még közvetítés sem volt. Ennyit tehát erről.

Ami a nagy kalandot jelentette az az új autó megvásárlása volt, amellyel Geryékhez (amerikai szülők) mentek - igen, ugye mindenki érti a többes számot - karácsonyozni.

Szépnek, jónak tűnt a kocsi, 2009-es Nissan, tehát szinte új, hogy egy kilométerrel a 320 mérföldes út vége előtt kiforduljon a jobb kereke.

Laura remekül megfogta a járművet, de az bizony ott állt a White Oak Road közepén.

Mit ad isten (ki más, hiszen egy papcsaládhoz igyekeztek) pont Gery jött velük szemben a malőrnél, így hamar tudtak intézkedni. Lényeg ami lényeg, a gombcsukló és a féltengely mondta fel a szolgálatot. Kész csoda, hogy az előtte lévő 529 km-t kibírta. Erről most ne többet, mert azonnal el kezd remegni az ujjam!

Ilyenkor szembesül az ember azzal, hogy miért a legutáltabb foglalkozás Amerikában (is) a használtautó-kereskedő. Autómentő, szerelő, két nap alatt, szombaton is dolgoztak, kész lett a kocsi. Nem volt olcsó, de reményeink szerint a kereskedőn, aki már tud az esetről, be lehet vasalni a javítás költségét.

Mi ebből a tanulság? Annyi, hogy az élettapasztalatot mesékből aligha, kizárólag a való világból szerezheti meg az ember. Laura pedig nagy lépéseket tesz a a felnőttéválás felé.

Meglehetősen gyenge ellenfél ellen játszottak a Tritonok. Idegenbe utaztak, a Culver Stockton volt az ellenfél, ez egy NAIA-csapat. A sima második félidőt követően 38 pontos sikert tudhatnak magukénak a lányok. Azt pontosan nem értem, hogy miért játszanak ilyen gárdák ellen, Laura tippje szerint a pozitív statisztika érdekében teszik. Arra mindenesetre jó volt, hogy gyakorolták az egészpályás letámadást. A csatás pressinghez szokott szemem azért látott hiányosságot, különösen a terelés területén. Na mindegy, ez már túl szakmai lenne.

A lényeg, hogy láttam Laurát járkálni a szünetben.

Óvatosan lépked, nem biceg, de a testtartása nem a megszokott. Kissé előredől, hogy stabilan álljon és ne érezzen fájdalmat. Azt mondja, hogy minden egyes elindulásnál lassan melegedik be a térde. Az izmai, amelyek amúgy is nagyon merevek, inkább összehúzódó állapotban pihennének. Ezen kell változtatni, így az atlétikai edző még a meccsek szünetében is gyakorol vele. Ezt láttuk a közvetítésben.

A karácsony előtt még egy meccs, aztán 12 napos szünet. Ünnepekkel, amelynek programja alkulóban, de ez már nem kosárlabda, így erról egyelőre csak családi körben.

Újra a műtétet végző dokinál járt szerdán Laura. Ez a protokoll része, a sebész elégedett volt azzal a bizonyos bal lábbal. Laura azonban nem egészen. Pontosabban a rehabilitációs tréner szeretne még jobb eredményt. Én nem sürgetem, tudom, hogy mindenhez idő és kitartás kell. Ebben nincs hiány Laura részéről. Miközben vizsgázik, minden nap eljár a speciális edzésekre és végzi a "házi munkás" gyakorlatokat is. Apró öröm, hogy már combizomból fel tudja emelni a lábát.

Hétvégén egyébként meccs, kétórás buszozás és már Laura is utazik a csapattal. Ugyan az orvosok nem ezt tartják a legjobb rehabnak, de a léleknek jót tesz. Apropó lélek, azt tartják, hogy minden a fejben dől el. Volt korábban egy lány, aki hónapokkal a sebészeti beavatkozás után sem tudta behajlítani a lábát. Aztán egyszer bódításban vizsgálták meg, mert nem értették a dolgot. Akkor minden tökéletesen ment, azaz mentális oka volt a nyújtott lábas sántikálásnak.

Laura most második a rehabilitációs tréningen részt vevő 4 lány közül ami a gyógyulást, a mozgást illeti. Azt pedig tudjuk, hogy egy csatás sosem akar második lenni, hajrá lányom, just do it!

Azt már a korábbi tapasztalatom is sejtette, hogy más lehet élőben a Tritonok gárdája, mint a streamen keresztül. Csütörtökön Zsuzsa látta őket játszani, ráadásul győztes meccsen, szerinte egész lendületes volt a játék. A mérkőzés apró, de számunkra fontos eseménye volt, hogy Laura leülhetett a cserepadra.

A mérkőzés hőse Shawnta volt a maga 15 pontjával.

Melegítőben, óvatosan eligazgatva a bal lábát, de már ott volt. Ahogy ez a fenti fotón is látszik. A meccs előtt az edzők nagyon örültek ennek, Katie egyenesen odáig ment, hogy ő, azaz Laura a csapat kabalája, ha ott van velük, akkor nyernek. Így is lett. A harmadik negyedben egy parádés 5 perccel eldönteni látszottak a Jewels elleni találkozót, hogy aztán szintén 5 perc alatt a frászt hozzák ránk. 

A 4. megyed elejei 17 pontos előny a 36. percre 4 pontra olvadt úgy, hogy 6 percen keresztül nem sikerült mezőnykosarat szerezni. A végén azonban az iránító bepöttyingetett néhány büntetőt, egy hármas is beesett, így 57-50 lett a vége. Én pedig elégedetten konstatáltam, hogy Zsuzsát és Laurát is láthattam a közvetítésen keresztül. Laurának ez a "cserepadozás" különösen fontos lépés volt a gyógyulásában.

Fogom vissza, de ő megy előre. Dühös, ha más mintha gyorsabban gyógyulna. Hajtja a szobabicajt, eldobja a mankót, saját lábán közlekedik. Mintha a pályán lenne, ott sincs számára lehetetlen. Hogy ezek apróságok volnának? Igen, ha nem 8 napja lenne túl egy rutinnak számító, de közel sem könnyű műtéten. Apropó műtét. Tessék megnézni a fotót és máris mesélek róla.

Az a szép hosszú heg nincs varrva. Ragasztva van, ez egy viszonylag mondern eljárás, főleg esztétikai oka van, igaz különpénzbe kerül, de úgy tűnik, hogy a csapat gólfelelősének ez is jár.

Mint már írtam, a lórugásos fájdalomcsillapítót elhagyta, de antibiotikumot még péntekig szednie kell. Vérhígítót nem kap, az amerikaiaik az aszpirinben és a speciális harisnyában bíznak. Amúgy az aszprin is lassan a múlté lesz.

Laura persze már menne, haladna és közben aggódik a lábán lévő foltorgia miatt. Nyugi, az én lábam ennél sokkal csúnyább volt - nyugtatott egy magyar focistalány, akinek "csak" porcműtétje volt. Köszi Lili, jól jöttek a bíztató szavak. 

Ma ebédelni mennek, búcsúebéd, hiszen Zsuzsa lassan elvégezte dolgát St. Louisban. Köszönöm! Este meccs, amelyen már Laura is ott lesz a csapattal. Jelenlétével és hasznos tanáccsal segítheti őket. Rájuk fér a legutóbbi két zakó után.

Simogatni kellett kedd éjszaka Laura lelkét, mert már "nagyon unja" a sérülését. Pontosabban azt, hogy mankó vagy másvalaki segítségével jár. Ennek ellenére vagy éppen ezért becsülettel csinálja a rehabilitációs gyakorlatokat. Az kedvetlenítette el, hogy egy 3 hete műtott focista lány, már futni is tud. Ő azonban ritka kivétel, mert egy hasonló időben megsérült labdarúgó a fájdalmától lényegében nem tud a lábára állni. 

Apropó fájdalom! Laura már nem szedi a lórúgásszerű fájdalomcsillapítót, (ennek kimondottan örülök), és ezzel nagy meglepetést okoz a többieknek.

Nagy szám ez, mert Laura gyógyulni akarását mutatja.

Ő ugyanis eddig a legkisebb fejfájás esetén is piruláért kiálltott. Most nem, most javulni akar. Érezni, hogy mit bír, enged a lába. Nyugtatom, csitítom, fogom vissza, hogy mindent csak mértékkel, a tökéletes lábhoz idő, szorgalom és türelem szükséges. A kapkodás biztosan nem segít. Utána viszont jobb lesz, mint valaha.

Ma, azaz szerdán mennek a dokihoz, utána okosabbak leszünk. Az ő szava dönt a további kezelésről és arról, hogy milyen állapotban van az a fránya bal láb. Ránézésre nekem tetszik, olyan "hős" foltos, azaz kék-zöld. Ezt erősítette meg egy profi magyar női focista is, akinek megmutattam Laura balosáról készül fotót. Szerinte szép és örüljön, hogy így néz ki, sokkal rosszabbakat látott eddig. Reméljük, hogy egy focista ért hozzá!

Tudom, az ott Amerika. Tudom, az ott egy gazdagabb ország. Tudom, Laura élsportoló. Tudom, drága az amerikai egészségbiztosítás. Tudom, de nem értem! Azt, hogy a magyar egészségügyben gyomoridegem támad, ha orvoshoz kell fordulni. Félek, hogy mi az elvárás, ami az orvos zsebét illeti. Kihez kell fordulni,  hogy valóban odafigyeljenek az emberre. És egyáltalán, valóban megkapom-e a lehető legjobb ellátást. Megannyi gondolat, amely Laura műtétje miatt kavarog a fejemben. 

A sérülés szombaton történt, azonnal érkezett a rehablitációs tréner a gyorssegítséggel. Hétfőn irány az orvos, kedden MRI (nem röntgen meg ultrahang), szerdán diagnózis és a műtéti időpont. Ha már időpont, nem diktátum, hanem egyeztetés után jelölik ki, Zsuzsa repülőjegyéhez igazodva.

A műtét napján autó az apartman előtt, a helyszínen a  szükséges adminisztráció, a műtét érthető és pontos ismertetése, az előkészítés. Percre pontosan érkező orvos, hogy másfél órával később személyesen tájékoztatassa Zsuzsát a beavatkozásról. Nem elrohanva, két mondatban, hanem fényképpel a kezében, kellő türelemmel magyarázva az angolul közepesen tudó hozzátartozónak.

Az előzetesen jelzett 4 óra után, (nem fekszünk feleslegesen a kórházban), autó a klinika előtt, irány vissza Laura apartmanjába. És még mindig nincs vége, pár óra múlva megérkezik a kórház ápolója, hozzá a lábmozgató hightech kütyüt, hogy másnap újra meglátogassa a gyógyszerekkel. Két vizit van a díjban, pontosan annyiszor jönnek, kedvesen, mosolygósan, tárgyilagosan. Miközben az egyesülettől két edző is azonnal kezelésbe veszi Laurát, az egyik a sérült lábát, a másik az egészségeset.

Mindezt a hálapénzre (szerintem nem is értenék, hogy mi az) utalás legkisebb jele nélkül.

Sőt, azt érezni rajtuk, hogy örülnek, ha segíthetnek. Holnap, azaz kedden jönnek mégegyszer, elviszik a csodamasinát, mert utána már jön a biciklizés időszaka. Ahogy azt a rehabilitációs terv előírja.

Teszik ezt egy idegennel, egy nem amerikaival, aki "csak" a csapat alapembere. Érdekből vagy másért? Nem tudom, azt azonban igen, egy sérült játékos számára nincs nagyobb erő, mintha azt látja, mindenki azért van, hogy ő újra pályára léphessen.

Mindez egy nagyon tehetséges magyar játékos esete okán jutott az eszembe. Az ő kálváriája február óta tart. Hasonló sérülés után hónapokig töprengtek, hogy melyik orvoshoz volna érdemes fordulni, mi a pontos diagnózis, mikor lehetne a műtét. Most már legalább túl van a beavatkozáson. Talán már a rehabilitációs edzéseket is látogatja. A késlekedés miatt, ha jól számolom, másfél szezont kell kihagyjon. Ezt Amerikában nem engedhetnék meg maguknak, sem a játékos, sem a klub, sem az egézségügyi rendszer. Ennek ugyanis ára volna, több kerülne, mint amennyibe az amúgy valóban drága egészségbiztosítás. A rendszerbe vetett bizalom veszne el.

De apaaa!!! Eddig el nem tudtam volna képzelni, hogy ez a 8000 km távolságból érkező lánygyermekes leszúrás milyen kedves lehet nekem. Tök mindegy, hogy miért utasított rendre Laura. A lényeg, hogy leszúrt, mert valami "butát kérdeztem". Magyarán visszatért a normális kerékvágásba az élete. Azt leszámítva, hogy van egy baromi nagy kötés a lábán, és minden nap egy high-tech gép segítségével 6-8 órán át lábgyakorlatokat végez az ágyában. Ilyen a napirend egy "finom" keresztszalag operáció után.

A csapat előtt is le a kalappal, a közösségi oldalukon imádkoztak a sikeres műtétért. Eddig az ilyenen mosolyogtam volna, de most átérzem ennek a fontosságát. Azt, hogy egy közösség gondol rá.

Az amerikai szülei is írtak neki.

Ők is hálát adtak istennek, hogy sikerült az operáció és megalapozott remény van a felépülésre. Úgy fogalmaztak: alig várják már, hogy ismét a pályán láthassák. Én ennel sokkal óvatosabb vagyok. Időben legyen a pályán. Végezze el a rehabilitációs feladatokat - tök becsületesen nyomja eddig - és utána jobb lábat kap, mint volt. Valahogy úgy, ahogy Luke-nak új kezet varázsolnak a Star Wars 5. része végén. A 6-ban pedig miszlikbe kaszabolja fénykardjával az ellenfeleket. Mondtam már, hogy szeretem a Csillagok háborúja történeteit? Gyerünk Laura, az Erő veled van!

Fáj, mondhatni baromira fáj - így jellemezhető Laura lába. Ez nem csoda, hiszen a csontjába fúrtak lyukakat, hogy azon keresztül szép új szalagot tegyenek a térdébe. Ez azt jelenti, hogy a csonton ejtettek sebet, ami 2-3 napig alvásmentességet okoz. Ezt még tetézik azzal, hogy közben mozgatni kell a lábát, hogy az új szalag megfelelő helyen maradjon és elkezdjen nyúlni.

El sem merem képzelni milyen az, amikor egy vécére való kimenésre is negyedórát készülődik az ember, mert annyira fáj a lába.

Pedig muszáj csinálnia.

Amúgy komoly fájdalomcsillapítókat kap, olyasmiket, amelyeket szintetikus morfiumként ír le a szakirodalom, de még ezek is csak kb. 2 órát hatnak. Utána 2 óráig csak a kínok kínja marad, hiszen sűrűbben nem szedhetők.

Mindenesetre a doki azt ígérte, ha mindent rendesen csinál (és miért ne tenné), akkor erősebb, jobb, sportosabb lábat kap, mint korábban volt. Addig azonban még 6-8 hónap. Persze ennyire előre most nem érdemes tekinteni, a következő 48 órát szeretné mindenki túlélni.

Pózolás az apa kedvéért a hazai csokival és váladékeltávolitó szerkezettel

A sportember attól más, mint egy átlagos valaki, hogy ezt is kibírja. Kibírja az edzőért, a társakért, magáért, a jövőjéért. Mi pedig érte utazunk, izgulunk, nem alszunk, dolgozunk, mert amit csinál, azzal nekünk szerez örömet. Mindent, amit egy gyerektől kaphat az ember. Köszönöm Laura!

Sikerült, legalábbis az orvos szerint minden rendben. Laurát magyar idő szerint délután 3 és 4 óra között megműtötték, hogy 6 óra után már ki is engedjék a kórházból. Amikor ezeket a sorokat írom, már az egyetemi apartmanjában van, pedig alig telt el 5 óra a beavatkozás óta.

Ezt látta az orvos a műtét közben és ezek alapján mondta, hogy jól sikerült.

Hangulata is remek, 8000 kilométer távolságból már meghallhattam az ellentmondást nem tűrő hangját, amikor egy kérdésben az övét árnyaló álláspontot merészeltem megfogalmazni. Ebből, pár órával a keresztszalag-operáció után megállapítottam, jól van a lányom.

Maga a beavatkozás és a körülmények magyarországi szemmel nézve meghökkentőek és ezt nem a csalódás iratja velem. Csak egy példa, telefonbeszélgetésünket az szakította félbe, hogy az apartmanban megjelent a rehabilitációs tréner, aki elmondta a következő hét programját. Mindezt azért, hogy a következő szezonban még erősebben tudjon Laura visszatérni a pályára. Ennyit hirtelen, mindenkitől bocsánat a mai kissé feszült viselkedésemért, volt egy kis beavatkozás a tengeren túl, de úgy tűnik, minden ok.

Kissé hatásvadász címet sikerült adni, de az ember keresi azt, amivel leplezheti feszültségét. Hétfőn, azaz holnap hajnalban indul Zsuzsa Laurához. Ráhangolandó a találkozásra szombat este megnéztük a Tritonok meccsét. Nem kisebbítve a hazaiak érdemeit, egy elég "vak" gárda ellen győztek. Ami bizakodásra ad okot, hogy 21 ponttal tették ezt.

Kaitlynn karriercsúcsot, 10 pontot dobott. Jövőre Laura hasznos társa lehet.

Nézzük, hogy mi az amibe a jövőt illetően kapaszkodhatunk. Az idén érkezett 5 újonc közül van egy telitalálat. A 182 centi magas lány már harmadik dupla-dupláját éri el és kimondottan jól helyezkedik a palánk alatt, ráadásul távolról is eredményes. Az előbbi a játékintelligenciáját mutatja, amely az előző szezonban hiány volt a palánk alatt. A másodikra pedig mindig szükség van.

Megfelelő teljesítményt nyújt a jukóból érkező kisember is. Nagyon bátran dob, de eddig rémisztő hatékonysággal tette, 20 százalék alatt volt az eredményessége. Erre tegnap 9 hármas kísérletből 6-ot bevágott.

A másik három újonc engem nem győzött meg, mondjuk azért a magas lányban erősen bizakodom, hiszen jövőre a mostani center kiöregszik.

A meccs érdekessége volt, hogy Laura mezben ült a kispadon, azaz nem volt rajta melegítőalsó, de edzőcipő volt a lábán. A meccs előtti fogadalomtételhez kicsit bicegve ment oda, de ezt már csak a szakavatott szem veszi észre. Kedd után persze egy ideig nem lesz túl fürge, viszont ott lesz vele Zsuzsa, aki a műtét utáni első héten komoly segítséget nyújthat majd neki. Muszáj lesz, hiszen megnézve a jövő szezonra leszerződtetett játékosokat két kimondottan ügyes lány is van köztük. Velük, és a visszatérő pontgyáros 12-sel már nagyot lehetne alkotni a bajnokságban!

Számunkra megható fotóval ajánlja a következő, szombati meccsét az UMSL Tritons. Az összekapaszkodó lányok kört formáznak, amelynek közepén Laura áll. Védik, elismerik, fontosnak tartják - lehet az üzenet. Nekünk mindenesetre kedves.

Már csak két és felet alszunk, hogy Zsuzsa útra keljen. Hétfőn hajnalban indul, majd délután (időeltolódás) érkezik, hogy másnap elkísérje Laurát a műtétre. Izgulok na. Nem a műtét miatt, úgy tűnik profi kezekben van, hanem azért, hogy kosárlabdás és ezáltal iskolai álmai maradéktalanul teljesüljenek. Kicsit döccenősebb úton, mint reméltük, de a teher azért van, hogy nőjjön az a pálma. És ehhez még a világhírű Missuori Botanikus Kertbe sem kell elmennie.

Megvan Zsuzsa repülőjegye, 27-én idul St. Louisba, hogy december 8-ig ott legyen Laurával. A 28-ai műtét után elkél majd az anyai gondoskodás. A leányzó pont tegnap mesélte el, hogy egy speciális gép lesz a lábán, amelyet legkevesebb 6 órán át kell viselnie. Ezen idő alatt a gép, ha tetszik, ha nem, hajlítgatni fogja a lábát ezzel is segítve, gyorsítva a rehabilitációt.

Másfél hétig tehát egyedül leszünk Mukival, de az internetnek hála, azért mindenről értesülünk majd. A kérdés, hogy kis kutya mennyire fogja elviselni a magányt. Érzi-e, hogy fontos dolgok vannak készülőben? Valamit igen, mert szinte követeli a közelségünket és meglehetősen idegesen reagál az idegenekre. Azonban ez a poszt nem róla, hanem Lauráról szól.

A sérülése óta is folyamatosan edz, persze gyógytornásszal. Próbálják karbantartani az izmait. Még dobálni is szokott. Minden edzésen 100 büntetőt, felugrás nélkül, csak csuklóból. Szerinte remekül megy, alig hagy ki dobást. 

Laura 2013-ban még a Scott County Cardinals pólójában a különdíjjal a Toyota Classic után.

Ma egyébként Kentuckyba látogat a csapat. Először játszanak a Kentucky State-tel. Miért érdekes ez? Amerikában szokás, hogy egy-egy játékos szülőföldjére is visznek meccset. Laurának ez volna Kentucky. Most csak melegítőben lesz ott a pálya szélén, de remélhetőleg 2018-ban ismét megteszik ezt a gesztust, hogy megmutathassa Marciáéknak, valóban jó játékos lett belőle. Jövőre, veletek, ugyanitt!

UPDATE: nyertek 10 ponttal a Kentucky State ellen.

Egy győzelem és egy vereség az UMSL WBB hétvégi mérlege. Pénteken egy agyonnyert meccset hoztak döntetlenre, hogy aztán a hosszabbításban hengereljenek. Szombaton viszont mínusz 14-ről kapaszkodtak vissza, hogy 5 perccel a vége előtt hárommal vezessenek, de a végén mégis az ellenfélnél legyen a hasonló különbségű előny.

Őrült meccsek lehettek, csak az elsőt láttam, mert a második előtt lényegében leszakadt az egyik palánk, így a szomszédos Washington egyetemre kell áthurcolkodni. Innen pedig nem volt közvetítés.

Kibicként, de sok meccset látva az látszik, hogy 5 játékosa van a csapatnak és 2-3 cseréje. Az utóbbiaknál az újonc center leginkább arra jó, hogy ideig-óráig tehermentesítse a ponterős, de erősen hangulatfüggő végzős lányt. A kisembereknél két csere látszik, a már tavaly is itt lévő, de az előző szezonban alig pályára lépő Kaitlynn talán összeforrasztja széttört önbizalmát. Most, a második meccsen annyi pontot dobott, 5-öt, amennyit tavaly összesen. A másik, egy újonc, neki nincs gond az önbizalmával, nagyon nincs. A hatékonyságával annál inkább.

Mi lett volna, ha... - tehetem fel ezek után a kérdést. Szakmai tapasztalatom és apai szívem is azt mondja, Laurával 2 győzelemmel kezdte volna a szezont a csapat, nélküle viszont marad az előzetes papírformát igazoló 1-1. 

Megvan a nap, amely változást hoz Lorka életében. November 28-án műtik meg a sérült lábát. A dátumból volt egy kis huza-vona. Eredetileg ugyanis december 14-et javasolták a dokik, tekintettel az iskolai elfoglaltságokra, de az neki nagyon nem lett volna jó. Az amerikai lányok ugyanis hazautaznak az ünnepekre, de Laura frissen műtott lábbal aligha lett volna közlekedőképes. Némi alkudozás után jött a november végi dátum.

Műtét előtt három héttel

ESTA beszerezve, repülőjáratok ellenőrizve, miközben az utolsó egyeztetések a nagy lánnyal arról, hogy mennyi időre utazzon ki Zsuzsa asszony Amerikába. Nem mondom, hogy tervezett út volt, de így hamarabb találkozik anya és lánya. A műtét utáni, (amely reggel 7-kor lesz és szinte azonnal kiengedik a kórházból a Tritonok 12-esét), egy hét a "jaj a vécéig is nehéz kimenni" időszakról szól majd. Ekkor Zsuzsa elkél majd a St. Louis-i apartmannál.

Mindenestre november 28-tól új korszak korszak kezdődik.

A gyógyulás, majd a rehabilitációs időszak. Amúgy milyen fura. Az Instagramon van egy önmagát celébbé felfuttatott kansasi kosárlabdás lány. Az DI-es csapatban játszik. Ügyes minivideókat, bevállalós pózokat, lazázó életérzést sugalló fotói miatt egy posztja 5-10 ezer megtekintést is elér. Mit ad isten október közepén műtötték a lábát. Erről is készült természetesen kép a 201 ezer(!) követőnek, amelynek aláírása: visszatérek és jobb leszek.

Így ismerkedtek meg Laurával, kicsit egymásból is erőt merítve. Kemény munka vár mindkettőjükre, de most már ez is az amerikai kaland része.

Még szokni kell a győzelem számunkra keserédes fura ízét. Azt a felemés érzést, hogy egy rendkívüli diadal után nem érdemes Lorka nevét keresgélni a statisztikában. Látni a meccs után közzétett rövid home videóban, ahogy melegítőben, lépésében biccenve gratulál csapattársainak. Pedig a Tritonok fantasztikus szezonnyitón vannak túl. Divízió I-es csapatot gyűrtek le, a SIUE-t. Szinte végig vezettek az ellenfél otthonában, hogy 35 másodperccel a vége előtt vissza kelljen venni az előnyt. Ha Lorka a pályán lett volna, valószínűleg több basszus, gyerünk, remek kiáltás hagyta volna el a számát a csillaghegyi éjszakában. Így viszont csak reggel néztem meg a meccs írásos közvetítését (videó nem volt).

Ami bíztató számunkra, hogy a hasonló műtétből, mint amilyen Laurára vár, visszatérő Jordan 17 pontot dobott és jól működött a pályán.

Az 5 újoncból kettő kiválóan bevált. A négyes poszton játszó LaPorta egyből dupla-duplát ért, az irányítógyanús Ariel pedig megpróbálja átvenni Lorka helyét. Elsősorban a vállalásaiban, mert a hármas posztra egyelőre nem találnak hatékony embert. A harmadik bíztatóan mozgó játékos, a most még csak 10 percet kapó magas lány is hasznos tagja lehet a csapatnak.

Bíztattam őket és persze a végén kiabáltam - így számolt be a gyerkőc a szerepéről. Ez is valami, mi is megszokjuk, hogy a tudósítások végén nem Lorkát fényezzük. Mi most másra készülünk. Arra, hogy jövőre megint kiváló idénnyitóval kedveskedjen a csapat az edzőjének. Mindenestere olyanra, mint ami pénteken este történt, utoljára 2013-ban volt példa és abban a szezonban országos főtábláig jutott a csapat. Ha most is így lesz, akkor 2018 márciusában Laura még mindig csak drukkolni tud majd társainak, de remélhetőleg már döccenők nélkül.

Lassan kezdek felocsúdni az október 21-ei sokkból. Pontosabban az 5 nappal későbbi diagnózisból, hogy Lorkának elszakadt a keresztszalagja. A hangulatom még ingadozik, hol kimondottan bizakodó vagyok, hol a legyőzendő akadályokat mérlegelem. Hasonlítgatja az ember az Amerikából érkező információkat az itthon fellelhető internetes okosságokkal. Olykor mindentudó önképzős dokinak vélem magam, máskor csak mezei, a lányáról majomszeretettel gondoskodni akaró apaként követem az eseményeket. Gyűjtögetem a pozitív példákat, köszi Juci a hasznos tanácsokat, és Zsuzsával készülünk arra, hogy a november 8-ai orvosi kinyilatkoztatás után indul Amerikába.

Ami biztos, hogy november 8-án a helyi orvos megmondja, mikor lesz a műtét.

Apropó műtét (mintha az csak olyan apropó volna), már azt számolgatják, hogy Lorka miképpen nem hagy ki egyetlen órát sem a suliból. Ezért az időpont várhatóan egy csütörtöki napra esik majd. Vélhetően november 16-ra. A rákövetkező hét ugyanis őszi szünet, így több napig pihenhet otthon. Azt mondja, hogy a doki már több csapattársát is rendbe hozta. Nem lesz hosszas fekvés, ha jól értem 3 óra(!) alatt végeznek a kórházzal is, és a mankónak sem híve a sebész. Amire figyelnie kell Laurának, hogy nem szabad egyetlen dekát sem felszednie. A gyógyuló térd ugyanis nem kedveli a váratlan plusz kilókat.

Amúgy minden rendben. Lorka ugyanúgy jár edzésre (speciális tornát csinál), mintha mi sem történt volna.

Meccselemzés, neki (baloldal legszélen) sajna nincs sok dolga.

Részt vesz a csapatértekezleteken, sőt a meccsekre is elutazik.

Egy sérült nem pária, hanem várják, hogy visszatérjen.

Edzője egyenes azzal bíztatta, hogy jobb és erősebb lesz majd a lába, legalábbis ez az amerikai tapasztalat. Na ja, addig azonban eltelik még vagy 6 hónap és számtalan térdhajlítás az edzőteremben. Ha egyszer Derrick Rose is megcsinálta...

Kevés bejegyzés lesz ebben a szezonban a Tritonok meccseiről. Nem lesz ugyanis mit írni Lorkáról. Pályafutása során másodjára sérült meg úgy, hogy hosszú kihagyás vár rá. 16 éves korában a bokája fosztotta meg egy Eb-részvételtől, most a bal térdében szakadt el a keresztszalag.

Szinte nem is látszik, pedig a baloldali lábbal van a baj

Október 23-án, szerdán, az edzés közbeni játéknál történt. Az esetet leírni nehéz, és nem is érdemes. A lélekmarkolászás most nem segít. Ziccerdobás, kontakt, hasító fájdalom, könny, alig enyhülő fájdalom. Két napig próbáltuk a 21 évvel ezelőtt hasonlóan megsérült térdem tapasztalatán elűzni magunktól a legrosszabbat. Nem sikerült. Hétfőn orvos, kedden MRI, szerdán diagnózis. A keresztszalagnak annyi. Két nappal az első edzőmeccs előtt. A divízió III-as bajnokság 3. legerősebb csapatával játszottak. Sima 14 pontos zakó lett belőle. A még tavasszal műtött center térde sem tökéletes, ez látszott a játékán. Amikor valaki megúszni akar egy meccset, elkerülendő a fájdalmat, a nagyobb bajt. Lorka és Jordan nélkül nagyon nehéz idény elé néznek a Mark Twain csarnokban. Szinte kilátástalanba.

Lorka azonban nagyon erős. A mára virradó hajnalban elképesztően nyugodt hangon tudtuk megbeszélni a következő nyárig szóló menetrendet. Az iskola, kosárlabda, karrier hármasát hangoltuk össze. A lényeg, hogy erre a helyzetre is van terv. B-terv, de jónak, reálisnak látszik. A mostani körülmények között kiváló. Egy élsportoló ugyanis lélekben is erős és úgy készül vissza a pályára, hogy az a civil életét is erősítse. Legfeljebb kettő helyett három évig tart még az amerikai álom megvalósítása. Most ebbe a bajnokságba neveztek be, tehát ezt nyerjük meg.

Itt van az ősz, és itt van újra az adománygyűjtés. Ezúttal az öltőző felújítását szeretnék elérni az UMSL-lányok. Készült egy videó amelyen pl. Laura egy kézzel feléd nyújtja a 6-os labdát. Meghökkentem, ügyes. Nézd meg, hogy milyen az az ország, ahol nincs tao!

25 dollárt kérnek, ha adsz nekik, és főleg a lányomnak, akkor ide kattints! Az amerikai körülmények közül ez az egyetlen hely, amelyre azt szokta mondani: mintha otthon érezném mgamat. Ugye nem kell tovább ragoznom, egy magyar öltöző különben néz ki. 25 dollár mai árfolyamon 6500 Ft. Mi megtesszük Zsuzsával. Ezen a héten inkább lemondunk a KFC-ről.

Bár még legalább két és fél hét Helloweenig a csapat máris egy tökfigurával búcsúztatta az előszezont. Azt az időszakot, amely alatt elvben, de tényleg csak elvben, bárki részt vehetett volna az edzéseken. Utána jött volna az amerikai sportfilmekben többször visszatérő elem, a csapathirdetés. A faliújságon lévő névsor. Amúgy ez nem csak a hollywoodi producerek képzeletében van így, hanem több egyetemen is. Járnak vagy 20-an edzésre és a végén 12-15-en maradhatnak.

Középen, sapkában

Mindenesetre mostantól kétpalánkos játék, csapatgyakorlatok, formációk betanulása következik. Mondanám, hogy rendes edzések. Azonban a súlyzózások sem maradnak el, sőt. Az edzésterv a hét napból hatra gyakorlást ír elő.

Lorka szűkszavú az edzésekről, jól vagyok, rendben mennek a dolgok, majd meglátjuk - ilyeneket szokott mondani, ha róla vagy csapattársairól kérdezzük. Ami jó hír, hogy a márciusban megműtött center is szinte teljesértékű munkát végez. Szükség van Jordanre, hiszen a "majd meglátjuk" újoncok egyelőre csak ígéretek, hogy valóban élvezni fogják a tritonos életet, az novembertől a pályán dől majd el.

Csapatépítő szándékkal fura játékban vettek részt a Tritonok. A dodzsem és a lacrosse keveréke egy kis Rollerball-feelinggel vegyítve. Ez a Demolition Ball. 

A lényeg, hogy egy dodzsemben ülve kell egy teniszlabda méretű gömböt egy fura kosár segítségével bejutattni a lyukba. Játéknak és kedvderítőnek is kiváló.

Lorka 2 pontot ért el, de mint mondta, azért a labda gyakran beragadt a fura szerkezetbe. Három hét múlva remélhetőleg ilyen akadály már nem lesz, a kosárlabdát megabiztosabban pöttyinti majd be az ellenfél gyűrűjébe az UMSL idén már 12-es mezben feszítő magyarja.

Megújul a lelátó a Tritonok csarnokában. Ezekben a napokban hozzák az új székeket és változtatnak a mozgatható lelátók működésén is, de pontos részleteket nem tudok. A lényeg, hogy folytatják a tavaly megkezdett felújítást, akkor a parketta lett igazán modern. Ami hátra van, az az öltöző, ráférne.  Laura szavaival élve, az "simán lehetne itthon is". Talán jövőre.

Lorkának most fáj a torka, amikor beszéltünk elég sokat köhögött, ez szinte már rendszeres az amerikai visszatéréskor. Nem szeretem, mert ez nem tesz jót az edzésnek (egészségtelen ilyenkor erőteljesen mozogni) és a szakvezetés is árgus szemmel nézi, hogy ki teljesít jól. Na mindegy, Lorka szerint sokkal jobban áll, mint tavaly ilyenkor. Na ja, akkor az első meccsen még pályára sem léphetett.

Ha már megfázás, a pénztárcájuk kényszerítheti ki, hogy az amerikai lányok leszokjanak a dermesztő, 17 fokos légkondiról. Egyértelmű ugyanis, hogy már a 19 fok is jelentős spórolást jelent az áramszámlánál, amelyet ugye nekik kell fizetni. Megjött az első idei "bill" és láss csodát, másnap már senki sem ragaszkodott 70 Fahrenheithez. Apró győzelem, amelyet az élet kényszerített ki. Csak tanulnak valamit Amerikában a jó öreg Európától.

Hivatalosan is két új mérkőzéssel gazdagodott a Tritonok szezonja. Felkerült a menetrendbe az a két bemutató mérkőzés, amelyeket divízió I-es csapatok ellen vívnak majd meg. Nem lesz könnyű egyik sem, mert a SIUE tavaly a 206. helyen végzett a legmagasabb osztályban, és ez már komoly középcsapatot feltételez.

A másik gárda, a Northwestern már sokkal keményebb dió, ők a 69-ek voltak. Ez a pozíció már kimondottan erős gárdát feltételez. A statisztikájuk is erre utal, a 20-11 tekintélyt parancsoló. A bajnoki rájátszásukban az igazi topcsapatnak számító, az országos rájátszásban a legjobb 16 közé jutó Ohio State-től szenvedtek vereséget.

Bár Zsuzsa asszony erősen titkolja, de Laura által nagy rajongója lett a kosárlabdának. Ok, a kézilabda BL-t nem tudja beelőzni egy Sopron-Jekatyerinburg, de jelzésértékű lehet, hogy előbb kapta meg a meghívót a ma 17 órakor kezdődő Csata-ELTE-meccsre, mint én. Ennek örömére aztán szombaton kicsit bűvészkedett az iPhone-ján. Íme!

Öt év, négy fotón! Mindegyik műtermi, de még mi is jól látjuk a változást. Lorka amerikai kalandja, ahogy 2012 óta szaladnak az évek. Georgetowntól (Stamping Ground) St. Louisig, Cardinalstól, a Mérges Darazsakon át a Tritonokig. Az utóbbiban már a második évét kezdi, talán eljött a megállapodás ideje a nagy felfedezés során? Ki tudja?! Mindenesetre már csak egy hónap is kiírhatom: Game day!

Ami az atyai szemnek feltűnik, hogy az idei csapatnévsorban Lorka világosabb hajjal szerepel. Igen, még itthon volt fodrásznál, de fotón látva sokkal egyértelműbb.

Amúgy, ahogy előző bejegyzésemben írtam, minden a helyére került. Szakmai önéletrajzában felsorolják a legfontosabb adatait. Az előző szezonban 14,2-es pontátlag, 73.5-ös büntetőzés, négy meccs kivételével kétszámjegyű mutató. Volt olyan derbi, amelyen 5-ből 4 hármas hintett be. Bekerült a bajnoksága harmadik csapatába. Ez Amerika. Mindig megfog, ahogy egy játékosból a legjobbat akarják mutatni. 

Ami az apró érdekesség, és erről szólt a "minden a helyére került", hogy a magassága is a valós adatot mutatja, 5' 9, lábban és inchben. Hogy ez mekkora? Tessék googlizni!

Amúgy pedig..., nos egy nő néz már rám, aki persze mindig a gyermekem marad.

Vasárnap 17 órától Csata-meccsre megyünk. Az elsőre, amelyet a felnőtt korosztályban vívnak a kék-fehér tinédzserek. Az NB I a cél, kell ezt tovább ragoznom?

Frissítették a Tritonok honlapját, immáron teljes a csapatnévsor. Fotókkal, szakmai önéletrajzokkal. 

Lorka hivatalosan is 12-es. Ez remélhetőleg lelki pluszt ad majd neki. Mindig is ebben játszott a Csatában. Egy élsportolónál az ilyen apróságok is sokat jelentenek.

Az újak az 1-es, 2-es, 11-es, 15-ös és a 22-es. Ők azért fontosak, mert a 34-es magas lány senior, ahogy a pici 5-ös, valamint a középmagas 23-as és 24-es lány is. 2018-ban tehát alaposan átalakul majd a gárda, de ennyire még ne szaladjunk előre. Idén sem lesz könnyű, hiszen az 5 újonc, azért csak 5 új játékos, akiknek beépítése, helyük megtalálása nem könnyű. Ahogy tavaly Lauráról is csak a második meccs után hitték el, hogy győzelemre tudja vezetni a Tritonokat. Kérdés az, ki az az újoncok közül, aki képes megnyerni egy meccset. A játék ugyanis főleg erről szól.

Nem értem. Harmadik éve próbálom kiismerni magam az amerikai meccsstatisztikákon, de talán, ha közepesre tudnék belőle lefelelni. Továbbra is rejtély számomra, hogy miképpen és mely találkozók kerülnek fel a hivatalos oldalakra. Az alap dolgok mennek: bajnoki mérkőzések, megállapodásos, azaz barátságos meccsek, és még a bemutató találkozókról is van sejtésem. Az edzőmeccsek azonban sűrű ködbe vesznek.

Itt van mindjárt a divízió I-es SIUE elleni november 3-ai derbi. A mi, azaz az UMSL statisztikájába (schedule) nem számít bele, de a magasabban jegyzett csapat már szerepelteti a hivatalos mérkőzések között. Hirdetik is.

Laurát kérdeztem erről és valami olyasmi választ adott, hogy a magasabb osztályban játszók statisztikát javítani kötik le az ilyen mérkőzésket, de éppen ezért a gyengébbnek tartott csapat statisztikáját ezzel nem akarják rontani. Teszik ezt azért, hogy egyáltalán vállalkozzanak ilyen "edzőmeccsekre". Van benne ráció, de akkor is fura. A Tritonok is játszanak majd több, ha jól számoltam legalább két NAIA-s csapattal, Nekünk beleszámít majd az eredmény, nekik pedig nem. A harmadik ligás Washington egyetem elleni edzőmeccs mikéntjére azonban már ilyen nyakatekert magyarázatom sincs. Most annyit tudni, hogy zárt kapus lesz és valószínűleg hivatalos statisztika sem készül. Mindenesetre ekkor, október végén lép majd pályára először az idei csapat. Egyelőre domboldalnak fel és le csiszolódnak (egymáshoz is) a lányok.

Elkészültek a hivatalos csapatfotók, sőt, a lányok csináltak saját maguknak is csajszis, de mezben készült fotókat. A képeket nézegetve Laura tényleg lassan "mami" lesz. Jelenleg csak a 34-es Jordan idősebb nála pár hónappal. Jövőre azonban tényleg kiérdemli majd a "grandma" címet. 2000-es lány is lesz a csapatban, hiszen a toborzás során már megállapodtak a 2018-as szezonra 4 fiatallal. Ilyen az amerikai egyetemi sport.

Öt újonccal kezdik a 2017/18-as idényt

Ebben a szezonban 12-en lesznek, ami eggyel kevesebb a tavalyi 13-nál. Elég is ennyi játékos, hiszen az edző általában 8-9 játékossal szokta lejátszani a meccseket.

Négyen egy apartmanból

Az első megmérettetés október 24-én lesz a divízió III-as helyi Washington egyetem ellen. Ők a harmadosztályban nagyon erősek, arról már nem is beszélve, hogy maga a suli bivalyerős. Amerika 24. iskolájáról van szó, nagy rang és persze nem olcsó ide járni. Sajna ez csak edzőmérkőzés, így nézők és közvetítés sem lesz. Bírók és talán statisztika igen, utána várhatóan már kirajzolódik, hogy milyen az idei csapat.

Középen az új irányító NJCAA-bajnok

Lorka elég szűkszavúan beszél az esélyekről, a gárda erejéről. Úgy érezem, hogy hiányzik neki a félelmetes labdahalász Bird, aki nem csak a védekezésben, de a támadásban is nagy hasznára volt a csapatnak az előző szezonban.

Hivatalosan november 10-én lesz az első derbi,

onnantól már többet tudunk majd a félisten Tritonok erejéről.

Szendvicseket rendelt az edző, finom volt - mondta szűkszavűan Laura az év elejei szokásos első csapattalálkozóról. Az edző ilyenkor meghívja őket a lakására, de nem az itthoni házias kajálás zajlik, hanem inkább rendelnek nekik valamit.

A fotó arra jó volt, hogy nagyjából belőjem az újakat. Magasság, fizimiska, társasági viszonyok. A többi majd úgy is a pályán dől el. 

Ami jó hír, hogy Laura megkapta a 12-es mezt. Ami kicsit elgondolkodtatóbb, hogy az első három hét tanulságairól nagyon visszafogottan beszél. Majd meglátjuk, nehéz megmondani, a kezdő és még két csere nem rossz. Ilyesmiket mond a lány, ami egyelőre nem a hurráoptimizmus biztos jele, de hol van még a szezonkezdet...

Remek munka, keményen edzettetek a héten - ezzel a beírással jelent meg egy fotóösszeállítás a Tritonok Twitter-oldalán. A 4 kép közül kettőn Laura is feltűnik. Na és, mondhatnánk erre, hiszen a csapat tagja, de nem ilyen egyszerű a helyzet. Mivel bármiből képes vagyok konteót kreálni, így ez most sem maradhat el.

Baloldalt a harmadik helyen fut, középtávon mindig is erős volt, jobbközépen pedig felhúzódzkodva. Hoppá, így megerősödtél lányom?!

A tavalyi edzésvideókon és fotókon Lorka alig bukkant fel. Nem tartották fontosnak, hogy mutassák. A felkészülés során végig bizalomhiánnyal küszködött. A pályán kellett kivívja a tiszteletet, amely aztán sikerült, de nem volt könnyű az út a bajnokság 3. csapatába való kerülésig.

Idén talán másképp lesz. Már dícséretet is kapott munkájáért, amelyre 2016 őszén nem volt példa. Sőt, a csapatkapitányi posztról is megkérdezték. Olyan tájékozódó jelleggel. Döntés később, de már a megkeresés is bizakodásra ad okot.

Tekintélyére mindazonáltal szükség lesz, hiszen

5 újonccal vágnak neki az idénynek. Közülük négyen csak 18 évesek.

Kell egy tyúkanyó a csipet-csapat élére. Ezt is megértük, 22 évesen már nagy öreg. Hogy szalad az idő, és a baloldali képen a harmadik helyen Laura!

Hosszú még az út 2018 márciusáig, amikor szeretném, ha a 8-as döntőben meccset tudnának nyerni. Az október végén kezdődő szezon elején majd meglátjuk, hogy milyen erős brigádot sikerült összeállítani, és ha bíztató a kép, akkor ebből megint repülőjegy-vásárlás lesz. Pedig, hogy utálom Grönland partjait bámulni, de egy (inkább három) Triton-meccsért mindent.

Egy lufi várta Laurát a 3 napos amerikai ünnep (Labour Day) után. Az egyik újonc lány hozta, és az állt rajta, hogy csodálatos vagy. A magas lány, Alex kedveskedett neki ezzel, mondván,

te az ünnepeken nem tudsz hazautazni a szeretteidhez.

Mit mondjak, én is meghatódtam. Köszi Alex!

A lufi apróság, de a figyelmesség hatalmas, ahogy Alex is, aki 190 centi magas, így várhatóan a sérüléséből visszatérő Jordan váltótársa lesz a pályán.

Láttam már Lorkát a fáradságtól üveges szemmel ülni a csarnok padlóján a Csatában, de kimerülten elterülni még sosem. Most ez is bekövetkezett. Igaz, kicsit messzebb, kb. 8000 km-re St. Louisban. 

Lauráék csütörtöki napját fotón nem örökítették meg, de a leányzó elküldte a futásmennyiséget. Még olvasva is belefáradok.

5x4 hossz, 3x16 hossz, 6x2 hossz, majd 3 gyilkos.

Természetesen mindezek időre. Ha jól emlékszem a 16 hosszas sprinteket (egyben) 1,10-re kellett futni. A harmadik után homályosult el a világ és az ájulást megelőzendő feküdt le az utolsó lépés után. Edzőik szerint muszáj, hogy a 40. percben is szétfuthassák az ellenfeleket. Apropó futás. Még a hét elején tartottak egy 24 perces tesztet. Itt

Laura harmadik lett a csapatban, megcsillogtatva kitartását.

Két olyan lány előzte csak meg, akik a középsuliban a terepfutócsapatnak is tagjai voltak. Ahogy mesélte, az első 20 percben erejének beosztásával volt elfoglalva, hogy az utolsó 4 percben sorra hagyja le a többieket.

Az új cipőknek a próbakor még mindenki örült

Az első héten a súlyzózás is beindult. 10 fonttal többel kezdte a fekvenyomást, mint tavaly ilyenkor, cél a 100 font elérése.

Laura a labdával és a jobb alsó képen háttal

Sajna, az én karerőmet örökölte, amely limitált, de láthatóan fejlődőképes. Szerencsére a kosárlabdatudást valaki mástól csippenthette össze, és ahogy fogalmazott,

apa, nem súlyemelő, hanem kosárlabdázó vagyok.

Ebben teljes mértékben egyetértettünk, így indulok is a Rákóczi úti edzőterembe, a héten először jutok el oda.

Laura edzéstervei alapján készülök...

Remek új szereléseket kaptak a Tritonok az évad előtt. Pólók, táska, melegítő és ami a lényeg, az új cípő. Nike hyperdunk low. Íme:

Amúgy már itthonról megrendelte, de érdekesség, hogy a többiek egy másik modell mellett szavaztak. Lorka tehát egyedi lesz a csapatban ezzel a darabbal. Remek - mondom erre, hiszen így még könnyebben felismerem majd az éjszakai közvetítésekkor, amikor esetleg kissé szaggat az internet.

Bár Lorka eléggé "hol is vagyok, mi csinálok" időpontban hívott fel, hajnali fél négy volt, arra még emlékszem, hogy meccsekről is beszámolt. A lényeg, hogy a hivatalos meccsnaptárban nem lévő mérkőzéseket is játszanak majd.

Már október 28-án pályára lépnek, utána pedig november 3-án. Divízió I-es csapat is lesz az ellenfelek között. Ezek úgynevezett practice-szok lesznek, azaz gyakorlómeccsek, de rendes bíróval és órával. Azonban még a "felkészülési" meccs szintjét sem éri el. Hogy érthető legyen, ez az Amerikában szent tehénként kezelt statisztika miatt fontos. Egyik gárda, tehát a magasabb osztályban jegyzett eredményei közé sem számolják be az eredményt, magyarán tényleg gyakorlás lesz, gyaníthatóan videó-közvetítés sem lesz róla. Reménykedem írásos statisztikaban, de az utóbbi sem biztos. Ettől persze még ugyanúgy várom már október 28-át. Új csapat, új remények!

A címmel végül is lelőttem a poént, de valóban több ruhával érkezett meg Lorka St. Louisba, mint amennyivel Budapestről elindult. Pontosabban csomag nélkül érkezett, hiszen a kalandos útja miatt a bőröndjei némi késéssel jutottak el az apartmanba. 

Mindenestre csomagjai láthatóan sérültek voltak, a nagybőrönd egyike kereke letörve, míg a feladott kézipoggyászt kinyitották, majd az út során valamikor fóliával lezárták. Valószínűleg a Delta alkalmazottjai, mert Washingtonban még csak át volt kötözve, miközben a cipzárjai már elengedték egymást Magyarán kinyitották, de visszazárni már nem sikerült a reptéri alkalmazottaknak. Nos

ebben a táskában volt egy plusz zöld női pulóver.

Természetesen azonnal átvizsgáltuk, áldott legyen a Facetime neve, és semmilyen gyanús anyag nem volt belevarrva.

Ennyit a rémálomutazás utózöngéiről, ami a kosárlabdát illeti a lányok már tartottak egy önkéntes, de azért elvárt edzést, játszottak, ismerkedtek az újakkal. Ez bizony hasznos, hiszen 5 rookie, azaz újonc érkezett. Ennek az elemzése a következő bejegyzés témája lesz. Egy mondatban annyi, hogy lesz egy magas lány, aki jól szedi a lepattanókat. A többi majd az első hivatalos edzések után derül ki. A csapat 28-án kezdi meg a felkészülést a 2017/18-as szezonra. Előtte vasárnap este volt még egy welcome party, de ez az összes UMSL-diáknak szólt, így kosárlabdáról valószínűleg kevés szó esett.

A 26-27 órás, nem alvós utazás után egy apró jó hír. Maradt Lorka korábbi amerikai mobilszáma. Nagy cucc, miért ne maradt volna tehetnénk fel a kérdést, de azért ez nem volt olyan egyszerű. 4 nappal ugyanis több időt töltött inaktívan a szám, mint amennyit az ottani előírások engedélyeznek. Amerikában pedig az ilyen szabályokat paragrafusízűen betartják. Most, Laura ügyességének hála, nem ez történt.

Amúgy az első nap történése még, hogy kiderült, 28-val kezdődnek az edzések. Lesz benne minden, futás, kondi, minimális és korlátozott csapatjáték - ahogy ezt az NCAA szabályzata előírja. Ahogy értesültem hétvégén is lesznek edzések. Amit nagyon várok, hogy milyenek az új lányok, legalábbis mit mond róluk Lorka. Egyelőre Messenger-üzeneteket váltottunk, hiszen alszik, alszik és alszik. Na majd ma!

Valóságos rémálommá vált Laura visszatérése Amerika földjére. Pedig minden rendben indult. Ferihegyen elfogadták az egy kilóval nehezebb bőröndöt, sőt a 10 kg-os kézipoggyászt is feladhatta. Halihó, nem kell maga mögött hurcolni a féltett cipőit! Sőt, a transzatlanti járaton az economy plusz osztályra kapott helyet, ami valamivel nagyobb ülést és teret biztosított számára. A bajok Washingtonban kezdődtek. De ennyire még ne ugorjunk előre!

Lorkát még Muki kutya is kikísérte a budapesti repülőtérre, volt egy kis könnycsorgatás, de hát ez szinte természetes. Majd az apa szívét is melengető halk kérdés: azért télen ki tudtok jönni? Merthogy előtte megállapítottuk, szinte már 23 éves lesz, amikor újra látni fogjuk jövő nyárelején. Háááát! Természetesen azonnal átnéztem a meccsnaptárt, mikor volna érdemes újra útra kelnünk.

Na, akkor vissza Washingtonhoz. Azt tudtuk, hogy 4 és fél órát kell várjon az átszálláskor, de hogy ebből hosszabb út lesz Amerikán belül, mint odáig, azt azért nem sejtettük. A fővárost ugyanis nyugatról közelítette egy komoly vihar, így St. Louis irányába nem indultak gépek. Hosszas egyezkedés után Detroit lett az útirány, de a gép ide is késett másfél órát, majd az onnan induló, további 2 és felet. A vége az lett, hogy a 13 órakor történt megérkezés után csak másnap, azaz szombaton hajnali fél kettőkor jutott el a Nyugat Kapujába.  Pontosan fél órával többet töltött el ezzel, mint az átkeléssel. A teljes út így 26 órásra sikeredett.

Persze, mi is csak úgy aludtunk, mint nyúl a bokorban, előttem a Flightradar és főleg az Accuweather térképei, fülzúgás, nyakmerevség, agyonizzadt párna, stb. Mindegy már, a lényeg, hogy amikor ezt írom az egyetemi apartmanjában alszik és várja, hogy megérkezzenek a csomagjai. Ja, mert azok Washingtonban maradtak, elszakadt kézipoggyász, kitört görgőjű bőrönd, de ez már egy másik történet. Marad mesélnivaló vasárnapra is.

Laura augusztus 18-án utazik vissza Amerikába. Kezdődik a suli és utána az új szezon. Ennek csalhatatlan jele, hogy kiírták a meccsek időpontját. Komoly megleptések is vannak benne. Például, hogy nem lesz edzőmeccs divízió I-es csapattal, de NAIA-ssal igen, több is. 

Az edző valószínűleg erősen pozitív mérleget akar az idén a tavalyi 16-13 után, ezért játszunk ilyen gárdákkal - kommentálta Laura a döntést. A tenegerentúli statisztikákat ugyanis furán számolják. Ha gyengébb osztályú csapattal játszol, akkor az beleszámít az éves eredménybe, ha magasabbal, akkor az nem. 

Mindenesetre az első meccs egy érdekes alakulattal lesz.

A Davenport tavaly megnyerte az NAIA-ban a bajnokságát és az országos megmérettetésben is haladt előre 2 kört.

Idén, ha jól értelmezem, akkor felvételt kapott egy NCAA-s konferenciába, a GLIAC-ba. Hogy érthető legyen, ez kb. olyan, mintha megnyert volna egy megyei bajnokságot és most egy nagyot ugorva rögtön a másodosztályba kerülnének. Persze ennél is bonyolultabb a rendszer, a lényeg, hogy nagyobb anyagi ráfordítással vállalnak egy, az eddiginél jóval erősebb mezőnyt.

Érdekes lesz, mert az USA-ban egy egyetemi csapat egyik évről a másikra tud nagyot erősödni és persze hanyatlani is. Úgy tűnik, hogy Vaughn edző nagyob bízik az idei Tritonokban és a tavalyi konferencia 8-as döntő után még magasabbra törne. Ehhez persze kell Laura jó és ponterős játéka. Most nem is írok többet, indulunk a konditerembe edzeni.

Nagy büszkeség jó tanulónak lenni Amerikában. Komolyan gondolják, hogy a megfelelő iskolai eredmény nem csak a diáknak, hanem az intézménynek is dicsőséget hoz. Ez egy normális piacgazdaságban természetes, hiszen ha jobb az eredményed, akkor könnyebben találsz munkát, ha könnyebben találsz munkát, akkor a sulit többen választják, ami pedig ugye bevétel az intézménynek.

Különösen így van ez a sportolók esetében. Nem véletlen, hogy az UMSL honlapja vezető helyen számol be arról, hogy az előző évben hány sportolója haladta meg a 3,3-as GPA-t, azaz volt jó vagy annál erősebb a tanulmányi átlaga. Ez több mint 80 százalékos eredményt jelent, ami, ha magyarra átferdítem, akkor kb. 4,3-nál jobb átlagot jelent. Kissé bonyolult, hogy miért, de odaát másképpen számolnak.

Laura ott van a Triton-család 101 büszkesége között. Remek teljesítmény. Lorka ezzel kapcsolatban amúgy elmondta, hogy a tengerentúl különösen nagyra tartják, ha egy sportoló tanul jól. Respektálják azt, hogy nem csak a sportpályán, hanem a tanulmányok terén is eredményes. Nem mellesleg ez kifizetődő is.

Egy állásinterjún ugyanis két azonos eredményű jelölt közül a sportolót választják, hiszen ő már megtanult közösségben gondolkodni, a csapatért teljesíteni, ez pedig ott nagy érték.

Ahogy számunkra is nagy dicsőség ez még akkor is, ha ezzel, a könnyebb amerikai munkavállaláshoz segíti magát Laura.

Tényeket jöttem írni, nem megmagyarázni. Lorka nem lesz ott az idei tajvani Universiadén. Miközben dícsérték megalkuvásnélküli játékát, akaratát, sokszínűségét, csak a tartalék státust ajánlották fel. Ez is elimerés, de egy Amerikában játszó kosárlabdázónak kivitelezhetetlen. Az UMSL edzői már így is fenntartásokkal fogadták, hogy augusztus végén, akár két héttel később érkezett volna St. Louisba a világverseny miatt.

Biztos időpontokkal számolva és úgy, hogy a szigetországból egyből Amerikába repült volna, talán, de tényleg csak talán, lehetett volna miről tárgyalni.

Morális szempontok alapján azonban a tartalák pozícóját elfogadni nem lehetett. Az amerikai edzők ugyanis kerek-perec megmondták, hogy edzeni lehet a válogatottal, de várni a bizonytalanra nem. A tengerentúl annál bonyolultabb a sport-tanulás kombó.

Így Lorka becsülettel megmondta, hogy edzőpartnernek szívesem marad a válogatottnál, de a tényleges tartalék szerepét nem tudja betölteni. Ezzel eldőlt a dolog, hiszen a szakvezetőknek valódi tartalékra volt szükségük.

Sebaj, végül is úgy búcsúztak, hogy 2 év múlva újra minden lehetséges, várják az akkori közös munkát. Addig pedig még sok víz lefolyik a Mississippin és a Dunán is.

Sőt, inkább 23-an vannak, hiszen Szafi csak ma érkezik meg a tengerentúlról, az idei magyar Universiade-válogatott bő keretében. Lorka is ott van a hűség városában. Hétfő óta ugyanis Sopronban edzőtáboroznak. Ez talán nem is igazi felkészülés, sokkal inkább kiválasztás, hiszen a szombaton záruló hét után döntenek arról, hogy ki marad a 14-es keretben.

Érdekes helyzet ez, hiszen így, a nyár elejéről a közepébe fordulva, az UMSL játékosa mozgásban van, edz, azaz becsülettel készül a következő amerikai szezonra. Ez mindenképpen jó. Az már egy másik kérdés, hogy a világverseny augusztus végén van, a suli pedig 21-én kezdődik. De tényleg felesleges ennyire előre szaladni, most a feledat a becsületes hozzáállás. Ahogy mesélt az elmúlt két és fél napról, ezzel nincs baj. Miért is lenne! 

Amerika arról is szól, hogy megerősítse Laura kötelesség- és felelősségtudatát. Tisztelet maga és a csapat iránt azzal, hogy szó sem lehet tespedésről. Hogy is mondta a saint louisi edzőpartnere: csináld meg, gyakorold, ha nem teszed meg, akkor mitől lennél jobb a következő szezonra? A fejlődést pedig elvárják, hiszen a többiek sem lazsálnak.  Sem a Tritonoknál, sem az ellenfeleknél. A játékpercekért pedig minden évben meg kell küzdeni.

Ui: Lorka még sosem volt 6-os, de hát mindent el kell kezdeni egyszer, ráadásul ez pont a fele a 12-esnek:)

Június 7-e, Laura születésnapja. Idén a 22. ráadásul rendhagyó módon kezdte a napot Lorka. A Reggeli Startban, azaz a Digisport reggeli műsorában. Kommunikáció szakos, az apja (azaz én) médiában dolgozom, talán nem véletlen ez az ébresztő, de ez egy mellékszál, ne is fűzzük tovább.

Lényeg, hogy az amerikai egyetemi kosárlabdáról kérdezték Hegedűs Jankát (volt csatás csapattárs) és Lorkát. A műsorvezető Zelinka Ildikó, aki maga is kiváló játékos volt. Nem véletlen, hogy a lehetőségekről, az amerikai szemléletről kérdezte a lányokat. Még nekem is érdekes volt, hogy kiderült, a sport mellett a sportoló személyisége és életben való elindítása is mennyire fontos az adott egyetemnek. Ragozhatnám, de a lányok megfogalmazták ezt a magyartól eléggé eltérő életszemléletet. Íme:

Mindig is kíváncsi volta arra, hogy egy 16 ezres egyetemen hány sportösztöndíjas hallgató lehet. Egy tweetből most megtudtam. Az UMSL 192 sportoló diáknak ad valamekkora tandíjkedvezményt. 

Amúgy ebből a képből az is kiderül, hogy a sportolók jó tanulók. 68 százalékuk a magyar 4-es átlagnál jobban szerepelt a tavaszi szemeszterben. A 13 iskolai csapatból pedig 12 hozta a 3.0-ás átlagot (ez volna a magyar 4-es). Más kérdés, hogy Lorka megsúgta, a fiú kosarasok a fekete bárányok. A stréberek pedig a lány teniszesek, de a golfozók is szép eredményt értek el.

Laurának sincs miért szégyenkeznie, sőt csak 4-ese és 5-öse van. Bár Amerikában ezt A-nak és B-nek mondják, de van A+-os érdemjegy is. Mindenesetre a leányzó átlaga bőven 3.0 felett volt.

Mindazonáltal ezek az arányok akár irányt is mutathatnának a magyar intézményeknek. Az UMSL ugyanis nem egy méregdrága magánegyetem, hanem egy állami iskola, ahol közepes nagyságú tandíjat kérnek el. Az ELTÉ-nek 27000 diákja van, meglepne, ha volna mondjuk 200 sportösztöndíjasa. Persze az USA gazdasága erősebb, mint a magyar, de azért pár tucatnyi sportoló akár kaphatna ösztöndíjat Budapesten is. Jelzésértékű lenne.

Wow, micsoda hát mögötti átütés utáni hármas volt. Aki nézi az NBA-t, az pontosan tudja, hogy Steph Curry védjegye ez a mozdulat. Nos, valami ilyesmit gyakorol Lorka is. Nem írom le a mozdulatsort, mert könnyen hülyét csinálnék magamból, de a minap elkísértem a gyereket segíteni a házi feladatában. A Csata kadettjei éppen országos döntőt játszottak, így miénk volt az egész terem. (Köszi Kriszta!)

Büntetők, ziccerek, betörések, lepördülések, és trükkök tucatjai.

Ezeket gyakorolta Laura. Nekem a bója állás, a védekezés és a kosárba hulló labdák kézre dobálása jutott, de soha rosszabb 40 percet. Megizzadtam no, de ez a 3/4 óra nem rólam, hanem róla szólt.

Olyanokat csinált, amely készségeket csak sok, sok gyakorlással lehet megszerezni. A meccseken ezekből eddig minimálisát láttam és szurkolói lelkem hiányolta ezt. Most egy fekete fiú, aki St. Louisban a fiú csapat tagja és nagyon komolyan készül a nagybetűs életre, több gyakorlatot is mutatott Laurának. Érdekes volt látni, hogy micsoda mozgások vannak a vérükben és nem hiúk ezt átadni. A Tritonok női csapatának üdvöskéje pedig most ezeket ismételgeti izzadásig. Érezhetően meg akarja csinálni őket, hogy azáltal is jobb legyen a következő bajnokságban. Még gyakran pattan messzebbre vagy magasabbra a labda egy popsi alatti hátsó átütésnél, de sebaj, csak idő és gyakorlás kérdése és becsukott szemmel is menni fog.

Láthatóan megfogta Lorkát egy amerikás félmondat: ha nem próbálod meg, akkor mitől leszel jobb? Ez oly jellemző az ottani sportolókra, egyszerűen akarnak jobbak lenni, ha nem más, akkor a saját örömükre.

Számtalan előnye van annak, ha valaki egyetemista. Például az, hogy bekerülhet az Universiade-válogatottba. Ehhez persze a kosárlabdában illik gyakran beledobni a gyűrűbe a labdát. Ezt nézik majd meg június 12 és 17-e között a válogatott kijelölt szakvezetői. 22 játékos kapott meghívót az egyhetes össztartásra, közte a Tritonok üdvöskéje is. Nem kis büszkeség ez nekem.

Az már egy másik kérdés, hogy ki az a 12 játékos, aki elutazhat majd Tajvanra augusztus második felében. Ez most nem is olyan fontos, a lényeg, hogy a hazai edzők elnéztek Amerika irányába. Öten kaptak meghívót a tengerentúlról. Szafi, Szonja, Janka, Pálma és Laura. Plusz Amadea, aki már a felnőttekkel készül és szinte biztos, hogy benne lesz az utazó keretben.

Ami most fontos, hogy a jövő héten Lorka befejezi az online-kurzusát, azaz szerez 3 újabb kreditet az UMSL-en. Utána pedig, Barbarával együtt, készülhet az újabb közös összetartásra. A lányok az U16 és U18 után ismét közös szobát választottak. Eddig ebben semmi meglepő nincs, már megszoktam a klubszinten együtt soha nem játszó párost. A Varga-családdal pedig mindig jó együtt szurkolni a csajokért. Miért is volna ez idén másképp?!

Sima repülés, álmosság, paprikás krumpli és a kutya. Tőszavakban ennyi történt hétfő délelőtt. Itthon van Lorka.

Most 3 hónap Magyarország, benne 4 hét tanulás, mert online kurzust vett fel a nyárra. Muszáj, hiszen az egyetemváltás miatt kreditelmaradása van. Ezzel most behoz egy tantárgyat (azaz 3 kreditet). Csütörtökre már van beadandója. A többi a szemeszterekre marad, valamint jövő nyárra.

Most csak ennyi, egyszerűen örülünk. Ja, és nagyon klassz pólót kaptam a gyerkőctől!

Most már szinte biztos, hogy a csapat tekintélyeként viseltetnek Laura iránt a Tritonoknál. Neki jut ugyanis az a feladat, hogy a potenciális új játékosoknak megmutassa az UMSL-t.

Eddig hivatalosan 4 új női kosárlabdázó érkezését jelentették be, de egy ötödik lány is valószínűleg Triton-mezbe öltözik augusztustól. Shelby volt csapattársáról van szó, aki a Johnson CC-ből érkezik. Arielle Jackson a neve. Alacsony dobóhátvédről van szó, akinek a hárompontos az erőssége. Megnézve róla egy videót úgy érzem, hogy bátrabban támadhatná a gyűrűt, de a csapaton belüli feladatokról az edzők döntenek.

Jöhet egy 187 centis center is. Őt egy másik ligából igazolnák, egy önmagában nem túl erős egyetemtől. Rachel Novotny 7,4-es pontátlaggal és 4 és feles lepattanóval rendelkezett. Őt is Lorka kalauzolta. Még nem tudni, hogy a Tritonokat választja-e.

Közben az év utolsó edzésén megsérült Jordan is elkezdte a rehabilitációt, már ami a tényleges mozgást illeti. Lelkesen fut, ami jó, hiszen arra utal, hogy októberben már pályára léphet a keresztszalag műtétje után.

Vége a sportolásnak, most két hét vizsgaidőszak. Magyarán tanul rendesen a csajszi. Hány vizsgája lesz - tette fel a kérdést Azurák Csaba, amikor erről meséltem neki. Nos, ilyesmi nincs az UMSL-en. Házi dolgozatokat írnak (5-10 oldal), valamint teszteket töltenek ki, ez utóbbi számít felelésnek. Valamint asztronómiából még elmegy egy gyakorlatra, mert erre is kap pontokat.

A jegyet ugyanis a május 12-én meglévő százalékra kapják a diákok. Ebben minden benne van. Dolgozat, otthoni "paper", gyakorlat, órai munka, részvétel. A jó hír, hogy kínos jegyre egyik tantárgyból sem számítunk, sőt a "kis négyes", azaz a 3.25-ös átlag megszerzésére van komoly esély. Ugye max 4.0-ás lehet valaki.

Edzések tehát már nincsenek ebben az utolsó két hétben. A csapatnál megkapta a nyári edzésprogramot, amely egy elég bonyolult, sok futáson alapuló dobógyakorlat. Szűk egy órás program. A kikötés, hogy

a nyár folyamán 5000 kosarat kell dobni.

Ehhez persze nem ártana termet is találni, remélhetőleg a Csata segít ebben. Persze minden felajánlásnak örülünk!

A repjegy május 15-ei landolást ígér, 10 órakor ott a helyünk Ferihegyen, hogy utána 3 hónapig itthon legyen a nagy lány. Az már egy másik kérdés, hogy 4 hetes online kurzust is felvett. Erről még senki se kérdezzen, mert fogalmam sincs, hogy miképpen lehet így tanulni. Teszteket tölt majd ki és beszámolókat muszáj írnia. Valamilyen kommunikációs tantrágy lesz ez, de rám jövőre vár a nagy feladat. A kötelező történelmet itthon szeretné hasonló módszerrel elvégezni. Már megint porolhatom le az egri tudást, de sebaj, holtig tanul az ember. 

A sportolók számomra mindig sportolók maradnak. Tudom, ezen többen megütköznek, de ez van. A küzdelmük, a teljesítményük mindig lenyűgöz, így elfelejtem, hogy ők azért nőcik. Pontosabban, akik inkább nőcik, azok számomra hobbi pattogtatók. Ezzel sincs semmi baj, csak más kategória.

Amikor azonban sportbál van, akkor revidiálnom kell álláspontomat. Vagyis rádöbbenek, hogy az álomvilágom kissé hamis. Igenis csinos lányok izzadnak a pályán. Olyanok, akik majd meghalnak a győzelemért, és rogynak le a padra kimerülten egy kemény meccs után. 

Louies-estét tartottak a minap a Tritonoknál. Az iskolai sportdíjakat adtak át. Lorkát is nevezték az egyikre, erről már írtam, valamint különböző, számunkra nehezebben értelmezhető társadalmi kitüntetéseket osztottak még ki. Pl. legjobb közösségszervező, vagy valami ilyesmi. A kosárcsapat végzős csapatkapitánya kapta ezt meg.

Mindezt azért írtam, hogy a fenti két képet kitehessem. Tudom, súlyos elfogultság vezérel, de szerintem a csiniversenyben is az élmezőnyben végzett a gyerkőc. És akkor még visszafogott voltam...

Elismeréseket adták át a hétvégi UMSL-banketten. Ha jól értettem, akkor sportolóknak volt egy fogadás. Lorka egy apró elismerést zsbelhetett be, nevezték az év másodéves női játékosa díjra. Magyarán benne volt az első háromban. Végül második lett, így tényleges plecsni nélkül maradt.

Olyasmi ez, mint az Oscar, egy picit lehet profitálni abból is, hogy forog a neved, megismernek a kampuszon. Mint már többször írtam, Amerikában nagy becsben tartják a  sportolókat, hiszen sokat költenek rájuk, és öröm, ha dicsőséget hoznak az egyetemnek.

Két kicsi, egy nagy és egy nagyon nagy - így jellemezhetők azok az újoncok, akik hivatalosan is aláírtak a Tritonokhoz. Laura sem tud túl sokat róluk, igaz az egyikőjük már volt edzésen.

Ő Alex Specht, egy 190 centi magas center, aki, ha szembe áll a gyűrűvel, akár a hármast is eldobja. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak úgy elhajítja a labdát, hanem be is talál a gyűrűbe. Az már egy másik kérdés, hogy a palánk alatti pozíciófogása még középiskolás. Magyarán itt még sokat kell fejlődnie.

A másik lány kb. 182 centi magas, ránézésre ő is még középsulis kosárlabdát játszik, de van érzéke a lepattanókhoz. Jó helyre áll, ügyesen nyúl a labda után, és nem is ütik ki a kezéből. Támadni is tud, a 3 perces videón amit róla láttam jó ütemben csinálta az üresbefutásokat.

A két kicsit még nem tudtam igazán feltérképezni. Ők 170 centi alattiak. Az egyikőjük erőssége a hármasok elsüllyesztése, legalábbis statisztikája erre utal. A másikról már találtam videót, ügyesen lop labdát, de kicsit komótos a mozgása. Ráadásul egy olyan középsuliból jön, amelyik 4000 feletti ranglista-helyezéssel zárt 2017-ben.

Szó van még 2-3 játékos leigazolásáról, ketten a divízió I-ből jönnének, de igazából ez csak akkor biztos, ha már bejelentik a szerződtetésüket. Addig pedig még hónapok telhetnek el. Lorka szerint szükség volna még egy labdalopó, emberfogó szélsőre, és egy fizikálisan erős, de már érett kicsatárra. Ha ők is csatlakoznának az UMSL-hez, akkor akár egy gyűrűről is álmodhatnának a Mississippi-parti félistennők.

Ezt ezt is mégértük!

Vigyázz rájuk, tanítgasd a fiatalokat, és határozottan, nagy hangon igazítsd el őket! - ezt kérte az edzői stáb Laurától az érkező újoncokkal kapcsolatban a következő szezonra. Kedden volt ugyanis a szezonzáró és egyben előremutató nagy személyes elbeszélgetés a Tritonoknál. Megfogalmazták az egyéni elvárásokat, de még előtte elemezték az idei teljesítményt. Lorka jól vizsgázott. Rendkívül elégedettek voltak vele. Kiemelték küzdeni akarását és, hogy soha, semmilyen körülmények között nem adja fel. Mindig nyerésre játszik és ő akar lenni a legjobb. Ezt Amerikában nagyra becsülik, sőt azt is, hogy nincsenek kételyei a pályán. Bocsi, a never hesitationt így fordítom le.

Célokat is tűztek ki számára: fizikálisan akarják fejleszteni, mert bár megfelelően gyors, de a robbanékonyságát fokozni akarják és pár kiló izmot is rápakolnának. Ennek az első jeleit már láttuk,

vádlija és hátsó combizma már "puklizódik", ami egy nőcinek kicsit meghökkentő, de egy sportolónak dicsőség.

Még egy kis váll és bicepsz hátra van:) Azt mondják, a kontaktoknál ez nagy előnyt jelent majd. This is America!

A csapatcélokat még nem fogalmazták meg, hiszen nem zárult le a toborzás. Hét új lány fotója került fel a stáb szobájának falára. Azaz nem zárható ki, hogy jövőre 14-en lesznek a csapatban. Hoznának egy fiatal centert és egy 185 centis erőcsatárt, valamint egy 177 centi magas, erőteljes, de kissé lustának tűnő szélsőt. Az utóbbi egy divizió I-es csapattól érkezne. A többiek kicsik és nagyon fiatalok, 18 évesek, azért várna Lorkára a tyúkanyó szerep. Ahogy én látom, a távozó Birdöt pótolnák és a tavaly nagyon lyukas 4-es posztot töltenék fel. Dícséretes törekvés.

Az erősítéseket elemezve Laura nem zárta ki, hogy akár a bajnoki döntőért is mennének a következő szezonban. Ez a mondat részéről nem meglepő, hiszen az edzői is megállapították, mindig nyerni akar. Egy különleges gyűrű pedig szépen mutatna az ujján.

Miközben javában tombol még a spring break, azaz a tavaszi szünet a kisasszony üznetet küldött: láttad, hogy kikapott a UCONN? És azt is, hogy miképpen? Neeeem! Irtam a választ, hiszen ma akarom megnézni (10 dolláros napijeggyel), de ez egy mellékszál. A lényeg, hogy bő egy hét dőzsölős lazulás után ismét a kosárlabda felé fordult Lorka figyelme.

Elvis városában, Memphisben, New Orleansban és a biloxi tengerparton múlatták amúgy az időt. A négy fekete (Bird és tesói valamit Paige) és az egy fehér lány (Lorka) vélhetően nagy feltűnést kelthetett a porhomokos tengerparton.

Erről ugyan már tettem említést, de a feketék (nem sértő, nyugi) emberileg hamarabb befogadják a külföldi fehér csapattársat, mint a keep smile-ingos fehérek. Erről talán a 4 éves amerikai kaland végén majd írok egyet, addig gyűjtöm az ezzel kapcsdolatos impulzusokat.

Amúgy még 4 hét suli, hogy a májusi vizsgaidőszak után már a másodikon is túl legyen a gyerkőc. Idén már nagyon nagy lány lesz. 22 éves, de a szülők pont úgy várják majd május 15-én a reptéren, mintha egy kicsi baba térne vissza. Mit nekünk még 6 hétvége!

Amerikai szemmel is remek meccset láttunk a hétvégén. A Beac-Csata (nekünk csak Csata) megnyerte a juniorbajnokság döntőjét a Vasas ellen. Pont annyire kellett izgulni, amennyi nekünk még jól esett. Zsuzsa asszony fogalmazta meg a 9 pontos különbség lényegét. A Csata felnőtt, míg a Vasas utánpótlás kosárlabdát játszott. Dinamika, dobásbiztonság, fegyelmezettség, szervezettség - teszem hozzá.

Abból a szempontból is néztem a mérkőzést, hogy

a Csatából 2-3 lány is Amerikába készül.

Lelik Réka, aki az MVP lett, igazolta, hogy jobb NCAA-csapatok közül is válogathat. Magasság, súly, dobókészség, dinamika. A többit már az ottani edzők tudják. A leendő csapatáról is hallotunk, nemzetközi játékosokkal rendelkezik, már előre is sok sikert hozzá.

Egy másik lányban némileg Laura is érdekelt. Karagits Kirának az UMSL-t ajánlottuk. Mint eddig sokszor írtam, ha valakinek a suli is fontos, miközben a kosárlabdát is szeretné élvezni, annak el kell találnia a neki megfelelő szintet. Szerintem Kirának a Tritonok remek választás volna.

De ne szaladjunk ennyire előre. A lényeg, hogy

mától Laurának újra az edzőtermekben indul a napja.

Hétfőn és szerdán például súlyzózás (lifting) van napirenden, miközben az egyéni és a futóedzések sem maradnak el. Egészen az iskolazárásig tart majd a tavaszi alapozás. Érthető okból az edzők nem akarják punnyadt állapotban elengedni a nyári szünetre a játékosokat. Ha az előzetes hírek nem hazudnak, akkor májusban egy vasgyúrót köszönthetünk majd Ferihegyen. Ahogy elnéztem a magyar juniordöntő legjobbjait, ez alapvetés. Az ügyesség és érzék ma már kevés, kondi és izomtömeg hiányában a női meccseken is csak a kispad juthat. Ott pedig senki sem szeret ücsörögni.

Újra összejött a csapat a bajnoki zárást követő nagy szusszanás után. Nyolcan maradtak, hiszen 5-en végeztek. Nekik tartottak az edzők eligazítást, és értékelték a szezont. Nem részletesen, mert arra az egyperegy-beszélgetéseken kerül majd sor.

Az év elején mindenkinek fel kellett írnia, hogy mit vár el magától. Lorka szerényen a legjobb pontdobó, és az akart lenni, aki eldönti a meccseket. Ez lényegében bejött, és ezt el is ismérték a csapatvezetők.

Szóban is megerősítették, hogy köré, és az utolsó meccsre megsérült center, Jordanre építik majd ősztől az új gárdát.

Mindenki kapott személyes bírálatot vagy ahogy ott mondják, "inspirációt a fejlődéshez". Ok, ez egy kicsit szabad fordítás, de ez a lényeg. Lorkának sok rövidtávú futást kell majd végeznie, azaz az első 2 lépése kellően gyors, de 5 és 10 yardon is meg kell tartani, sőt fokoznia muszáj a sebességét. "Zsoltikázás" lesz ebből, akárki meglátja. (Egyetértek.)

Annyi tudható még, hogy 3 játékossal már megállpodtak, egy irányító, egy hátvéd (konkurencia) és egy magas játékos már aláírt a következő szezonra. Látogatóban volt náluk még egy centerféle is. Szükség volna rá, hiszen magas poszton jelenleg másfél minőségi ember áll a Tritonok rendelkezésre. 

Apropó látogató. Március 16-án egy közismert magyar játékos is ellátogat St. Louisba.

Vukov Szonja teszi tiszteletét a város divízió I-es egyeteménél, a Billikensnél.

Lorkára vár a megtisztelő feladat, hogy idegenvezetőként megmutassa a SLU-t, a várost, és talán a Tritonok otthonát is. Ez abból jött össze, hogy az UMSL (itt játszik ugye Laura) segédedzőjének férje a SLU-ban tölt be hasonló állást. Magyarán ebben a 3 milliós városban is mindenki ismer mindenkit, ha kosárlabdáról van szó. Azaz nagy összefonódások vannak itt kérem! Ha pedig minden úgy alakul, ahogy itt remélik, akkor ősztől már két budapesti lány pattogtathat St. Louisban. Jól jöhet tehát a "magyar kapcsolat".

Magyar kosárlabdáról van szó, de még semmi sem biztos...

Ha leér a tornádó tölcsére, akkor futni kell majd - írta Laura hajnalban a helyi időjárást elemezve. A lényeg, hogy mozgalmas éjszakája volt az UMSL kampuszán élőknek.

Ottani idő szerint este 10-kor ugyanis mindenki SMS-t kapott arról, hogy tornádó közeleg. A helybeli protokoll szerint ilyenkor senki sem kapcsolhatja ki mobiltelefonját, hiszen tudnia kell az esetleges riasztásról. Az is üzenetben érkezik, és egyből aktiválja a telefont, azaz a készülék elkezd szirénázni.

Sajna, de erre a hétre már ez jelenti a szenzációt. A Tritonok számára ugyanis véget ért a bajnokság. A GLVC döntőjét a nagy esélyes Drury nyerte, de csak kiélezett küzdelem után, mindössze 4 ponttal az UMSL-t búcsúztató Lewis előtt. Mehetnek az országos táblára. Ott majd az a veretlen Ashland várja őket, amely a nyáron hívta Laurát. Hm, egy kicsit nagyobb levegőt vettem, amikor Lorka megemlítette a gyűrűt, amelyet az ashlandes lányok kaptak a bajnoki címért.

Hát igen, valamit valamiért. Nem tudjuk, hogy mi történt volna, ha Laura őket választja. Bajnok lenne az biztos, de aligha lett volna 40 perces mérkőzése, 35 perces átlaggal. A 20 ezres városka pedig aligha vetekedhet a 3 milliós metropolisszal. Azt hiszem, hogy jól van ez így. Jobb várni egy izgulós meccset, amely Laura játékán dől el, mint egy hátradőlőst, melyen az ember lánya a pályára lépésnek is örlhet. Persze, lehet, hogy ott is kulcsjátékos lett volna.

A gyűrű mindenesetre megvár, vagy Amerikában vagy itthon, egy szép érem formájában. Ez utóbbiról még nem beszélünk, de nagy tervek vannak születőben a XIII. kerületben, 2019-re akár meg is valósulhatnak.

A centerük elvesztése után a Tritonok tele töltötték az ágyúkat és úgy mentek ki a pályára a rájátszás 8-as döntőjében, hogy az első sorozatot ők adják le. Így is történt. Három hármassal nyitottak, így eme kisebb csoda után 9-4-re is vezettek a 4. percben.

Utána azonban kijött, hogy nyomasztó magassági fölényben játszik a Lewis. Sorra érték el a másodszándékból dobott pontokat, amely ugye számtalan támadó lepattanót feltételez. Ennek ellenére 21-24-nél labda volt az egyenlítéshez, de Sammy tiszta hárompontosa nem ment be. Kár.

Laura nyitotta az UMSL-sorozatot az elején, két hárompontos rámolt be,

amelyek után is szenvedélyes támadta a gyűrűt. Klasszikus center hiányában azonban alig volt rés, valóságos fallal találkozott a festéken belül, de így is összegyűjtögetett további 6 pontot a félidőig.

27-34-gyel fordultak a csapatok.

A harmadik negyed elején aztán bekezdett a Lewis. Másfél perc alatt 13 pont lett közte. A Tritons azonban nem adta fel. Más kérdés, hogy a küzdés a tisztes eredmény tartására volt elég. 24 perc után 31-41 állt a táblán. A negyed végére pedig 19-re hízott az ellenfél előnye. A közvetítés során sok közelit adtak, látszott Laura fején, hogy a végletekig kihajtotta magát.

Ilyen helyzetben pedig rendesen savasodik a kéz és a láb. Ez pedig nem tesz jót a dobásoknak. Ennek ellenére, vagy éppen ezért a "csatás" szív sosem adja fel. Ment előre. Volt abban valami szívszaggató, hogy a 29. percben egy lerohanás után szerezte 16. pontját.

A vége 80-61 lett, erre a különbségre tippeltem a meccs előtt, de azért most nem örültem, hogy bejött a papírforma.

A meccset az ellenfél nyomasztó súly és magassági fölénye döntötte el.

A lepattanók, és különösen a támadó lepattanók adatai mindent elmondanak. 47-30 a Lewis javára. Ezen belül is 15 támadót szereztek, és ebből számtalan pontot dobtak. Ugyan az edzők azt mondják, hogy a lepattanazós fejben dől el, kivéve, ha az ellenfél 15 centivel magasabb és 20 kilóval nehezebb. Ezért hiányzott igazán a 191 centis Jordan Fletcher a pályáról.

Sebaj, Laura egy 11-ezres hatalmas csarnokban játszhatott és mutatta meg, hogy jó játékos. Végletekig kifacsart állapotban is 40 percig volt a pályán, ami mindennél többet elmond. Sőt, egy kicsit annál is többet.

Az már milyen pech, ha az utolsó hazai edzés, utolsó percében, az utolsó támadáskor, egy leválásnál megsérül a csapat centere!? Nagy, monthatnánk, hogy qrva nagy.

Pedig ez történt. Mivel az ellenfél legjobbja, a bajnokság legértékesebb játékosa is egy center, így lényegében nullára csökkent a Tritonok esélye a legjobb 4 közé jutásra.

Ez van.

Egy újabb díjat zsebelt be Laura Szörényi. A GLVC-ben (a bajnokság ahol játszik) kiosztották az alapszakasz elismeréseit. Lorka bekerült a bajnokság 3. csapatába, azaz mondjuk úgy, hogy a C-válogatottba.

Tavaly a MEC-ben a második csapat tagja volt. Az a bajnokság azonban gyengébb (kevesebb csapat kerül fel az országos ranglistára) és csak 12-en vannak benne.

A GLVC-ben 16 csapat versenyez, ez kb. 230 játékost jelent. 

Laura végül 14-es-es pontátalggal zárt. Egy kicsit a vége lett nehezebb. Az ellenfélek ugyanis az utolsó meccseken már kiemelt figyelmet fordított rá. Általában külön őrizték, olykor 2-3 védőt is elfogyasztva. A Tritonok pedig köszönték szépen és a kialakult védekezésbeli lyukat kihasználva sorra játszották meg a 190 centis centerüket.

Jordan így nagy hajrával bekerült a bajnokság 2. csapatába.

Amerikában fontosak az egyéni díjak, de az edzők mindig a csapatmunkát emelik ki. Most is így volt a 8-as döntőbe jutásért folytatott küzdelem után. Vaughn edző azt mondta: lányok azt kell játszani, amit az ellenfél enged. Ma Jordannak lehetett nagy napja.

Magyar idő szerint szombat hajnali fél 4-kor meccs a 4 közé jutásért. Az ellenfél centere lett az alapszakasz legjobbja, tehát papíron nincs nála jobb játékos a GLVC-ben. Hm, majd meglátjuk hiszen januárban, idegenben, mindössze 2 ponttal kapott ki az UMSL a Lewistól. Most pedig ugye semleges pályán játszanak majd. Persze győzelemhez nagyon kellene Lorka biztos keze. Január 7-én 4 hármast rámolt be a Flyers kosarába.

Az alapszakasz 7. hellyel az UMSL kiharcolta azt, hogy hazai pályán játszhassa a 8-as döntőbe jutásért a meccset. Az ellenfél nem sok jót ígért. A St. Joseph remek lendülettel érkezett a találkozóra, két nála magasabban jegyzett csapatot győzött le, ráadásul az Indianapolist idegenben. Az is feszültségre adott okot, hogy az alapszakaszban, január 7-én csak egy ponttal sikerült őket legyőzni. Az a meccs is mutatta, nehéz lesz.

Laura az első félidőben nagyon visszafogott volt, láthatóan a védekezésre ügyelt. Ezzel nem is volt gond, de

a dobott egy pont nagyon kevésnek tűnt.

Ráadásul mindössze háromszor próbált kosárra dobni, abból is az egyik egy utolsó másodperces erőlködés volt. Aggasztónak tűnt az is, hogy a Tritonok 27 pontjából a center 17 pontot volt kénytelen magára vállalni. Igaz, az ellenfél sztárja, Kalea Parks is 12-nél tartott, de a St. Joseph játéka nem volt olyan egysíkú, mint a hazaiaké.

Aztán megnyerték, 15 ponttal, 58-43-ra, de csak másfél perccel a vége előtt hittem el, hogy megvan. 13 pont volt az előny és az ellenfél beküldte a cseresort.

Laura jól védekezett, de csak 5 pontig jutott. A 4 lepattanó és a 3 gólpassz azonban nem mutat rosszul.

A végső szöget is ő verte be az ellenfél koporsójába, amikor 1,57-tel a vége előtt 15 pontos előnyhöz juttatta a csapatát.

A meccs hőse azonban a center, Jordan Fletcher lett, aki 29 pontot és 14 lepattanót szedett össze,

de a sikerhez kellett Bird Lee már, már Pankát idéző védekezése is. Az edző a meccs után úgy értékelte, hogy mindig azt kell játszani, amit az ellenfél enged. Most a centert nem tudták megoldani, miközben a szélsőket szinte kitolták a pályáról. 

A győzelemmel az UMSL 16-11-re javította mérlegét. Tavaly ez pont fordítva volt. Arról már nem is beszélve, hogy még egy meccs biztosan hátra van.

A sors fura fintora, hogy jövőre a St. Joseph egyetem pénzügyi gondok miatt megszűnik. Ha arra gondolok, hogy ők is hívták Laurát! Jól döntött, amikor végül St. Louist választotta.

Vége az alapszakasznak, az UMSL, Laura érkezése után, jelentőset lépett előre tavalyhoz képest. Akkor az alapszakaszt 11-15-ös mutatóval zárták, most fordítottak, és 15-11 a mérleg. A néggyel több győzelem, a 7. helyet jelentette a tavalyi 12. helyett. Apai szívem azt mondatja, ez Lorkának is köszönhető. Sikerrel pótolta a tavaly végzett, 182 centi magas kiscsatárt, pontátlaga 3-mal volt jobb a távozóénál.

Az utolsó forduló káprázatos, 34 pontos győzelme után hosszan beszélgettünk. Többször leesett az állam. Kérdeztem ugyanis, hogy az utóbbi 5 meccsen miért vált kissé passzívabbá. De apa,

nem vállalkozom kevesebbet, de a bírók egyszerűen nem ítélnek elég faultot a betöréseimkor. 

A szerető, de objektívnak látszani akaró apa ilyenkor a fáradság után tudakozódik vagy az ellenfelek fokozottabb figyelmét sejti a háttérben, de nem.  

A dologhoz a bírók jelentősen hozzátesznek. Ugyanis videóznak.

Nem a meccs közben, hanem amikor felkészülnek. Elemzik a játékosok mozgását, cseleit, trükkjeit. Lauráról pedig azt állapították meg, hogy többször indokolatlanul "szenved". Magyarán, kétes esetben elengedik a védők keménykedését, mondván, Lorka "Blaha Lujzát" játszik.

Ezért is volt mókás, amikor a legutóbbi meccsen Laura a vörösre vert alkarját mutatta a "csíkosnak", megkérdezvén, hogy akkor ez most, hogy került oda?

Ja jó, legközelebb befújom

- volt a válasz. Amúgy az egyik csapattársa, Shawnta is szenved a bírók alapos felkészülésétől. Ő nagy rutinnal adja el a támadó szabálytalanságokat. Őt is figyelmeztették már meccs közben, hogy ezt "legközelebb már nem veszik be". 

Lorka most abban bízik, hogy a mai sikeres kvalifikációs rájátszás után, amelyet reményei szerint megnyernek, a 8-as döntőben új, őt nem ismerő bírókat kapnak. Akkor pedig előveheti az "azonnali emberhalált" amely után a meggyötört játékos, Főnix-madárként újjáéledve, biztosan értékesíti a megítélt büntetőket.

Szép remények, de ma hazai pályán nyerni kell a St. Joseph ellen. Az ellen a csapat ellen, amelyiket 1 ponttal sikerült legyűrni az alapszakaszban, és amelynek kulcsjátékosa akkor gyengén játszott. Lorka viszont 4 hármast is elsüllyesztett az ellenfél gyűrűjében. Agodalmaskodom? Igen, de hát készülünk a rosszra, hogy örüljünk a jónak. Ráadásul Laura nálam sokkal pozitívabban látja a helyzetet. Még szerencse, hogy ő lép pályára ma este 8-tól és nem én.

Hogy sikerült ettől a csapattól 12 ponttal kikapni egy hónappal ezelőtt? Rejtély. Most több mint 30 pontot rájuk verve, fölényesen nyert az UMSL a Maryville ellen.

Már a féidőben 13 volt az előny, hogy a negyedik negyed elejére28 pontra hízzon. Az utolsó 8 percben már a komplett cseresor volt a pályán és így is 79-45 lett a vége.

Lorka közepesen játszott, 9 pontot ért el miközben szedett két lepattanót és adott 2 gólpaszt is.

A győzelem fontos volt, hiszen a Maryville csak egy győzelemmel volt lemaradva a Tritonok mögött az utolsó forduló előtt. Ráadásul két rivális is (Truman, Jewell) is nyerte a meccsét. Az Indanapolis viszont kikapott és ez az eredmény alaposan megkavarta a végső alapszakaszi sorrendet. Ezt számomra érthetetlen módon számolják ki az azonos győzelemmel álló csapatok között. Függ attól is, hogy mit játszottál pl. a divíziógyőztes ellen.

Reggelre derülhet ki, hogy végül is mi lesz a végső sorrend. Annyi azonban biztos, hogy hazai pályán kezdődhet a rájátszás az UMSL Tritonjai számára.

Még egy nap és eldőlhet az UMSL idei szezonja. Hazai pályán játszanak a Maryville ellen. Az ellenfél 1 győzelemmel van lemaradva a Tritonoktól, de egyszer már legyőzték őket. Így a visszavágás most szinte kötelező. Muszáj nyerni. A bajnokságban ugyanis 4 csapat áll azonos mutatóval és kettő, egy győzelemmel van lemaradva tőlük.

A lényeg, hogy vereség esetén a 11. helyen is találhatja magát az UMSL, az pedig idegenbeli rájátszást jelentene, méghozzá erős ellenfél, a leendő 6. ellen. Azt most nem lehet megmondani, hogy melyik csapat lesz az. Annyi csupán a biztos, hogy az 5. a Rockhurst. A 6. lehet az az Indianapolis, amelynek kulcsjátékosát január 31-én megműtötték és azóta szinte csak vereséget tudhatnak magukénak.

Mindenesetre idegenben nem jó utazni. A hazai pálya, itt valóban az. A viszonylag jó bírók mérnöki pontossággal ütik ki az ellenfél kulcsjátékosait, megtalálva a gyengéjüket. Lauránál a lépéshiba a sláger, pontosabban az eurostep. Ennek lényege, hogy az utolsó két lépést lassítva, de ütemtelenül, irányt változtatva teszi meg a játékos. Hagyjuk is...

De láttuk már olyat is, hogy a Jordant, a centert 10 perc után fújták ki, miközben az irányító ellen sorozatosan ítéltek belemenést. Teljes ki lehet zökkenteni egy csapatot a ritmusából.

A mostani ellenfél, a Maryville ellen is hasonló történt januárban, igaz idegenben. A 11 pontos, viszonylag sima vereséghez persze kellet, hogy Shawnta, a cserecenter lesérüljön. Mostanra azonban már egészséges.

Csütörtökön tehát a szezon eddig legfontosabb mérkőzése jön. Talán ezért, de hétfőn pihenhettek a játékosok, Lorka még tanulgatott is egy kicsit. A lényeg, hogy magyar idő szerint pénteken éjjel fél 1-kor fitten lépjen a pályára. Az elmúlt meccsek közepes teljesítményei után jól jönne egy kiemelkedő. Elvégre a végén csattanhat az a bizonyos ostor.

Ilyen fegyelmezetten még nem láttam játszani a Tritonokat. Az első félidőben sokáig vezettek, pl. 22-16-ra is, és mindössze két pontos hátránnyal mentek a szünetre. Itt, a második negyed utolsó másfél precében kezdtem azt érezni, hogy elfogyot a koncentráció, három egyéni hibát is vétettek, rossz döntést hoztak és így tudott fordítani az ellenfél (28-30). A Drury, amelyik már 3 fordulóval a vége előtt megnyerte a GLVC nyugati divíziójának alapszakaszát. Ez ellen a csapat ellen tartotta magát 20, majd még 10 percig az UMSL.

Aztán a negyedik negyed elején felmorzsolták a hazaiakat. Nem történt látványos összeomlás, csak egyre többet hibáztak a Tritonok és az ellenfélnél az egész szezon alatt két triplát eleresztő játékos kettőből kettőt bevert a világ végéről. Egyik sem tett jót a hazaiak lelkének.

Laura 11 ponttal és 1 lepattanóval zárt.

Ő is a csapattal együtt fogyott el. A végén, a sietség miatt, kimaradt vagy három olyan dobása, amelyik nyugodt állapotban bent van.

Lehet, hogy a Tritonok úgy érezhették, meglehet a meccs, de a játék képe alapján erre csak 28 percig volt esély. Utána kijött, hogy a Párducok erősebb csapat. Nem sokkal, de ez 11 pontos győzelmet (53-64) jelentett a Drurynak.

Sajna az utolsó előtti fordulóban minden az UMSL ellen esküdött össze. Több meglepetés is született a többi meccsen. Így négy csapat is hasonló mérleggel áll. Így Lauráék lehetnek 6-ak, de 11-ek is. Nyerni kell az egyik rivális ellen csütörtökön, ez most már nem kérdés.

A fene se érti, hogy egy 5-10-es csapat ellen miért kell szenvedni. Hogyan lehet a kilátástalan, gyötrelmes betöréseket eröltetni. Fantáziátlan, majd a center valahogy megoldja akciókat vezetni. Mellé pocsékul védekezni, rendszeresen fennakadva az ellenfél nem túl bonyolult kettő kettőin.

Nem csak a labda, hanem én is szinte sírtam a félidőben. A vendég Missuori S&T vezetett 3 ponttal (28-31). Ráadásul a harmadik negyedet is pocsék megoldások sora jellemezte. Őszintén szólva az UMSL akkor tudott 5 pontos előnyre szert tenni, amikor Laura leült a 4. negyed elején. A két perc pihenő jót tett neki, mert visszatérve azonnal bevert egy hármast és ekkor, 5 és fél perccel a vége előtt 6 pontos hazai előny állt a táblán (53-47).

Még utána is folyt némi bénáskodás, de az ellenfél tényleg gyenge csapat, így sikerült átvészelni ezt az időszakot is. A vége büntetőzésbe torkollott és 40 perc után fölényesnek tűnő 64-51-es győzelemmel zártak.

Lorka 12 ponttal, 3 lepattanóval és 4 gólpasszal tudta le a meccset.

Ez nem lenne rossz, de megint bosszantóan sok kimaradt dobása volt. Mintha csak a centerjátékot gyakorolnák az edzésen..., na mindegy. A lényeg, megvan a 9. bajnoki siker, ahogy az edző mondta

a győzelem az győzelem,

és most már tényleg arról beszélhetünk, hogy hazai pályán kezdődhetne a rájátszás. Azonban a riválisok is csípkedik magukat, így még semmi sem dőlt el, pedig már csak 2 forduló van hátra az alapszakaszból. 

Legközelebb az abszolút listavezető Drury látogat St. Louisba, a 6. sorzatban aratott győzelem nagy bravúr volna a Tritonok számára.

Egy ponttal megverni az országos rangsor 17. helyezettjét nem semmi. Közben a frászt hozni a budapesti "vén szülékre" kockázatos. 22 meccs után mindenesetre megtanultam, hogy az utolsó pillanatig nem lehetek nyugodt, ha UMSL-meccset nézek. 

Történt, hogy 5,37 volt már csak hátra és 12-vel mentek a Tritonok, simán átjátszották a Bellarmine legendás letámadását és szoros védekezéssel 40 pont közelében tartották az ellenfelet. Ekkor azonban, ahogy Sanyi bácsi mondaná, elkezdtek meghülyülni. 2,32-vel a vége előtt, 7 pontos előnynél kimaradt egy tiszta ziccer, cserébe jött egy hárompontos. Utána pedig teljesen leblokkoltak a hazaiak. 15 másodperccel a vége előtt aztán a krach beütött, egy eladott labda után kétszer is próbálkozhatott a neves ellenfél a palánk alatt, a második bement.

Ráadásul újra ott maradtak letámadni, de Laura áthozta rajtuk a labdát, meggyötört közeli dobása azonban kimaradt, hogy a gyűrű másik oldalán a lapattanót az eddig haloványan játszó UMSL-center besimítsa. A maradék 6 másodperc alatt aztán csak egy kétségbeesetten ráhányt hármasig jutott a Bellarmine.

58-57 az UMSL-nek!

A győzelemmel matematikailag is biztos a 12-es rájtászás. A legrosszabb esetben is a 11. helyen zárnak, de ahhoz mindhárom hazai meccset el kellene veszíteni. Ha a papírformát érvényesítik a lányok, akkor simán meglehet a 6-7. hely, amely hazai meccset és kedvezőbb ellenfelet jelent a rájátszásban. 

Laura ezúttal nagyot küzdött, kompenzálandó a rossz dobóformát.

8 pontja mellé 5 lepattanó és 2 gólpassz került a statisztikai lapjára,

de legalább 3 labdát is szerzet a földharcokban, viszont ezeket a csapatnak írták be.

Legközelebb az a Missuori S&T következik, amelyet idegenben már 3 ponttal legyőztek. Az ellenfélnek még halvány reménye van a rájátszásra, így valószínűelg foggal-körömmel küzdenek majd.

A bajnokság keleti felének listavezetője látogatott St. Louisba és komoly ellenállást kaptak a Tritonoktól. Olyannyira, hogy a félidőben 33-30-ra vezettek a hazaiak. Aztán a második félidőben fokozatosan elléptek a vendégek. Precízen támadtak le, érvényesítették fizikai adottságukat. 8 perccel a vége előtt már 11-gyel vezettek és a játék képe uncsi, de sima hazai vereséget ígért. Olyan papírforma félét. Aztán Lorka bedobott két büntetőt, majd a már 24 éves, az addig keveset mutató Chelsey bevert két hármast és 3 perccel a lefújás előtt utolérték a keleti listavezetőt.

Sőt, 1,53 volt már csak hátra, amikor a karriercsúcsot elérő, és a meccset az UMSL-nek megnyerő "Bird" Lee betörése után fordítottak. A vége büntetődobás-sorozatba torkollott. Vaughn edző minden oldalbedobást a mai nap tüneményesen játszó 12-es fekete játékosra játszatott ki, aki szépen bepöttyentgette a büntetőket.

Laura 12 ponttal, tehát ismét 10 fölött zárt,

de volt már jobb meccse. Sebaj, ezzel a győzelemmel már több diadala van a csapatnak, mint tavaly. A meccs érdekessége volt, hogy Laura a tavaly is játszott már a Southern Indiana ellen, akkor 5-tel kaptak ki, most 6-tal nyertek (65-59), tehát a gyermeki sportmatematika szerint pont 11 ponttal erősebb az UMSL a WVSU-nál. 

Szerény számításom szerint a most megszerzett 7. győzelem már rájátszást ígér. Az már egy másik kérdés, hogy azt otthon kellene megkezdeni, amihez muszáj volna megtartani a jelenlegi 8. helyet. Ha ilyen szívvel játszanak, akkor miért is ne sikerülne! 

A jó játékos akkor is dob legalább 10 pontot, ha nagyon nem megy neki a játék. Lorka 15-öt termelt, pedig mintha kótyagosítót vett volna be. Ilyen még nem volt, hogy az edzője kétszer is a cserepadra szólította, mert szamárságokat csinált a pályán. Aztán a végén benyomott két hármast (összesen hármat), hogy ezzel biztosítsa be csapata győzelmét.

A McKendree tényleg nem egy világverő csapat. Utolsó előttiek a bajnokságban, de az UMSL, ahogy szokott, ellenük is megszenvedett. A harmadik negyed után ugyan már 14-gyel is vezettek, kicsúszott a számon, hogy akkor ez megvan, mire 4 perc alatt nyomtak egy 0-12-t. Ebben benne volt a gyerek is a maga 4 eladott labdájával. Brrr.

Aztán az utolsó 6 percben betermelt 8 pontot, közte az említett két hármast, és már csak kicsit kellett izgulni a végén.

A mérlegéhez tartozik még 4 lepattanó és két gólpassz is.

A Tritonok mérlege így 6-7-re javult. Ezzel 5 fordulóval a vége előtt már annyi győzelmük van, mint amennyi tavaly összesen volt, de kellene még kettő. Ezt hazai pályán hozhatják. A gond, hogy 3 éllovassal, egy hozzájuk hasonló és egy papíron gyengébb csapattal játszanak majd. Az UMSL pedig még sosem csinált kényelmes meccset, magyarán bárkinek meg tudják keseríteni az életét, de a legbénábbak ellen is képesek szenvedni. Ok, jó szórakozás ez hajnalonta itt Budapesten, csak az a kettő azért legyen meg!

Muszáj volt nyerni a mezőny egyik leggyengébb csapata ellen. Ismét idegenbe utazott az UMSL, hogy 2-9-es mérleggel álló Illinois Springfield ellen játsszon. Sikerült, 77-73 lett a vége, de ami előtte történt!

Az első negyed sima volt, kosáreső mellett 12 pont előny a Tritonoknak, Lorka 10-et vert be a hazaiaknak, hogy a második negyedben felzárkózzon az ellenfél és utána végig kiegyenlített játék folyjon. Mondjuk játéknak mondani azt amit láttunk, erős túlzás volna, nevezzük inkább rohanós küzdelemnek. A lényeg, hogy az UMSL majdnem képes volt elveszteni ezt a meccset is, 3 perccel vége előtt ugyanis 3-mal vezettek a hazaiak. Szerencsére ők sem világverők, így hibáztak rendesen.

Laura szezoncsúcsot ért el, 31 pontot szerzett, közte 4 hárompontost,

és még 1-1 lepattanót és labdaszerzést is elkönyvelhetett.

A meccs után, amely az edzőnő pályafutásának 100. győzelmét hozta, Vaughn mester úgy fogalmazott: a győzelem közös volt, de egyénenként van javítani való a védekezésen. Lorkának is. Egy picit több dícséretet rémeltünk volna, de sebaj, az összesített bajnoki statisztikában, a dobott pontokat tekintve, feljött a 9. helyre (15,5-ös átlag), a csapaton belül pedig tovább erősítette első helyét.

Szombaton ismét meccs, a bajnokság 15. helyezettje ellen játszanak. (A Tritonok jelenleg a 9. helyen állnak a 16-os mezőnyben.) Ismét győzelmi kényszer van, hiszen utána ugyan 5 hazai bajnoki jön, de ebből maximum kettő nyerhető. A másik három ugyanis a bajnokság éllovasai. Ráadásul a játékuk is imponáló. Ha azonban összejönne a maradék 6 mérkőzésből 3 győzelem, akkor valóban kedvező helyzetből várhatná az UMSL a rájátszást.

Egyszer már utaltam rá, hogy a bírók olykor eléggé érvényesítik a hazai pálya előnyét. Akkor finoman írtam le a csalást. A mai meccs után rájöttem, hogy tényleg visszafogott voltam. Amit a William Jevell ellen kapott az UMSL az nem a hazaiakat segítő diszkrét részrehajlás volt.

A pofátlan csalás kategóriájába tartozott a meccs.

Sőt, írhattam volna mocskos csalást is. Ilyet még soha nem láttam.

Csak egy példa. Lepattanó, amelyre vetődik az UMSL-játékosa, fél másodperc késéssel érkezik az ellenfél. A labdát már fogó UMSL-es, védendő magát, kifordul, ráesnek a hátára, de könyöklésért mégis ellene fújnak.

A Tritonok centere ellen 2 támadót ítéltek pozíciófogás közben. Ezzel hamar kiszállt a meccsból, hiszen egy tiszta szerelését (az ellenfél már elindult visszafelé) is hibának ítélték. Mindez az ámokfutás 25 percen át tartott, amíg a hazaiak össze nem pakoltak egy 20 pontos előnyt. Akkor 3 percre korrekt fújás jött, már csak faultarány miatt is, mindjárt csak 15 volt közte. Ezt nem hagyhatták a csíkosok. Gyorsan kifújták ugye a centert, támadásban sorra vették el a labdákat lépéshibára hivatkozva. Nem csoda, hogy

két technikait is kapott Vaughn edző.

A bírói támogatástól megnyugodott hazaiak ezek után sorra dobták a hármasokat a tehetetlen dühtől koncentrálni nem tudó Tritonok ellen. 64-41 lett a vége. Ennyire divizió I-es csapattól sem kapot ki az UMSL, nemhogy egy amúgy nem túl acélos gárdától.

Laura végül is 16 pontot, közte két hármast dobott és lekapott 5 lepattanót.

Megemlítem, hogy a statisztikájába bekerült 6 eladott labda is, de ezt csak a bírók látták így. Kétszer nevetséges lépéshibát fújtak a eurostepnél, majd egyszer hátulról kiütötték a kezével együtt a labdát. A nyilvánvaló fault, esetleg bedobás helyett az ellenfél jött oldalról. Személy szerint én ekkor adtam fel ezt a meccset. Összefoglalva:

három mocskos csaló vezette a meccset.

Ui: a Tritonok is kaptak már kellemes fújást hazai pályán, de az maximum a véleményes szituációk számukra kedvező megítélését jelentette.

Lorkának kedd reggel óta láza van. Állítólag a meccs előtt már jobban volt, de két nap gyógyszeren élés senki játékának nem tesz jót. Ráadásul idegenben játszottak egy kimondottan jó mérleggel rendelkező csapat, a Rockhurst ellen.

Maradjunk annyiban, hogy érvényesült a papírforma és Lorka játékára a lázas két nap rányomta a bélyegét. A Rockhurst 78-71-ra behúzta a hazai pályás meccsét.

Laura, érezhetően lelassulva, elvergődött 11 pontig, de ma nem volt több elvárható tőle. Legközelebb szombaton játszanak majd egy közvetlen rivális ellen, szintén idegenben, olyannyira, hogy haza sem utaznak St. Louisba. 

A Drury a GVLC bajnokság egyik élcsapata. Olyannyira, hogy veretlenül vezetik azt. Lauráék idegenben már játszottak velük és viszonylag sima vereséget szenvedtek tőlük. Lorka itt 23 pontot dobott, tehát nem ment rosszul.

Az alábbi videón azonban a csapat egyik újoncával történik meg az, amit senkinek sem kívánunk. Borzalmas 20 másodperc következik.

Amúgy ma, csütörtökön a videón látható kék csapat, azaz a Rockhurst ellen játszanak Lauráék. A meccshez annyit, hogy Laura két napja lázas és még a meccs előtt is gyógyszerezték. Ráadásul a Rockhurst esélyesebb és ugye hazai pályán is játszanak.

Feléhez érkezett a bajnokság. Még 9 meccs van hátra a GLVC alapszakaszából. Négy győzelem és öt vereséggel állnak a Tritonok. Nézzük, mi van még hátra és mekkora az esély a rájátszásra.

A lányok nem állnak rosszul, igaz annyira jól sem. Tavaly 6 győzelemmel bekerültek a legjobb 12-be, amely ugye rájátszást ért. Ehhez már csak két siker kellene, de én idén nyolccal számolok. Azaz pont annyit "win"-t kellene begyűjteni, mint az eddigi 9 meccsen. Az ok egyszerű, hazai pályán kéne lejátszani az első kört. (Eddigi tapasztalataim szerint főleg a bíráskodás miatt fontos ez.) A lebonyolítás szerint ugyanis az 5-12. helyen végzett csapatok egy meccsen döntik el (5-12., 6-11., 7-10., 8-9. ellen), hogy ki jut be az alapszakaszban első 4 helyen végzett csapatok mellett a legjobb nyolcba. Az Elite Eigh-et pedig már semleges helyen, nagy csarnokban, komoly közönség előtt játsszák. Ez volna cél. Tavaly ez nem sikerült.

Most 4 meccses idegenbeli túrára indulnak a Tritonok. 

Az eddig meccseredmények alapján ebből 3 nyerhető, sajna pont nem az első, a most csütörtöki.

A Rockhurst nem túl bonyolult, de pontosan dobó, a posztokat tekintve teljes csapat.

Magyarán nincs lyuk a rendszerükben. Csillogás nélkül gyűrik le az ellenfeleiket. 6-3-ra állnak, minden nekik álló meccset megnyertek, csak a esélyesebbektől kaptak ki. Tippmixen nem fogadnék ellenük az UMSL-re.

Utána azonban három olyan gárda jön, akiket mind meg lehetne verni. Olyanokról van szó, akiknek gyengébb a mutatójuk az UMSL-nél.

A William Jewell azonban veszélyes lehet.

3-5-ös a mutatójuk, tehát hasonló a mieinkhez, vereségeiket, egy kivétellel, az erős csapatok ellen szedték össze. Igazi ki-ki derbi lesz.

Aztán két masszívan negatív mérlegű csapaton kellene túljutni. Ha az a két győzelem megvan, akkor az utolsó 5 hazai találkozon jöhetne össze a szükséges további 2 győzelem.

A végén tehát otthon játszik az UMSL, de 3 élcsapat is érkezik. Ellenük igazi bravúr kellene, és az, hogy a térsérüléssel (csontrepedés) bajlódó lepattanókirálynő, Shawnta rendbe jöjjön.

Az általam kitűzött cél tehát a 8. hely, amely jelentős előrelépés volna a tavalyi 12. helyhez képest.

Jelenleg a 6. helyen állnak a Tritonok

és Laura vezetésével jó volna ezt a pozíciót őrizni. Ha meglesz a 15 pontos meccspontátlaga, akkor ez sikerülhet.

Ezt a meccset az UMSL centere, Jordan Fletcher nyerte meg a csapatnak. 27 pont és 20 lepattanó valóban klasszis teljesítmény. Pedig félelmetesen indult a találkozó a Truman ellen. Az ellenfél bedobta az első négy hármasát. Döbbenetes volt nézni a 11-26-ot az eredményjelzőn 9 perc után. Azt nem tudom pontosan megmondani, hogy miképpen lett ebből a szünetre csak 31-35. Az ellenfél lelassult, a dobásaik is pontatlanok lettek és a Tritonok lassan, de biztosan közelítették őket.

A fordításra a harmadik játékrészben került sor.

Laura 3 büntetője jelentette az első hazai vezetést 40-39-nél.

Majd végre sikerült hárompontost is dobnia a csapatnak és szinte már lazázhattak volna, ha a helyzeteket bedobják. 48-39 után azonban ismét jött egy megtorpanás, Lorka kiválrűl bombázta a gyűrűt és három és fél perccel a vége előtt 56-56 volt az állás. Ekkor azonban az UMSL centere ismét villant, másfél perc alatt szerzett 7 pontjával eldöntötte a mérkőzést.

A Truman Egyetemet másodszor sikerült legyőzni ebben a szezonban

és ez a hazai siker ráadásul beleszámított a bajnokságba is. Így kétszeresen is fontos volt a 67-58.

Lorka végül 15 pontig, 4 gólpasszig és 2 szerzett labdáig jutott.

A Tritonok bajnoki mérlege 4-5-re javult, összességében pedig ismét pozitív, 9-8-as a mutatójuk. Most 4 meccs jön idegenben, amelyből legalább kettőt meg lehetne nyerni, azzal pedig elérnék a tavalyi 6 győzelmet, amely akkor rájátszást jelentett.

Laura megtette, amit megkövetelt Saint Louis. Győzelemre vezette a Tritonokat egy eléggé szenvedős meccsen. Szerencsére az ellenfél nem volt egy világverő csapat. A Quincy 1-6-os mérleggel állt a meccs előtt, igaz a Tritonok 2-5-je sem volt túl dicsőséges.

Laura lassan kezdett, két kihagyott dobással, de aztán elég jól alakult számára a meccs.

20 ponttal, 4 lepattanóval és 2 labdaszerzéssel zárt.

Ezzel csapata legponterősebb játékosa lett. A győzelemhez azonban nagyon kellett a mindössze 153 centis irányító, Sammy 3 hárompontosa. Az ő sorozatával léptek el a második negyed vége felé 10 ponttal.

Utána csendesen csordogált a meccs, 15 is volt közte, de az UMSL nem az UMSL lenne, ha nem zárkóztatta volna fel néhány tiszta dobás kihagyásával az ellenfelet. 7 perccel a vége előtt, 46-39-nél bizony izgultam, de egy perccel később Lorka visszapöcizett egy labdát és onnan már beértek a Tritonok.

Az 57-47-es győzelem elengedhetetlen volt ahhoz, hogy versenyben legyenek a rájátszásért. Feljöttek a 10. helyre, amely már  rájátszási pozíciót jelent, de a 8-ba kellene kerülni, hogy ne idegenben kezdjenek. Erre megvan az esélyük, de ahhoz az kell, hogy a kissé kaotikus játékuk sokkal tudatosabbá váljon a következő 11 mérkőzésen. Azonban ezért a játékosoknak és edzőknek egyaránt sokat kell még tenniük. 

Elképesztően kilátástalan meccseket játszik mostanság az UMSL. Egy eddig 1-5-tel álló, nem különösöbben jó csapattól kaptak ki eléggé megalázó módon. Ezen a szinten persze nincsenek 30 pontos zakók, de széteső, a győzelemre semmi esélyt sem mutató játék annál inkább. A Tritonok úgy nyelték a hármasokat, mint kacsa a nokedlit. Rémes volt nézni a Maryville elleni 62-50-re elvesztett találkozót.

Laura statisztikája ránézésre nem lenne rossz.

13 pont, 6 lepattanó és még 3 gólpassz is van benne.

Azonban ez sem volt az ő meccse. Sok olyan kihagyott dobbással játszott, amelyet a csapat gólgyárosának be kell emelnie. Nincs mese.

Pedig 16-11-re még az UMSL vezetett az elején, de aztán a második negyedben összesen Lorka tudott két pontot dobni. Kettőt, nem többet. Ennyit termelt a csapat nettó 10 játékperc alatt. Még egy plasztikus adat, 44 százalékkal dobott büntetőkkel nem lehet nyerni pláne akkor, ha a hazai pálya minden bírói előnyét élvezte a Maryville. 

Mondanám, hogy nyerhető meccs következik a Quincy ellen, hiszen az ellenfél masszívan mínuszos mutatóval áll, de most már ez az UMSL-re is elmondható. Itthon kiesési rangadónak mondanánk a meccset, de Amerikában nem lehet kizuhanni a bajnokságból. Szerencsére.

Egy gyenge, érdektelen csapattól kaptak ki 3 ponttal úgy a Tritonok, hogy a második félidőben még 13 ponttal vezettek.

Lorkának semmi sem ment be, de tényleg semmi. 6 pont, kipontozódás, és a három labdaszerzés ilyenkor nem gyógyír. El kell felejteni és felállni erről a padlóról.

Most ennyi, csak elkeserítőt tudnék írni, azt meg minek, hiszen az amerikai sportok a csodás feltámadások is szólnak. Arra nevelik őket. Most valami ilyesmire lesz szükség.

Amerikában mindenre van statisztika, sőt, talán még annak ellenkezőjére is. Az NCAA mindhárom osztályában 26 különböző szempont alapján vezetnek egyéni listákat. Hangsúlyozom, hogy egyéni, mert ugye a csapatokra külön statisztika van.

Laura a pontdobók között küzdötte be magát az első 250-be. Nagy cucc, 250-es lista már mekkora - mondhatná az, aki csak az elsőségben látja a sikert. 

Nos, az NCAA divízió II-ben 24 konferencia (területi bajnokság) van, plusz a függetlenek, ide alapvetően a Costa Rica-i és más távoli vidéken lévő egyetemek csapatai tartoznak. 24 konferencia, átlag 14 csapattal legalább 350 egyetemet jelent. Jellemzően 13-14 játékossal (15-en szoktak ülni a padon) számolva nagyjából 4400 játékosról beszélhetünk. Ha így vesszük nem semmi bekerülni a top 250-be.

Laura jelenleg a 139. a 12 meccsen dobott 15,3-as átlagával.

A listavezetőnek január 14-én 23,2-es átlaga volt, ezt 15 meccsből hozta össze.

Lorka még egy mutatóban fér be a legjobb 250-be. Büntetőátlaga a 226. helyhez elég. Itt azonban előrelépést várok tőle, mert még elmarad a tavalyi 81 százalékos teljesítményétől, jelenleg 74,2 a mutatója. Ebben azóta kezd fejlődni, mióta könyökét visszaigazította Kriszta által a Csatában beállított pozícióba. Arról már nem is beszélve, hogy az edzői bizalom is sokat segít a büntetővonalas dobások biztonságában.

Ma újra meccs. Idegenben játszanak a Parkside-dal, azzal a csapattal, amely 0-4-es kezdés után megynerte az utolsó két bajnoki meccsét. A csütörtöki sajnálatos kétpontos vereség után most fontos volna a győzelem, ehhez pedig hozni kell a fenti átlagokat, sőt egy jó meccsel elérhető a top 100 is. Mindössze 25-öt kellene hinteni. Az pedig csak eggyel több, mint az idei legjobbja.

A papírforma alapján tisztességes vereség lehetett a cél az országos ranglista 19. helyezettje ellen, de nem így történt. Mindössze két ponttal kapott ki az UMSL a sokkal erősebbnek tarott Lewis otthonában úgy, hogy 6 másodperccel a vége előtt egyenlő volt, igaz a hazaiak jöttek oldalbedobással. Egy váltási hiba miatt az irányító tisztán marad, így szabadon tudta megjátszani a hatalmas centerüket, aki egy kissé kitekert mozdulattal megszerezte a győztes két pontot. Áhhh!

Amúgy jól indult a meccs, Laura büntetőivel vezettek a Tritonok és bár a meccs közepen, pontosabban a harmadik negyedben már 11-gyel is mentek a hazaiak, jött Lorka.

Három hármassal és egy 2+1-gyel átdobta a zónájukat és ezzel visszajöttek a meccsbe.

Olyannyira, hogy az utolsó 10 perc előtt 2 pont volt a Saint Louis-i lányok előnye. Utána azonban végig a Lewis vezetett, de nem tudtak igazán ellépni. 6 másodperccel a vége előtt aztán az amúgy inkább a palánk alatt jeleskedő Swanta a világ végéről bevert egy palánkos hármast. Egyenlő! Hazai időkérés, hogy utána minden UMSL-erőfeszítés kárba vesszen.

Laura 19/12-vel, közte 3 büntetővel és egy lepattanóval zárt.

Szombaton egy elvben könnyebb ellenfél jön, igaz a Parkside ellen is idegenben játszanak majd a Tritonok. A kérdés csak az, hogy ez a mai meccs elkedvetleníti-e őket, vagy pont ellenkezőleg, erőt ad az ottani remélt győzelemhez.

Magyar teniszezővel erősített az UMSL. Kovács Milán itthon az MTK-ban játszott és most félévtől kezdi meg tanulmányait Saint Louisban. Az csak apró érdekesség, hogy a teniszcsapatban egyetlen amerikai sincs. Ennek is van magyarázata, de arról majd máskor. A lényeg, hogy Milán útját is az EasyGo To iroda egyengette.

Laurának az egyetemről szóltak, hogy érkezik egy magyar, és mint rendes "házigazda" segített is a 19 éves srácnak. Elvitte a Walmartba, ételt-italt és más, a kollégiumi élethez elengedhetetlen dolgokat venni. Azt mondja, Milán rendes fiúnak látszik. Ez utóbbit abból szűrte le Lorka, hogy a spagettihez pestót is vett. Na ja, a gasztronómiai szokások olykor árulkodók.

Amúgy csütörtökön és szombaton is kemény meccsek várnak a Tritonokra. Idegenbe utaznak. A holnapi inkább erőfelmérőnek lesz jó, hiszen országos ranglistán jegyzett gárda, a Lewis lesz az ellenfél.

Szombaton viszont jó volna nyerni a Wisconsin-Parkside ellen.

Ők jelenleg 1-4-es mérleggel állnak, de eddig erős ellenfeleik voltak. Sőt, legutóbb simán nyertek a Missuori S&T ellen, akiket a Tritonok keserves meccsen gyűrtek le.

Úton, mint a nagyok

A két egyetem vagy 5 órás buszozásra van az UMSL-től. Pontosan ezért, már egy nappal korábban, szerdán elindulnak a 359 mérföldre lévő első állomára, hogy 3 nap hotelben való éjszakázás után csak szombat este térjenek haza. A Parkside otthona ugyanis a közelben, alig 86 mérföldre, lényegében Millwaukee egyik elővárosában található. Kemény négy nap előtt állnak a Saint Louis-i lányok.

Idegörlő győzelmet aratott az UMSL a Saint Joseph ellen. Nem túlzás, ha azt írom, az 1 pontos diadalt Laurának köszönhetik a Tritonok, de még ne ugorjunk egyből a 3 negyedhez.

11-0-val kezdtek a Tritonok, sajna az első 4 percet nem közvetítették, így csak Laura második duplájától láttuk a meccset. Ezek után az ellenfél, az Amerikában eléggé lenézett fegyverhez, a zónához nyúlt. Sikerrel. Rossz volt nézni, ahogy az UMSL lányai nem tudtak mit kezdeni a területvédekezéssel. Az első 5 perc 11 pontja után a nagyszünetig csak 22-ig jutottak. A Saint Joseph ráadásul a harmadik harmadban többször is át tudta venni a vezetést. Ekkor azonban jött Laura.

Beállította a katapultot és bevert 4 hárompontost.

Szinte már nyugodtan dőltem hátra itt Budapesten, hiszen 8 perccel a vége előtt 9 pont volt a Tritonoknak, és az ellenfél megrogyni látszott. De nem, kihagyott tiszta helyzetek, majd az ellentámdásokból 3 pontos akciók, és 4 perccel a vége előtt 47-49-es hátrány volt a táblán. Már-már úszni látszott a mérkőzés, de az ellenfél is képes mellé dobni két ziccert, így 3 másodperccel a vége előtt 1 ponttal vezetett az UMSL és oldalbedobással jött az ellenfél térfelén. Elveszíthetetlen szituáció, de mégis sikerült bénázni, így a Saint Josephé lett a labda. Nem mellesleg ezt 5 perces videózás után ítélték meg a zebrák.

A vendégcsapat tehát kapott még egy esélyt, és bizony csak rajtuk múlt, hogy a dudaszós tempó leperdült a gyűrűről. Izzasztó, szívszorító 1 pontos (54-53) győzelem volt, amely nagyon kellett, így ugyanis az UMSL 2-2-re javított a konferenciában. 

Laura 18/12-vel, 3 lepattanóval és két gólpasszal zárt.

A jövő héten a bajnokság egyik legerősebb csapatához látogatnak, a Lewis legyőzése több volna, mint bravúr, akár csodát is emlegethetnénk.

Sima vereséget szenvedett az UMSL a vendég Indianapolistól. Összesen két másodpercet vezettek a Tritonok Laura első támadásból szerzett kétpontosával. Utána azonban egyértelmű fölényben volt a három volt divízió I-es játékossal felálló ellenfél. Kár, mert a behúzandó meccsek közé soroltam ezt.

Lorka elért ugyan 12 pontot, de nagyon sok szenvedős rádobása volt, amelyek többsége nem ment be.

Végül 11 pont lett közte (76-65 oda) úgy, hogy ezúttal a 4. negyedet is csak döntetlenre sikerült kihozni.

Az UMSL így 1-2-es mérleggel áll a bajnokságban, de sokat nem lehet nyalogatni a sebeket. Szombaton ismét hazai pályás meccs, azon nyerni kellene a hórihorgas, és az év elején az UMSL-nél magasabban jegyzett St. Joseph ellen.

Egy jó játékos akkor is dob 10 pontot egy meccsen, ha nem igazán megy neki. Sőt, még akkor is, ha gyakorlatilag agyonverik a pályán. Ezt történt Lorkával 2016 utolsó napján. 

Idegenben játszott az UMSL, az ellenfél az a Lindenwood volt, amelyik mindig kiélezetten küzd a Tritonok ellen. Lényegében szomszédvárról van szó, hiszen az otthonuk Saint Louishoz tartozik, de mivel 4 éve érkeztek az NCAA-be, ezért egy másik konferenciába kaptak besorolást. Az egyetem nagy hangsúlyt fektet a sportra, ezért is váltottak az NAIA-ról, a rangosabb NCAA-re.

Laurának jól indult a meccs, hiszen 0-2 után az ő remek tempójával egyenlítettek a pirosak. Utána azonban

jött a missuori rémálom.

Az ellenfél agresszív, a videóközvetítésen keresztül durvának tűnő játékával nem tudtak mit kezdeni a Tritonok. 2-18 is volt már az eredményjelzőn, amely nem is igazán adta vissza a 8 eladott labdát hozó első negyed képét. A helyi szpíkerek pedig már a győzelemük utáni statisztikáról értekeztek.

A második negyedben végül is annyi történt, hogy sikerül megállítani az oroszlánok eszméletlen futását, így csak 12 pont volt a hátrány 20 perc után, 18-30. Ennek akár örülhettünk is volna, de

a 18 dobott pont rémségesen festett az eredményjelzőn.

Az ellenfél szorítása alig enyhült, Laurát kétszer is úgy csapták le betörése után, hogy a fején átbucskázva landolt az első széksoroknál. A fújás azonban elmaradt.

Egy ereje teljében lévő Horváth Pisti már hosszan értekezett volna a füttyögő zebrákkal,

amely során a meccs utáni találkozó számukra szomorú képe is kirajzolódott volna. Nekünk 8000 kilométerről azonban csak az izgulás és a féltő szisszegés maradt.

A második 20 percre aztán megmutatták a Tritonok, hogy az idei csapat miben különbözik a tavalyitól. 

Vért, verejtéket és könnyeket nem kímélve küzdötték egyre közelebb magukat az egálhoz,

amelyet Robneisha demoralizáló hármasával értek el 43-43-nál.

Laura is kezdett felocsúdni a kapott pofonokból, és fogcsikorgató elszántsággal harcolta ki a faultokat, hogy ezúttal 6-ból 6 büntetőt vágjon be. Az utolsó kettő jelentette a szögeket a Lindenwood meccskoporsójába, 60-54. Ekkor már csak egy perc volt hátra. Előtte azért még a bírók elmentek megnézni az újbóli brutális taglózást, flagrant, azaz szándékos fault után kutatva, de megkegyelmeztek a hazai játékosnak.

Az összességében 12 pontig és 5 lepattanóig jutó Lorka pedig besimította a dupla kegyelemdöfést.

A meccs után az edzőjük egyénileg nem értékelte a meccset, azt mondta, ha egy ilyen derbit meg tudnak nyerni, az önmagáért beszél és büszke rájuk. 2016-ra így már csak a tequliás buli maradt hátra.

Legközelebb január 5-én lépnek pályára a Tritonok. Lényegében ekkor kezdődik a bajnokság. 16 konferenciameccsen mérettetik meg magukat.

Eddig 1-1-re állnak a bajnokságukban, kb. 10 győzelem kellene a kényelmes rájátszáshoz.

Az ellen az Indianapolis ellen küzdenek majd, amelyik hajszálra azonos eredménnyel áll, el kellene tehát lépni tőlük.