Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés


Bravúros győzelem

Az NCAA szabályai szerint Lorka nem léphet pályára más csapat színeiben, mint ahová szerződött. Edzeni, mozogni, erősíteni persze lehet, de még egy B33-as meccsen sem játszhat. Ez van.

Kosárlabdapótlóként szombaton elmentünk az NKE - PINKK visszavágóra.

Az NB I/B-ben a 13. helyért játszottak a csapatok.

A pécsiek az első meccset nagyon sok ponttal nyerték, így Glavinics Gyuri, (Jucus papája) nem hívott meg a derbire, mondván nagy égést minek mutogatni. Tévedett.

Az NKE remek játékkal, 5 ponttal legyőzte a 3 NB I-es játékossal (Mojzes, Nagy, Sánta) felálló PINKK-et.

A volt csapattárs, Jucus, hatalmasat játszott.

Négy triplát biztosan dobott és a végén is volt egy 2+1-es akciója, amely a győzelmet jelentette az NKE-nak. Összesen 20 pont felett termelhetett.

A szintén volt csatás Vanda is fontos triplákat vágott

és az utolsó percben pont azt a büntetőt értékesítette, amely a győzelemhez elengedhetetlen volt.

A mérkőzés után egy kis élménybeszámoló itthonról és Amerikáról. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy a két lány megállná-e a helyét Amerikában. A legtöbb csapatban ugyanis van egy hárompontost dobó játékos. Csak erre "tartják" őket. Mint a kéziben a 7-est dobókat. Így aztán vagy 30 percet játszanak vagy csak 3-at. Minden az ellenfél taktikájától függ.

Most illene valami poénosat írni a végére, de hirtelen csak annyi jut az eszembe, hogy jó volt látni őket. És ez sem kis csattanó!

Tovább


Sírjunk vagy nevessünk?

Bár a lány már 4 napja itthon van, zajlik körülötte a kosárlabdaélet. Történt ugyanis, hogy a volt egyeteme egyrészt megküldte az iskolai ereményét. Jelessel (3,6-tal) végzett, azaz maradhatott volna a honors-pragramban. Ez komoly tanulmányi elismerés, de csússzunk át a kosárlabdára.

Az egyetem atlétikai vezetője kiküldte az internetre Lorka átigazolási dokumentumát. Hogy hová, az nem világos, de röpke 6 óra alatt 6 egyetem jelentkezett, hogy akkor beszélgessenek. Sőt, volt amelyik ennél sokkal, de tényleg sokkal többet írt.

Nagyvonalúan tekintsünk el attól, hogy volt olyan csapat, amely a ősztől újra szeretné építené magát és ehhez kellett volna Lorka. Az ő érdeklődésük is jól esett, de egy, azaz egy...

Azért egy kicsit fáj a szívünk.

Pont az, amelyik azonnali találkozót kért, egyetemi bemutatót ígért, fényes múltat és jövőt vázolt, miközben szívmelengető szavakkal magasztalta Lorka videóját.

Az Ashland Egyetemről van szó. Egy bajnokcsapatról.

Hm, a többiért nem (pedig volt közte bajnoki középdöntőt játszó is), de ezekért fáj a szívem - mondta Laura.

Velük biztosan nyertünk volna, és egy bajnoki gyűrű szépen csillogott volna az ujjamon.

Tény, bivalyerős gárdáról van szó. Hatalmas sportmúlltal és jelennel. Ashland amúgy egy kisváros Columbustól vagy egy órára. Jill, a barátnő szerint ide járni minden ohioi középiskolás álma, mert nem csak a sport, de tanulás területén is kiemelkődőek.

Sebaj, örülünk annak, hogy nem hiába volt az előző szezon jó játéka. Mások is értékelték ezt, ami egy elfogult szülő lelkének nagy megnyugvás.

Augusztustól arccal Saint Louis felé. Az összes papír ott van, a tanulmányi is. Az edzőik pedig tényleg dörzsölhetik a kezüket, a sok friss kérőről értesülve, jó vásárt csináltak.

Így, a novemberben kezdődő szezonban, a Tritonokat kell győzelemre vezetni a bajnoki gyűrűt óhajtó Lorkának. Saint Louis ráadásul jó helynek tűnik.

Tovább


Itthon van

Kilenc hónap nagy idő. Kit kap vissza az ember, ha egyáltalán visszakapja azt, akit elengedett. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor a Ferihegyen vártuk haza Lorkát.

Az elmúlt 24 órában ismét barátságot kötöttem a Flightradarral, előtte megtanultuk, hogy Amerikából túlsúlyos csomagot feladni egy második repülőjeggyel ér fel, de mit számított ez. Csak jöjjön. És megérkezett.

Persze jött ajándék is a papának. Oly jellemzők. A legismertebb csoki és a fiatalkort idéző habkönnyű kosaras mez. Hoppá, 2 centi helyett, lehet, hogy 3-mat emelkedem majd.

Itthon van és őt kaptuk vissza. Pedig voltak más jelek is, de azok most huss, eltűntek. Eszik, iszik, alszik, vezet, cserfeskedik, utasít, nőciskedik.

Bableves, Cappy, tévés alvás, edzőlátogatás, autóvezetés (váltós), programmegbeszélés a volt kosaras társakkal.

Három hónapot lesz itthon, hogy utána, immáron új helyen, folytassa amerikai karrierjét. Oda megy vissza, ahová sokan vágynak, de ahol mindenért meg kell dolgozni. Gyereknek és (itthon) a szülőknek egyaránt.

Tovább


Megjött az első hivatalos dokumentum

UMSL - szokom az új rövidítést a WVSU után. Lorka is barátkozik az új hellyel, Saint Louis-zal és annak 16 ezres egyetemével. Még csak gondolatban, hiszen a Szörényi-család sosem járt a vadnyugat kapujában.

Egy dokumentum azonban már megérkezett. A nyári felkészülési füzet. Mit füzet, szinte könyv. Tucatnyi oldalon sorolják a gyakorlatokat, amelyet 16 hét alatt naponta végre kell hajtani. Ha jól értem dobás, dobás és dobás. Olykor napi (vagy heti?) 250. Ha az előbbiről van szó, akkor az nagyon kemény.

Laura már Stamping Groundon van. Pénteken indult el 19 éves Camryjával Marciáékhoz. Ügyesen levezetve a majd 300 kilométeres távot. Előtte való este kis könnyes közös vacsora a maradó és végleg elmenő társakkal. Kicsi kétely, hogy jól döntött-e. Mert "olyan aranyos kis egyetem volt ez". Ez már olyan magyaroszágos Laura volt.

Hétfőn 14 órakor pedig jön egy újabb kaland. 9 hónap után Budapest felé veszi az irányt, hogy kedden megérkezzen. Visszakapjuk a lányunkat, vagy inkább egy megedzett felnőtt nőt? Azt hiszem, hogy az utóbbit, de ettől izgi a dolog.

Tovább


A kvíz nem hazudik

Bevallom szoktam nézegetni Lorka Facebook-oldalát. Erről persze Zuckenbergék gondoskodnak, hiszen algoritmusaik gyakran képembe tolják posztjait. Például ezt a kvízt is, amelyet Laura is kitöltött.

Mit ad isten a kosárlabdázó jött ki. Mondjuk nekem is, pedig az elején nem Curryt jelöltem meg. Gondolom a készítők a vízilabdának nem sok esélyt adtak, másodiknak viszont nekem jó lesz. A gyerkőcnek azonban még pár évig az első.

Tovább


Számolom a napokat

Még két hét. Május 17-én a reményem szerint ilyenkor útban leszünk a reptér felé. Jön haza Lorka. Büszke vagyok rád lányom!

Ez ugyan foci, de az egyik legszebb sporthimnusz is egyben.

You'll Never Walk Alone

Ha viharon sétálsz keresztül,
Emeld fel a fejed,
És ne félj a sötétségtől.
A vihar végén
Ott az aranyló ég,
És egy pacsirta édes ezüst dala.
Menj tovább, át szeleken
Menj tovább, át az esőn,
Akkor is, ha álmaid elvettetnek és tovaszállnak...
Menj tovább, menj tovább reménnyel a szívedben,
És sohasem leszel egyedül,
Sohasem leszel egyedül!
Menj tovább, menj tovább reménnyel a szívedben,
És sohasem leszel egyedül...
Sohasem leszel egyedül!

Tovább

Laura Amerikája

blogavatar

4+1x9 hónap. Ennyi időre ment a lányom sportösztöndíjjal Amerikába. Laura kosaras mindennapjai, ahogy én, a papája látom. Újra itthon.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek