Két meccs és két sima vereség. Ráadásul kilátástalan játék jellemzi a Tritonokat, de nézzük Laura szempontjából a dolgokat. Ami biztos, hogy büntetőt nem felejtett el dobni, keze és koncentrációja pontos és precíz. (Hatból hat.) A többin azonban még sok a rozsda. Mint már írtam, csinál mindent, de a dinamikával sok a gond. Szakember talán meg tudná mondani, hogy ennek mi az oka, kisebbeket lép, óvatosabban indít, bizonytalannak érzi a lábterhelést, nem tudom. Az azonban biztos, hogy
rendkívüli türelemmel várjuk Laura igazi visszatérését.
A mostani szereplésének is már nagyon örülök, hiszen a két meccsen sok játékpercet kapott, szokni a parkettet, a társakat és saját testét. A reakciókat, a megtörhetetlenség érzését. Elindult az úton és hitem szerint végig megy rajta. Lelki kezeimmel átölelem és bíztatom, hogy meg tudja csinálni. Kivárjuk, de azért a jövő héten már megkuksizzuk élőben. Egy anyai simogatás, egy apai bátorító tekintet csodákat tud tenni. Jövünk Lorka, hozzuk a varázslatot.
Mindezt a második meccs szünetében írtam, amikor sok-kevés volt az állás. Szerintem az is marad.
Nem tévedtem.
