A csibészségeket már csinálja, a dinamika még várat magára. Nehezen döntöm el, hogy megfontoltabb, vagy egyelőre keresi a megfelelő ütemet. Ez volt a benyomásom Lauráról a szünetben merengve a játék képéről.
Az első félidőben amúgy 4 pontot dobott, ami nem olyan rossz.
Láthatóan az edző is még keresi a csapatot, de abban biztos vagyok, hogy az általam is döbbenettel nézett suta centerekre nem igazán számít majd. Jó döntés, hiszen ők úgy vannak a pályán, hogy zavarják a többieket. Az ember azt hiszi, hogy van középjátékosa, de amikor odaadja a labdát, akkor kiderül, egy közepes hobbistával számolhat, akinél minden egyes labdaelkapást megünnepelhetünk.
A második félidőig kiegyenlített játék folyt a Lindenwood ellen, igaz ehhez az is kellett, hogy Laura utolsó másodperces tekerésével mínusz 5-re hozzák az első 20 percet.
A harmadik negyed pedig olyan volt, mint régen.
Hármas, betörés, büntetők, 9 pontot termelt ezalatt a 10 perc alatt.
Más kérdés, hogy érdemi centerek hiányában a csapatvédekezés a "tessék, parancsolj" kategóriába tartozik.
A vége aztán megint majdnem sok-kevés lett, a tanulság pedig annyi, hogy a komolyabb csapatok ellen semmi esély, a nagyon gyengéket, ha Laura is úgy akarja (15 pontig jutott), akkor talán megfoghatják. Ez a látottak ismeretében jóval több, mint amire eddig számítottam.
