Laura Amerikája

Fura meccseket játszik Laura a magyar NB I/B-ben. 18 év alatti fiatalokkal van egy csapatban, akiknek a fele a felnőttek között készül, a többiek, egy másik edzővel, a korosztályos csapatnál. Köztül Laura is. Összeszokott gárdáról tehát nem beszélhetünk, ahogy egységes csapatról sem. Nem a lányokkal van a gond, mert többségük nagyon jó, sőt 2-3-an, talán 4-en is NB I-esek lesznek. Játékrend, kohézió, taktika, csapatszellem - ez hiányzik, hiszen ennek a csapatnak, az amerikai egységhez képest, más a feladata. Vagy legalábbis úgy tűnik.

Sebaj, játszik amennyi jut neki, hajigálja a hármasokat, az Ajka ellen pl. 7-ből 4-et vert be. Ez egyébként egy Hepp-kupa mérkőzés volt, amelyet technikai vezetőként 21 óra alatt szervezett le. Mármint biztosította a körülményeket az ellenfél fogadására.

A meccset simán nyerték, 80-51,  ami azért érdekes, mert a fiatalok pont az Ajkától kaptak ki a tavalyi kupadöntőben. A győzelemmel a legjobb 8 között vannak, a cél pedig a Final Four, amelyet remélhetőleg a Csatában rendeznek meg. Ha pedig így lesz, akkor egy kupasiker is jól jönne. De ennyire ne szaladjunk előre, hiszen még a sorsolás sem készült el, bízunk benne, hogy megfelelő ellenfél érkezik!

Hatalmas elismerésben részesült Laura. Volt egyetemén beválasztották az "Évtized csapatába". Hat játékos kerülhetett be, a kezdő ötös és egy hatodik ember. A lányomat hátvéd poszton jelölték. Megható büszkeséggel nézem az amerikai cikket, amelyben ott szerepel a neve és legfontosabb statisztikai adatai.

Ahogy írják, az érintett edzők és programokhoz közel állók megkérdezése után alakították ki a csapatot. 

Egyelőre keresgélem a szavakat, pedig már-már hozzászoktam, hogy Amerikában megsüvegelik az adott közösségért sokat dolgozókat, sportolókat. Jól esett, ez tényleg egy örök emlék lesz, amelyet tisztelni lehet. Azt teszem.

Régi játszótársak ellen készülődhetett Laura. A Csata DSE Hepp-kupát játszott a KLKS ellen. Az ellenfélnél 3 játékost ismertem meg, akikkel kenguru, gyerek és serdülő meccseken gyűrkőztek egymással. 15 évvel ezelőtt a KLKS még 30-40 pontot vert rá lányom akkori csapatára, felnőtt (már serdülőben is) korban viszont fordult a kocka. 144-44 lett a mérkőzés végerdménye, amely inkább idézte a gyerekkori nyomasztó fölénnyel megvívott mérkőzéseket.

Laura 19 pontot ért el, közte 3 hármast, de a munka utáni szellemi fáradtság érződött rajta, ma elég pontatlanul célzott, főleg középtávolról. Ez van, így is csapata 4. legeredményesebb játékosa lett, ami szép teljesítmény.

Most jön másfél hét pihenő, hogy 25-én Győrben játsszák le első idegenbeli NB I/B-s derbijüket.

14 perc alatt 15 pont úgy, hogy 24 percet a padon ücsörgött, nem rossz teljesítmény. Addig az NB I-ben játszó fiatalok játszottak a Bajával, vezettek is 10-15 ponttal. Laurát a 24. percben küldték először a pályára talán mert az ellenfél beállt zónázni. 

Ki tudja miért, talán a 6 év amerikai távollét ismeretlensége, de a bajai edző hagyta Laurát dobni. Messziről, de hagyta. Az egyik dobása előtt a lányom még ki is nézett az ellenfél padjára, hogy jól látja, nem támadják meg, ez valami vicc? De nem, csak álldogáltak a behátráló magas ember mögött. Akkor parancsolj kérlek, tartott egy egész jó dobóedzést, 4/7-re alakítva hármasstatisztikáját. 12 ponttal 4 perc alatt csapata legeredményesebb játékosa lett. 

Utána már kirendeltek rá egy játékost, de ennek meg a bemozgás utáni faultolás lett a vége (az egyik betörés simán bemehetett volna). A végére összejött 15 pont, ha egyszer így, akkor így, láthatta, akinek látnia kellett. 

A Csata DSE simán nyert a Baja ellen 17 ponttal, ezzel 2-1-re javítja statisztikáját.

Azt tudjátok, hogy szűkszavú szoktam lenni, ha vereségről van szó, pláne, ha Laura nincs a középpontban. Így volt ez az NB I-es tagságra pályázó BKG ellen. 19 pontos vereség úgy, hogy minden a 4. negyed elején dőlt el, de már addig sem volt rózsás a helyzet.

Lorkának az NB I-ben készülő fiatalokkal nincs meg az összhang, pl. ők ismerik a saját figuráikat, a lányom pedig nem. Az improvizálásból pedig egy erős csapat ellen nem sok jó jön ki. A végén azért összeszorgoskodott 5 pontot, miután labdához jutott, de ezzel csak kozmetikázni tudták az eredményt a végén. Ennyi elég is lesz erről a meccsről.

Az első két mérkőzésen 48-as mezben lépett pályára Laura. Jól van, legalább osztható 12-vel és nem mondjuk 29 - vígasztalta magát, de ez csak olyan felnőttes önbuksisimogatás volt. Aztán ma minden megváltozott. Megjött az a mez, amelyik hátán a 12-es szám szerepel. A szám amely végig kísérte eddigi pályafutását. Íme:

Már várom, hogy mikor lesz egy jó meccs közbeni fotó róla a blog számára. Talán a vasárnapi rangadón, ahol az NBI-ra hajtó BKG lesz az ellenfél. Náluk két színesbőrű játékos is pályára léphet, az egyiknél a profizmus szó jut az eszünkbe, miközben amatőr bajnoki találkozóra készülünk. A másik fekete lány, Laura Aldazabal a magyar U20-as válogatott tagja volt és van már NB I-es tapasztalata is. Nehéz derbire számítok. A legutóbbi 32 pontos győzelem már a múlté, ez egy sokkal keményebb kihívás lesz a fiatal csatás lányok számára. A 12-es szerencsét kell hozzon!

Nem lányom, nem volt rossz, sőt, egész jó volt! Laura lejátszotta első bajnoki mérkőzését a 2020/21-es szezonban. Kezdő volt a Csata DSE NB I/B-s csapatában. Muris volt látni, hogy a maga 25 évével bőven rangidős a 16-18 éves lányok között. 

3 percet kellett várnia az első pontokra, pedig már előtte is simán benyelték a billentős cselt, de a ziccer kimaradt. Stílszerűen elesős, trükkös dobásból volt eredményes. Aztán még kipattan két hármas is a vajkézből, meg egy remek tempó és persze palánk alattiból is jutott, a büntetőkről már nem is beszélve.

A Csata ellenfele az egykori Tatabánya, most Radobasket volt, soraiban Mojzes Ginával, aki még válogatott társa volt az U16-ban. Sok idő eltelt, ami a hölgyek masszivitásán meglátszott. Erősebbek lettek.

A Csata amúgy 32 ponttal nyert, 72-40 lett a vége, Laura 14 pontot vállalt, ezzel csapata második legeredményesebb játékosa lett.

Igen lányom, hazatérőnek jó volt.

Most minden azon múlik, hogy mennyi ideje és elszántsága van edzeni. A kéz és a fej rendben, a testnek kell harmóniába keülnie. Nehéz a valódi amatőr sportolók élete, vagy inkább szép.

2014 márciusában játszott utoljára Csata-mezben Laura. Fura volt látnom, mert egy 15-16 évesekből álló csikócsapat színeiben lépett pályára. Hivatalosan NB I/B felkészülési mérkőzés volt, ahol felnőttesen cserélt a sokszoros válogatott Semsei Barbara. A gyerekek, bocsi tinédzserek futottak mint a nyúl, Laurának immáron a megfontoltság és a higgadság jutott. No meg 10+2 pont. A pluszt még gyermeki mentalitással számolta magáénak, hiszen egy Amerikában biztosan engedett lépéskombináció után talált be. Itthon nem.

Az ellenfél, a Dunaharaszti a Budapest-bajnokságban játszik. 100-29 lett a vége. Tehát magáról meccsről többet nem érdemes írni.

Fura volt 48-as mezben látni, ez jutott. Legalább 12-vel osztható, nem mondjuk a 29-es vígasztalta magát. Amúgy tényleg fura az egész. A csarnok sokkal szebb, mint amikor Amerikába költözött, az edző is más, a vírus miatt talán, ha 12-en nézték a meccset, többnyire csatás lányok. A 25 éves korról már nem is beszélve.

Érdekes lesz ez az NB I/B, kíváncsi vagyok, hány játékost kapnak majd a nagy csapattól pl. hétvégére, a Tatábánya ellen. Akkor és ott mennyire lesz fontos a győzelem (Laurának mindig) és milyen célokat fogalmaznak meg az amatőr gárdával szemben. Hogyan érzi majd magát Laura, felizzik-e a régi, sőt a Saint Louisban is vele lévő zsarátnok? Rajtam nem múlik, megyek, nézem, szurkolok, megbeszéljük...

Laura csinált nekem egy másik oldalt, azt is belinkelem, de ezt jobban szeretem. A másik látványosabb, de mégis. Arról már nem is beszélve, hogy a magyarországi keresők ezt jobban kedvelik. Ez csak olyan szolgálati közlemény az elejére, mert ebben a cikkben Laura tévés szerepléséről lesz szó.

Tegnap, szeptember 14-én volt az állami tévében, az M2-n. Amerikai történetét foglalta össze 6 és fél percben. Fél perccel hosszabban, ahogy az adást tervezték, mert olyan jól beszélt. Ezt a szerkesztő árulta el, tehát nem a kivetített vágyamat írtam ide.

Külön kérdést kapott rólam is. Igen, apa vezetett rólam egy blogot, tudtam, hogy ezt szereti csinálni, bepillantást adni a kulisszák mögé - mesélte a műsrovezetőknek kicsit megsimogatva az öreg mackót, aki otthonról nézte az adást. Felnőttes mondatok, amelyek toleránsak apja hóbortja iránt. Nagy szó, hiszen végül is az ő bőrét vittem, viszem a vásárra. A többit, amelyet itt már többször megzenésítettem, elmondta az új közönségnek, ezekről röviden.

Miért nem lettél WNBA-játékos, hogyan kerültél ki, mekkora sztárok sportolók odakint?

• Az iskolában tanultakat szeretné itthon hasznosítani, egyébként is játszik tovább. (Kimagasló fizikai paraméterek is kellenek ehhez a sporthoz, nem csak játéktudás - ezt már én teszem hozzá.)
• Azt az egyetemet választotta amely igazán akarta őt, ahol sokat játszhatott.
• Igen, olyasmi mint a filmeken, megismerik őket a kampuszon.

Ennyi hirtelen, a többit megnézheted itt alant.