Laura Amerikája

Már 30 is volt közte az Illinois Springfield elleni mérkőzésen. Ez az a csapat, amelytől idegenben 4 ponttal kikaptak a Tritonok. A meccset látva teljesen értehetetlen a másfél hónappal ezelőtti eredmény. Egy kis magyarázat, hogy azóta elvesztették legjobbjukat (mi is, de még az év elején).

A diadalnak külön ízt ad, hogy a Senior Day-en, azaz a végzősök napján történt mindez. Ilyenkor a meccs után a végzős játékosok, hozzátartozóik kíséretében kivonulnak a parkett közepére, ott kapnak egy emlékfotót és kisebb ajándékokat a csapattól. Shelbynek, aki idén nagyon kevesett játszott, most jutott csaknem 10 perc, ez volt az igazi ajándék számára.

Amúgy fura dolog ez a búcsú. A legtöbb játékos számára eddig tarott a rendszeres sportolás. Tehetségük egyetemi ösztöndíjhoz segítette őket, amely nagy szó Amerikában. Utána azonban nincs tovább. Női kosárlabdában van a WNBA, ide 36 játékos jut el évente. A másik lehetőség, hogy profi szerződés kapnak a tengeren túlra. Mondjuk 100-150 játékos összesen. A többiek azonban munkába állnak és a rendszeres "profi" sport megszűnik számukra. Nincs NB I/B vagy harmadosztály. Az amerikai sport-és iskolai rendszer eddig segített. Pedig legalább 3-4000 ezren végeznek, és ebből, ahogy írtam, évente kb. 200-300 sportoló kap hivatásos szerződést.

Az UMSL idén szárnyaló pici irányítója is visszamegy Iowába és gazdasági szakemberként dolgozik majd. Bármelyik magyar NB I/B-s csapat örülne neki és talán még az NB I végére is beférne. Hasonló a helyzet a 20 pontos átlaghoz közelító 191 centis centerrel is. (Kell esetleg valakinek?)

Ilyen gazdag Amerika

Amúgy ezt több amerikás magyar lány példája is igazolja. Barta Brigi, Szamosi Amadea, Balla Dorka, Hutlassa Fanni, mindannyian már a civil életben boldogulnak. 

Laurának hivatalosan még 2 éve van hátra, hiszen idén sérült volt. Jövőre új csapattársakat kap, az UMSL elmúlt 30 évének legjobb korosztálya 2 meccs + rájátszás hamarosan befejezi. Ebből a sportsikerből maradt ki Laura, de kell egy megfontolt, érett "tyúkanyó" a 2018/19-es szezonra is. Utána pedig NB I-es lesz a Csata. Ugye Krisztián?

4 perc 54 másodperc - ennyi idő alatt futotta le Laura a műtét utáni első 800 méterét. Hogy ez lassú volna? Kit érdekel, a lényeg, hogy futópályán futott! Lehet, hogy a mozgása még nem idézte Gyenesei Leiláét, de letudta. Ha jobban belegondolok, amikor 12 éve közösen futottunk a Vivicittán, akkor kb. ilyen 800-akat tudtam kococgni, miközben ő, "papa, ilyen lassan nekem nem megy" mondatot odabökve pár száz méter után elsuhant tőlem. Jó volt látni, ahogy ellépett, pedig akkor még nem tudtam, hogy azok a lábak Amerikáig repítik majd. Most pedig

hallom az elszántságot a hangjában,

hogy megmutassa a kintieknek, és talán kicsit magának is, hogy képes megcsinálni a küldetését.

Apropó többiek. Ismét nyertek. Mi az, hogy nyertek.

Idegenben lépték le a McKendree-t. 20 pont volt közte úgy, hogy egy percig sem kellett aggódni.

Ahogy egy esélyes csapat elbánik a gyengébbel. Imponáló volt.

A Tritonokat ezek után már semmi sem menti meg a rájátszástól, sőt, az alapszakasz 4. helye is szinte biztos, hiszen 2 győzelemmel előzik meg az 5. Bellarmine-t. Valószínűleg velük kezdik majd a rájátszást március 1-jén. Persze, ha a 3. Lewis a hátralévő két meccsén egyszer kikapna és az UMSL mind a három derbijét megnyerné, akkor még a 3. hely is megcsíphetőnek látszik. Az pedig jóval könnyebb ágat eredményezne. De ennyire azért ne szaladjunk előre. Ma este következik a csoportrangadó azzal az Illinois Springfielddel akiktől idegenben bosszantó, 4 pontos vereséget szenvedtek a lányok. Szombat este azonban már a félistennők az esélyesek, akik eddig a papírformát mindig simán hozták.

Rákbeteg gyerekeket ápoló kórházban jártak a Tritonok, így Laura is. Amerikában ugyanis tudják, egy élsportolónak társadalmi felelőssége is van. Egy játékostól elvárják, hogy adjon lelki erőt nehéz helyzetben lévő embereknek. Egyben ők maguk is megismerik a való világ igazi nehézségeit. Ahogy szoktam mondani, ez a gond, nem az, ha a fodrász elrontja a hajunkat.

Azt gondolom, sőt tudom, hogy Laura legalább annyit kapott, mint amennyit adott azalatt a két óra alatt, amely során a gyerekekkel játszottak. Bízom abban, hogy az életre való felkészülésnek ez is a része volt. Megismerve ezeket a nehéz sorsokat, jobb ember lett.

A lányok a következő két hazai meccsen aranycipőfűzőben játszanak, ezzel is támogatva a gyermekrák elleni küzdelemet.

Hét zsinórban aratott győzelme van a Tritonoknak.  Ez azért hatalmas szó, mert erre utoljára 4 éve volt példa a csapat történetében, akkor pedig bekerültek az országos bajnokság rájátszásba is. A 2013/14-es szezonmérleg 21-8 volt, most 14-5-re állnak úgy, hogy csupa nyerhető, összesen 7, meccs van hátra az alapszakaszból.

Némi üröm az örömben, hogy Laura csupán szurkolással tud hozzájárulni ehhez a nagy meneteléshez. Pedig láthatóan szükség volna rá. Az UMSL ugyanis szinte 6 emberrel játssza le meccseit és bizony egy-egy játékosnak már komolyabb üresjáratai is vannak. A hárompontos bajnoki listát vezető irányító pl. 2 meccsen összesen 2 pontot szerzett. Láthatóan, főleg fejben, pihennie kellene. 

A héten az eddig bajnoki éllovas és az országos rangsorban is szereplő Lewist gyűrték le idegenben úgy, hogy összesen 3,1 másodpercet vezettek.

Akkor jött Hanning hárompontosa, amelyre az ellenfél már nem tudott válaszolni. Őrült mérkőzés volt, az utolsó negyed eléjén még 58-40 volt oda, hogy a vége 66-63 legyen a félistennőknek.

A csapat így már 4. a bajnokságban

és ezek után szinte kötelező volt a Parkside elleni siker.

Mivel mind a két egyetem Chicago mellett van, a lányok sétát tehettek a "szeles városban", ahová Laura április 7-én politikai okból látogat majd el. Szavazni fog, remélhetőleg akkor már bicegés nélkül lép majd be a magyar konzulátus épületébe, azaz Magyarország területére.