Laura Amerikája

Bár Zsuzsa asszony erősen titkolja, de Laura által nagy rajongója lett a kosárlabdának. Ok, a kézilabda BL-t nem tudja beelőzni egy Sopron-Jekatyerinburg, de jelzésértékű lehet, hogy előbb kapta meg a meghívót a ma 17 órakor kezdődő Csata-ELTE-meccsre, mint én. Ennek örömére aztán szombaton kicsit bűvészkedett az iPhone-ján. Íme!

Öt év, négy fotón! Mindegyik műtermi, de még mi is jól látjuk a változást. Lorka amerikai kalandja, ahogy 2012 óta szaladnak az évek. Georgetowntól (Stamping Ground) St. Louisig, Cardinalstól, a Mérges Darazsakon át a Tritonokig. Az utóbbiban már a második évét kezdi, talán eljött a megállapodás ideje a nagy felfedezés során? Ki tudja?! Mindenesetre már csak egy hónap is kiírhatom: Game day!

Ami az atyai szemnek feltűnik, hogy az idei csapatnévsorban Lorka világosabb hajjal szerepel. Igen, még itthon volt fodrásznál, de fotón látva sokkal egyértelműbb.

Amúgy, ahogy előző bejegyzésemben írtam, minden a helyére került. Szakmai önéletrajzában felsorolják a legfontosabb adatait. Az előző szezonban 14,2-es pontátlag, 73.5-ös büntetőzés, négy meccs kivételével kétszámjegyű mutató. Volt olyan derbi, amelyen 5-ből 4 hármas hintett be. Bekerült a bajnoksága harmadik csapatába. Ez Amerika. Mindig megfog, ahogy egy játékosból a legjobbat akarják mutatni. 

Ami az apró érdekesség, és erről szólt a "minden a helyére került", hogy a magassága is a valós adatot mutatja, 5' 9, lábban és inchben. Hogy ez mekkora? Tessék googlizni!

Amúgy pedig..., nos egy nő néz már rám, aki persze mindig a gyermekem marad.

Vasárnap 17 órától Csata-meccsre megyünk. Az elsőre, amelyet a felnőtt korosztályban vívnak a kék-fehér tinédzserek. Az NB I a cél, kell ezt tovább ragoznom?

Frissítették a Tritonok honlapját, immáron teljes a csapatnévsor. Fotókkal, szakmai önéletrajzokkal. 

Lorka hivatalosan is 12-es. Ez remélhetőleg lelki pluszt ad majd neki. Mindig is ebben játszott a Csatában. Egy élsportolónál az ilyen apróságok is sokat jelentenek.

Az újak az 1-es, 2-es, 11-es, 15-ös és a 22-es. Ők azért fontosak, mert a 34-es magas lány senior, ahogy a pici 5-ös, valamint a középmagas 23-as és 24-es lány is. 2018-ban tehát alaposan átalakul majd a gárda, de ennyire még ne szaladjunk előre. Idén sem lesz könnyű, hiszen az 5 újonc, azért csak 5 új játékos, akiknek beépítése, helyük megtalálása nem könnyű. Ahogy tavaly Lauráról is csak a második meccs után hitték el, hogy győzelemre tudja vezetni a Tritonokat. Kérdés az, ki az az újoncok közül, aki képes megnyerni egy meccset. A játék ugyanis főleg erről szól.

Nem értem. Harmadik éve próbálom kiismerni magam az amerikai meccsstatisztikákon, de talán, ha közepesre tudnék belőle lefelelni. Továbbra is rejtély számomra, hogy miképpen és mely találkozók kerülnek fel a hivatalos oldalakra. Az alap dolgok mennek: bajnoki mérkőzések, megállapodásos, azaz barátságos meccsek, és még a bemutató találkozókról is van sejtésem. Az edzőmeccsek azonban sűrű ködbe vesznek.

Itt van mindjárt a divízió I-es SIUE elleni november 3-ai derbi. A mi, azaz az UMSL statisztikájába (schedule) nem számít bele, de a magasabban jegyzett csapat már szerepelteti a hivatalos mérkőzések között. Hirdetik is.

Laurát kérdeztem erről és valami olyasmi választ adott, hogy a magasabb osztályban játszók statisztikát javítani kötik le az ilyen mérkőzésket, de éppen ezért a gyengébbnek tartott csapat statisztikáját ezzel nem akarják rontani. Teszik ezt azért, hogy egyáltalán vállalkozzanak ilyen "edzőmeccsekre". Van benne ráció, de akkor is fura. A Tritonok is játszanak majd több, ha jól számoltam legalább két NAIA-s csapattal, Nekünk beleszámít majd az eredmény, nekik pedig nem. A harmadik ligás Washington egyetem elleni edzőmeccs mikéntjére azonban már ilyen nyakatekert magyarázatom sincs. Most annyit tudni, hogy zárt kapus lesz és valószínűleg hivatalos statisztika sem készül. Mindenesetre ekkor, október végén lép majd pályára először az idei csapat. Egyelőre domboldalnak fel és le csiszolódnak (egymáshoz is) a lányok.

Elkészültek a hivatalos csapatfotók, sőt, a lányok csináltak saját maguknak is csajszis, de mezben készült fotókat. A képeket nézegetve Laura tényleg lassan "mami" lesz. Jelenleg csak a 34-es Jordan idősebb nála pár hónappal. Jövőre azonban tényleg kiérdemli majd a "grandma" címet. 2000-es lány is lesz a csapatban, hiszen a toborzás során már megállapodtak a 2018-as szezonra 4 fiatallal. Ilyen az amerikai egyetemi sport.

Öt újonccal kezdik a 2017/18-as idényt

Ebben a szezonban 12-en lesznek, ami eggyel kevesebb a tavalyi 13-nál. Elég is ennyi játékos, hiszen az edző általában 8-9 játékossal szokta lejátszani a meccseket.

Négyen egy apartmanból

Az első megmérettetés október 24-én lesz a divízió III-as helyi Washington egyetem ellen. Ők a harmadosztályban nagyon erősek, arról már nem is beszélve, hogy maga a suli bivalyerős. Amerika 24. iskolájáról van szó, nagy rang és persze nem olcsó ide járni. Sajna ez csak edzőmérkőzés, így nézők és közvetítés sem lesz. Bírók és talán statisztika igen, utána várhatóan már kirajzolódik, hogy milyen az idei csapat.

Középen az új irányító NJCAA-bajnok

Lorka elég szűkszavúan beszél az esélyekről, a gárda erejéről. Úgy érezem, hogy hiányzik neki a félelmetes labdahalász Bird, aki nem csak a védekezésben, de a támadásban is nagy hasznára volt a csapatnak az előző szezonban.

Hivatalosan november 10-én lesz az első derbi,

onnantól már többet tudunk majd a félisten Tritonok erejéről.

Szendvicseket rendelt az edző, finom volt - mondta szűkszavűan Laura az év elejei szokásos első csapattalálkozóról. Az edző ilyenkor meghívja őket a lakására, de nem az itthoni házias kajálás zajlik, hanem inkább rendelnek nekik valamit.

A fotó arra jó volt, hogy nagyjából belőjem az újakat. Magasság, fizimiska, társasági viszonyok. A többi majd úgy is a pályán dől el. 

Ami jó hír, hogy Laura megkapta a 12-es mezt. Ami kicsit elgondolkodtatóbb, hogy az első három hét tanulságairól nagyon visszafogottan beszél. Majd meglátjuk, nehéz megmondani, a kezdő és még két csere nem rossz. Ilyesmiket mond a lány, ami egyelőre nem a hurráoptimizmus biztos jele, de hol van még a szezonkezdet...

Remek munka, keményen edzettetek a héten - ezzel a beírással jelent meg egy fotóösszeállítás a Tritonok Twitter-oldalán. A 4 kép közül kettőn Laura is feltűnik. Na és, mondhatnánk erre, hiszen a csapat tagja, de nem ilyen egyszerű a helyzet. Mivel bármiből képes vagyok konteót kreálni, így ez most sem maradhat el.

Baloldalt a harmadik helyen fut, középtávon mindig is erős volt, jobbközépen pedig felhúzódzkodva. Hoppá, így megerősödtél lányom?!

A tavalyi edzésvideókon és fotókon Lorka alig bukkant fel. Nem tartották fontosnak, hogy mutassák. A felkészülés során végig bizalomhiánnyal küszködött. A pályán kellett kivívja a tiszteletet, amely aztán sikerült, de nem volt könnyű az út a bajnokság 3. csapatába való kerülésig.

Idén talán másképp lesz. Már dícséretet is kapott munkájáért, amelyre 2016 őszén nem volt példa. Sőt, a csapatkapitányi posztról is megkérdezték. Olyan tájékozódó jelleggel. Döntés később, de már a megkeresés is bizakodásra ad okot.

Tekintélyére mindazonáltal szükség lesz, hiszen

5 újonccal vágnak neki az idénynek. Közülük négyen csak 18 évesek.

Kell egy tyúkanyó a csipet-csapat élére. Ezt is megértük, 22 évesen már nagy öreg. Hogy szalad az idő, és a baloldali képen a harmadik helyen Laura!

Hosszú még az út 2018 márciusáig, amikor szeretném, ha a 8-as döntőben meccset tudnának nyerni. Az október végén kezdődő szezon elején majd meglátjuk, hogy milyen erős brigádot sikerült összeállítani, és ha bíztató a kép, akkor ebből megint repülőjegy-vásárlás lesz. Pedig, hogy utálom Grönland partjait bámulni, de egy (inkább három) Triton-meccsért mindent.

Egy lufi várta Laurát a 3 napos amerikai ünnep (Labour Day) után. Az egyik újonc lány hozta, és az állt rajta, hogy csodálatos vagy. A magas lány, Alex kedveskedett neki ezzel, mondván,

te az ünnepeken nem tudsz hazautazni a szeretteidhez.

Mit mondjak, én is meghatódtam. Köszi Alex!

A lufi apróság, de a figyelmesség hatalmas, ahogy Alex is, aki 190 centi magas, így várhatóan a sérüléséből visszatérő Jordan váltótársa lesz a pályán.

Láttam már Lorkát a fáradságtól üveges szemmel ülni a csarnok padlóján a Csatában, de kimerülten elterülni még sosem. Most ez is bekövetkezett. Igaz, kicsit messzebb, kb. 8000 km-re St. Louisban. 

Lauráék csütörtöki napját fotón nem örökítették meg, de a leányzó elküldte a futásmennyiséget. Még olvasva is belefáradok.

5x4 hossz, 3x16 hossz, 6x2 hossz, majd 3 gyilkos.

Természetesen mindezek időre. Ha jól emlékszem a 16 hosszas sprinteket (egyben) 1,10-re kellett futni. A harmadik után homályosult el a világ és az ájulást megelőzendő feküdt le az utolsó lépés után. Edzőik szerint muszáj, hogy a 40. percben is szétfuthassák az ellenfeleket. Apropó futás. Még a hét elején tartottak egy 24 perces tesztet. Itt

Laura harmadik lett a csapatban, megcsillogtatva kitartását.

Két olyan lány előzte csak meg, akik a középsuliban a terepfutócsapatnak is tagjai voltak. Ahogy mesélte, az első 20 percben erejének beosztásával volt elfoglalva, hogy az utolsó 4 percben sorra hagyja le a többieket.

Az új cipőknek a próbakor még mindenki örült

Az első héten a súlyzózás is beindult. 10 fonttal többel kezdte a fekvenyomást, mint tavaly ilyenkor, cél a 100 font elérése.

Laura a labdával és a jobb alsó képen háttal

Sajna, az én karerőmet örökölte, amely limitált, de láthatóan fejlődőképes. Szerencsére a kosárlabdatudást valaki mástól csippenthette össze, és ahogy fogalmazott,

apa, nem súlyemelő, hanem kosárlabdázó vagyok.

Ebben teljes mértékben egyetértettünk, így indulok is a Rákóczi úti edzőterembe, a héten először jutok el oda.

Laura edzéstervei alapján készülök...