Laura Amerikája

Amerikai szemmel is remek meccset láttunk a hétvégén. A Beac-Csata (nekünk csak Csata) megnyerte a juniorbajnokság döntőjét a Vasas ellen. Pont annyire kellett izgulni, amennyi nekünk még jól esett. Zsuzsa asszony fogalmazta meg a 9 pontos különbség lényegét. A Csata felnőtt, míg a Vasas utánpótlás kosárlabdát játszott. Dinamika, dobásbiztonság, fegyelmezettség, szervezettség - teszem hozzá.

Abból a szempontból is néztem a mérkőzést, hogy

a Csatából 2-3 lány is Amerikába készül.

Lelik Réka, aki az MVP lett, igazolta, hogy jobb NCAA-csapatok közül is válogathat. Magasság, súly, dobókészség, dinamika. A többit már az ottani edzők tudják. A leendő csapatáról is hallotunk, nemzetközi játékosokkal rendelkezik, már előre is sok sikert hozzá.

Egy másik lányban némileg Laura is érdekelt. Karagits Kirának az UMSL-t ajánlottuk. Mint eddig sokszor írtam, ha valakinek a suli is fontos, miközben a kosárlabdát is szeretné élvezni, annak el kell találnia a neki megfelelő szintet. Szerintem Kirának a Tritonok remek választás volna.

De ne szaladjunk ennyire előre. A lényeg, hogy

mától Laurának újra az edzőtermekben indul a napja.

Hétfőn és szerdán például súlyzózás (lifting) van napirenden, miközben az egyéni és a futóedzések sem maradnak el. Egészen az iskolazárásig tart majd a tavaszi alapozás. Érthető okból az edzők nem akarják punnyadt állapotban elengedni a nyári szünetre a játékosokat. Ha az előzetes hírek nem hazudnak, akkor májusban egy vasgyúrót köszönthetünk majd Ferihegyen. Ahogy elnéztem a magyar juniordöntő legjobbjait, ez alapvetés. Az ügyesség és érzék ma már kevés, kondi és izomtömeg hiányában a női meccseken is csak a kispad juthat. Ott pedig senki sem szeret ücsörögni.

Újra összejött a csapat a bajnoki zárást követő nagy szusszanás után. Nyolcan maradtak, hiszen 5-en végeztek. Nekik tartottak az edzők eligazítást, és értékelték a szezont. Nem részletesen, mert arra az egyperegy-beszélgetéseken kerül majd sor.

Az év elején mindenkinek fel kellett írnia, hogy mit vár el magától. Lorka szerényen a legjobb pontdobó, és az akart lenni, aki eldönti a meccseket. Ez lényegében bejött, és ezt el is ismérték a csapatvezetők.

Szóban is megerősítették, hogy köré, és az utolsó meccsre megsérült center, Jordanre építik majd ősztől az új gárdát.

Mindenki kapott személyes bírálatot vagy ahogy ott mondják, "inspirációt a fejlődéshez". Ok, ez egy kicsit szabad fordítás, de ez a lényeg. Lorkának sok rövidtávú futást kell majd végeznie, azaz az első 2 lépése kellően gyors, de 5 és 10 yardon is meg kell tartani, sőt fokoznia muszáj a sebességét. "Zsoltikázás" lesz ebből, akárki meglátja. (Egyetértek.)

Annyi tudható még, hogy 3 játékossal már megállpodtak, egy irányító, egy hátvéd (konkurencia) és egy magas játékos már aláírt a következő szezonra. Látogatóban volt náluk még egy centerféle is. Szükség volna rá, hiszen magas poszton jelenleg másfél minőségi ember áll a Tritonok rendelkezésre. 

Apropó látogató. Március 16-án egy közismert magyar játékos is ellátogat St. Louisba.

Vukov Szonja teszi tiszteletét a város divízió I-es egyeteménél, a Billikensnél.

Lorkára vár a megtisztelő feladat, hogy idegenvezetőként megmutassa a SLU-t, a várost, és talán a Tritonok otthonát is. Ez abból jött össze, hogy az UMSL (itt játszik ugye Laura) segédedzőjének férje a SLU-ban tölt be hasonló állást. Magyarán ebben a 3 milliós városban is mindenki ismer mindenkit, ha kosárlabdáról van szó. Azaz nagy összefonódások vannak itt kérem! Ha pedig minden úgy alakul, ahogy itt remélik, akkor ősztől már két budapesti lány pattogtathat St. Louisban. Jól jöhet tehát a "magyar kapcsolat".

Magyar kosárlabdáról van szó, de még semmi sem biztos...

Ha leér a tornádó tölcsére, akkor futni kell majd - írta Laura hajnalban a helyi időjárást elemezve. A lényeg, hogy mozgalmas éjszakája volt az UMSL kampuszán élőknek.

Ottani idő szerint este 10-kor ugyanis mindenki SMS-t kapott arról, hogy tornádó közeleg. A helybeli protokoll szerint ilyenkor senki sem kapcsolhatja ki mobiltelefonját, hiszen tudnia kell az esetleges riasztásról. Az is üzenetben érkezik, és egyből aktiválja a telefont, azaz a készülék elkezd szirénázni.

Sajna, de erre a hétre már ez jelenti a szenzációt. A Tritonok számára ugyanis véget ért a bajnokság. A GLVC döntőjét a nagy esélyes Drury nyerte, de csak kiélezett küzdelem után, mindössze 4 ponttal az UMSL-t búcsúztató Lewis előtt. Mehetnek az országos táblára. Ott majd az a veretlen Ashland várja őket, amely a nyáron hívta Laurát. Hm, egy kicsit nagyobb levegőt vettem, amikor Lorka megemlítette a gyűrűt, amelyet az ashlandes lányok kaptak a bajnoki címért.

Hát igen, valamit valamiért. Nem tudjuk, hogy mi történt volna, ha Laura őket választja. Bajnok lenne az biztos, de aligha lett volna 40 perces mérkőzése, 35 perces átlaggal. A 20 ezres városka pedig aligha vetekedhet a 3 milliós metropolisszal. Azt hiszem, hogy jól van ez így. Jobb várni egy izgulós meccset, amely Laura játékán dől el, mint egy hátradőlőst, melyen az ember lánya a pályára lépésnek is örlhet. Persze, lehet, hogy ott is kulcsjátékos lett volna.

A gyűrű mindenesetre megvár, vagy Amerikában vagy itthon, egy szép érem formájában. Ez utóbbiról még nem beszélünk, de nagy tervek vannak születőben a XIII. kerületben, 2019-re akár meg is valósulhatnak.

A centerük elvesztése után a Tritonok tele töltötték az ágyúkat és úgy mentek ki a pályára a rájátszás 8-as döntőjében, hogy az első sorozatot ők adják le. Így is történt. Három hármassal nyitottak, így eme kisebb csoda után 9-4-re is vezettek a 4. percben.

Utána azonban kijött, hogy nyomasztó magassági fölényben játszik a Lewis. Sorra érték el a másodszándékból dobott pontokat, amely ugye számtalan támadó lepattanót feltételez. Ennek ellenére 21-24-nél labda volt az egyenlítéshez, de Sammy tiszta hárompontosa nem ment be. Kár.

Laura nyitotta az UMSL-sorozatot az elején, két hárompontos rámolt be,

amelyek után is szenvedélyes támadta a gyűrűt. Klasszikus center hiányában azonban alig volt rés, valóságos fallal találkozott a festéken belül, de így is összegyűjtögetett további 6 pontot a félidőig.

27-34-gyel fordultak a csapatok.

A harmadik negyed elején aztán bekezdett a Lewis. Másfél perc alatt 13 pont lett közte. A Tritons azonban nem adta fel. Más kérdés, hogy a küzdés a tisztes eredmény tartására volt elég. 24 perc után 31-41 állt a táblán. A negyed végére pedig 19-re hízott az ellenfél előnye. A közvetítés során sok közelit adtak, látszott Laura fején, hogy a végletekig kihajtotta magát.

Ilyen helyzetben pedig rendesen savasodik a kéz és a láb. Ez pedig nem tesz jót a dobásoknak. Ennek ellenére, vagy éppen ezért a "csatás" szív sosem adja fel. Ment előre. Volt abban valami szívszaggató, hogy a 29. percben egy lerohanás után szerezte 16. pontját.

A vége 80-61 lett, erre a különbségre tippeltem a meccs előtt, de azért most nem örültem, hogy bejött a papírforma.

A meccset az ellenfél nyomasztó súly és magassági fölénye döntötte el.

A lepattanók, és különösen a támadó lepattanók adatai mindent elmondanak. 47-30 a Lewis javára. Ezen belül is 15 támadót szereztek, és ebből számtalan pontot dobtak. Ugyan az edzők azt mondják, hogy a lepattanazós fejben dől el, kivéve, ha az ellenfél 15 centivel magasabb és 20 kilóval nehezebb. Ezért hiányzott igazán a 191 centis Jordan Fletcher a pályáról.

Sebaj, Laura egy 11-ezres hatalmas csarnokban játszhatott és mutatta meg, hogy jó játékos. Végletekig kifacsart állapotban is 40 percig volt a pályán, ami mindennél többet elmond. Sőt, egy kicsit annál is többet.

Az már milyen pech, ha az utolsó hazai edzés, utolsó percében, az utolsó támadáskor, egy leválásnál megsérül a csapat centere!? Nagy, monthatnánk, hogy qrva nagy.

Pedig ez történt. Mivel az ellenfél legjobbja, a bajnokság legértékesebb játékosa is egy center, így lényegében nullára csökkent a Tritonok esélye a legjobb 4 közé jutásra.

Ez van.

Egy újabb díjat zsebelt be Laura Szörényi. A GLVC-ben (a bajnokság ahol játszik) kiosztották az alapszakasz elismeréseit. Lorka bekerült a bajnokság 3. csapatába, azaz mondjuk úgy, hogy a C-válogatottba.

Tavaly a MEC-ben a második csapat tagja volt. Az a bajnokság azonban gyengébb (kevesebb csapat kerül fel az országos ranglistára) és csak 12-en vannak benne.

A GLVC-ben 16 csapat versenyez, ez kb. 230 játékost jelent. 

Laura végül 14-es-es pontátalggal zárt. Egy kicsit a vége lett nehezebb. Az ellenfélek ugyanis az utolsó meccseken már kiemelt figyelmet fordított rá. Általában külön őrizték, olykor 2-3 védőt is elfogyasztva. A Tritonok pedig köszönték szépen és a kialakult védekezésbeli lyukat kihasználva sorra játszották meg a 190 centis centerüket.

Jordan így nagy hajrával bekerült a bajnokság 2. csapatába.

Amerikában fontosak az egyéni díjak, de az edzők mindig a csapatmunkát emelik ki. Most is így volt a 8-as döntőbe jutásért folytatott küzdelem után. Vaughn edző azt mondta: lányok azt kell játszani, amit az ellenfél enged. Ma Jordannak lehetett nagy napja.

Magyar idő szerint szombat hajnali fél 4-kor meccs a 4 közé jutásért. Az ellenfél centere lett az alapszakasz legjobbja, tehát papíron nincs nála jobb játékos a GLVC-ben. Hm, majd meglátjuk hiszen januárban, idegenben, mindössze 2 ponttal kapott ki az UMSL a Lewistól. Most pedig ugye semleges pályán játszanak majd. Persze győzelemhez nagyon kellene Lorka biztos keze. Január 7-én 4 hármast rámolt be a Flyers kosarába.