Hol van már a tavalyi hó amelynek elolvadása után ritka jó szezonnak örülhettek a Tritonok. A bajnoki négyes döntő, az első hivatalos meccs után, csak szép emlék lehet. Egy közepes, karakter nélküli csapattól kaptak ki viszonylag simán a lányok. Már az elején elléptek a michiganiek, hogy a szünetben 11 ponttal vezessenek. A 4. negyed közepén Laura flótere után jegyezhettem egy mini feltámadást, de ez csak arra volt elég, hogy 6 pontos távolságra közelítsék meg az ellenfelet. A vége azonban 69-58 lett a hazaiaknak.
Lauránál örültem, hogy egész sokat játszott, 20 perc felett. Úgy éreztem, hogy feszült a 20 hónap utáni első tétmeccsén. Csinálta, próbálta azt amit tud, de még egy pici hiányzik, hogy olyan legyen, akitől tart az ellenfél.
Végül 25 perc alatt 6 pontig jutott.
Sebaj, minden bizonnyal lesz jobb. Az azonban komoly gond, hogy centerek nélkül tudnak csak játszani. Hivatalosan persze van két, ilyen poszton szereplő játékosuk, de feléjük többnyire nyeles labdát kellene dobni. Gyerekmeccsen láttam utoljára olyan ügyetlenkedéseket, amilyeneket ketten bemutattak. Bántó volt na!
Hétvégén még egy mérkőzés, egy sokkal erősebb csapat ellen, ha már 8 órát utaztak a Tritonok. Ezen a találkozón a csapat formálása lehet a reális cél az edző számára.
