Laura Amerikája

Dobások, ugrások, futások és kitámasztások - ezek kellenek ahhoz, hogy egy térdsérülés után valaki játékengedélyt kapjon. Mert Amerikában nem csak úgy ránézésre engednek valakit a pályára egy műtét után. Nem az edző, a játékos, vagy még csak nem is az orvos mondja ki, hogy játszhat. Komoly teszt, rehabilitációs tréneri, és orvosi szakvélemény kell a hivatalos visszatéréshez. Olyan ez mint egy vizsga, gyakorolnak rá.

Laura eddig jó úton halad. Négy hónap után elsőre teljesítette az ugrálós részt. Azt mondják, ez elsőre szinte senkinek sem sikerül.

A rossz lábról kell különböző ugrógyakorlatokat elvégezni.

Kipróbálták már a dobásokat is. Hátrafelé irányuló mozgásból kell 5 pozícióból bedobni a labdát a gyűrűbe. Ez összesen 25 dobást jelentett. Csupán az első nem ment be, de az ugye nem számít, így 26 rádobásból 25 talált. Wow! Mások ilyenkor még a berendezést sem mindig találják el.

Bizakodunk tehát, hiszen még nincs kész. Májusig biztosan nem engedik a kitámasztásos gyakorlatokat. A szalagnak folyamatosan kell felépülnie és addig nem szabad terhelni, ameddig a lábizomzat nem lesz olyan, hogy hatékonyan vegye le róla a terhet. Nem véletlen, hogy egy ilyen rehabilátáció után lényegében erősebb térdet, lábat kap a sportoló. Igazából fejben kell legyűrnie a sérülést.

Ahogy a tegnap esti, vásárlás után Zsuzsának tartott "ruhabemutatót" néztem, ezzel sem lesz gond. Jól tartja a lábát, simán mozog, ha oldalról vagy hátulról kellett bemutatni a boka fölé érő, megkötős, csíkos nadrágot. A rövidszoknyának álcázott kezeslábas shortról már nem is beszélve.

Idén nem lesz "ereszd el a hajam" spring break, legalábbis nem tudok róla. A 2018-as nagy amerikai utazás Chicagóba lesz április 7-én. Csapattársával mennek a szeles városba, azon belül is a magyar konzuláusra, hogy Laura éljen állampolgári kötelességével és szavazzon. A sport és tanulás mellett erre is nagyon büszke vagyok.

Hogy jön ez a kettő egymáshoz? Miről van szó? - tenném fel a kérdést, ha nem én írnám a blogot. A fotó, amelyet Laura küldött, talán 2 napja készült szörnyűlködvén a közép-amerikai időjáráson, nem mellesleg odaszúrva, hogy

akkor a jövő héten elkezdhetem a rendes edzéseket.

Helló, mit mondtál? - ocsúdtam fel a stand by-ra állított beszélgetésből! Igen, a mit ettél, milyen az idő, rend van a szobádban anyai kérdésekkor takaréklángra állítom a figyelést, de, mint sportra éhes és egyben aggódó apa, valamint újságíró a hívószavakra azonnal szolgálatba helyezem magam.

A lényeg, hogy miközben két napig St. Louisban is esett a márciusi hó, Laura elkezdheti a rendes edzéseket is. Természetesen kontakt nélkül, bizonyos gyakorlatok kihagyásával, de a csapattal gyakorol majd. Mellette marad a rehabilitációs mozgás is. Ezt egészen májusig nem engedik el annak érdekében, hogy

még a hazaút előtt megkapja a játékengedélyt.

Ez neki, és az edzői karnak is nagyon fontos. Ők ugyanis akkor lesznek igazán nyugodtak, ha az orvosok zöld lámpát mutatnak Laurának. Érthető, 40 ezer dollár múlik ezen. A következő évi csapat tervezése már zajlik és ebben fontos szerepe lesz a sportegészséges Laurának. Három kezdő játékos távozása ugyanis nagy űrt hagy majd a Tritonoknál. Őket pótolni kemény feladat lesz. Mindenesetre az április 7-ei szavazásra az új csillaggal Alexszel utaznak majd Chicagóba. Csapatépítésre kiváló lesz a 2x5 órás autóút.

A düh miatt egy sort sincs kedvem írni a Drury elleni meccsről. Másfél perccel a vége előtt 4 ponttal vezettek a Tritonok a jóval erősebb Párducok ellen. Két támadást kellett volna kivédekezni, de kaptak 5 pontot. Utána már a veszett fejsze nyele volt. Igaz, 4 másodperccel a vége előtt még egy hármas utáni fault okán három büntetővel lehetett volna egyenlíteni. Csak kettő ment be. 

Nem az UMSL jutott a GLVC döntőjébe, pedig megérdemelték volna a lányok, hiszen végig vezették a második félidőt. Egy pici hiányzott, nagyon pici. Pont olyan mérges vagyok, mintha Laura is játszott volna.

Napokig töprengtünk Laurával, hogy hivatalosan is megnyerték-e a GLVC Közép-csoportját vagy csak olyan statisztikai adatként tartják majd számon az elsőséget. Mára kiderült, hogy ez bizony bajnoki címnek számít és a hivatalos statisztikákba is bekerül. Íme!

A Tritonok a csütörtöki győzelmükkel több egyetemi rekordot is feljegyezhettek. 

• 1975 óta nem aratott a csapat 14 győzelmet egymás után.
• A szezonbeli 21 győzelem a második az női kosárlabdacsapat történetében, csak 1981-ben értek el 22 győzelmet egy szezonban.
• Az edzőnő, Katie Vaughnál több győzelmet, 98-at, senki sem aratott a klub történelmében.
• A center, Jordan Fletscher mindenidők legtöbb blokkját, 134-et osztott ki eddig az egyetemi pályafutása alatt.
• Az újonc Alex LaPorta pedig az újoncok éves lepattanórekordját adta át a múltnak, 227 reboundsszal.

30 pontos győzelmet arattak a Tritonok a GLVC nyolcaddöntőjében. A Bellarmine-t ütöttök ki imponáló játékkal. A 30 pontos különbség ráadásul úgy jött össze, hogy az utolsó 3 percet már az újoncok tolták le.

A közvetítés során láttuk Laurát is. Szinte tökéletesen jár, de még egy picit biccen az a bal láb, mintha nem merné teljesen kinyújtani. Gondolom a rendszres futás majd ezen is segít. Semmit nem sürgetünk, hiszen saját tapasztalat okán írhatom, az volna a legnagyobb badarság.

Szombat este jön a bajnokság toronymagas esélyese, a Drury.

Az alapszakaszban sima, de nem kilátástalan vereség volt velük szemben. Mindenestre Laurával már azt taglaltuk, hogy a sérültlista (redshirt) ellenére vagy éppen ezért neki is járna a bajnoki gyűrű. Ha nem másért, az előző szezonért ő is biztosan megérdemelné.

A Tritonok csont nélkül jutottak be a GLVC rájátszásába. Ez olyasmi, mint a hazai junior bajnoki döntő, de egyenes kiesés van, tehát játszhatsz egy, kettő vagy három meccset is. Nem kell messzire utazniuk, mert a döntő városa csak 40 percre van St. Louistól. Így ott alvás sincs. 

Mint az alapszakasz 4. helyezettje az 5. Bellarmine-nal játszanak magyar idő szerint hajnal fél 4-kor.

Amikor ezt írom, megemelkedik a gyomrom. Nem, sajna nem az izgalomtól, hanem az adni tudás hiányától. Nincs igazán kinek küldenem az erőt a mai derbi előtt. Szurkolok, de érzelem nélkül. Örülök, ha nyernek, de nincs levegőbe csapás egy sikeres dobás után. Büszke leszek, de csupán a közegre, amely segíti Laurát az önálló élethez. Ez sem kevés, de most hiányérzetem van.

Hétköznap kiosztották a bajnokság elismeréseit. Négy UMSL-es játékos is rangos elismerésben részesült.

A center bekerült az év csapatába, ketten a második csapatba, míg az egyik újonc az év újonc csapatát "erősíti". Komoly dolgok ezek, némileg bíztató, hogy ketten közülük jövőre is játszanak majd.

Amúgy Laura szépen halad. Most a 800 méter a fokmérő. Az első 4.54-es idő után már közelíti a 4 percet, a cél pedig a 3,40. Hja, kadettként 2,58 volt a legjobbja. Úgy számolják, hogy május közepére fejezik be a rehabilitációs edzéseket, haza már egészségesen érkezne. Itthon már rendes, oldalirányú mozgásokat is végezhet majd. Felkészül a Csata!