Laura Amerikája

Egy center és egy bedobó is érkezik a Tritonokhoz. Ezt jelentették be hivatalosan is jóval az iskolaszezon után. Laura már találkozott velük még május elején, így felszínes benyomása van róluk.

190 centi magas és becslésem szerint legalább 90 kilós az egyikőjük, tehát center. Egy 3 évvel ezelőtti videót találtam róla, akkoriban végzett a középiskolában. Egy biztos, nehéz lesz megkerülni és mivel a divízió II-ben a centerek nem nőnek az égig, ezért akár uralhatja is a palánk alatti területet. Legalább 22 éves, egy dzsúkóból, azaz kétéves főiskoláról érkezik. Csak összehasonlításként, az elmúlt szezonban az egész bajnokság legjobb játékosa egy 182 centis, center poszton játszó lány volt. Igaz ő tényleg ügyes.

A másik lányt már említettem, ő egy divízió I-es gárdából igazolt St. Louisba. Statisztikája alapján nem találta meg számításait ezen a szinten. Ettől persze még lehet jó játékos, de nekem kicsit lassúnak tűnik, de ugye minden relatív. 

A róluk szóló, az UMSL honlapján megjelent írásból az derül ki, hogy az edzői stáb szükségesnek látta az 5 valódi újonc, azaz 18 évesek, mellé tapasztaltabbakat is szerződtetni. A legutóbbi 21-6-os, kimondottan sikeres szezon után ugyanis 4 meghatározó játékos távozott,

Laura újratöltése pedig mégfolyamatban van.

Ma futott 2 kilométert és utána volt 40 perc súlyzózás is.

Én bicajoztam mellette, és persze elvégeztem a konditeremben a rám szabott fittentartási gyakorlatokat is. Az az adag egy kicsit könnyebb volt és a térdemet sem műtötték 6 hónappal ezelőtt.

Laura komoly gyakorlatokkal erősítheti, nyújthatja, lazíthatja itthon is a lábát. Legalább 20 különböző láberősítő feladatot kapott Banditól. Kitől? Róla még nem meséltem. Ő az én keresztapám. Gyerekként Romániában töltöttem nyaraim jelentős részét, édesanyám ugyanis ott született. Ilyenkor Bandi istápolt az aradi uszodában. Kilenc évesen megtanított háton és pillangón úszni, így lettem vegyesúszó, majd később vízilabdakapusi tudásomat csiszolgatta. Minden alapja meg volt erre, hiszen pólósként román bajnoki címet szerzett, hogy edzőként hasonló sikert érjen el. Aztán 1978-ban vett egy nagy levegőt és a fojtogató Ceaucescu-rezsim elől az akkor NSZK-ba szökjön. Azóta ott él, nem mellesleg rehabilitációs edzőként. Rangos frankfurti kosár- és pólócsapatoknál dolgozott 30 éven keresztül, hogy még ma is, immáron nyugdíjasként, segítsen másoknak. Ezúttal Laurának. 

Vasárnap délben voltunk nála Érden (a nyarakat Magyarországon tölti), ebédet kaptunk, a fagyit és a dinnyét mi vittük, hogy a sportos beszélgetés után megnézze Laura lábát. Kemény, konzervatív gyakorlatokat mutatott neki, azzal az intelemmel, hogy minden nap egy órát tessék edzeni azt a bizonyos bal lábat. Bíztatta, de reálisan is értékelt. Ha jól dolgozol, egy év múlva lesz teljesen rendben a lábad, de már egy hónap múlva is sokat léphetsz előre. Játszhatsz, de nem hanyagolhatod el a rendszeres nyújtás és erősítést - szólt a szigorú intelem. Kemény szavak, de jobb félni, mint megijedni - vallom én is. Nekem is osztott feladatot, hol kell masszírozni a sérült lábat illetve milyen gyakorlatoknál segíthetek a lányomnak.

A már 74 éves mester németországi óradíját nem említem, hiszen Bandi a maga módján mindig tüneményesen segítőkész volt. Egyszer mondtam el, figyelj, örülök, hogy segíthetek, de rajtad múlik ezután minden. Két hónap múlva pedig látni szeretném az eredményt - mondta búcsúzóul.

Köszi Bandi, júliusban ismét találkozunk! Addigra már lesz magyar görögdinnye is, rengeteget ettem vele Aradon, és persze bizonyítani szeretném, mindent megtettünk a tökéletes ugrólábért. A távoli Saint Louisban augusztustól ugyanis nagy szükség lesz rá. Laurának a kifogástalan térdére, a Tritonoknak pedig a megtörhetetlenül támadó magyar bedobóra.

Ezt most komolyan el akarod venni? Fekete tizenéves fiúcskák hordhatnak ilyet. Na már csak a rózsaszín zoknid kellene hozzá! - ilyen és ehhez hasonló vékeményeket kaptam akkor, amikor az Instagramon "bemutattam" a Laura által hozott sportcipőt. Védelmében gyorsan tisztázzuk, én választottam. de jó fej volt, mert annyira már ismer, mégha nem is ért velem egyet, hogy egyből ezt ajánlotta, amikor belebotlott egy új szezon előtti kiárusításba. 

Ez a cipő valóban 2017-es modell. Viszont menő márka és pont tavaly kukáztam ki a hasonló, inkább terepjárós csukámat. Így valóban örültem neki, amikor megérkezett. Kicsit nagy, lehet, hogy egy számmal kisebbet vettem volna, ha próbálhatok, de majd vastagabb zoknival jó lesz. Amúgy meg az a lényeg, hogy szeretettel érkezett. Ennél több pedig nem is kell. Ahogy az egyik posztolónak válaszoltam, a következő 20 évre biztosan jó lesz.

A gép 7 perccel a menetrendben írt idő előtt érkezett meg, egészen pontosan 10.43-kor. Itthon van Laura. Álmos, fáradt, de azért a napra tervezet női programot letudta, hogy este 7-kor ismét ágyba dőljön.

Muki örült neki, 10 hónap után is megismerte a reptéren, pedig nem tudtuk, hogy ez így lesz-e. Az idegeneket ugyanis megugatja, de Laurára egyből felugrott. Jó az illata, még 17 óra utazás után is.

Napközben persze megnéztem a műtét hagyatékát. Szép hosszú vágás lett a lábán. Tényleg szép és hosszú. Olyasmi, mint amilyenekre a fiúk büszkék, a sportoló lányok pedig életük részének tekintik. Orvosi szempontból nagyon korrekt, azaz vékony a vágás. Már alig látszik. 

Laura kezd felnőni, mert tengernyi ajándékot hozott. Volt, amit rendelesére, de látszik rajta, már az "adni" is örömet jelent neki. Az én csecsebecséimről majd holnap, a legszebbről még fotót is mellékelek majd. Álmos vagyok, hajnaloztam és a Flightradart is gyakran néztem. Már csak ilyen az egyke apák sorsa. Csendben örül a már valóban felnőtt lányának.

A világ leghíresebb lóversenyére látogattak el hétvégén a lányok. Kaitlynn ugyanis Louisville-be való és meghívta három csapattársát, köztük Laurát, a derbyre. Pont olyan, mint amilyennek elképzeljük, vagy amilyennek a filmeken látjuk. Puccos, méregdrága, bár 10 dolláért már lehet fogadni, és persze látványos. Következzék egy fotó, amely az imént felsoroltakat igazolja.

Maradjunk annyiban, hogy a kalap azért közelebb volt az 1000, mint a 10 dollárhoz, tehát a "csóró" egyetemisták inkább csak az Insta kedvéért pózoltak benne egyet. Nekem így is tetszik!

Közben kiderült, hogy a következő szezonban 13-an lesznek a csapatban.

Egy lány érkezik az Illinois State közepes divizió I-es csapatától.

Alkatban, magasságban, játékstílusban Laurát idézi. Hm, azért persze kutakodtam róla. Egy tízezer felett rangsorolt középiskolában játszott és az egyetemen mindössze két pontot ért el az első évében, igaz a jobb teljesítményben egy kb. másfél hónapos térdsérülése is akadályozta. Na erre mondja az ember, hogy majd meglátjuk. A lényeg, ha Laura lába újra a régi lesz, akkor nem féltem a lányomat.

Ezzel kapcsolatban érdekes teszt lesz a jövő vasárnapi/hétfői 9 órás repülőút Budapest felé. Május 14-e nagy nap lesz, két és fél hónapig ismét miénk lesz a nagy lány.

Az utolsó edzés amúgy miért is volna érdekes?! Semmiért, de most Laura sérülése okán minden kosárlabdával kapcsolatos rezdülést számon tartok. A lényeg, hogy a hét elején tartották, sokat dobtak, lényegében sorversenyben mérkőztek meg a játékosok. "Mi nyertünk" - kaptam Laurától a választ és remélni tudom, hogy mozgása is már kezd összeállni. Természetesen csak itthon tudom majd ellenőrizni, hogy milyen érzéssel tudja terhelni a térdét. 

Az elmúlt két hét krónikájához tartozik az újoncok látogatása is. Az ötből négyen tették tiszteletüket. Ketten gyorsan feloldódtak, ketten tartózkodóbbak. Majd meglátjuk, különösen annak fényében, hogy meglehet Jordan utódja. Közben ugyanis kiderült, hogy terven felül a csapathoz érkezik egy 190 centis lány. (Fontos, hogy legyen megfelelő magas ember, mert a tavalyi újonc Alex, lelki problémái miatt, a következő idényben nem lesz a csapat szerződtetett tagja.) Az új center eddig a divízió I. és II. határán billegett, de a sok játék ígérete a Tritonokhoz terelte. Meglátjuk.

A 2017/18-as csapat az év végi fogadáson. Közülük négyen végeztek az egyetemen.

Laura az erősítések után egyre bizakodóbb a következő idényt illetően. Idáig a három meghatározó játékos távozása miatt kissé vakargatta a fejét.  Most úgy tűnik, rendben lehet a csapat és a reményeink szerint az a fránya térd is segít abban, hogy 2018/19 telén újra hajnalozhassak a számítógép előtt. Másfél év kosármeccs nélkül még egy kicsit nekem is sok volt.