Rákbeteg gyerekeket ápoló kórházban jártak a Tritonok, így Laura is. Amerikában ugyanis tudják, egy élsportolónak társadalmi felelőssége is van. Egy játékostól elvárják, hogy adjon lelki erőt nehéz helyzetben lévő embereknek. Egyben ők maguk is megismerik a való világ igazi nehézségeit. Ahogy szoktam mondani, ez a gond, nem az, ha a fodrász elrontja a hajunkat.
Azt gondolom, sőt tudom, hogy Laura legalább annyit kapott, mint amennyit adott azalatt a két óra alatt, amely során a gyerekekkel játszottak. Bízom abban, hogy az életre való felkészülésnek ez is a része volt. Megismerve ezeket a nehéz sorsokat, jobb ember lett.
A lányok a következő két hazai meccsen aranycipőfűzőben játszanak, ezzel is támogatva a gyermekrák elleni küzdelemet.
