Remek új szereléseket kaptak a Tritonok az évad előtt. Pólók, táska, melegítő és ami a lényeg, az új cípő. Nike hyperdunk low. Íme:
Amúgy már itthonról megrendelte, de érdekesség, hogy a többiek egy másik modell mellett szavaztak. Lorka tehát egyedi lesz a csapatban ezzel a darabbal. Remek - mondom erre, hiszen így még könnyebben felismerem majd az éjszakai közvetítésekkor, amikor esetleg kissé szaggat az internet.
Bár Lorka eléggé "hol is vagyok, mi csinálok" időpontban hívott fel, hajnali fél négy volt, arra még emlékszem, hogy meccsekről is beszámolt. A lényeg, hogy a hivatalos meccsnaptárban nem lévő mérkőzéseket is játszanak majd.
Már október 28-án pályára lépnek, utána pedig november 3-án. Divízió I-es csapat is lesz az ellenfelek között. Ezek úgynevezett practice-szok lesznek, azaz gyakorlómeccsek, de rendes bíróval és órával. Azonban még a "felkészülési" meccs szintjét sem éri el. Hogy érthető legyen, ez az Amerikában szent tehénként kezelt statisztika miatt fontos. Egyik gárda, tehát a magasabb osztályban jegyzett eredményei közé sem számolják be az eredményt, magyarán tényleg gyakorlás lesz, gyaníthatóan videó-közvetítés sem lesz róla. Reménykedem írásos statisztikaban, de az utóbbi sem biztos. Ettől persze még ugyanúgy várom már október 28-át. Új csapat, új remények!
A címmel végül is lelőttem a poént, de valóban több ruhával érkezett meg Lorka St. Louisba, mint amennyivel Budapestről elindult. Pontosabban csomag nélkül érkezett, hiszen a kalandos útja miatt a bőröndjei némi késéssel jutottak el az apartmanba.
Mindenestre csomagjai láthatóan sérültek voltak, a nagybőrönd egyike kereke letörve, míg a feladott kézipoggyászt kinyitották, majd az út során valamikor fóliával lezárták. Valószínűleg a Delta alkalmazottjai, mert Washingtonban még csak át volt kötözve, miközben a cipzárjai már elengedték egymást Magyarán kinyitották, de visszazárni már nem sikerült a reptéri alkalmazottaknak. Nos
ebben a táskában volt egy plusz zöld női pulóver.
Természetesen azonnal átvizsgáltuk, áldott legyen a Facetime neve, és semmilyen gyanús anyag nem volt belevarrva.
Ennyit a rémálomutazás utózöngéiről, ami a kosárlabdát illeti a lányok már tartottak egy önkéntes, de azért elvárt edzést, játszottak, ismerkedtek az újakkal. Ez bizony hasznos, hiszen 5 rookie, azaz újonc érkezett. Ennek az elemzése a következő bejegyzés témája lesz. Egy mondatban annyi, hogy lesz egy magas lány, aki jól szedi a lepattanókat. A többi majd az első hivatalos edzések után derül ki. A csapat 28-án kezdi meg a felkészülést a 2017/18-as szezonra. Előtte vasárnap este volt még egy welcome party, de ez az összes UMSL-diáknak szólt, így kosárlabdáról valószínűleg kevés szó esett.
A 26-27 órás, nem alvós utazás után egy apró jó hír. Maradt Lorka korábbi amerikai mobilszáma. Nagy cucc, miért ne maradt volna tehetnénk fel a kérdést, de azért ez nem volt olyan egyszerű. 4 nappal ugyanis több időt töltött inaktívan a szám, mint amennyit az ottani előírások engedélyeznek. Amerikában pedig az ilyen szabályokat paragrafusízűen betartják. Most, Laura ügyességének hála, nem ez történt.
Amúgy az első nap történése még, hogy kiderült, 28-val kezdődnek az edzések. Lesz benne minden, futás, kondi, minimális és korlátozott csapatjáték - ahogy ezt az NCAA szabályzata előírja. Ahogy értesültem hétvégén is lesznek edzések. Amit nagyon várok, hogy milyenek az új lányok, legalábbis mit mond róluk Lorka. Egyelőre Messenger-üzeneteket váltottunk, hiszen alszik, alszik és alszik. Na majd ma!
Valóságos rémálommá vált Laura visszatérése Amerika földjére. Pedig minden rendben indult. Ferihegyen elfogadták az egy kilóval nehezebb bőröndöt, sőt a 10 kg-os kézipoggyászt is feladhatta. Halihó, nem kell maga mögött hurcolni a féltett cipőit! Sőt, a transzatlanti járaton az economy plusz osztályra kapott helyet, ami valamivel nagyobb ülést és teret biztosított számára. A bajok Washingtonban kezdődtek. De ennyire még ne ugorjunk előre!
Lorkát még Muki kutya is kikísérte a budapesti repülőtérre, volt egy kis könnycsorgatás, de hát ez szinte természetes. Majd az apa szívét is melengető halk kérdés: azért télen ki tudtok jönni? Merthogy előtte megállapítottuk, szinte már 23 éves lesz, amikor újra látni fogjuk jövő nyárelején. Háááát! Természetesen azonnal átnéztem a meccsnaptárt, mikor volna érdemes újra útra kelnünk.
Na, akkor vissza Washingtonhoz. Azt tudtuk, hogy 4 és fél órát kell várjon az átszálláskor, de hogy ebből hosszabb út lesz Amerikán belül, mint odáig, azt azért nem sejtettük. A fővárost ugyanis nyugatról közelítette egy komoly vihar, így St. Louis irányába nem indultak gépek. Hosszas egyezkedés után Detroit lett az útirány, de a gép ide is késett másfél órát, majd az onnan induló, további 2 és felet. A vége az lett, hogy a 13 órakor történt megérkezés után csak másnap, azaz szombaton hajnali fél kettőkor jutott el a Nyugat Kapujába. Pontosan fél órával többet töltött el ezzel, mint az átkeléssel. A teljes út így 26 órásra sikeredett.
Persze, mi is csak úgy aludtunk, mint nyúl a bokorban, előttem a Flightradar és főleg az Accuweather térképei, fülzúgás, nyakmerevség, agyonizzadt párna, stb. Mindegy már, a lényeg, hogy amikor ezt írom az egyetemi apartmanjában alszik és várja, hogy megérkezzenek a csomagjai. Ja, mert azok Washingtonban maradtak, elszakadt kézipoggyász, kitört görgőjű bőrönd, de ez már egy másik történet. Marad mesélnivaló vasárnapra is.
4+1x9 hónap. Ennyi időre ment a lányom sportösztöndíjjal Amerikába. Laura kosaras mindennapjai, ahogy én, a papája látom. Újra itthon.
