Laura Amerikája

Huss, pillanatok elrepült az az 5 nap, amely karácsonykor jutott Lorkából. Kellett a lelkünknek és remélem az övének is. Az utóbbit azért merem megkockáztatni, mert a repülőtéri búcsúzásnál azért egy-két könycsepp kicsordult. Magyarán jól érezte magát itthon, hogy aztán 19 órás út után újra otthon (UMSL-campus) legyen. 

Mondjuk az Air Berlint nem foglaljuk imáinkba, mert amit lehetett, azt elcseszték. Ok, a gép repült, de azért ez legyen a minimum. Berlinből másfél óra késéssel szálltak fel késő utas és elromló légkondi miatt, hogy ezért a St. Louis-i csatlakozást már ne érje el Lorka. Chicagóban így igazi kifárasztásos rémálom vette kezdetét, első gép ugye passz, a második elromlik, a harmadik további fél órát késik. Így

a remélt 14 órás utat további 5-tel toldotta meg az Air Berlin-American Airlines duó.

Nem fenyegetés, de a hivatalos panaszlevél már elkészült.

Sebaj, azóta már túl van két edzésen, a téli szünetben párosával nyomják, hogy 31-én idegenben játszanak egy verhető, de egész jó statisztikával rendelkező ellenféllel, a Lindenwoodal. Ez lesz az utolsó nem bajnoki mérkőzésük, hogy aztán tényleg belevágjanak a lecsóba és jöjjenek a conference game-ek. Ott kellene a tavalyi 6-nál érzékelhetően több, reálisan számolva 9-10 győzelmet begyűjteni. Ez pedig már bőven rájátszást érne. Amúgy a legjobb 8-ba várom a csapatot, ez egy körrel több volna, mint 2016 tavaszán.

Nincs kép a blognak, nincs mese a blognak, csak meghitt pillanatok magunknak. Éjszakai papa taxi, nappali mama szakácsnő, szentestei ajándék. Kutyasimogatás, amerikai beszélgetés, szakmai elemzések a kosárpályáról, (megnéztük az utolsó meccset).

Minden, ami belefér négy és fél napba, hogy aztán szűk féléévre ismét Amerikában legyen sikeres és ezzel boldog.

Jó hogy itthon vagy Lorka, jó, hogy vannak céljaid, jó, hogy örülhetünk neked.

Szezoncsúcs, idegenbeli győzelem, és négy hárompontos a kosárban. Laura talán legjobb meccsét játszotta ebben a bajnokságban, de ennyire ne szaladjunk előre.

A Truman Egyetemre látogattak a Tritonok. Volt  törleszteni valójuk, hiszen az előző bajnoki rájátszásban a legjobb 8 közé jutásért ettől a csapattól kaptak ki. Most látszólag sima 10 volt közte a végén (80-70), de azért a második negyedben pont a hazaiak vezettek ennyivel.

Az első negyed jól indult az UMSL-nek, 12-6-ra is vezettek, Laura ekkor már 6 pontnál tartott.

A hazaiak a másodikban fordítottak és 16-26-nál nem volt túl vidám a helyzet. Ehhez kellett, hogy a Tritonok centere 4 perc alatt összeszedje a szokásos két faultját, ami egyből a kispadot jelentette számára. A reményt az eddig keveset játszó, de amúgy végzős Chelsey Jacox palánkos, és Laura laza hárompontosa adta vissza.

A szünetben 34-34 volt az állás.

A második félidőben képtelenek voltak a csapatok ellépni egymástól. Hat pontnál nem volt nagyobb a távolság, de inkább a hazaiak voltak 1-2 pontos előnyben. Utoljára azonban a harmadik negyed végén vezettek 55-56-ra.

A negyedik negyedre visszatért az akkor már 4 személyivel rendelkező UMSL-center. Pontot és lepattanókat szerzett, hogy gyorsan kifújják a bírók. Négy perccel a vége előtt, 61-60-nál, Lorka újra működésbe hozta a csuklójába épített katapultot,

két hármasa után már 5 pont volt a Tritonok előnye.

A Bulldogok azonban nem adták fel és 2 perccel a vége előtt az egyenlítésért támadhattak, de eladták a labdát. Egy percig befagyott az eredmény, hogy

25 másodperccel a vége előtt Laura bevágja negyedik tripláját.

Lényegében ezzel dőlt el a meccs, amelynek végén Shelby hidegvérrrel pötyögtette be a büntetőit.

Laura szezoncsúccsot erő 24 ponttal, 4 gólpasszal és 2 lepattanóval zárt. Az UMSL mérlege pedig pozitívvá vált, 5-4, ráadásul az idegenbeli 4-1 már szinte félelmetessé teszi a hazai csapatok számára az UMSL vendégjátékát.

A meccs után hosszan beszélgettük vele, kiélveztük a győzelem és az egyéni siker ízét. Apa, ez már tiszta Moszkva volt - emlékeztetett arra, hogy 2009 decemberében a Csata DSE-vel megnyerték az U14-es bajnokcsapatok európai kupadöntőjét, amelynek elődöntőjében 4 hármassal keserített a csehek életét. Tényleg szép karácsonyi ajándékot kaptunk tőle, már csak a nagy gépnek kell haza röpítenie. Szerdán érkezik a nagylány 5 nap együttlétre.

Már számoljuk a napokat, hiszen jövő héten kedden haza indul  a nagy lány. Előtte, hétfőn, azonban még lesz egy kis dolga. Utaznak vagy három órát, hogy az egyik komoly riválissal mérkőzzenek meg.

A Truman Bulldogs hasonló kvalitású csapat, mint az UMSL.

Statisztikájuk is döntetlenre, 5-5-re áll, hasonlóan az UMSL 4-4-hez. A hazai pálya, és az, hogy vereségeiket erős ellenfelektől szenvedték el, mellettük szól. 

Mindenestre alapos beharangozót készítettek a meccs elé, amelyben néhány érdekes számadat is helyt kapott. 

Ismertetik, hogy Laura az idei szezon legeredményesebb Tritonja és a centerünk a liga legjobb blokkolója. Kiszámolták azt is, hogy

az UMSL leggyengébb negyede a második, a legerősebb pedig a negyedik.

Ez utóbbiban 8 meccsen 144 pontot értek el, miközben csak 114-et kaptak.

Az edző a vasárnapi edzésen győzelemről beszélt, ami méltó visszavágás lenne, az előző szezon rájátszásában elszenvedett vereségért.

Már kilenc ponttal is vezetett az UMSL az amúgy divízió I-es SIU ellen. Ráadásul a játék is tetszetős volt az első félidőben. Aztán a második elején beragadt a csapat és félidei 25-25 után gyorsan tíz lett közte. Ez érdemben nem változott, 8 pontnál egyszer sem sikerült közelebb lopózni.

Laura nem játszott rosszul. Egy kivételével jó döntéseket hozott, amit rendbe kéne tenni, azok a távoli dobások. Nem akarnak beakadni, pedig ma, ezen a szinten, tiszta helyzetekből indította el a hármasokat.

Volt két szép, nagyon jó ütemben végrehajtott betörése és egy remek tempója, ehhez jött még 3/4 a vonalról, így állt össze a 9 pont és mellé 4 lepattanó. Isten a lelkemre hatot számoltam, de hát nem vagyok amerikai statisztikaírnok.

A találkozó, mint az osztálykülönbségből is kiderült, edzőmeccs, azaz itteni nevén bemutató-mérkőzés volt. Se az egyéni, se a csapatstatisztikába nem számít bele.

Amúgy ez a találkozó is megmutatta, hogy a jobb divízió II-es csapatok simán tudnak nyerni a kevésbé erős divízió I-es gárdák ellen. Ezúttal mindössze 3 perc koncentrált játék döntött a hazai pályán játszó Pumák (Siu Cougars) javára.

Kissé szokatlan ellenfele volt szombat este a Tritonoknak. Azzal a Kentucky Wesleyannal játszottak, akikkel egy tornán már találkoztak az idén. Akkor 6 pontos vereséget szenvedtek, most jobbak voltak, 4 volt közte. Sajna, ismét az ellenfél javára.

Az első két percet leszámítva végig vezettek a Kentuckyból érkezett lányok, a második félidő elején tíz is volt közte, 27-37 oda. Innen kezdett kapaszkodni az UMSL. A negyedik negyedben töbször is labdájuk volt az egyenlítséhez. 6 perccel a vége előtt 46-48 volt az állás. Azonban ezen a gáton nem tudtak átlépni. A vége már faultolásba fulladt, amely után 58-62 lett az ellenfél javára.

Laura az elején szerzett egy szép betörés utáni kosarat, de aztán vagy 15 percig nem tudott hozzászólni a meccshez, hogy a félidő hajrájában behorgoljon egy már elveszettnek hitt labdát.

A második félidőben aztán beindult és további 12 pontot tett hozzá az addigi négyhez.

Mellette leszedett 4 lepattanót, volt 3 gólpassza és 2 labdaszerzése.

Nem rossz statisztika, de ezt a győzelmet kár volt kihagyni, némi szerencsével meg lehetett volna ez a meccs.

Divízió I-es csapathoz látogattak a Tritonok szerdán. Az ellenfél, a kansasi UMKC tavaly a 305. helyen végzett, azaz nem egy világverő csapat. A meccset nézve sem változott a véleményem. Az azonban kétségtelen, hogy az UMSL-hez képest pontosabban dobták a tiszta helyzeteket.  Ezért, és persze dinamikusabb játékuk miatt tudtak nyerni 60-45-re.

A kellemetlenül kevés dobott pontra magyarázat, hogy Lorka nem találta a dobókesztyűt, két pont, két lapattanó és három gólpassz állt a neve mellett. Még szerencse, hogy ez egy bemutató, mi úgy mondanák edzőmeccs volt, így ennek a statisztikája nem számít bele az éves teljesítményébe.

Szépen indult, Laura billentős csele utáni kosárral, de utána mintha bedeszkázták volna 8 percig a gyűrűket. Az első negyed vége előtt 5-3 volt a hazaiaknak, a Missuori S&T-nek. Ezzel a kosárínséges játékkal telt el az első félidő, az ellenfél 29-26-ra vezetett a szünetben.

Laura 20 perc alatt 8 pontig jutott,

de valami hiányzott a játékából, ahogy a csapat is nagyon passzív volt.

A harmadik negyedben aztán jött a rollai rémálom. Az ellenfél egymás után benyomott 3 hárompontos, az egyik a gyűrűről az égbe pattant, majd vissza a lyukba.

A hazai szpíker már szinte hátra dőlve ünnepelte a 17 pontos előnyt.

35-52-nél Vaughn edző sorcserével próbálkozott, de ez maximum megállította az ellenfél rohanását.

A negyedik negyednek mínusz 14-gyel vágtak neki. Az UMSL nyitányként végre sikerrel játszotta meg 191 centis centerét, aki 4 ponttal közelebb hozta a Tritonokat, de a 10 pont még mindig soknak tűnt.

Aztán végre

Shelby távolija behullott, utána Laura csípott el egy bedobást és 51-55-nél máris lőtávolba került a Missuori S&T.

4.20-szal vége előtt büntetőkből sikerült fordítani. Innentől egy szülő számára hallatlan izgalmak következtek. A csapatok rendkívül idegesen játszottak, tele hibával.

Az alábbi képen Laura 24-esben a bedobást próbálja levédeni.

2.12-volt hátra, amikor Shelby ismét bevert egy hármast, három pont volt az előny. Ezt őrizgették a lányok. A végén jött a faultolás. Ebből Laura is kivette a részét. Izzasztó volt amikor 5 másodperccel a vége előtt az egyik büntetőjét kihagyta. A hazaiaknak még sikerült kierőszakolni egy távoli dobást, de ez lejött a gyűrűről.

A 68-65-ös győzelem sokat jelent, hiszen sikerült megnyerni az első konferencia-meccset, így itt a mérleg 1-1-re alakult.

Lorka 17 ponttal, 3 lepattanóval, és ami nagyon jól jött a felzárkózáskor, 3 szerzett labdával zárt.

Négy hónap kellett ahhoz, hogy Laura bebizonyítsa edzőjének, hasznos tagja tud lenni az UMSL-nek.

Csütörtökön este kezdőként lépett pályára és 34 perc játék alatt termelt 23 pontot.

Volt közte hármas, utolsó másodperces flóter, sok büntető és persze több bebújós ziccer. Nem mellesleg a mezőny legjobb pontdobója lett ezzel a Drury elleni idegenbeli meccsen.

Ürüm az örömben, hogy a Tritonok viszonylag sima meccsen kikaptak a jóval esélyesebb hazaiaktól. Ők az országos ranglistán is benne vannak a legjobb 25-ben, nevezetesen a 14-ek. Ez már komoly játékerőt jelent.

A meccsen egyébként egyszer vezetett az UMSL, a második percben, amikor Laura 2+1-es akciója után 3-2 volt ide.

Aztán még 8 percig tartották a lépést, az első negyed végén csak egy volt oda, hogy aztán a második negyed döntsön. A félidei 13 pontos hátrányból leginkább a 4. negyed elején sikerült faragni, 59-51-nél csak 8 volt közte, sőt, 6-ra is szűkült a hazaiak előnye, de aztán a bírók átal is segítve simán nyertek.

40 perc játék után 72-58 állt az eredményjelzőn.

Apropó bírók, tényleg érzékelhető volt, hogy támogatják a Párducokat. Kezdéskor 4 perc alatt két támadót fújtak a Tritonok centere ellen, aki így csak a második félidőben térhetett vissza. A csapat ellen pedig csaknem tucatnyi lépéshibát ítéltek, ami ezen a szinten meglehetősen szokatlan.

Laura azt mondta a meccs után, hogy nagyon elfáradt, hiszen végig letámadást kaptak és komolyan segédkeznie kellett a labdafelhozatalban is. Azt azért sajnálja, hogy a jegyzőkönyvet elég szabadon vezették, 2 gólpasszt és egy lepattanót kérhetünk számon a zsűriasztalon. Ezt megerősítem, hiszen élőben nézhettük a mérkőzést.

Legközelebb szombaton lépnek pályára a Missouri S&T ellen. Nehéz lesz, hiszen ez a csapat tavaly pofozógép volt, de idén megtáltosodtak, és 5-2-es pozitív mérleggel állnak. A Tritonoknak viszont muszáj győzniük, ellenkező esetben mínuszos lesz a meccsstatisztikájuk.