Laura Amerikája

Szebb házat csinált nekem Laura, már ami a virtuális teret illeti. A blogot átköltöztette egy általa megtervezett oldalra. Megértem, róla szól, formálhassa a saját képére. Hiszen ezt is tanulja Amerikában. Találd ki, tervezd meg, csináld meg, légy rá büszke, keress vele pénzt. Ok, az én tartalmam, ami egyfajta napló, nem a legutóbbit szolgálja, de az elv szimpatikus.

Tehát az új cím ez: https://szorenyi6104.wixsite.com/lauraamerikaja/home - itt folytatódik a Laura Amerikája.

A szokásos beszámolók, elmélkedések mellett korábbi fotók, videók is elférnek majd. Érdeklődőként jóval könnyebb átlátni, mint ezt a reblog oldalalt. Nekem, bár bonyolultabb kezelni, de több lehetőséget ad a régebbi emlékek felelevenítésére.

Természetesen a régi bejegyzéseket itt is megtalálod, de az új helyről is visszakanyarodhatsz ide.

Kövess bennünket a megújult Laura Amerikájára is!

Idén is mutatós edzésfelszerelést kaptak a Tritonok. Ha nincs Laurának ilyenből már három tucatnyi, akkor egy sem. Amikor nála voltunk májusban még Zsuzsa is kapott vagy kettőt, de szigorúan nem többet. Aranyos, hogy vonzódik ezekhez a holmikhoz, amelyek immáron az utolsók.

Fura érzés, hogy a sport és Amerika kapcsolatában mindenre úgy nézek, ez az utolsó. 5+1 év a tengerentúlon hosszú idő. Emlékszem, amikor 2012 tavaszán, még 17 évesen az addig mindenben óvatos lányom azt mondta: igen, elmegyek Amerikába. Visszagondolva én nem mertem volna elindulni. 14 évesen hetekig nem aludtam attól a tudattól, hogy Római-fürdőről az Alagúthoz járok majd gimnáziumba. Ő pedig felült a repülőre és huss, utazott 7000 kilométert. Kaland és óvatosság, antagonisztikus fogalmak, mégis megférnek a lányomban.

Már csak két edzés, hogy jöjjön az idei első meccs. Egy jukóval (2 éves alapozó főiskola) játszanak. Jegyzőkönyv sem lesz, talán, ha fejben számolják az eredményt. Sebaj, elvárom a sorstól, hogy legyen egy nagyon jó éve Laurának. Megérdemli 2 év emberfeletti kitartás után. Lélekedző 24 hónapon van túl a tavalyi szezon felemásságával és az azt megelőző újraépülésével. Hajrá Tritonok, hajrá Laura!

Kegyetlen volt a Tritonokhoz a GLVC konferencia edzői kara. A szezon előtt kiadott ranglistán csak a 9. helyre sorolta az UMSL lányait. Mondjuk ez nem volt meglepetés, mert a tavalyi negatív mérleg (12-15) nem mutatott túl fényesen.

A ranglistáról szóló cikkben Alxet emelik ki, mint akitől sokat várhatnak a Tritonok, de természetesen említik Laurát is, mint a csapat második legeredményesebb játékosát.

Amúgy az ilyen ranglista semmire sem jó a gyakorlatban, még csak kiemelést sem hoz maga után, csak olyan tájékoztatóféle. Laura röviden kommentálta: "A Lindenwood, mint új csapat a konferenciában nem juthat be a rájátszásba bárhol is végez az alapszakaszban, tehát pont 8-ak vagyunk, azaz megcsípnénk a döntőt." Komolyabban szólva szerinte a Drury kivételével mindenkit meg tudnak verni. 

Az első nem hivatalos edzőmeccs, még elektronikus jegyzőkönyv sem nagyon lesz, október 23-án. Egy jukó-csapattal mérkőznek. Ezek után legalább arról képet kaphatunk, hogy milyen szerkezet, taktika, stílus várható idén a Tritonoknál és, hogy várhatóan kikben bíznak majd az edzők.

Kevesebb mint 2 hónap van hátra és Laura számára megkezdődik az utolsónak gondolt amerikai egyetemi kosárlabdaszezon. Egy divízió I-es csapat ellen lépnek pályára november 5-én. Idegenben a SMU lesz az ellenfél. Nem egy világverő gárda, hiszen tavaly a 245-ek voltak az első divízió 351 csapata közül. Ez egy bemutató mérkőzés, amelyet itthon felkészülésinek fordíthatunk. Bírók és statisztika van, de a végső győzelem/vereség mutatóba nem számít bele. Lauráék vertek már meg első osztályú csapatot, ezt csak a mihez tartás végett teszem hozzá.

Összesen 29 mérkőzésük lesz, közte 20 bajnoki, azok számítanak igazán. Az utolsó 4 derbi hazai közönség előtt, ha megéri, akkor megyünk, hiszen ekkor van a senior day, amelyen elbúcsúznak a végzős játékosoktól.

Ilyenkor szülők, rokonok, könnyek. Azért a rájátszásra egy hét múlva még szívesebben vennék repülő- és belépőjegyet, de ne legyek telhetetlen. Örülnék, ha a 2016/17-es (hű, de rég volt) Laurát látnám viszont a pályán.

Addig marad a felkészülés. Ma, szeptember 11-én emlékezős gyakorlatok voltak. 9 csillagugrás és 11-szer kellett 60 fontos súllyal (ennyi volt a tűzoltók felszerelése 2001-ben az ikertornyokban rekedtek mentésekor) felmenniük a csarnokuk tetéjére. Számunkra szokatlan gesztus, de ott így neveleik a patriótizmust és a hősök tiszteletét a fiatalokba. Isten áldja Amerikát, de most 8 hónapig főleg Laurát! Huj, huj hajrá, ahogy mi magyarok bíztatjuk kedvenceinket és egyben emlékezünk a régiekre.

Közeleg az új évad és ennek csalhatatlan jele, hogy a honlapra kiteszik a csapatnévsort. Ami fontos, hogy fotóval és az egyéni statisztikákkal. Eleinte vicces volt látni, hogy Laura magassága folyton változott. Volt 5,8, 5,10, de most 3 éve megállapodtunk az 5,9-nél. Lássuk be, ez a reális, azaz 174 és fél centi. Besorolása pedig redshirt senior. Azaz végzős, a redshirt elmagyarázása hosszú lenne, azokra használják, akik valamiért, átigazolás vagy sérülés, kihagynak egy kosárlabda évet.

Az egyéni fotója tetszik, kimondottan jól sikerült, ezt azért írom, mert volt olyan korábbi, amelyet inkább csak tudomásul vettem. De ez most jó!

Még egy mondat a magasságokról, különösen a fiatalok szeretnek ezzel játszani. Az alacsonyabb centerünk 3 centit nőtt a nyáron, ami persze inkább a kosaras vágyaknak, mint a realitásnak szól. Persze, ha ettől magabiztosabb lesz a játéka, akkor minden rendben.

Az új center lány 6,1, de ő még tényleg növésben van. 185 centi, ami bíztató, mert Laura elmondása szerint jól és főleg értelmesen mozog. Hallgat a tanácsokra (Lauráéra) és a kordinációja is fejlődik. Lehet persze, hogy újoncként még nem váltja meg a világot, de miután a lányom elköszön a Tritonoknál, szép sikerekhez segítheti őket. Most azonban egy jó évre számítunk. Laura és én is. Méltó befejezés dukálna, olyan csatás, hogy jó szívvel emlékezzenek Saint Louisban a makacs, de a csapat győzelméért mindig mindent megtevő magyar lányra.

Elkészült a Tritonok 2019/20-as csapatképe. Laura az ülő sor közepén kapott helyet. Ez jár egy végzősnek.

Meglepően vidámnak látom. Felkészüléskor meggyötörtebb szokott lenni, de most kiegyensúlyozott. Az edzéseket már szinte élvezi, azért itt bevetettem a költői túlzás eszközét, de eddig tényleg minden jól megy. Egy kis elismerést is kapott. A jó edzés munkáért ugyanis kis korongocskákat adnak, 4 vagy 5 kategória van, mint az általános suli alsójában, de ha ezt gondolják jónak az edzők, akkor ezen ne múljon.

Tehát Lorka is kapott korongocskát. Nem csoda, hogy sokkal jobban megy a tavalyihoz képest, hiszen lába rendben van, semmi fájdalom, semmi érzékenység. A nyári itthoni speciális gyakorlás is sokat hozzátett a tudásához.

Bizakodva várom a vélhetően utolsó amerikai szezont. Hajrá Tritonok, jó lenne a rájátszásra kiutazni! A március már szép Saint Louisban.

Arról az eddzésről van szó, amely hétfőn volt. Hivatalosan is megkezdődött a felkészülés az új szezonra, amely Laurának minden bizonnyal az utolsó amerikai éve lesz. Az elején, írtam már erről, heti 8 órát edzhetnek. 4x1 óra labdás edzés, 3x1 óra erősítés, valamint kétszer fél óra speciális futóedzés. 8 hétig nagyjából így áll össze a heti program. Utána pedig már jöhet a heti 20 óra gyakorlás. 

A futástól már most fázik a kisasszony, de hát nem nyúlnak szerződtették. Túl lesz rajta és remélem, hogy sokkal magabiztosabban mozog majd, mint az előző, visszatérő szezonjában. Erre minden esély megvan, mert az edző nélküli gyakorlások során összehasonlíthatatlanul jobban érezte magát.

Végezetül egy csapatkép, amelyen az edzőkkel együtt már mindenki ott volt.

Semmi, de tényleg semmi köze nincs a következő pár mondatnak a kosárlabdához mégis oly jellemző ránk. Laurának ugyanis kettős énje van. A mindennel pontosan elszámoló, beosztó, (ez vagyok én), valamint a hedonisztikus, pazarlós (ez volna Zsuzsa). Szeretném azt látni, hogy én győzök, de ez hamis illúzió amikor olyan marhaságokra költődik a pénz, mint mondjuk reptéri ételvásárlás, mert otthon reggelizni túl korán van. A gépen pedig vacak ételt adnak. Szemben azzal, hogy borravalót csak kirívó esetben adunk, hiszen ő sem kalapozza körbe a csarnokot, ha bedob egy hármast.

Három napig gift card mizéria zajlott. A diplomakiosztóra ugyanis számos ismerősétől, amerikaiaktól, ilyen vásárlási jogosítvány kapott. Ezek plasztiklapok, amelyek eltüntek. Huss, nincs.

Természetesen biztos helyre eltéve feküdtek valahol, hiszen spórolósak vagyunk, én vérem. Videós távírányítással azonban itthon is minden zugot fel kellett kutatni értük, semmi. Aztán a harmadik napon, egy szekrény legfelső polcán ott lapult a rózsaszín boríték, benne a sok, sok gift card. Kerek lett a világ, az Amazon pedig számíthat hűséges vásárlójára.

Ilyenekkel szórakoztatom magam a hivatalos edzések megkezdéséig, amelyek augusztus 26-án indulnak. Hoppá, mégis van kosárlabdás vonatkozása a posztnak!

Megvan az új csapat, két érkezővel. Egy újonc, Breanna Diestelkamp csatlakozott a Tritonokhoz. Különleges története van. A bajnokság legjobb csapatában, a Druryban játszik ugyanis egy másik Diestelkamp, csakhogy ő mix, azaz félig fekete lány. Breanna viszont kimondotta világos bőrű. Pedig egy családról van szó. Érdekes lesz, hogy miképpen meccselnek egymás ellen.

Breanna magas és még növésben van.

Ezt Laura mondta, mert tavasszal még alacsonyabbnak tűnt. Hivatalosan 6,2-nek, azaz 187 centisnek mondják, de ugye még fejlődésben van. Szép jövő előtt állhat, mert gimnáziumi videói szerint simán eldobja a hármast is, de azért a mozgása centeres, miközben sok blokkot is kioszt. Hogy miért nem a nővére csapatához került, talán a következő hetekben megtudjuk.

A másik lány irányítónak jön. A divizio I-ből érkezik, fehér és állítólag sokat passzol. Játszani még nem látták a többiek, de már ismerkednek vele. Nem is túl alacsony, mint amilyen Sammy volt. A fotón jobbra alul, Laura előtt látható. Danielle Berrynek hívják. Az előző bajnokságban megsérült és kevesett játszott. Az azt megelőző szezonja viszont jó volt. 7,2 pontátlag, 62 gólpassz és 48 labdaszerzés. Ez utóbbira nagy szükség lesz az UMSL-nél. A gárda, az EIU a 2017/18-as évadban 3-26-os mutatóval rendelkezett. Legutóbb 11-18-cal zártak, ekkor 8 meccsen tudott játszani.

Kitették a szezon menetrendjét is. A lányok már tudtak róla, de most végleg megerősítették, hogy decemberben Puerto Ricóba mennek két meccset játszani. Nagyon örülnek neki, 5 évente jutnak el ilyen helyre. Laura pont elcsípte.

Apropó Laura, már egy kicsit játszogattak, csak visszafogottan, de azt mondja, hogy teljesen rendben van a lába, semmi zavarót nem érez. Ha Derrick Rose-nak is másfél év kellett a térdsérülés utáni teljesértékű visszatéréshez, akkor mi sem sietünk sehová és a suli is nagyon fontos. Egy mestert várunk haza 2020-ban.

Bár szokásos izgulós amerikai utazás volt, Laura megérkezett St. Louisba. A philadelphiai járat másfél órát késett, így csak abban lehetett bízni, hogy a gép St. Louisba szintén nem indul pontosan. Kellett még, hogy Laura itthon rendesen eddzen, hiszen volt egy kb. 10 kilós hátizsákkal nehezített félmérföldes iszkolása is, amellyel elérte a csatlakozást. Sikerült, és így már átérzi a görög ókori harcosok menetfelszereléses futásának nehézségét is. Mindenesetre London felett még minden szép és jó volt, később a BA 747-esét vizsgálgatták órákon át. Ez volt a késés oka.

Bár még csak két nap telt el és hivatalos edzés csak augusztus végén, de a kosárlabdával már lehet foglalkozni. A bajnokságában, a GLVC-ben két új csapat is lesz. A már ismert Lindenwood (itt magyar pólósok is játszanak) és Southern Baptist. Az előbbi kimondottan erős gárda, tavaly bejutott a divízió II. országos rájátszásába. Arról már nem is beszélve, hogy a Tritonok sima, majd 20 pontos zakót kaptak tőlük az előző szezonban. Talán nem lesznek a konferencián belül csoporttársak, bár alig 20 percre vannak busszal St. Louistól.  A másik gárda, 9 új játékost is igazolt, de tavaly gyenge csapatnak számított ugyanabban a ligában, a MIAA-ban. Na velük nincsenek egy csoportban Lauráék, de az már tudható, hogy az UMSL januárban játszik velük, méghozzá idegenben.

Laurának minden jel szerint ez lesz az utolsó NCAA éve. A középiskolai bajnoksággal együtt 6. amerikai szezonját húzza le. Lába, az itthoni tapasztalatok alapján teljesen rendben. Elmúlt a szúró izomfjádalom is, amelyet végig érzett az előző szezonban. Amennyiben bátran ugrik és vállalja az ezzel járó érkezéseket és eséseket, akkor ismét régi fényében csilloghat. Sokat gyakorolt itthon, speciális munkát is végezve.

A Tritonok legponterősebb játékosa és markáns védője végzett, de jön egy fiatal, ígéretes center, valamint egy bedobó az első osztályból. Utóbbira volt példa tavaly is, ő kevésbé vált be. Idén talán másképpen lesz, szeretném, ha sikerélményekben gazdag évet zárva térne vissza Európába a lányom. Itthon érdekes kihívások és kalandok várják. Persze Amerika komoly csáberő. Minden tekintetben.

Huss, elment a bő két hónap. Volt benne marokkói nyaralás, balatoni másfél hét és persze az utolsó hónapban edzés. Keményen nyomtuk (én inkább küzdöttem) a konditeremben, majd a végén a szokásos speciális egyéni felkészítés. A Barázda utcában jó fej trénerekkel, különleges gyakorlatokat végzett Steph Curry inspirácója alapján. Nem olcsó, de ha nekem ez a szórakozás. Más olasz autót, fine dining vacsorát, csili-vili vitorlást esetleg 40 ezres koncertjegyet vesz.  Én (mi) ezt még mindig a kosárlabdára költjük. Ha egyszer ez szórakoztat.

Na jó, nem szaporítom tovább a szót, lássuk a felkészülési videót.

Néztem Laurát és megértem, hogy 4 éve miért nem tudom megverni a medencés ügyességi labdás játékokban. Idén, ha 2 menetet tudtam nyerni az 50-ből és ezeknél is kellett egy kicsit csalnom.

Vasárnap elindul vissza Amerikába, többen várják már. Egy kicsi otthona ott is van. Nekünk jön egy újabb szűk esztendő, amely a kosárlabdáról és a mesteri végzettség megszerzéséről szól. Utazom mégegyszer?! A kosárban ez lesz az utolsó NCAA-év. Teljesen egészséges lábbal sokat segíthet csapatának, a Tritonoknak. Csak mégérte a mindennapi kenőcsös masszírozás kedves papa!  Aztán vége lehet a gyerekkornak, nincs több suli, de van anya, apa, Muki, macska, kosárlabda és még ki tudja mi. 9 hónap hosszú idő. Visszavárunk!

Helló! Régen találkoztunk. Nyaralunk. Ma azonban itthon voltunk. Csöngettek. Levél érkezett a tengerentúlról. A fontos dokumentumot július 2-án adták fel. Elsőbbségivel, kiemelten fontos bélyegzővel.

Laura nem volt itthon. Én vettem át. Láttam, hogy fontos irat, nem bontottuk fel. Megvártuk vele. Megérte. A diploma volt benne, amelyet így küldtek ki. Cirkalmas, pontos, magyar ékezetes betűkkel.

Örült neki, ahogy mi is. Megérte a fáradságot, a munkát, a pénzt, az utazást, a műtétet, a talpraállást, a küzdelmet. Mindent. Amerikai papírja van arról, hogy cum laude végzett a Missouri Állami Egyetemen.

Most még egy év tanulás és kosárlabda. Aztán..., Zsuzsával 4 évig éltünk külön a főiskola után, igaz csak 130 kilométerre egymástól. Augusztustól (kezdem megszokni) 10 hónapon át ismét kicsit messzebb lesz a lány. Utána meglátjuk. Majdnem 1 évünk van erre. Saint Louis visszavárja. Mi is.

Egy hét, amely megváltoztatta az életünket. Van benni egy csöppnyi túlzás, de csak egy csöppnyi. Láttam a 24 éves lányomat átvenni a diplomáját, őszintén örülni a sikerének, ahogy a ceremónián jól hallhatóan a neve mellé elhangzott a cum laude minősítés. Kicsit több, mint 1600 egyetemi társa. Pont pár nappal az utunk előtt bukkant rá Zsuzsa asszony az én 1984-es oklevélátadómra. Túl azon, hogy az egy fekete-fehér fotó és egy fura képet vágó figura veszi át a dokumentumot, Laurájé grandiózusabb volt. Tartalmában pedig össze sem hasonlítható az enyémmel. Ha nagyon megértő vagyok magammal, akkor is legalább egy osztállyal feljebb szerzett remek papírt Laura. Üzleti kommunikációról és pr- és reklám végzettségről van hivatalos pöcsétje.

Szinte már hazamentünk Saint Louisba, amely út most pikáns részletet is tartalmazott. Megismerkedtem Laura barátjával, akivel több mint két éve vannak jóban. Apa ennél mélyebben nem taglal kapcsolatot - ez csak olyan szolgálati közlemény. A lényeg, hogy rendes pasasnak látszik. Kedves, figyelmes, sokkal hülyébb voltam 25 éves koromban. A kulturális különbségeket pedig leszarom. A lányom rajtam 24 másodperc alatt felidegesíti magát, Kevinnel egy hét alatt egyetlen hangos szava sem volt. A végén, hiszen a 203 centi magas srác egy ottani telekommunikációs cég egyik boltjában dolgozik, fülhallgatókat, töltőket, menő napszemüveget hozott ajándékba. Mint amikor 200 éve az indiánok elszívták a békepipát a fehér emberrel. Csak itt nem volt háború, hanem ismerkedés. Rendben van a dolog, no, sőt megígérte, hogy legközelebb megtanít NBA-t játszani a play stationon. 36 éve biztosan nem vert volna el a Commodore 64-en.

Aztán együtt jöttünk haza, hogy augusztus 5-én visszamenjen még egy évre. Mesteri oklevelekért, mert digital marketinget és social mediát tanul majd. Remek, ahogy ezt kollégáimnak szoktam írni, ha valaminek tényleg örülök.

Lesz még utunk tehát a tengerentúlra, de jós nem vagyok, tehát senki se húzza mosolyra a száját! Mindenesetre a jövő évi certificate-átadáson ott a helyünk.

Addig is a kalapja, amely önmagáért beszél. Kreativitás és magyarságtudát egy igazi kozmopolita lánytól (itthon ez nem érthető, minek is magyaráznám), akinek a kosárlabda úgy cél, hogy közben eszköz is céljai elérésében.

Mi is a keresztneve? A vezeték nevét hogyan írják pontosan? Legalább 5 percig keresgélte az adminisztrátor Laura I-20-as formját. Aztán meglett, ami nem elhanyagolható, hiszen ez jogosítja fel arra, hogy ismét Amerika területére lépjen. 5 éves tanulói vízuma ugyan van, de az mit sem ér iskolalátogatási papír nélkül és volna az a bizonyos I-20-as form. Miért ez a neve nem tudom és tök mindegy, de már annyit hallottam, hogy valahogy a szívemnhez nőtt.

Ez volt az utolsó papír ami ahhoz kellett, hogy jövőre ismét az UMSL tanulója legyen Laura, immáron mesterképzésen. Digital marketing és social media - ő még ezt is tudja tovább árnyalni, de ennyit biztosan értek belőle. Amúgy érdekes volt, a lányom élőben közvetítette ahogy megkapta az ominózus papírt, mert ez tényleg papír és nem egy virtuális dokumentum.

Majd elfelejtem, frászt, csak eddig lazázva titkoltam, hogy a diplomája "cum laude" minősítésű lesz. Tegnap megvolt az utolsó vizsga, ötös, azaz itt négyes lett, 97 százalék. Ezzel csak bebiztosította azt, amit pár hónapja tudtunk, hogy

a 4 éves átlaga 3,60-nél jobb lesz. Ez jelenti a "cum laudét".

Kíváncsi vagyok, hogy milyen egy amerikai diploma, nekem csak két magyar főiskolai oklevelem van. Amúgy a kiemelt minősítés főleg az amerikai munkaerőpiacon jelent pluszt az álláskeresésnél. Ezt hűvös nyugalommal jegyzem meg, semmi következtetés nincs benne, csak jó megnyerni azt a bajnokságot, amibe benevezték. Itt pedig ennél többről van szó, mondjuk úgy, hogy legalább 20 pont volt közte.

Két oklevél fotóját küldte el Laura pénteken. Ezek azt tanúsítják, hogy a gyakorlatban végzett az UMSL alapképzésén, azaz diploma vár rá május 18-án. Nem is akármilyen,

cum laude,

azaz dicséretes teljesítménnyel. A gépelés közben is kihúzom magam a büszkeség okán, még akkor is ha se ö, se é betű nincs a nevében.

Az mondjuk érdekes, hogy ezt a két oklevelet már előre átadták, de a diplomájára még két hétig várni kell. Mindenesetre már komoly papírjai vannak arról, hogy pr- és reklámszakember. Nem együtt, hanem külön külön. Nagyjából olyasmi ez mintha egy TF-t végzett egyetemista kapna egy papírt kosárlabda edzői végzettségéről és a sportmenedzseri tanulmányairól is. A diplomája pedig üzleti kommunikációról szól majd.

Amúgy már készülődünk, másfél hét múlva felszállunk a philadelphiai járatra, áhhh, Boeing 767 valamikor a 20. század végéről (köszi AA), de a kalapdobálás kedvéért kibírom a központi filmet és a fapados zeneszolgáltatást, hogy utána már diplomával a hátizsákban, együtt jöjjünk haza. Diplomás nagylány, de ezzel még nincs vége. Már lázasan végezzük a papírmunkát, Amerikában is van ilyen, hogy 2020 májusában egy hasonló, de mesteri certificate-t tudjak megosztani. Visszafelé mondjuk az üzleti osztályon utazva, ahogy a végzettséghez illik? Elkezdek gyűjteni rá!

Laura nélkül gondolta megnyerni a Maryville elleni sorsdöntő meccset a Tritonok edzője. Idegenben játszottak, csak a győzelem adott volna esélyt a 8-as rájátszásra. A hazaiak sokkal esélyesebbek voltak, hiszen masszívan pozitív mérleggel álltak az UMSL negatív mutatójával szemben.

Egy negyedig reménykedhetett a sikerben az UMSL-szakvezetés. Utána az alapszakasz 5. helyén álló Szentek mészárlást rendeztek a 11. és 15. perc között. 18-6-os futást produkáltak. Ezk után csak a kapaszkodás jutott a mieinknek. Hol közelebb, hol távolabb voltak a Maryville-től.

Laura a 17. percben állhatott be, 4 percet játszott, de őszintén szólva nem tudott segíteni.

Sajnálom, de várható volt, hiszen ebben a szezonban nem találta a ritmust. Volt 3-4 jó meccse, de olyan, amely után csettinteni tudtam volna, talán csak egy. Minden bizonnyal ebben a 2017 novemberi súlyos sérülése játszott közre. Már annak is örültem, hogy idén visszatért és 26 meccsen pályára tudott lépni. A dinamika hiányzik a játékából. A korábbi, mindent elsöprő, szívszaggató betörések erőtlenebbnek tűnnek. A távoli dobások mozgása sem állt össze.

Májusban diplomát kap és addig még sokat kell tanulnia, de döntéseket kell hoznia kosárlabdaügyekben is. Például, hogy Amerikában, vagy inkább itthon tesz kísérletet a régi önmagának visszaépítésre. Látok rá esélyt, az OKC-sztár, Paul George is 2 szezonon át küzdött önmagával, hogy újra a régi legyen egy hasonló sérülés után. Hasonló cipőben járt Derrick Rose is. Mindkettőjüknek sikerült. Pozitív példa tehát van, de hozzá hit és türelem is kell. Még simán el tudok képzelni egy egyéves mesterképzést az UMSL-en, de ha mást dob a gép, azzal sincs gond.

Mindezt már a meccs szünetében, 12 pontos hátránynál leírtam, hogy ne lehessen elfogultsággal vádolni. Azt azonban tisztázzuk, hogy csak magamnak engedem meg a vele szembeni kritikát és megtartom a féltő aggódással vegyes drukkolás privillégiumát is.

Végül a Maryville simán hozta a mérkőzést, az UMSL pedig nem jutott a rájátszásba. Az egész szezont tekintve ezt nem is érdemelték volna meg, nyerhető meccseket buktak el olyan simán, hogy az már szinte fájt. Majd jövőre - írnám, de semmit sem akarok elkiabálni. A májusi diplomaosztóra készülünk és bízunk a "cum laude" minősítésű végső bizonyítványban is. A filmekből ismert kalapdobálás élményét pedig, minden előjel szerint, a helyszínen is megtapasztaljuk majd.

Hosszú idő után sikerült mérkőzést nyerniük a Tritonoknak. A Missouri S&T gyűrték le. Ez egy nem túl izmos gárda, de ellenük is szenvedni kellett a győzelemért annak ellenére, hogy a második félidőben már 15 ponttal is vezettek a hazaiak.

Laura jól kezdett, az első tempója szépen bement, de utána egy tiszta hármas kimaradt és később sem volt pontos. Ezúttal csak 19 perc jutott neki, amelybe

2 pont, egy lepattanó, egy blokk (!) és egy gólpassz fért bele.

A győzelem ellenére is minimális az esély a rájátszásra ugyanis a McKendree is nyert. A végén, ha esetleg az UMSL idegenben tudna győzni, és a rivális még kétszer kikapna, akkor bonyolult számítgatás jönne, amelyhez ismerni kell az összes meccs eredményét.

Végül is szinte mindegy, mivel a 8. hely csak arra volna jó, hogy a rájátszásban kapjanak egy iszonyatos nagy zakót a mezőnyből kimagasló Drurytól.

A Drury jött, látott és győzött. Sima meccs volt a nyomasztó gyorsasági fölényben levő vendégek részéről, akik nem mellesleg az idén meg senkitől sem szenvedtek vereséget. Ezzel ők a legjobb divízió II-es csapat egész Amerikában.

A kemény nyomásra jellemző, hogy Laura 24 perc után jutott először dobáshoz, igaz ekkor beverte a hármast.

A vége sok, kevés lett úgy, hogy Laura is pöttyintett még két pontot. Két mérkőzés van hátra, amelyet illik harcosan lejátszani.

Bár matematikai esély még van a rájátszára, reálisan nézve idén nem lesz szezonvégi utazás a 8-as döntő helyszínére. Kár, de ez a csapat nem igazán érdemelte volna meg a döntőt. Mármint a mutatott játék alapján. Az utolsó szalmaszál szombaton az Indianapolis ellen kínálkozott, de 66-63-as vereség lett a vége. A Tritonok végig az ellenfél után futottak, a negyedik negyed közepén már 13 pont is volt a hátrány.

Laura magabiztosságát az első negyedben elvették a bírók. Nem szoktam a vereséget a csíkosokra fogni, de ezúttal nagyon komoly hazai pályát fújtak. 10 perc alatt Laura ellen ítéletek egy támadó hibát, egy gól jó + fault helyett, még a hazai spíkereket is meglepve, lépéshibát fújtak, az pedig, hogy elvették az első hármasát, már csak hab volt a tortán. Mondván előtte faultolták a passzt adó játékost. Mi van?

Utána már nagyon pontatlan volt a játéka és

bár leszedett 5 lapttanót, a statisztikába bekerülő 5 pont nem segített az UMSL-en.

Jön hazai az eddigi szezonban veretlen és ezzel az országos ranglistát is vezető Drury. Kimondhatjuk, semmi esély sincs ellenük, max Laura tornászhatja fel a statisztikájat, ha jó napot fog ki.

Jól indult Laura számára a Lewis elleni mérkőzés. Az első negyedben 9 pontot termelt. Ebben a 10 percben az UMSL 5 ponttal is vezetett, de utána beindult az ellenfél centere. Jessica Kelliher, akit tavaly a bajnokság legjobb játékosának választottak, 27 perc alatt 34 pontot szerzett úgy, hogy 19 dobásából 15 sikeres volt. A lány nem igazán magas, de mindig jó helyre áll és biztos a keze. Más kérdés, hogy mondjuk a magyar NB I-es mezőnyben simán betakarnák. Itt azonban nem tudnak mit kezdeni vele.

Laura 13 pontot gyűjtott és mellette adott két gólpasszt is

úgy, hogy a negyedik negyedben alig volt már a pályán. Sok értelme nem lett volna erőlködnie, hiszen akkor már több mint 20 volt közte. A vége végül 23 pontos zakó formájában jött el.

Szombaton nyerhető mérkőzés következik. Idegenben kellene legyőzni az Indianapolist. Ez lenne az a bizonyos utolsó szalmaszál a rájátszás elérésére. Mondjuk, ha meglenne a nyolcadik hely, az sem volna valami nagy boldogság. A listavezető Drury ellen ugyanis ugyanolyan vesszőfutás volna várható, mint amilyent a múlt héten szenvedtek el a Tritonok Springfieldben.

Egész Amerika első számú divízió II-es csapata ellen léptek pályára a Tritonok. 33 ponttal kaptak ki. Hogy csak ennyivel, abban két játékos játszott szerepet. Alex, az UMSL magasbedobója és Laura. Ketten együtt dobták a csapat pontjainak 60 százalékát.

Laura 12 ponttal ,3 lepattanóval és két szerzett labdával zárt.

A csapat fiataljai, illetve az eddig szinte minden magára vállaló két irányítója pedig egy tapasztalással lettek gazdagabbak. Vannak náluk tehetségesebbek és jobbak. Olyanok, akik ismerik a passzolás, koncentrálás, összjáték fogalmakat és alkalmazzák is.

A bajnokság érdekessége, hogy ezzel a gárdával hazai pályán még megmérkőzik az UMSL. Addig pedig lehet mire szerénynek lenni annak érdekében, hogy a nyerhető meccseket legalább képesek legyenek behúzni a Tritonok.

Kosárlabdázás szabályrendszere szerint törték a labdát ezen a csütörtökön a Tritonok. A szomorú az, hogy az ellenfél, a Missouri S&T egy kimondottan gyenge csapat. Ezúttal az UMSL is hozzájuk simult.

Laura sem villogott. Két gyenge dobással vette el saját kedvét az elején, így nem csoda, hogy mindössze 4 pontig jutott.

Tényleg mintha egy magyar diákolimpiai meccs területi selejtezőjében lettünk volna. Ehhez képest 6 perccel a  vége előtt még csak 2 pont volt a hátrány, de utána béna dobások, bambuló védekezés és a Köbdarázs B máris 7 ponttal vezetett, majd nyert. Ha nem látom, nem hiszem el. Mit csinálnak a lányok az edzésen? 30 százalék alatt dobni egy meccsen? Borzalom.

Harmadik, sorozatban aratott győzelmükre készültek a Tritonok szombat délután. Diadal esetén egy olyan mérkőzést húztak volna be, amelyik nehéz, de nyerhető kategóriába tartozott. Ne csigázzuk tovább, megnyerték, de 32 percig izgulni kellett.

Laura 16 pontot tett be a közösbe és ezzel csapata legeredményesebb játékosa lett.

Hozzá lehúzott még 2 lepattanót és adott egy szép gólpasszt is a William Jewell elleni 68-60-ra megnyert meccsen.

A győzelemmel az UMSL rájátszást jelentő helyre küzdötte fel magát, de sajna még hátra van 3 olyan mérkőzés a 7-ből, amely nyerhetetlen. A bajnokságban szerepel ugyanis Amerika legerősebb divízió II-es csapata, a Drury. Velük ráadásul kétszer játszanak majd.

Legközelebb idegenbe mennek a Tritonok, nagyon kellene a győzelem, mert a Missouri S&T pont mögöttük van. Arról már nem is beszélve, hogy a sorozatban begyűjtött négy W-betű jól mutatna az UMSL neve mellett a bajnoki menetrendben.

Csodálatos kezdés, 13 pontos előny az első negyedben, sem volt elég a Tritonoknak ahhoz, hogy könnyedén megnyerjenek egy simának indult hazai meccset.

Laura, ahogy a csapat, remekül kezdett, labdalopás, majd könnyű ziccer, de utána megállt.

Végül 5 ponttal és két gólpasszal zárt.

A Rockhurst 29 perc után utolérte az UMSL-t, hogy utána igazi iszapbírkózás kezdődjön a pályán. Az utolsó percek kengurus őrületbe mentek át. Beesett világvégi hármas, kézből kicsúszó labda, lépéshiba, mázlival becsorgó horog, sportszerűtlen hiba, minden volt, ami egy edzőt azonnal 5 évvel öregíti.

A lényeg, hogy a Tritonok nem ki mázlival, és némi hazai pályával kiszenvedték a győzelmet. Két siker egymás után, hurrá, ilyenre még nem volt példa a bajnoki szakaszban.

Laura, küldj egy fogvacogtató fotót lécci, hogy tudjak írni róla - kértem a lányom ma délután. Apa, se jég, se hó, a suliba pedig nem kell bemenni, így még nem láttam az egyetemi tavat - jött a válasz. Ebből persze az kiderült, hogy suli nincs, az egész városban fagyszünet van. Az edzés azonban nem maradhat el, ahogy a holnapi meccs sem.

Azért jött egy "hideg" fotó, amelyen gyönyörű az ég, de olyan száraz a levegő, hogy még dér sincs a füvön. Íme!

De visszatérve a kosárlabdához. A legutóbbi csodagyőzelem után újabb bravúr kellene. Hazai pályán egy elvben verhető csapattal játszanak majd, de az idei szezonban már le sem írok ilyet. Ha Laura a szombati elánnal tud a pályára lépni (18 pont), és csak egy kicsit állít a dobásán, akkor van esély. Akkor pedig két bajnokit nyernének egymás után. Ilyenre még nem volt példa az idei szezonban.

Ja, és holnap már csak mínusz 3 fok lesz. Az is valami.

Az megvan, hogy elveszted az első negyedet hazai pályán 20-4-re? Eddig ilyet még nem láttam a Tritonoktól, most ez a csúfság is megesett. Már ekkor egyértelmű volt, hogy a lányok kezét jégbe mártották a meccs előtt. Semmi nem ment be.

A második negyedben Laura kozmetikázott valamit az eredményen, szerzett 8 pontot,

de a dobószázalékra még mindig a siralmas jelző illett. 28-20-szal mentek szünetre a Maryville ellen.

A harmadik negyedben folytatódott a jéghideg kezek meccse. A 26. percben még mindig csak 24 dobott pontnál jártak a hazaiak. Az amerikaiakra azonban jellemző, hogy ilyen helyzetben sem adják fel. Bűn rossz játékkal a negyed végére visszaküzdötték magukat mínusz hatra. Ez arra volt elég, hogy 30 perc után legalább a csodában lehetett reménykedni.

A csoda pedig bekövetkezett. Ezúttal nem a jégen, hanem a parketten.

Laura 18 pontjával, 6 lepattanójával és 2 gólpasszával

két ponttal megnyerték a mérkőzést. Mint falat kenyér kellett ez a győzelem, amelyet akár menekülésnek is felfoghatunk a rájátszás felé.

Kimondottan eredményes egyetemre jár Laura St. Louisban. Az UMSL 29. lett a legkomolyabb egyetemi rangsort adó U.S. News and World Report lap listáján. Az online képzésről van szó, amelyet külön rangsorolnak, hiszen egy viszonylag új képzési formáról van szó. 

367 suliból a 29-nek lenni Amerikában jó dolog.

Laura amúgy kedveli az online órákat. Személyre szabott feladatokat kap az ember, mindegyiket elbírálják, intenzív a kapcsolattartás a tanárral, aki mindig egyértelmű visszajelzést ad. Erre a lányomnak szüksége van. Ráadásul tanulmányi sikereket is bezsebel.

Osztályzatai alapján télen benne volt a 43 legjobb sportoló között.

Ők A-s, azaz 5-ös osztályzatot szereztek. Több száz sportoló közül ez remek eredmény.

A lényeg, hogy pont tegnap beszéltük, elkezdte megoldani a következő félév első online-feladatait. Azaz előre tanult, mert érdekli és jól esik többet tudnia. Hát így változik a világ, gimnazista énje nagyon meglepődne ezen.

A bajnokság egyik leggyengébb csapatától kapott ki az UMSL úgy, hogy 6 perc után 17-8-ra vezettek és azt hittem, hogy egy könnyű meccset látok majd. De nem. A csapat eddigi legjobb dobóját 15 perc játék után két technikaival kifújták. Az ellenfélnél pedig egy 160 centis lány 29 pontot dobott úgy, hogy 14 büntetőjéből 13-at értékesített. Egy ilyen pici játékos kapott ennyi dobófaultot. Hihetetlen. Amúgy nem a bírók voltak pocsékok, hanem a Tritonok védekezése volt kritikán aluli.

Laura 39 percet volt a pályán, 15 pontot termelt, 4 lepattanóval és 1-1 gólpasszal és labdaszerzéssel.

Régebben, ha ponterősen játszott, akkor elnéztem egy-egy vereséget, de a mai csapatjáték fájdalmas volt.

A védekezés mint a szita, a támadásra pedig össze-vissza futkosás és bántó ügyetlenség volt jellemző.

Húsz eladott labda, mi van?!

Azt hiszem most lehet lemondani a rájátszásról (Amerikában ez nem szokás), és ha csak így tudnak játszani, akkor nem is érdemlik meg a bónuszmeccseket.

Ismét fura mérkőzést játszottak a Tritonok. A Bulldogok otthonában végig az ellenfél vezetett, pedig semmi különöset nem csináltak, de azt kiválóan tették. Főleg a hárompontosokat dobták elsőrangúan az első félidőben és ez ellen nem volt ellenszer. Ugyan a harmadik harmadban 4 pontra sikerült felzárkózni a szünetbeli mínusz 13-ról, de ezzel el is fogyott a puskapor.

Laura új cipőjében kezdett, de az első félidőben semmi sem akart sikerülni. Pontatlanok voltak a dobásai, az egy lepattanó és szerzett labda aligha vigasztalta.

A második félidőben aztán sikerült pontot szereznie, de a mai napon nem volt elég meleg a keze.

Végül 7 ponttal, 2 labdaszerzéssel és 3 lepattanóval zárt.

Több szót kár vesztegetni erre, az 5 ponttal elvesztett találkozóra. Megmutatta, hogy idén miért gyenge az UMSL. Erősebb csapat ellen, a Truman második az idei bajnokságban, aligha várhatunk tőlük bravúrt, pedig igazából nem kellene sok hozzá.

A Tritonok idén nagyon fura játékot játszanak. Másfél negyed alatt összeszednek 10-15 pont hátrányt, hogy szenvedjenek annak ledolgozásáért. Ez a játék többnyire arra elég, hogy megközelítsék az ellenfelet. Így volt ez a McKendree elleni idegenbeli mérkőzésen is. A hazaiak elmentek 14 ponttal és csendesen csordogált a meccs a 4. negyedig. Ekkor kisebb csoda történt. 6 perccel a vége előtt csak 2 pont volt az UMSL hátránya. Sőt, 40 másodperccel a vége előtt 5 ponttal mentek a Tritonok, amely előnyt megőriztek a végéig.

Laura 30 perc alatt 12 pontig, 2 lepattanóig és 1 gólpasszig jutott.

Végre annyit játszott, bár csak harmadik csere volt, amennyit tudása alapján megérdemel. Jöttek a betörések, a kiharcolt faultok. Még egy kicsit igazítania kell az irányzékán és újra rendszeresen elvárható lesz tőle a 10 pont feletti teljesítmény.

A győzelem, mint falat kenyér kellett a már-már apátiába süllyedő Tritonoknak. Itthon talán így lenne, de ez Amerika, ahol soha, senki, semmit nem ad fel. Ahogy Laura is keményen dolgozik az őt megillető helyért a csapatban. Jó úton halad.

Idei fotókat töltöttek fel a Tritonok honlapjára, így Laura is kapott frisseket. Néhány biztosan nem tetszik neki, bár szerintem csak az elszántságát mutatja, tehát nekem nagyon rendben vannak. Van azonban egy, amely beszédes.

Ezen a képen látszik, hogy minden félelem nélkül, lendületesen tör előre. Az avatott szem azonban azt is észre veszi, hogy a bal lába vékonyabb a jobbnál. Pont erről beszélgettünk a legutóbbi meccs után.

Több betörésénél ugyanis nem fújtak faultot.

Szerinte legalább 4 egyértelmű szabálytalanságnál maradt el a sípszó. Aztán arra jutottunk, hogy az ugróláb nem elég erős, mert nem úszik kellő ideig a levegőben. Ez pedig azért gond, mert így nincs elég idő igazítani a mozgáson és a repülés is több dinamikát sugallna a bírók felé.

Azóta megkereste a rehabilitációban is sokat segítő erőnléti edzőt, remélem kitalálnak valamit. Bízom az elszántságában, mert érzi, hogy a lelke, a tudása, a lába már viszi, csupán egy kis plusz hiányzik a még eredményesebb szerepléshez.

Laura autója a hóban. 13 órája havazik St. Louisban

Amúgy a szombati meccs a havazás miatt elmarad, vasárnap pótolhatják, ha az időjárás is megengedi.

Az egyik leggyengébb csapat ellen játszott az UMSL. Azzal a gárdával, amely ellen az eddigi egyetlen bajnoki győzelmüket aratták. Most sima vereség lett a vége. A játék képe alapján nyugodtan írhatom, idén nem lesz rájátszás.

Laura azonban végre 23 percen át úgy játszott, mint 2 éve. Három hárompontosa is beakadt, ezekkel a dobásokkal a második negyedben még vissza tudta hozni három pontra a Tritonokat, de utána a centereik esküdt ellenségeivé váltak a gyűrűnek.

Laura 13 pontot, 2 lepattanót és 2 szerzett labdát tudhatott magáénak.

A negyedik negyedben eléggé magára hagyatva küzdött a gyerek és olykor hibázott. Négy perccel a vége előtt a cserepadon találta magát. Úgy gondolták, hogy nélküle tudják behozni a 12 pontos hátrányt. Maradjunk annyiban, hogy nem sikerült.

Egy labdán múlt, de megint kikapott az UMSL. Másfél perccel a vége előtt még 2 pont előnye volt a Tritonoknak, de a végjátékban a gyengén védekező centerekről sikerült 4 pontot szereznie a GLVC egyik élcsapatának, a Southern Indianának. 62-60 lett vége.

Laura a statisztika szerint 18 percet volt a pályán, de a mindig precíz amerikaiak csúnyán elmérték az időt. 10 percnél kevesebbet játszott. Végül is mindegy, mert mindössze két eredménytelen kísérlete volt.  Azt látom, hogy nagyon keveset jut el hozzá a labda, így pedig nehezen tud a saját ritmusában és stílusában játszani. Van ilyen, kb. 10 évvel ezelőtt a serdülőben is átélt egy gyenge évet, ezúttal is túljut majd rajta.

Az első igazán komoly mérkőzése volt a Tritonoknak a GLVC-ben. Az jó, de talán nem legjobb Bellarmine érkezett vendégségbe St. Louisba. Fontos lett volna győzni, mert ez elhelyezte volna az UMLS-t az idei bajnokságban.

32 percig bírták a hazaiak, ekkor elfogyott a játékuk és Laura sem tudott segíteni. Mivel hektikus módon kerül a pályára, ezért nehezen melegszik be. 4 perccel a vége előtt már 6 ponttal ment az ellenfél, de ekkor Laura megrázta magát, majd jött még egy dupla Arieltől és már csak 2 pont volt a hátrány 50-48-nál.

Sajna 8 másodperccel a vége előtt a vajkezűnek nem mondható Triton-center kihagyta mindkét büntetőjét és ez megpecsételte a csapat sorsát.

Laura végül 19 perc játék után 5 pontig, 2 lepattanóig és 1 gólpasszig jutott.

A mérkőzést, némi büntetőzés után, a Bellarmine 54-50-re nyerte meg.