Laura Amerikája

Laura, küldj egy fogvacogtató fotót lécci, hogy tudjak írni róla - kértem a lányom ma délután. Apa, se jég, se hó, a suliba pedig nem kell bemenni, így még nem láttam az egyetemi tavat - jött a válasz. Ebből persze az kiderült, hogy suli nincs, az egész városban fagyszünet van. Az edzés azonban nem maradhat el, ahogy a holnapi meccs sem.

Azért jött egy "hideg" fotó, amelyen gyönyörű az ég, de olyan száraz a levegő, hogy még dér sincs a füvön. Íme!

De visszatérve a kosárlabdához. A legutóbbi csodagyőzelem után újabb bravúr kellene. Hazai pályán egy elvben verhető csapattal játszanak majd, de az idei szezonban már le sem írok ilyet. Ha Laura a szombati elánnal tud a pályára lépni (18 pont), és csak egy kicsit állít a dobásán, akkor van esély. Akkor pedig két bajnokit nyernének egymás után. Ilyenre még nem volt példa az idei szezonban.

Ja, és holnap már csak mínusz 3 fok lesz. Az is valami.

Az megvan, hogy elveszted az első negyedet hazai pályán 20-4-re? Eddig ilyet még nem láttam a Tritonoktól, most ez a csúfság is megesett. Már ekkor egyértelmű volt, hogy a lányok kezét jégbe mártották a meccs előtt. Semmi nem ment be.

A második negyedben Laura kozmetikázott valamit az eredményen, szerzett 8 pontot,

de a dobószázalékra még mindig a siralmas jelző illett. 28-20-szal mentek szünetre a Maryville ellen.

A harmadik negyedben folytatódott a jéghideg kezek meccse. A 26. percben még mindig csak 24 dobott pontnál jártak a hazaiak. Az amerikaiakra azonban jellemző, hogy ilyen helyzetben sem adják fel. Bűn rossz játékkal a negyed végére visszaküzdötték magukat mínusz hatra. Ez arra volt elég, hogy 30 perc után legalább a csodában lehetett reménykedni.

A csoda pedig bekövetkezett. Ezúttal nem a jégen, hanem a parketten.

Laura 18 pontjával, 6 lepattanójával és 2 gólpasszával

két ponttal megnyerték a mérkőzést. Mint falat kenyér kellett ez a győzelem, amelyet akár menekülésnek is felfoghatunk a rájátszás felé.

Kimondottan eredményes egyetemre jár Laura St. Louisban. Az UMSL 29. lett a legkomolyabb egyetemi rangsort adó U.S. News and World Report lap listáján. Az online képzésről van szó, amelyet külön rangsorolnak, hiszen egy viszonylag új képzési formáról van szó. 

367 suliból a 29-nek lenni Amerikában jó dolog.

Laura amúgy kedveli az online órákat. Személyre szabott feladatokat kap az ember, mindegyiket elbírálják, intenzív a kapcsolattartás a tanárral, aki mindig egyértelmű visszajelzést ad. Erre a lányomnak szüksége van. Ráadásul tanulmányi sikereket is bezsebel.

Osztályzatai alapján télen benne volt a 43 legjobb sportoló között.

Ők A-s, azaz 5-ös osztályzatot szereztek. Több száz sportoló közül ez remek eredmény.

A lényeg, hogy pont tegnap beszéltük, elkezdte megoldani a következő félév első online-feladatait. Azaz előre tanult, mert érdekli és jól esik többet tudnia. Hát így változik a világ, gimnazista énje nagyon meglepődne ezen.

A bajnokság egyik leggyengébb csapatától kapott ki az UMSL úgy, hogy 6 perc után 17-8-ra vezettek és azt hittem, hogy egy könnyű meccset látok majd. De nem. A csapat eddigi legjobb dobóját 15 perc játék után két technikaival kifújták. Az ellenfélnél pedig egy 160 centis lány 29 pontot dobott úgy, hogy 14 büntetőjéből 13-at értékesített. Egy ilyen pici játékos kapott ennyi dobófaultot. Hihetetlen. Amúgy nem a bírók voltak pocsékok, hanem a Tritonok védekezése volt kritikán aluli.

Laura 39 percet volt a pályán, 15 pontot termelt, 4 lepattanóval és 1-1 gólpasszal és labdaszerzéssel.

Régebben, ha ponterősen játszott, akkor elnéztem egy-egy vereséget, de a mai csapatjáték fájdalmas volt.

A védekezés mint a szita, a támadásra pedig össze-vissza futkosás és bántó ügyetlenség volt jellemző.

Húsz eladott labda, mi van?!

Azt hiszem most lehet lemondani a rájátszásról (Amerikában ez nem szokás), és ha csak így tudnak játszani, akkor nem is érdemlik meg a bónuszmeccseket.

Ismét fura mérkőzést játszottak a Tritonok. A Bulldogok otthonában végig az ellenfél vezetett, pedig semmi különöset nem csináltak, de azt kiválóan tették. Főleg a hárompontosokat dobták elsőrangúan az első félidőben és ez ellen nem volt ellenszer. Ugyan a harmadik harmadban 4 pontra sikerült felzárkózni a szünetbeli mínusz 13-ról, de ezzel el is fogyott a puskapor.

Laura új cipőjében kezdett, de az első félidőben semmi sem akart sikerülni. Pontatlanok voltak a dobásai, az egy lepattanó és szerzett labda aligha vigasztalta.

A második félidőben aztán sikerült pontot szereznie, de a mai napon nem volt elég meleg a keze.

Végül 7 ponttal, 2 labdaszerzéssel és 3 lepattanóval zárt.

Több szót kár vesztegetni erre, az 5 ponttal elvesztett találkozóra. Megmutatta, hogy idén miért gyenge az UMSL. Erősebb csapat ellen, a Truman második az idei bajnokságban, aligha várhatunk tőlük bravúrt, pedig igazából nem kellene sok hozzá.

A Tritonok idén nagyon fura játékot játszanak. Másfél negyed alatt összeszednek 10-15 pont hátrányt, hogy szenvedjenek annak ledolgozásáért. Ez a játék többnyire arra elég, hogy megközelítsék az ellenfelet. Így volt ez a McKendree elleni idegenbeli mérkőzésen is. A hazaiak elmentek 14 ponttal és csendesen csordogált a meccs a 4. negyedig. Ekkor kisebb csoda történt. 6 perccel a vége előtt csak 2 pont volt az UMSL hátránya. Sőt, 40 másodperccel a vége előtt 5 ponttal mentek a Tritonok, amely előnyt megőriztek a végéig.

Laura 30 perc alatt 12 pontig, 2 lepattanóig és 1 gólpasszig jutott.

Végre annyit játszott, bár csak harmadik csere volt, amennyit tudása alapján megérdemel. Jöttek a betörések, a kiharcolt faultok. Még egy kicsit igazítania kell az irányzékán és újra rendszeresen elvárható lesz tőle a 10 pont feletti teljesítmény.

A győzelem, mint falat kenyér kellett a már-már apátiába süllyedő Tritonoknak. Itthon talán így lenne, de ez Amerika, ahol soha, senki, semmit nem ad fel. Ahogy Laura is keményen dolgozik az őt megillető helyért a csapatban. Jó úton halad.

Idei fotókat töltöttek fel a Tritonok honlapjára, így Laura is kapott frisseket. Néhány biztosan nem tetszik neki, bár szerintem csak az elszántságát mutatja, tehát nekem nagyon rendben vannak. Van azonban egy, amely beszédes.

Ezen a képen látszik, hogy minden félelem nélkül, lendületesen tör előre. Az avatott szem azonban azt is észre veszi, hogy a bal lába vékonyabb a jobbnál. Pont erről beszélgettünk a legutóbbi meccs után.

Több betörésénél ugyanis nem fújtak faultot.

Szerinte legalább 4 egyértelmű szabálytalanságnál maradt el a sípszó. Aztán arra jutottunk, hogy az ugróláb nem elég erős, mert nem úszik kellő ideig a levegőben. Ez pedig azért gond, mert így nincs elég idő igazítani a mozgáson és a repülés is több dinamikát sugallna a bírók felé.

Azóta megkereste a rehabilitációban is sokat segítő erőnléti edzőt, remélem kitalálnak valamit. Bízom az elszántságában, mert érzi, hogy a lelke, a tudása, a lába már viszi, csupán egy kis plusz hiányzik a még eredményesebb szerepléshez.

Laura autója a hóban. 13 órája havazik St. Louisban

Amúgy a szombati meccs a havazás miatt elmarad, vasárnap pótolhatják, ha az időjárás is megengedi.

Az egyik leggyengébb csapat ellen játszott az UMSL. Azzal a gárdával, amely ellen az eddigi egyetlen bajnoki győzelmüket aratták. Most sima vereség lett a vége. A játék képe alapján nyugodtan írhatom, idén nem lesz rájátszás.

Laura azonban végre 23 percen át úgy játszott, mint 2 éve. Három hárompontosa is beakadt, ezekkel a dobásokkal a második negyedben még vissza tudta hozni három pontra a Tritonokat, de utána a centereik esküdt ellenségeivé váltak a gyűrűnek.

Laura 13 pontot, 2 lepattanót és 2 szerzett labdát tudhatott magáénak.

A negyedik negyedben eléggé magára hagyatva küzdött a gyerek és olykor hibázott. Négy perccel a vége előtt a cserepadon találta magát. Úgy gondolták, hogy nélküle tudják behozni a 12 pontos hátrányt. Maradjunk annyiban, hogy nem sikerült.

Egy labdán múlt, de megint kikapott az UMSL. Másfél perccel a vége előtt még 2 pont előnye volt a Tritonoknak, de a végjátékban a gyengén védekező centerekről sikerült 4 pontot szereznie a GLVC egyik élcsapatának, a Southern Indianának. 62-60 lett vége.

Laura a statisztika szerint 18 percet volt a pályán, de a mindig precíz amerikaiak csúnyán elmérték az időt. 10 percnél kevesebbet játszott. Végül is mindegy, mert mindössze két eredménytelen kísérlete volt.  Azt látom, hogy nagyon keveset jut el hozzá a labda, így pedig nehezen tud a saját ritmusában és stílusában játszani. Van ilyen, kb. 10 évvel ezelőtt a serdülőben is átélt egy gyenge évet, ezúttal is túljut majd rajta.

Az első igazán komoly mérkőzése volt a Tritonoknak a GLVC-ben. Az jó, de talán nem legjobb Bellarmine érkezett vendégségbe St. Louisba. Fontos lett volna győzni, mert ez elhelyezte volna az UMLS-t az idei bajnokságban.

32 percig bírták a hazaiak, ekkor elfogyott a játékuk és Laura sem tudott segíteni. Mivel hektikus módon kerül a pályára, ezért nehezen melegszik be. 4 perccel a vége előtt már 6 ponttal ment az ellenfél, de ekkor Laura megrázta magát, majd jött még egy dupla Arieltől és már csak 2 pont volt a hátrány 50-48-nál.

Sajna 8 másodperccel a vége előtt a vajkezűnek nem mondható Triton-center kihagyta mindkét büntetőjét és ez megpecsételte a csapat sorsát.

Laura végül 19 perc játék után 5 pontig, 2 lepattanóig és 1 gólpasszig jutott.

A mérkőzést, némi büntetőzés után, a Bellarmine 54-50-re nyerte meg.