Laura Amerikája

Kikapott a WVSU, ráadásul a városi riválistól. Szerencsénkre amerikai fociról van szó. Az egyetem sportért rajongó (és ki nem az) diákjait ez komoly szomorúsággal töltötte el a hétvégén. Mert el lehet bukni egy meccset a Concorde vagy a Glennville ellen, de az UC (University of Charleston) az más.

Amerikában üzleti modell épül a szinte már elmérgesedő rivalizálásra.

Ne válasszunk más sportágat, gondoljunk az Indiana Pacers - New York Knicks szembenállásra. Még film is készült Reggie Miller "ámokfutásáról". 

Charlestonban mindez a WVSU-UC-csata. Éjszakai levelezésünben aztán röviden elintéztük ezt a kérdést.

A tavalyi dupla vereség idén nem ismétlődhet meg.

Ez nem kérdés - írta Lorka.

Laura találta Amerikából. Induljunk ki abból, hogy ha valaki csatás, akkor örökké az marad. Ha pedig ez így van, és így van, akkor örömmel lel fel egy olyan gárdát, amely csatásokra épül. 

Lorka nem egy nagy Facebook-posztoló, de tegnap  megosztott egy cikket. Az NKE KTK DSE-ről szólt. Ismerősök, hiszen a Kiemelt Bajnokságban többször találkoztak a Csata akkor még tizenéves lánykáival, akik többnyire 40-50 ponttal nyertek ellenük.

Most feketébe öltözve néznek szembe az NB I/B-vel. Köztük Jucus, Vanda, Virág és az egy év után visszatérő, legrégebbi harcostárs, Panka.

Vasárnap játsszák első meccsüket az NB I/B-ben. Persze, hogy ott leszünk. Hajrá Csata, hajrá NKE, két szurkolóval többen vagytok!

Esős reggel, ráadásul 6 kilométer terepfutás. Ez volt Lorka szombati programja. A WVSU crossketball-lányai ugyanis ismét versenyen vettek részt.

A csajok a rossz idő ellenére mókás kedvükben voltak. Íme a racing előtt készült Insta-fotó:

Amikor először láttuk Zsuzsával (anya) ezt a képet, legalább 10 másodpercig kerestük rajta a csajszit. Aztán megleltük, ott a szélen, az a magas lány! Hoppá!

Laura egyre otthonosabban érzi magát az egyetemen. Olyannyira, hogy a szerdai nap legfontosabb kérdése az volt, melyik kapucnis dzsekit (yellow jackets, höhöhö) vegye meg. 

Apa, 40 százalékos leértékelés van a store-ban.

Lorka természetesen ehhez a mondathoz elővette az összetéveszthetetlen "lécci, lécci, lécci" hangszínt. Vajjá válik ilyenkor az ember szíve, különösen 7600 kilométer távolságból. A halk igenem után máris röpült Messengeren a kiszemelt két dzseki.

Ti melyiket választottátok volna? A "mindkettőt" választ most kizárom:)

Végül is nem az lett, amelyet én javasoltam. A "másiknak jobb az anyaga" volt az érv. Tehát?

Mire lehullanak a levelek, addigra elkezdődik a szezon. Legalábbis a kosárlabdázók számára. Ez jutott az eszembe arról a képről, amelyet az WVSU Facebook-oldalán posztoltak. Na ja, nekem és szerencsére Lorkának is már mindenről ez jut az eszébe.

Csak emlékeztetőül

a hivatalos szezon október 16-val indul,

addig nem végezhetők csapatedzések. Igen, de akkor a Glenville-ben miért gyakorolnak már? - tette fel a kérdést Laura. Honnan tudod? - vetettem közbe. Van egy iskolatársam, akinek a rokona jár oda és neki...

A lényeg, hogy minden gondolata a meccsek, a csapat és a felkészülést segítő labdás edzések közül forog. Bevallom, nekem is. Ami biztosnak tűnik, hogy

november 13-án lesz meccs,

de lehet, hogy már korábban is.

Addig pedig maradnak a "néma edzős" játékok. Ezeken figurákat is játszanak, de csak a saját korábbi tapasztalatuk alapján. Viszont

mindketten kíváncsiak vagyunk arra, hogy a három újonccal felálló mérges darazsak milyen taktikával lépnek majd pályára.

Kinek, mi lesz a pontos szerepe, feladata és főleg, hogy milyen erősek lesznek az ellenfelek.

Megannyi kérdés, amelyekre novembertől kapunk választ. Utána pedig jöhet az éjszakázás, hiszen a meccsek 3-4 naponként követik majd egymást és magyar idő szerint este 11-kor kezdődnek majd. Az amerikaifocisok példája, amely szerint közvetítik a meccseket, pedig további bizakodásra ad okot. 

Még Smith edző is elismerte azt a teljesítményt, amelyet a mérges darazsak (yellow jackets) nyújtottak a szezon első cross country versenyén a távoli Bareában. A lényeg, hogy a 7 fős csapat átlagban jobban futott, mint tavaly és ezt díjazta a mester egy emaillel.

Lorka pedig túl van élete első ilyen versenyén. Ami számára lényeg, hogy a

csapattársai közül harmadik lett, ami elismerést hozott számára.

De nézzük mi is történt Kentucky hegyeiben.

Apa emlékszel amikor 8 éve a szlovéniai Soca folyónál kanyoningoltunk? Na, olyan terepen futottunk most. Hegynek fel egy alig 1 méter széles turistaúton, majd a pálya egy patakocskában vezetett tovább.

Térdig jártunk a vízben.

Képzelheted, hogy nézett ki a cípőm és a zoknim - vázolta a körülményeket vasárnap hajnalban. Elképzeltem és belegondoltam, hogy akkor bizony az utolsó nagy, 14 méteres természetes csúszdán nem mertem lejönni Szlovéniában, Lorka viszont husss, zuhant alá a mélybe. Talán ezért is nem én tanulok amcsiban.

Terepedzésnek jó lesz

Amúgy a 6+1 lányt crosskatball lady-knek hívják Charlestonban. Ők ugyanis egy kosárcsapat, futómezben. Így is viselkednek. Muris látvány lehetett, ahogy az inas, egyszálbelű, lenge feszülős cuccban melegítő, futásban otthonos profik közé megérkeztek a kissé testesebb, mackóruhás, fejhallgatós, lazázó kosarasok. Lényegében edzeni jöttek.

A verseny

Az 5 kilométeres (számomra érthetetlen okból kilométerben számoltak) távot rendkívül óvatosan kezdte Lorka. Ne szépítsük, az első fél kilométeren az utolsó helyen kocogott. Ez persze nem csoda, hiszen soha nem futott még ilyen körülmények között.

Aztán elkapta a versenyláz

és sorra előzte meg az amúgy ebben a sportágban otthonos versenyzőket.

A vége volt a legizgibb. Amerikában a társaikat hangosan bíztatják a többiek és az edzők. Egy lány kb. 400 méterrel a cél előtt megközelítette őt és a wilsonos futót előzésre sarkallták kollégái.

Ezt nem hagyta Laura és begyújotta a rakétákat.

"Hülyéskedsz, 30 méteren ezek nem fognak meg (köszi Kriszta). Lenyomtam ezt is és még kettőt, a harmadikat pedig a kapunál előztem meg, de azt mondták, hogy a tényleges cél egy méterrel korábban volt."

Hangjából éreztem, élvezte az egészet még akkor is, ha csak sportágbeli kirándulásként tekint az ilyesmire. Az azonban kellemesen bizsergeti atyai büszkeségemet, hogy összességében elégedetlen volt. Legközelebb előbbre lép majd. Na ja, a versenyszellem csatás, az pedig ugye legendás.

Az októberi végi 4 mérföld lesz a csúcspont, de azért

inkább a november közepi kosárnyitányt várja és várom.

Addig is azonban: fuss Lorka, fuss!

Kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk - írta József Attila egy régmúlt korban. A két világháború között a szükség vitte az emberek az Újvilágba, most a lehetőség. Lehetőség egy valódi jövőt mutató sportvilágba. Mindez akkor jutott eszembe, amikor, segítendő egy kollégámnak, összeszámoltam, hogy az idén hányan vágtak bele ebbe a nagy kalandba. Öten indultak útnak szerencsét próbálni.

Kezdő ötös az Universiadén

Udvardi Sarolta irányítóként Lady Gator lett Houstonban. Laura lányom dobóhátvéd a charlestoni állami egyetem Yellow Jacketseinél. A szélsőnek is kiváló Vukov Szonja a Kansas állambeli Highland főiskola játékosaként remekelhet.

A négyes posztot a soproni Kuttor Enikőnek adnám. Ő kimondottan rangos csapatnál lelt új otthonra. A Duquesne-nél játszani bárkinek hatalmas megtiszteltetés. A center poszt nem Fejes Fruzsi sajátja, de a képzeletbeli Dream Teambe 192 centis magassága okán oda teszem. Az Oral Roberts Egyetem Arany Sasai biztosan jól járnak vele.

Van itt tehetség, hogy ott legyen

A hazai kosárlabda (KLKS, BEAC, MTK, Sopron, DKSK) pedig átmenetileg szegényebb lett, vagy mondjuk azt, hogy kész aranybánya ez a Magyarország? Mondjuk.

Hideg, ebbe én nem megyek bele. Hányszor, de hányszor hallottam ezt Lorkától, amikor a nyár elején a kerti medence vize még nem volt elég meleg. Ha mégis, akkor a bekászálódás is vagy 10 percbe tellett. Erre most kapok egy képet, amelyen a csajszi egy jeges kádban ül és kisimult arccal néz rám.

Igen, az ott mellette jeges víz. Egy évvel ezelőtt láttam egy hírt a magyar portálokon, hogy a magyar női felnőtt válogatott jégszaunában volt. Nagy vívmányként tálalták. Ez annyiban igaz, hogy

Lorka eddigi magyar csapatainál nyoma sem volt az ilyen, a regenerálódást segítő lehetőségnek.

Hmmm. Nagy országban a kis egyetem is rendelkezik ilyennel.

Amúgy egy igen kemény, 12x400 méteres futás után ereszkedett a fürdőbe Lorka. Azt mondja, hogy olyan hideg ez sokterápia, hogy az már szinte forró.

A futás okozta ólmos izomfájdalmat és merevséget viszont szinte kiolvasztotta belőle.

Újjászületve lépet ki a kádból, ahol pár percet töltött.

Hülyén hangzik, de ezek a látszólagos apróságok mutatják, érdemes vállani egy ilyen kalandot, ha lehetőség van rá.

Negyvenöt kiló nem kevés, de lehet, hogy nem is túl sok. A lényeg, hogy Laura a legutóbbi fitneszórán a konditermi súlyzózás rejtelmeiről tanult. Ennek keretén belül ők is elvégezték a gyakorlatokat, hogy érezzék, mit várnak majd el leendő kuncsaftjaiktól.

100 fonttal tudott fekve nyomni, ami állítólag nem is rossz teljesítmény.

Korábban ilyesfajta edzésen rendszeresen nem vett részt, Amerikában viszont nagy hangsúlyt helyeznek az izomerő fejlesztésére. Remek konditermekben használhatják a súlyokat.

Ezek azért a 10 fontos súlyok voltak, de még nézni is fárasztó. Legalábbis nekem. Az pedig már egy más kérdés, hogy jövő májusban felismerem-e majd a reptéren a body bouilder lányomat...

Laura futni fog. Sokat, 3 mérföldet. Ennyi ugyanis a cross country verseny távja. A kérdés már csak az, hogy miképpen került be ebbe a csapatba. Ehhez szükség van egy kis magyarázatra.

A WVSU-n a labdajátékokra helyezik a hangsúlyt női vonalon. A teniszezők 5 külföldivel állami bajnokságra törnek. A softball ebben az államban kiemelt sport és "mi" is jók vagyunk. A röpiseknél is cél az állami döntő (bocsi a lebonyolításukat nem ismerem). A kosárlabdát pedig most akarják ismét felemelni, a cél a bajnoki Final Four. Ennek érdekében igazolták Lorkát és még két kimondottan ügyes lányt.

Cross Country versenyre készülve

Akkor most mi ez a terepfutás? Az NCAA szabályai szerint ahhoz, hogy valamely egyetem indulási jogot kapjon a bajnokságokban legalább 5 sportágban kell versenyezni. A WVSU-n a terepfutás az 5. sportág. A csapat tagjai között két "profi", azaz sportösztöndíjas van és öten a kosárcsapatból. Közülük hárman akár terepfutóként is megállnák a helyüket. Lorka "pechje", hogy a kosárcsapaton belül ő az ötödik legjobb középtávú futó. Amúgy fenét pech, büszke vagyok rá.

Hétvégén verseny

A lényeg, hogy szombaton Kentuckyban megmérkőznek egy másik egyetem csapatával, ha jól értem, de lehet, más iskolákból is lesznek ott versenyzők.

Ígérem, hamarosan képben leszek cross countryban is 

Ahogy Laurát ismerem nem adja majd olcsón a bőrét. Hihetetlen versenyszellem van benne. Emlékszem arra a kerületi általános iskolás futódöntőre amikor elképesztő 400 méteres hajrával szerzett bronzérmet a 2000 méteres távon.

Pénz áll a házhoz

Amúgy bekerülni ebbe a csapatba nem csupán dicsőség kérdése. Azzal honorálják, mert amcsiban semmi sincs ingyen, hogy

a következő félévben nem kell fizetni a tankönyvekért sem.

Csak a miheztartás végett, erre a félévre 489 dollárba került az iskolai felszerelés. Most erre sem kell költeni és klassz futómezek is jönnek. Arról már nem is beszélve, hogy Laura imád versenyezni, így most 5 ilyen alkalma lesz megmutatnia magát a kosárszezon előtt. Az eredmény pedig nem olyan fontos (edzésnek is fel lehet fogni), de ahogy ismerem, az ájulásig fut majd, ahogy ezt a Csatában is tette az üldözéses körbe futásoknál. Fuss Lorka, fuss!

Többen kérdezték, hogy mit is tanul Lorka. Az első félévben 6 tantárgya van.

• Bevezetés a rekreációba (szabadidőszervezés)
• Művészet (rajz és festészet)
• Fitnesz (hasznos lehet személyi edzőnek)
• Pszichológia
• Kommunikáció
• Bevezetés  az egyetemi életben (pl. hogyan használd az ottani Neptunt)

Csak ennyi? - tehetnénk fel a kérdést. Nem csak annyi - így a válasz. Mivel az utolsó beiratkozós napon értünk ki Amerikába, így azokra a tantárgyakra volt lehetőség, amelyek még nem teltek be. A matekot (Laura nagyon szereti) és  kémiát (biológia és fizika ellenében) már várja.

Történelem is jön majd, és persze az angol.

Ez utóbbinál kell, hogy legalálább egy fél évig belerázódjon az angolba, hogy a sok olvasás könnyű legyen.

A következő félév tehát húzósabb lesz, de nem csak sportolni, hanem tanulni is akar a csajszi és ennek kimondottan örülök.

Azt már 3 éve tudom, hogy Lorka nagyon ügyes. Nem önelégült dicsekvésről van szó, sőt, még csak nem is kosárlabdáról. Női körmökről. Pontosabban arról, hogy nagyon ügyesen lakkozza, építi, mintázza meg saját és olykor mások körmeit.

Erről most már Amerikában is tudnak. Csütörtök délután ugyanis volt egy kis idő manikűrre. Jil ujjait vette kezelésbe. Ime az eredmény: 

Lorka kézügyessége általános elismerést aratott. Olyannyira, hogy lassan ki kell tegye a

manikűr ma zárva tart

táblát, annyi az új kuncsaft. Pedig a Miki egeres dizájnt (kedvencem) még be sem mutatta.

Ma 3 órás edzés a tegnapi különleges foglalozás után. Bármilyen furcsa, de a bemelegítést gyakorolták. Nem a labdás részt, hanem a nyújtást. Picit túl akkurátusnak tűnik, de ők tudják.

Eddig csaknem 8000-en nézték meg azt az interjút, amelyen Laura még az indulás előtt beszélt ösztöndíjról, kosárlabdáról, tervekről, reményekről. Szívmelengető volt megnéznem.

Elképesztő mérkőzésen vett részt Lorka. A Lexingtonban található egyetem, a legendás UK amerikaifoci-csapatának szezonynitó meccsére jutott el. A Kentucky Wildcat már üzelti vállalkozás. A férfi kosarasai sorra nyerik az NCAA bajnokságát és a lányok is általában bejutnak Sweet Sixteenbe.

A focisták sem rosszak, de az ő munkásságukat nem nagyon figyelem. A látvány azonban komoly. 60 ezer néző előtt ünnepeltek, majd játszottak. Egy kis ízelítő.

Videó is készült. Amerikában nem gond, ha a nemzeti zászló meghökkentő módon érkezik a stadionba. Íme!

A meccset amúgy a hazaiak nyerték 27-0-ás vezetés után, de a végére csak 7 pont, azaz egy touchdown volt az előnyük. Elég az. Ha Lorkáék Yellow Jacketse ennyivel nyer majd a novemberi első hazai meccsen, akkor nagyon elégedettt leszek. A cél ugyanis a legjobb négy a tavalyi 10. hely után.

Ez a háromnapos ünnep jó lehetőség arra, hogy bepótoljám a múlt hét apró érdekességeit. Például, hogy megjöttek az új futócipők. Szürkék és ebben kötelező edzeni. Ok, fogalmazhatunk úgy is, hogy elvárt.

A fotó az egyik reggel készült, még szürkületben, hiszen az edzés 7.30-kor kezdődik. De visszatérve a kötelező kérdéséhez. A felszerelést, amit kapnak, egy szerződés aláírása után veszik birtokba. Ebben vállalják, hogy ezekben a cuccokban jelennek meg a csapat hivatalos rendezvényein és nem adhatják el.

Ez utóbbi, bár evidensnek tűnik, azért jutott az eszembe, mert láttam már magyar válogatott felszerelést civileken. Mielőtt valaki azt mondaná, hogy ezeket boltokban is lehet kapni pontosítok. Olyan felszerelést láttam már civileken, amelyeket nem kereskedelmi forgalomba szántak. Ennyit az értékekről, szemléletről és közösségi szellemről.

Kentucky, azaz Marciáék jelentik most az otthont. Amerikában hosszú hétvége van. Hétfőn munkaszüneti nappal, így Laura kiszabadulhatott a campusról.

Csapattársainak egy része Kentuckyból, a szomszédos államból származik, így péntek délután autóba ugrottak és mindenki elindult haza.

Nagyon izgatottak voltak a lányok, én is egy kicsit - mondta Lorka hajnalban a telefonba, ezzel egy kis gumót előidézve a szülői torkokba. Hát igen, az otthon most neki Stamping Ground, az amerikai szülei háza.

Mamája az autópályán várta a magyar nagylányát, kedvenc csemegéjét vitte neki. Thnx Marcia, hogy mamája vagy helyettünk is!

Ez az a csemege, amely az amcsik szerint nagyon health-i. Karamellába mártott cukros alma. Hmmm, nekem legyen mondva, de a Lorka nagyon szereti.

A hétvége remélhetőleg vidámságban telik, Lou vakargatásától

az elengedhetetlen shoppingoláson át egy focimeccsig. Igen, Iman barátnője egy jeggyel kecsegteti az évadnyitó UK kick offra. Tiszta Amerika, de ha egyszer így mondják, akkor olyan jó arcoskodni vele. Ha már a lány 7600 kilométerre van, akkor mi itthon is amerikanizálódunk egy kicsit.

Mi is kerestük egy darabig a gyereket. Aztán meglett. Ott van hátul, lila tornacipőben. Azt mondta, hogy nem volt gond ez a gyakorlat.