Laura Amerikája

Szebb házat csinált nekem Laura, már ami a virtuális teret illeti. A blogot átköltöztette egy általa megtervezett oldalra. Megértem, róla szól, formálhassa a saját képére. Hiszen ezt is tanulja Amerikában. Találd ki, tervezd meg, csináld meg, légy rá büszke, keress vele pénzt. Ok, az én tartalmam, ami egyfajta napló, nem a legutóbbit szolgálja, de az elv szimpatikus.

Tehát az új cím ez: https://szorenyi6104.wixsite.com/lauraamerikaja/home - itt folytatódik a Laura Amerikája.

A szokásos beszámolók, elmélkedések mellett korábbi fotók, videók is elférnek majd. Érdeklődőként jóval könnyebb átlátni, mint ezt a reblog oldalalt. Nekem, bár bonyolultabb kezelni, de több lehetőséget ad a régebbi emlékek felelevenítésére.

Természetesen a régi bejegyzéseket itt is megtalálod, de az új helyről is visszakanyarodhatsz ide.

Kövess bennünket a megújult Laura Amerikájára is!

Idén is mutatós edzésfelszerelést kaptak a Tritonok. Ha nincs Laurának ilyenből már három tucatnyi, akkor egy sem. Amikor nála voltunk májusban még Zsuzsa is kapott vagy kettőt, de szigorúan nem többet. Aranyos, hogy vonzódik ezekhez a holmikhoz, amelyek immáron az utolsók.

Fura érzés, hogy a sport és Amerika kapcsolatában mindenre úgy nézek, ez az utolsó. 5+1 év a tengerentúlon hosszú idő. Emlékszem, amikor 2012 tavaszán, még 17 évesen az addig mindenben óvatos lányom azt mondta: igen, elmegyek Amerikába. Visszagondolva én nem mertem volna elindulni. 14 évesen hetekig nem aludtam attól a tudattól, hogy Római-fürdőről az Alagúthoz járok majd gimnáziumba. Ő pedig felült a repülőre és huss, utazott 7000 kilométert. Kaland és óvatosság, antagonisztikus fogalmak, mégis megférnek a lányomban.

Már csak két edzés, hogy jöjjön az idei első meccs. Egy jukóval (2 éves alapozó főiskola) játszanak. Jegyzőkönyv sem lesz, talán, ha fejben számolják az eredményt. Sebaj, elvárom a sorstól, hogy legyen egy nagyon jó éve Laurának. Megérdemli 2 év emberfeletti kitartás után. Lélekedző 24 hónapon van túl a tavalyi szezon felemásságával és az azt megelőző újraépülésével. Hajrá Tritonok, hajrá Laura!

Kegyetlen volt a Tritonokhoz a GLVC konferencia edzői kara. A szezon előtt kiadott ranglistán csak a 9. helyre sorolta az UMSL lányait. Mondjuk ez nem volt meglepetés, mert a tavalyi negatív mérleg (12-15) nem mutatott túl fényesen.

A ranglistáról szóló cikkben Alxet emelik ki, mint akitől sokat várhatnak a Tritonok, de természetesen említik Laurát is, mint a csapat második legeredményesebb játékosát.

Amúgy az ilyen ranglista semmire sem jó a gyakorlatban, még csak kiemelést sem hoz maga után, csak olyan tájékoztatóféle. Laura röviden kommentálta: "A Lindenwood, mint új csapat a konferenciában nem juthat be a rájátszásba bárhol is végez az alapszakaszban, tehát pont 8-ak vagyunk, azaz megcsípnénk a döntőt." Komolyabban szólva szerinte a Drury kivételével mindenkit meg tudnak verni. 

Az első nem hivatalos edzőmeccs, még elektronikus jegyzőkönyv sem nagyon lesz, október 23-án. Egy jukó-csapattal mérkőznek. Ezek után legalább arról képet kaphatunk, hogy milyen szerkezet, taktika, stílus várható idén a Tritonoknál és, hogy várhatóan kikben bíznak majd az edzők.