Laura Amerikája

Szép éremmel gazdagodott Laura kollekciója. A Csata DSE megnyerte az U23-as játékosoknak kiírt Hepp-kupát. A döntőben simán, 30 ponttal elintézve a BKG-t. Ilyenkor következne Laura értékelése, de ez elmarad.

Nem volt ott a döntőn. Történt ugyanis, hogy a Final Four előtt Szekszárdon játszott a csapat NB I/B-meccset, kikaptak 12 ponttal. Laura ezt végig a cserepadról láthatta. 25 évesen egy tinicsapattal buszozott 2x másfél órát, bemelegített, majd kispad. Utána higgadtan megkérdezte, hogy kell-e ő ebbe a csapatba a Hepp-kupában, mert, ha csak a kispadon ül, akkor inkább dolgozna helyette. Ráadásul a kupadöntő első meccse is a Szekszárd volt, ahová már eljött két menő spíler az NB I-es gárdából.

Nem voltam ott, így nem tudom, hogy mi volt kérdésére a pontos válasz, de nem utazott el a döntőre. A győzelem után kapott érmet a hétfői napon, hogy a szerdai soproni keretbe már ne nevezzék. Itt tartunk most. Beszéltünk róla, sok okosat nem tudtam mondani neki. Egy lemondás, az lemondás, az atyai szív pedig elfogult. Ez a bejegyzés pedig inkább a történelemnek szól, hogy pár év múlva emlékezzek sportpályafutásának egyik sarokkövére. Kissé önző módon remélve, hogy nem az utolsóra.

Most látom, hogy az ezt megelőző cikk pont arról szólt, hogy november végén 4 hármast is bedobott a Hepp-kupa-menetelés első meccsén az Ajka ellen. Innen juttatták el a kispad végére. Ha az elmúlt 14 évet is nézem, akkor nyugodtan kijelentem, méltánytalanul.

Fura meccseket játszik Laura a magyar NB I/B-ben. 18 év alatti fiatalokkal van egy csapatban, akiknek a fele a felnőttek között készül, a többiek, egy másik edzővel, a korosztályos csapatnál. Köztül Laura is. Összeszokott gárdáról tehát nem beszélhetünk, ahogy egységes csapatról sem. Nem a lányokkal van a gond, mert többségük nagyon jó, sőt 2-3-an, talán 4-en is NB I-esek lesznek. Játékrend, kohézió, taktika, csapatszellem - ez hiányzik, hiszen ennek a csapatnak, az amerikai egységhez képest, más a feladata. Vagy legalábbis úgy tűnik.

Sebaj, játszik amennyi jut neki, hajigálja a hármasokat, az Ajka ellen pl. 7-ből 4-et vert be. Ez egyébként egy Hepp-kupa mérkőzés volt, amelyet technikai vezetőként 21 óra alatt szervezett le. Mármint biztosította a körülményeket az ellenfél fogadására.

A meccset simán nyerték, 80-51,  ami azért érdekes, mert a fiatalok pont az Ajkától kaptak ki a tavalyi kupadöntőben. A győzelemmel a legjobb 8 között vannak, a cél pedig a Final Four, amelyet remélhetőleg a Csatában rendeznek meg. Ha pedig így lesz, akkor egy kupasiker is jól jönne. De ennyire ne szaladjunk előre, hiszen még a sorsolás sem készült el, bízunk benne, hogy megfelelő ellenfél érkezik!

Hatalmas elismerésben részesült Laura. Volt egyetemén beválasztották az "Évtized csapatába". Hat játékos kerülhetett be, a kezdő ötös és egy hatodik ember. A lányomat hátvéd poszton jelölték. Megható büszkeséggel nézem az amerikai cikket, amelyben ott szerepel a neve és legfontosabb statisztikai adatai.

Ahogy írják, az érintett edzők és programokhoz közel állók megkérdezése után alakították ki a csapatot. 

Egyelőre keresgélem a szavakat, pedig már-már hozzászoktam, hogy Amerikában megsüvegelik az adott közösségért sokat dolgozókat, sportolókat. Jól esett, ez tényleg egy örök emlék lesz, amelyet tisztelni lehet. Azt teszem.

Régi játszótársak ellen készülődhetett Laura. A Csata DSE Hepp-kupát játszott a KLKS ellen. Az ellenfélnél 3 játékost ismertem meg, akikkel kenguru, gyerek és serdülő meccseken gyűrkőztek egymással. 15 évvel ezelőtt a KLKS még 30-40 pontot vert rá lányom akkori csapatára, felnőtt (már serdülőben is) korban viszont fordult a kocka. 144-44 lett a mérkőzés végerdménye, amely inkább idézte a gyerekkori nyomasztó fölénnyel megvívott mérkőzéseket.

Laura 19 pontot ért el, közte 3 hármast, de a munka utáni szellemi fáradtság érződött rajta, ma elég pontatlanul célzott, főleg középtávolról. Ez van, így is csapata 4. legeredményesebb játékosa lett, ami szép teljesítmény.

Most jön másfél hét pihenő, hogy 25-én Győrben játsszák le első idegenbeli NB I/B-s derbijüket.

14 perc alatt 15 pont úgy, hogy 24 percet a padon ücsörgött, nem rossz teljesítmény. Addig az NB I-ben játszó fiatalok játszottak a Bajával, vezettek is 10-15 ponttal. Laurát a 24. percben küldték először a pályára talán mert az ellenfél beállt zónázni. 

Ki tudja miért, talán a 6 év amerikai távollét ismeretlensége, de a bajai edző hagyta Laurát dobni. Messziről, de hagyta. Az egyik dobása előtt a lányom még ki is nézett az ellenfél padjára, hogy jól látja, nem támadják meg, ez valami vicc? De nem, csak álldogáltak a behátráló magas ember mögött. Akkor parancsolj kérlek, tartott egy egész jó dobóedzést, 4/7-re alakítva hármasstatisztikáját. 12 ponttal 4 perc alatt csapata legeredményesebb játékosa lett. 

Utána már kirendeltek rá egy játékost, de ennek meg a bemozgás utáni faultolás lett a vége (az egyik betörés simán bemehetett volna). A végére összejött 15 pont, ha egyszer így, akkor így, láthatta, akinek látnia kellett. 

A Csata DSE simán nyert a Baja ellen 17 ponttal, ezzel 2-1-re javítja statisztikáját.