A Tritonok csont nélkül jutottak be a GLVC rájátszásába. Ez olyasmi, mint a hazai junior bajnoki döntő, de egyenes kiesés van, tehát játszhatsz egy, kettő vagy három meccset is. Nem kell messzire utazniuk, mert a döntő városa csak 40 percre van St. Louistól. Így ott alvás sincs.
Mint az alapszakasz 4. helyezettje az 5. Bellarmine-nal játszanak magyar idő szerint hajnal fél 4-kor.
Amikor ezt írom, megemelkedik a gyomrom. Nem, sajna nem az izgalomtól, hanem az adni tudás hiányától. Nincs igazán kinek küldenem az erőt a mai derbi előtt. Szurkolok, de érzelem nélkül. Örülök, ha nyernek, de nincs levegőbe csapás egy sikeres dobás után. Büszke leszek, de csupán a közegre, amely segíti Laurát az önálló élethez. Ez sem kevés, de most hiányérzetem van.
Hétköznap kiosztották a bajnokság elismeréseit. Négy UMSL-es játékos is rangos elismerésben részesült.
A center bekerült az év csapatába, ketten a második csapatba, míg az egyik újonc az év újonc csapatát "erősíti". Komoly dolgok ezek, némileg bíztató, hogy ketten közülük jövőre is játszanak majd.
Amúgy Laura szépen halad. Most a 800 méter a fokmérő. Az első 4.54-es idő után már közelíti a 4 percet, a cél pedig a 3,40. Hja, kadettként 2,58 volt a legjobbja. Úgy számolják, hogy május közepére fejezik be a rehabilitációs edzéseket, haza már egészségesen érkezne. Itthon már rendes, oldalirányú mozgásokat is végezhet majd. Felkészül a Csata!
