Nem múlt el nyomtalanul a lányom kosárlabdás életét szemlélő 14 év. A csatás edzők mellett rám is ragadt valami tapasztalás, talán már jó kritikusnak mondanám magam. Nem bonyolítom tovább, bizonyos mérkőzésszituációkat, taktikai képzettséget, edzettségi állapotot már nagy biztonsággal meg tudok ítélni. A három mondatos bevezető pedig azért van, mert a szezon első meccsei után is egyértelmű volt számomra, hogy az idei csapat nem túl acélos. 

Egy közepesen szervezett vagy annál jobb gárda ellen már komoly gondjai adódhatnak a Tritonoknak

annak ellenére, hogy most csütörtökig három meccset is nyertek zsinórban.

UMSl  Szörényi Laura

Az első bajnoki mérkőzés engem igazolt. 15 perc elfogadható játék után összeomlottak, amint az ellenfél rájött, csupán három, hatalmas egóval rendelkező kicsivel kell megküzdeniük.

UMSl  Szörényi Laura

A McKendree egy izgalommentes gárda, de arra pont elegendőek, hogy 23 perc alatt csaknem 25 pontot verjenek a Tritonokra. Tették ezt úgy, hogy az UMSL lányai a 17. percben még 8 ponttal vezettek. A szünetben azonban a 6 pontos előny már náluk volt, a vége pedig 72-55 lett a javukra.

Laura a hazaiak kezdeti szárnyalását, majd a kódolt lejtmenetét a padról nézte végig. A második félidőben küldték be, amikor már égett a ház.

11 perc alatt 7 pontot, 1 lepattanót és 1 gólpasszt tett hozzá a játékhoz.

Ami számomra több mint bíztató volt, hogy az első találatát lepörgés utáni step backből szerezte.

Szombaton ismét meccs, az idényre jelentősen meggyengült Illinois Springfield ellen, de ezen az őszön a Tritonok számára nincs kötelezően elvárható győzelem. Ez a szezon a "csodával talán elérhetjük a rájátszást"-ról szólhat majd. Február végén aztán meglátjuk, hogy valóban okosodtam-e az elmúlt 14 évben.