Laura Amerikája

Nashville-ben járt a csapat, egy felkészülési minitornán. Rémálom és visszatérés. Üveges szemek és éledező remény. Ezek jellemeztek bennünket. Történt ugyanis, hogy az első meccsen Laura ült. Végig. Szurkolhatott csapattársainak, miközben azok a gyűrűt is alig találták el. Egy bűn rossz ellenfelet győztek le 42-31-re. Igen, ennyire. Sírt a labda a pályán, mi meg itthon szörnyülködtünk.

A magyarázat a szokásos. Az edzésen is bizonyítani kell, főleg a lelkesedést. Hajrázni és bíztatni a másikat, megtapsolni, ha valami ügyeset csinál, örülni egy jól sikerült dobás után. Ez itt, ennél az edzőnél elvárás. Tudja fene, Krisztánál, a Csatában inkább meg kellett halni az 1-2-3-2-1-es versenyszerűen futott körök alatt, közvetlenül a 100 ugrókötel előtt.

Másnap aztán fura fordulat történt. Kezdőnek jelölték, mint utólag kiderült, véletlenül. Rosszul írták be és így pályára kellett lépjen, azonnal adott egy gólpasszt, de 20 másodperc után csere. Mielőtt nagyon ostobán néztünk volna ki a fejünkből ismét játszhatott. Ehhez persze kellett, hogy az ellenfél elmenjen 14 ponttal és a pályán lévők pedig sorra gyűjtsék a faultjaikat.

A lényeg, hogy a második negyedben eljött a Lorka-show ideje. 9 pont, kiharcolt a faultok és még több is lehetett volna, ha az eddigi bizalomhiány nem nyomja rá bélyegét a büntetőkre (2/4).

Végül összesen 24 perc játék és 11/3 pont. Utána egy félig-meddig dícsérő mondat az edzőtől: üdvözlünk Amerikában, látom megérkeztél. Hm, erre mit mondjon az ember? Tavaly csak úgy hozzávágták az év újonca címet?

A country fővárosában tett látogatás tehát az első lépés volt a csapatba kerülés felé. Apró lépés, de az övé. A mostani hétvégén is lesz meccs. Egy hajtós, de kevésbé ügyes gárdával találkoznak majd. Lincolnba utaznak. Hogy ott lesz-e Elvis, azt nem hiszem. Labda, gyűrű, bíró és ellenfél azonban igen. Mi ébren leszünk!

Mert Elvis, a király örök és most is él!

7 perc és 1 pont jutott Laurának az első UMSL-meccsén. A két félidő végén küldték pályára. Vállalkozókedve töretlen, hiszen ennyi idő alatt 4 rádobása, 1 kiharcolt faulja és lepattanója is volt. Sajna dobásai nem sikerültek, úgy látszik szoknia kell, hogy nem kezdő. 

Elmondása szerint háromszor is sikerrel bontotta meg az ellenfél védelmét, de ziccerei kimaradtak, a fault után pedig csak egyik büntetője pöttyent be. Sebaj, mondhatnánk erre, legalább nem zárta pont nélkül a meccset.

Az világos, hogy hosszú lesz az út, amelynek a végén a Tritonok megkerülhetetlen játékosa lesz. Van még rá 29 meccse. A dolog nem reménytelen, mert úgy látja, az előző csapatának kezdő ötöse legalább olyan jó volt, mint a mostani. Az már egy másik kérdés, hogy ott nagyon rövid volt a kispad, itt pedig sokkal hosszabb. 

A jövő hét végén minitornára mennek, egymás után két meccset is játszanak. Lorka hangjából inkább dacos bizonyítási vágyat véltem kihallani, mint durcásságot. Meglesz ez, idővel rájönnek, hogy van egy gátlástalan gólvágójuk, akinek csak bizalomra van szüksége, a többit már megoldja.

A fene se érti, hogy akkor most mi van. Leigazolja az év újoncát egy csapat, majd ennek a játékosnak szinte az elejéről kell felépítenie amerikai pályafutását. Fura helyzet, de most ezt kell megoldja Lorka. Mi pedig barátkozunk a gondolattal, hogy a csajszi nem lesz kezdő, sőt reménykedünk, hogy egyáltalán pályára lép.

Előjelek

Nem mondom, hogy nem voltak ennek előjelei. Apróságnak tűnik, de a felkészülési Twitter-videókon alig volt látható, míg jól kitapinthatóan másokat futtattak. A védekezésről papoltak neki, meg a harmóniáról és koncentráltságról. Külön felhívták a figyelmét a kisapadon való lelkesedésre. Abban mint tudjuk nagyon "erős".

Az is fura volt, hogy ha más valaki több ügyetlenség után valami jót csinált az edzésen, ment a bravózás. Ha Lorka bolondította meg a védőket, akkor "ki is volt ez az ügyes" kérdés jött. Mintha bizonyítania kellene, mert ugye most erősebb bajnokságban játszik. De mit is? Nem tudom, pedig amúgy nagy kritikusa vagyok a lányomnak.

Az első meccs

Mindenestre ma lesz az első hivatalos, igaz még csak bemutató mérkőzés. Egy divizio I-es csapat ellen. Az ellenfélnél szerepel egy német lány is, stabil kezdő, hogy ne mondjam a csapat sztárja. Laura játszott már ellene az U18-as válogatottban és 9 ponttal terhelte meg a németek kosarát. Ezt most megemlítette a péntek esti videózáskor, erre csak néztek, hogy jééé, tényleg? Igen, tényleg.

Akkor játszani fog?

Nem tudom. Fogalmam sincs, hogy a hételejei kétségbeesett, "pályára sem küldenek, mit csináljak" után, a péntek esti szarkasztikus humorral mesélt "fejlődtem, már a 9. vagyok a csapatban" mire lesz elég. Ha jobban belegondolunk, ez pont az aktív rotáció (akiket cserélnek a meccs alatt) vége lehet. 

Mindazonáltal este mérkőzés, meglátjuk, hogy mennyi idő után jönnek rá, van egy gátlástalan gólvágójuk. Idejük még van, a bajnokság minimum 30 meccsből áll.

5000 dollár, ennyit kellene egy hónap alatt összegyűjteniük a lányoknak. Kedden indult a csapat hagyományas adománygyűjtő kampánya. Sportfelszerelésekre fordítanák a befolyt összeget. Ezt reklámozzák egy videóban a lányok, amely elején Laura kéri a csapat támogatóit pár dollár átautalására.

Hasonló gyűjtés volt az előző egyetemén is, de ott a csapat kollektíve vállalatokhoz látogatott el. A mostani verseny azonban kicsit a csapattagokról is szól. Ki tud több támogatot felhajtani. Olyan érzésem van, hogy ez is elhelyezi a fiatalt egyetemistát, sportolót. Nem véletlenül hívott fel bennünket Laura. Mi is kipróbáltuk, természetesen egy kis csalafintasággal, de a pénz átment.

Ha te is úgy érzed, hogy egy magyar sportolót ilyen módon is támogatnál, akár 10 dollárral, most nagyon egyszerűen megteheted. Elég hozzá egy magyar bankkártya. Csak erre a linkre kell kattints, a többin már végig vezetnek és a végén a neved is ott lehet, (csak ha akarod) a dicsőségfalon.

Amúgy ez az egész az amerikai életre nevelés része. Kevésbé van tarhálási jellege, mint Magyarországon.

A célül kitűzött 5000 dollár sem egy egetrengető összeg, éppen ezért az ilyen akció a közösségi segítőkésség elmélyítésének eszköze. Az egész társadalom erre épül. A magán szolidarításra, amely azt sugallja, ha tartozni akarsz valakikhez, ha megteheted, akkor a jövedelmed egy részét dobd be a közösbe. Ne az államtól várd a segítséget, az ugyanis nem a megfelelő intézmény erre. Szimpatikusabb, mint folyton a regnáló kormányt szídva az államra kacsingatni, majd sopánkodni a mogorva tisztviselőkön, a türelmetlen nővéreken, az ideges tanárokon. 

10 dollár még Magyarországon sem sok. Akár ki is próbálhatod, hogy miképpen megy az adománygyűjtés az óceán túlsó partján.

Ez a szezon más lesz. Tavaly ilyenkor már izgalommal vegyes bizakodással vártam az első meccset. Latolgattam, hogy hány pontot dobhat Lorka és milyen lesz divizió I-es csapat ellen játszani. (17-et vágott.) Mondatai alapján ugyanis szinte biztos volt, hogy kezdő lesz, edzője feltétlenül bízott benne. Most nincsenek ilyen érzéseim.

Inkább feszült vagyok.

Beszámolói vegyes képet mutatnak. Mintha nem hinnék el, hogy képes sok kosarat dobni. Ok, de akkor honnan is jött össze az előző szezon 16,2-es átlaga? Fegyelmezett védekezésről, folyamatos rohanásról, testi-lelki koordinációról beszélnek neki. Ez utóbbin már itthoni volt edzője, Kriszta is elmosolyodott. A kiszámíthatatlanságot összetéveszteni a koordinálatlansággal. Fura, na.

Az edző pszichológia szakot is végzett, szerinte a csapategységet mutatja a kispadon megnyilvánuló lelkesedés is. Aki ismeri Lorkát, annak felesleges kifejtenem az előbbi mondat rá vonatkoztatható tartalmát. Aki pedig nem, annak egy, "ma keveset fogok játszani" fotó még itthonról. (12-es nadrágban)

És ilyen amikor érzi, hogy neki kell eldöntenie a meccset, avagy csak "add ide a labdát, a többit megoldom" állapotban van. A könyök nem véletlenül van ám ott és háttérben a belga válogatott edzője sem örömtáncot lejt.

Szombaton meccs és már 10 perc játék is megnyugtatna. Vagy mégsem? Őszintén szólva nem, de ez volna a minimum. Pesze eljöhet az idő, amikor rájönnek, valakinek pontot is kell dobnia. A tavalyi legeredményesebb UMSL-játékos (center) is 12-es átlag alatt maradt, a mezőnybeliek pedig nem érték el a 10-est sem. Akkor pedig miről is beszélünk? Szombaton, este kiderül.