Laura Amerikája

Azt már a korábbi UMSL-es Facebook-bejegyzésekből sejteni lehetett, az edző nagyon hisz a csapatépítésben, a közösségben, az egymásért való küzdésben. Éppen ezért számos olyan programon vesznek részt a lányok, amelyeket csapatépítő tréningeken alkalmaznak.

Most is valami ilyesmin vehettek részt. Laura amúgy szereti ezeket a menekülő szobás játékokat, de a Facebook-oldalon olvasható kiírás szerint itt nem nyertek. Persze nem Amerikában lennénk, ha nem tennék azonnal hozzá, de a jövőben nyerni fognak. A szerkesztői csattanó most nem lehet más: Ámen, azaz úgy legyen.

Charlestonnal nem volt különösebb baj, de Budapesthez képest kis város volt. Annak minden ismérvével. Aki látta Az utolsó mozielőadást az tudja, hogy ez mit jelent Amerikában. Bár én nem voltam nagy bulizós (legalábbis így emlékszem), de megértem, ha valakinek nem a közeli Taco Bell jelenti a kikapcsolódást. Úgy tűnik St. Louisban nem ez a program.

Amikor persze ilyet lát a lányos apuka akkor hallgat. Bár kérdezne, de inkább csendben néz ki a fejéből. Bár óva intene, de nem kapkod a telefon után. Megállapítja, hogy minden bizonnyal súlyos fontokat emelgetnek a kondiedzéseken, ettől ilyen szép izmos a gyerkőc (nagy lány az már) válla.

A többiről pedig nem kell tudnom. Azt hiszem.

Azért, hogy legyen ebben valami kosárlabda is. Pirosban a 190 centis center, feketében a 174 centis hátvéd. Göndörben pedig a MEC "Év újonca".

Elkezdték feltölteni az idei csapatnévsort a Tritonok oldalára. Még közel sem teljes. Hiányzik a mezszám, várhatóan 24-es számban lép majd a pályára Laura (a név már kattintható), és a fényképezkedés is hátra van még az újonnan érkezők számára.

Egy dolog azonban nem változik, csak a Csata. Íme a bizonyíték:

Bocsi, kicsit furán néz ki a Csata DSE, mint középiskola, de máshová nem tudják beírni, Amerikában ugyanis ezen a szinten nincsenek klubok. Csak suli csapatok vannak. Az pedig csak egy van!

Mint tudjuk az előszezonban nincs csapatedzés. Magyarán 5 az 5 ellen nem játszhatnak, készülhetnek. Marad a futás, egyéni képzés, konditerem.

Laura a második sor, balról a második. Előtte a helyi barátnő, a mindössze 159, más források szerint csak 151 centis irányító. Itt is trükköznek a magassággal, de ezen már mosolygok. A gyerek ugyanis 177 centire "nőtt"!

A pénz! Még ebben a papíron és az elvekben is teljesen amatőr bajnoki rendszerben is a pénz játssza a főszerepet. Ez különbözteti meg egymástól az NCAA három divizióját. Természetesen (?) igazi pénzmozgás nincs, magyarán nem kapnak fizetést a játékosok. Azonban, hogy milyen körülmények között sportolhatnak, edzhetnek, élhetnek, kaphatnak költségtérítést, az már egy másik kérdés. A három osztály játékerejét ugyanis ez határozza meg.

Megpróbálom sorba venni, hogy mennyire erős csapatok játszanak a különböző diviziókban annak érdekében, hogy az olvasó el tudja helyzeni ezt az amerikai sportolói létet.

Természetesen a példáimat a női kosárlabdából merítem majd, de alkalmasint kitekintek a női focira, pólóra és picit a jégkorongra is.

Az NCAA minden osztályában agyonszabályott rendszerben versenyeznek. Olyan mélységig meghatározzák a feladatokat a csapatoknál, hogy megmondják, hány edzőt alkalmazhatnak és ők milyen munkát végezhetnek. Előírják az edzésmennyiséget, a versenyidőszakot és az azon belül megtartható edzések számát. A költségvetést, az utazási távolságokat, sőt, még azt is, hogy egy sportoló mennyit hiányozhat a sport miatt az órákról, tehát szinte mindent.

Mindez az esélyegyenlőség biztosítása érdekében történik.

Abban érdekeltek, hogy egyenlő erejű csapatok mérkőzzenek egymással, persze így is vannak 40-50 pontos győzelmek, de ez már egy másik kávéházi kérdés. Most főleg az osztályok játékerejét próbálom megbecsülni a női kosárlabdára fókuszálva.

Divizio III.

Ez a mi fogalmunk szerint is amatőr sport. Nincs sportösztöndíj, tanulmányi van. A megnézett videók alapján az országos bajnoki Final Fourba már egész jó csapatok jutnak be, akár a magyar amatőr bajnokság (másodosztály) dobogójáért is versenyben lehetnek ezek a gárdák. Inkább az a helyzet, hogy a div. III-ban kevés ilyen szintű csapat van. Láttam egy nyolcaddöntőt (legjobb 16), hm, na az tényleg amatőr kosárlabda volt a vesztes részéről. Pedig ebben a divizióban található a legtöbb egyetem. Viszont van magyar bajnoka is ennek a ligának, Győri Dóri. Ő a Törekvés egyik legsikeresebb csapatának volt a meghatározó játékosa, még a bajnoki 8-as döntőbe is bekerültek. Az sem mellékes, hogy U18-ban válogatott volt 2008-ban. Itthon játszott már a PINKK-ben és most Miskolcra szerződött. Nem megbántva őt, de főleg a külföldi centerek cseréjeként számítottak rá.

Azonban a fiúknál egyáltalán ne becsüljük le ezt az osztályt, volt már rá példa, hogy div. III-as csapat nyert div. I-es ellen. Ez nagy szó, de azért nem túl gyakori. Ami már sokkal többször előfordult, hogy 20 ponton belül tudtak maradni.

Jégkorongban más a helyzet, ott a divizio III. és a II. lényegében egy. Ide tudott tanulmányi és más részösztöndíjjal bekerülni egy fiatal magyar hokis. Erőss Zoltánnak hívják, volt utánpótlás-válogatott, elvben innen is profivá lehet válni.

Divizio II.

Helló, itt már van sportosztöndíj, egyben elég komoly az elvárás. Az országos legjobb 64 csapat közé már kimondottan jók kerülnek be. Sőt, kosárlabdában a legjobb 16 közé bejutók megítélésem szerint bent maradnának a magyar női NB I-ben. Szörényi Laura itt, a div. II-ben talált magának csapatot. A WVSU nem volt túl acélos, viszont neki is köszönhetően 3 helyet előre tudtak lépni a 12 fős bajnokságukban.

Megverték a későbbi bajnokot, csupán a második helyezettel nem bírtak, de itt is 10-en belüli szoros meccsek voltak. Az év újonca cím elnyerése után, edzőváltás miatt, egy erősebb egyetemre igazolt, az UMSL-be.

(Augusztusban újították fel a 4750 fős csarnok padlózatát)

Összességében az egyes konferenciák (területi bajnokságok) végén vannak ugyan gyengébb gárdák, de ezek sem rosszak.

Laura csapata simán ment volt a magyar amatőr bajnokság rájátszásáért.

Ha valaki innen kap ajánlatot, nézze meg a csapat nyer/veszít mutatóját. Ha legalább 8-10 győztes meccse van, akkor bevállalható, ha pedig pozitív a mérleg, akkor hajrá.

Akár profi is lehetsz

Innen már reálisan számolhatunk azzal, hogy valaki profi lesz. No nem a Jekatyerinburg hívja majd, de pl. Laura egyetemének fiú kosaras sztárja olasz és német másodosztályból kapott profi szerződésajánlatot.

Lorkának is többször mondták, hogy ha így teljesít 4 éven keresztül, akkor tervezheti tengerentúli karrierjét,

ami az ő szóhasználatukban európai vagy ázsiai profi szerződést jelent.

Az is gyakori, hogy div. II-es csapat megfog div. I-est. Lorkáék pl. döntetlent játszottak egy 282. helyezett egyetemmel. Csak a hosszabbításban kaptak ki. A fiúknál pedig arra is volt már példa, hogy egy bajnoki alapszakaszt megnyerő div. I-es csapat szenvedett vereséget div. II-estől. A nőknél az alaszkai Anchorage egyetem rendszeresen vesz részt div. I-es tornákon és nyer mérkőzéseket. (Ők nagyon jók, legutóbb is Final Fourt játszottak a div. II-ben.)

A kérdés, hogy akkor miért nem első osztályúak. 

Egyszerűen kisebb a költségvetésük, így kevesebb teljes ösztöndíjat tudnak adni. Ez pedig azt jelenti, hogy vannak lyukas posztjaik. Sőt, inkább úgy fogalmazok, hogy a fizikailag tökéletes játékosokat nem tudják magukhoz csábítani. A center, csak 180-185 centi és nem 190 fölötti. Csak egy van a csapatban és nem három.Irányítóból nem 5, hanem csak kettő a kifogástalan játékos. Lényegében rövidebb a kispad. Játéktudásban azonban remek spílerek pattogtatnak a pályán.

Magyarán a magasság és a gyorsaság terén van némi elmaradás.

Ezzel érdemes számolni, aki ebben gondolkodik. A válogatottság itt már elkerülhetetlennek látszik, de ismerek egy fiút, aki vízipólóban "csak" a magyar ifi bajnokságban játszott és talált magának egyetemet, igaz nem egy világverő csapattal rendelkező sulit.

Divizio I

Hatalmas kihívás ez nekik. Az utóbbi gárdának 9 külföldie van, ez náluk policy. Ha márciusban bent lesznek az országos rájátszásban, akkor érdemes 22 dollárt rászánni, hogy megnézzük őket.

Kimagaslónak, válogatottnak kell lenni

Ide azért csak akkor kerülhet valaki, ha az utánpótlás-válogatott meghatározó embere és a csapat jól szerepelt az Európa-bajnokságon vagy a vb-n. A négy említett lányból háromnak U17-es vb-i bronzérme van, Amadea pedig rendszeresen felvitte a B-csoportból a magyar válogatottat az Európa-bajnokság A-csoportjába.

Mi van a 200. helyezettnél?

A div I. középmezőnye simán játszhatna a magyar profi bajnokságban, a jobbak talán az éremért is. Itt csak az a probléma, hogy évfolyamonkét hullámzik a teljesítményük. Akár 150 hellyel is előbbre tudnak kerülni, mint ahogy ezt a Dartmouth tette Szabó Fannival. Hasonló szinten van Balla Dorka Oral Robertse. Ők az előkelő 143. helyen várják a szezont.

A 300 felettiek már más kérdés. Itt már nincs nagy különbség a div II-es csapatokhoz képest.

Lauráék is olyan csapattal játszottak, amely kicsit lyukas volt, igaz a legjobbjuk 40 pontot dobott, és ezt nem tudták megakadályozni. Itt az lehet a bökkenő, hogy nem igazán jó csupán 4-5 meccset nyerni idényenként.

Ha képes vagy a cserepadon ülni

A div. I-es csapatok jellemzője, hogy akár 15 szerződtetett játékosuk is van. Ahogy az erre a világra rálátó informátorom mondta, azért, hogy edzésen meglegyenek.

Ez pedig intő jel lehet a magyaroknak. Csak az egészen kiválók tudnak már az első évben sokat játszani. A többség ül és edz. Még, a Magyarországon már NB I-es meccseken is fontos szerepet kapó, Amadea is csak pár percet volt a pályán az első évében. Ezt mérlegelni kell.

A másik oldal, hogy innen bárki európai profi lehet.

Kaposi Pálma Minnesotájából, 81. hely a ranglistán, most nyáron hárman mentek a WNBA-be. Sőt, ketten az egyetemről a mostani olimpia bajnok csapatnak is a tagjai voltak.

Habzsi-dőzsi, de legyél jó

Az erősebb csapatoknál 5-6 edző és bármikori edzéslehetőség van. Nyáron külön foglalkoznak veled. Posztra képeznek, egyéni edzéstervek szerint. A körülmények pedig meghökkentőek. Nem mindig a csarnok nagyságáról van szó, hanem az apróságokról. A jeges kád, a konditerem, a repülő, a vizes fiúk garmada. És persze a sztárság.

Ha egyetemi sportoló vagy és jól teljesítesz, akkor már a div. II-ben is megállítanak, megrázzák a kezed, autogrammot kérnek tőled a meccs után.

Büszkék a csapatra. A div. II-es bajnok Ashland (ide is hívták Laurát) mérkőzésein átlagban 1200-an vannak. A városka húszezres.

Na most akkor mi legyen?

Az előző cikkben már írtam arról, hogy az angol nyelvtudáson kívül mi minden egyéb kell mindehhez, de elszántsággal elérhető. Van olyan magyar hokis, aki szinte önerőből, menedzser nélkül jutott a div. I-be, Herner Olivérről van szó. Női vonalon Medgyes Dorottya játszik ezen a szinten. Férfi kosárlabdában pedig az UCLA posztjátékosa a magyar Golomán György. Női fociban Vicsek Nóra Tennesseeben rúgja a gólokat. 

Az egyéni sportolóknak hasznos keresniük az Easygo to USA céget, ők már számos úszónak, teniszezőnek és atlétának segítettek, többnyire eredménnyel. 

Érdemes tehát megpróbálni. Bár nem olyan könnyű, de ha bejön, akkor hatalmas 4 éves kaland vár a magyar sportolóra.

Ui: ja és akkor még az NAIA-ról nem is beszéltünk, mert ott is van sportolói ösztöndíj és magyar játékos is Józan Ágota személyében.