Ez a szezon más lesz. Tavaly ilyenkor már izgalommal vegyes bizakodással vártam az első meccset. Latolgattam, hogy hány pontot dobhat Lorka és milyen lesz divizió I-es csapat ellen játszani. (17-et vágott.) Mondatai alapján ugyanis szinte biztos volt, hogy kezdő lesz, edzője feltétlenül bízott benne. Most nincsenek ilyen érzéseim.
Inkább feszült vagyok.
Beszámolói vegyes képet mutatnak. Mintha nem hinnék el, hogy képes sok kosarat dobni. Ok, de akkor honnan is jött össze az előző szezon 16,2-es átlaga? Fegyelmezett védekezésről, folyamatos rohanásról, testi-lelki koordinációról beszélnek neki. Ez utóbbin már itthoni volt edzője, Kriszta is elmosolyodott. A kiszámíthatatlanságot összetéveszteni a koordinálatlansággal. Fura, na.
Az edző pszichológia szakot is végzett, szerinte a csapategységet mutatja a kispadon megnyilvánuló lelkesedés is. Aki ismeri Lorkát, annak felesleges kifejtenem az előbbi mondat rá vonatkoztatható tartalmát. Aki pedig nem, annak egy, "ma keveset fogok játszani" fotó még itthonról. (12-es nadrágban)
És ilyen amikor érzi, hogy neki kell eldöntenie a meccset, avagy csak "add ide a labdát, a többit megoldom" állapotban van. A könyök nem véletlenül van ám ott és háttérben a belga válogatott edzője sem örömtáncot lejt.
Szombaton meccs és már 10 perc játék is megnyugtatna. Vagy mégsem? Őszintén szólva nem, de ez volna a minimum. Pesze eljöhet az idő, amikor rájönnek, valakinek pontot is kell dobnia. A tavalyi legeredményesebb UMSL-játékos (center) is 12-es átlag alatt maradt, a mezőnybeliek pedig nem érték el a 10-est sem. Akkor pedig miről is beszélünk? Szombaton, este kiderül.
