Laura Amerikája

Amerika útra kelt. Csütörtökön, azaz ma van a Hálaadás. Ilyenkor szinte mindenki haza megy a családjához. Szinte, mert ugye Lorkát 8000 km választja el tőlünk. Amerikai szülei pedig több mint 500 km-re vannak tőle és egyedül egy öregecske, inkább városi használatra alkalmas autóban felesleges lett volna próbálkozni. Pénteken ugyanis már edzés, szombaton pedig meccs.

Nem maradt azért egyedül a campuson, az amerikaiakban ugyanis tényleg buzog a felebaráti szeretet, a segítőszándék, vagy ahogy manapság mondanánk, a jó fejség. Kelsie hívta meg magukhoz, egy St. Louistól kb 2 órányira lévő farmra. Itt élnek a szülei. 

Ha nem is Jack Kerouac legendás regényét forgatva, de az úton során Lorka is részese lett az amerikai álomnak. Történelmi vidéken jártak. A 66-os út ma már az amerikai legenda része, pedig még csak 90 éves. Nagy ország, friss történelemmel. Ez is az Egyesült Államok, ahol magukat építik az emberek és olykor fura döntéseket hoznak. Például, hogy a legfontosabb ünnepen otthonunkba invitálunk egy alig hallott országból érkező lányt. Köszi Kelsie! 

Puerto Ricóból érkezett az UMSL negyedik ellenfele, a Mayaguez Egyetem csapata. Közepes képességű gárdáról van szó, igazán magas játékos nélkül. A Tritonok centere ezt alaposan kihasználta, 28 perc alatt 24 pontott dobott.

Laura ezúttal 20 percet volt a pályán és 10/6-ot termelt.

A játékát inkáb bíztatónak, mint jónak mondanám, még több dinamika kellene, de lehet, hogy csak telhetetlen vagyok.

Nagy futások lesznek

Vaughn edző nagyon elégedetlen volt a játékkal. Ezzel kicsit igazolva láttam magamat, hiszen én is olyan semmilyennek láttam a 40 percet. A lényeg, hogy nagy és kemény futásokat helyezett kilátásba szerdára. Ráfér a csapatra, mert sportújságírós szófordulattal élve, elég lélektelenül botorkáltak a St. Louis-i lányok a pályán.

Kevesebb dobás

Lorka ezúttal jóval kevesebbet dobott rá, mindössze 7-szer vette célba az ellenfél gyűrűjét. Volt két tényleg szép hármasa, de egy gyönyörű mozgás után megcsinált helyzetét kihagyta, az bosszantó volt. Az edző utána hosszan magyarázott neki.

A 20 perces játékidőre magyarázat lehet, hogy a második negyed közepén összeszedte második faultját és ez Amerikában szinte automatikus cserepadot jelent.

Nem kötelező, de még nem láttam edzőt, aki nem lépte volna ezt meg. Ennek is van magyarázata, de az külön posztot igényel. (A lényeg, hogy ilyenkor az ellenfél kimondottan rájátszik az adott játékosra.)

Nehéz ellenfelek jönnek

Magyaros csapat vár szombaton a Tritonokra. Az Arkansas Techben játszott pár éve Velkey Kriszta, akivel Lorka 2 évig csapattárs volt a Csatában. Erős gárda, még a szokásos pesszimizmus sem kell hozzá, hogy megállapítsam, bravúr volna a győzelem.

Bár az első meccs után még feketének láttam a jövőt, mostanra kicsit enyhült bennem a feszültség. Alakulgat a dolog, de még az út elején tart Lorka. Jelenleg ott tart, hogy Münchausen báró útmutatása alapján saját hajánál fogva húzza ki magát a kispad mocsarából. A csapat második és harmadik meccsén már komolyabb szerepet kapott és íme a november 21-ei hivatalos statisztika.

A feladat egyszerű, ezt a pozíciót kell tartani úgy, hogy a belső számok még javítandók. Ha jön a bizalom, akkor megnyugszik és a dobások is pontosabbak lesznek. Ezek kéz a kézben járnak.

Kedden újra meccs. Egy Puerto Rico-i egyetem lesz az ellenfél. Bemutatkozás a hazai pályán, ott lesznek az egyetemisták megnézni az idei csapatot. A WVSU-ban tavaly 17 pontos volt a bemutatkozás. Csak úgy mondom...

Egy győzelem idegenben mindig jól jön, különösen, ha Lorka a csapat legponterősebb játékosa és a második legtöbb lepattanót is ő jegyzi. Ez a meccs már emlékeztetett a tavalyi önmagára, igaz az irányzékon még állítani kell. A vállalkozókedvvel nincs baj, és az edzői bizalommal remélhetőleg a higgadság is megérkezhet. 

Végül

11 pont, 9 lepattanó, 6 gólpassz és 32 perc játék állt a neve mellett,

ami már egész jónak mondható.

Izgalmas meccs volt

A mérkőzés bővelkedett a fordulatokban. A Tritonok a negyedik negyed közepén majdnem eldöntötték a meccset, amikor egy 12-0-ás rohanást produkáltak. Ennek következtében 47-37-es előnyre tettek szert 4 és fél perccel a vége előtt. Aztán ez csaknem elolvadt a végére. Olyannyira, hogy 11 másodperc volt már csak hátra és a hazaiak támadtak. Jó védekezéssel azonban sikerült őket egy kilátástalan hárompontos dobásba belehajszolni.

Mint Charlestonban

Laura ezúttal első csereként léphetett pályára és nem tűnt úgy, hogy egy rosszabb mozdulat után lecserélik. Ezt persze mi itthon nem tudtuk, sőt - elég gyenge minőségben - legalább láthattuk a mérkőzést. Az már más kérdés, hogy ezért a képi felbontásért 10 dollárt elkérni már itthon is átverésnek számítana. 

Mindenesetre Lorka bátran ment előre és ami a fontosabb, hogy fontos védekező feladattal is megbízhatták. A Lincolnak alapból két veszélyes játékosa van, őket kellett a félpályán fogadva semlegesíteni. Úgy láttam, hogy az edzői intelmek megtették hatásukat és mély lábmunkával, egészen jól csinálta ezt. Ezzel jelentős érdemeket szerezvén a győzelemből. Ráaádsul a támadásra is maradt ereje.

11 egységével Laura lett a csapat legjobb pontszerzője.

Azért még feszült lehet, hiszen a büntetők csak 5/3-mal mentek be és a hárompontosoknál is csak a bíztató kísérletekről beszélhetünk.

Edzői dícséret

Ami azonban mindennél fontosabb, hogy az edzői kar elsőként dícsérte meg. A győzni akarását emelték ki, és, hogy a diadalért láthatóan mindent megtett. Az előző másfél hónap fényében ez volt most a legfontosabb.

A csapat mérleg 2-1-re alakult, azaz két győzelem már a tarsolyban. Tavaly összesen 11-szer nyert az UMSL. A cél tehát adott, ha az irányzékon is sikerül állítani, akkor a döccenős kezdés után szép szezonnak nézünk elébe.

Ki játszik és ki nem? Ezt is megnézi az ember, amikor Laura apropóján adatokat, információkat gyűjt az Amerikában tanuló, játszó magyar lányokról. Természetesen a teljesség igénye nélkül tudom ezt megtenni, de azokról, akikkel Laura a pályán kapcsolatba került az elmúlt 12 év alatt van némi információm. 

Az intelmem, vagy inkább útmutatásom Amerikával kapcsolatban beigazolódni látszik.

• Jó csapatválasztás 
• Tisztában lenni a céljainkkal
• Mérlegelni a lehetőségeket
• Fejlődés vagy/és játékperc
• Tanulás és/vagy sport
• Környezet, avagy jól érezni magamat

Ezek látszólag egyszerű dolgok, de kint olykor minden megváltozik. Az itthon sztárolt játékos könnyen a kispadon találja magát, míg a kicsit lesajnált, mondjuk a válogatottban csak kiegészítő emberként használt játékos, akár mennybe is mehet. A lényeg, hogy jól kell választani, muszáj ráérezni a közegre. Ha itt téved valaki, akkor könnyen csak az edzés jut a játékosnak. Akkor nézzük, hogy a szezon elején kinek, hogy megy Amerikában.

Akiknek Amerika nagyon bejön

Szafi és Amadea nagy csajszik a klubjukban. Sokat játszanak és szórják a pontokat. Mindketten seniorok, tehát már csak ez az idényük van hátra. Fontos, hogy divízió I-ben játszanak, azaz sikerüket ez tovább fényesíti. 

Szabó Fanni eddig két meccset játszott, 38 és 40 percet volt a pályán és már 38 pontnál tart Dartmouthban. Szamosi Amadea is két meccsen van túl, összesen 28 pont és 30 perc feletti játék. Ahogy egy végzőshöz illik. Hasonlóan sikeresnek mondható Aho Nina is. Újoncként mindkétszer kezdő volt és már pontokat is szerzett a Duquesne-ben. Ő rácáfolni látszik arra az elméletre, hogy az első évben könnyen a kispad jut azoknak, akik túlságosan erős csapatba érkeznek.

Barta Brigi is már utolsó éves Armstrongban. Ő a divízió II-ben volt az "év újonca", azóta is csapata megbízható tagja. Idén sincs másképpen. 5 meccséből volt már 26 pontos fellépése is, ez mindent elmond róla.

Hat meccsből 14 feletti átlaga van Vukov Szonjának, aki a kétéves főiskolák bajnokságában játszik. Neki sem indult rosszul az idény, de ez elvárható volt tőle, hiszen tavaly csapata, a Highland legponterőseeb játékosa volt.

Bíztató bemutatkozás

Tóth Timi kimondottan erősen kezdett Texasban. Volt meccs, amelyen 10 lepattanót szerzett, másikon pedig pontban ért el ennyit. Játékideje hol sok, hol kevés. Talán még nem biztos pont a csapatában, de újoncként soha rosszabb bemutatkozást.

Ebbe a kategóriába sorolom Nagy Dorottyát, aki a magyarok közül talán a legerősebb csapathoz szerződött. A dél-floridaiak az első 20-ban voltak tavaly. A lényeg, hogy a pécsi lány játszott, pontokat dobott első, és eddig egyetlen meccsén.

Ide sorolom Hegedűs Jankát, aki negyedéves és szintén biztatóan kezdte a szezont. Neki az első két év volt kemény. Idén átlagban 20 perc felett játszott az első két meccsen és már több mint 10 pontnál jár.  

Döccenősen indul

A tavalyi remek év után Laurának eddig felemás a kezdet. Három meccsből kettőn játszott, egyen kiemelkedően, 11/3 lett annak a vége. Edzője talán ezen harmadik meccs után már meglátja benne a tavalyi (másik) bajnokság "év újoncát". A héten már bíztató szavakat is kapott az edzésen, ahol eddig az amerikaias hancúrozó lelkesedést hiányolták tőle, de erről előző posztomban már írtam.

Nehéz lesz

Egyelőre nem tudom, hogy mi van Balla Dorkával, aki csapata első három meccsén nem játszott. Annyit lehet róla tudni, hogy tavaly is végig sérüléssel bajlódott. Kuttor Enikő sem kapott még szerepet abban a gárdában, ahol Nina és Amadea sikeresnek mondható. Hasonló a helyzet az itthon befutott játékosnak számító Kaposi Pálmával, aki Minnesotában egyelőre csak nézi a többieket. Csutorás Fanni Carolinában 3 meccsükből legalább az egyiken pár percre pályára léphetett.