Laura Amerikája

Eljött a karácsony és Laurával ismét a technika segítségével találkoztunk az ajándékozás estéjén. Köszönet Sir Timothy Berners-Lee-nek, az internet, a "www" kifejlesztőjének.

9000 km ellenére egy pillanat alatt Stamping Ground Budapestre érkezett és viszont.

Közösen bontottuk az itthoni ajándékokat, hogy Laura szívből örüljön unokahúga ajándékainak és elcsodálkozzon a miénken.

Amerikában 24-e még nem ünnep, holnap, azaz ma lesz az ajándékozás, hogy 26-a ismét munkanapnak számítson.

A Tritonok 12-e idén tehát újra amerikai szüleinél ünnepel. Köszönet érte Marcia és Gary! 2012-ben ők voltak azok, akik Kentuckyban befogadták és felejthetetlen 10 hónapot töltött náluk. Belecsöppentve őt egy másik, amerikai és egyben világian elkötelezett vallásos világba. Gary ugyanis egy helyi kisegyház vezetője. Új, más életforma, amelybe a kutyatenyésztés éppen úgy beletartozik, mint a megkérdőjelezhetetlen hitt Jézusban.

Szia Lou, te vegyesszemú pitbull!

Közösség, amely Lorka élettapasztalatához sokat tett hozzá. Szeretet, tisztelet, keresztényi odaadás. Családi örömmel fogadták, immár másodszor, Kevint, lányom amerikai barátját. Na jó, Gary célzása: "örömmel jövök Magyarországra, ha én celebrálhatom Laura esküvőjét" meglepetéssel ható egyértelműséggel figyelmeztetett az élet realitására.

Ebben a blogban persze a kosárlabda sosem maradhat el, Laura az utolsó meccs óta minden nap másfél órás dobóedzést tart magának, így volt ez tegnap is. Helyes, 30-án meccs egy erős gárda ellen. Utolsó felkészülési mérkőzés a bajnokság érdemi megkezdése előtt. Láb rendben, dobóformán mindig van csiszolnivaló, már csak a játékhitet kell megacélosítani és eljuttatni az edzők felé. Továbbra is bízom a rájátszásban, amelyet idén nehez lesz elérni a tavalyi álomszerű bajnoki elődöntő után.

Hajszál híján színjelesre teljesített Laura a félév végén. Pontosabban az lett, hiszen a németből kapott "A mínusz" magyar osztályzatban olyan ötös alának felel meg.

Ha jól emlékszem, ez a legjobb tanulmányi eredménye Saint Louisban.

Ez nem csoda, hiszen negyedikben már csupa olyan tantárgyat választhatott, amelyet szívesen tanul. A nevüket nem tudom, de kreativitás, szervezőkészség, reklám- és arculattervezés, a fejemben így áll össze az egész. A lényeg, hogy 5 tantárgyból ez csodálatos eredmény, mert Amerikában a 4.0 a csúcs. Jó, Charlestonban volt már neki ennyi is.

Szerdán egyébként meccs, újra pályára léphet, a hétfői orvosi ellenőrzésen simán átment az agyrázkódásgyanúja után. Könnyű ellenfél vár rájuk karácsony előtt, hogy az ünnepek után beinduljon a bajnoki nagyüzem. Kosárlabdában a január és a február a két legfontosabb hónap. A tavalyi 21-6-os szezont lehetetlen volna megismételni, de ha a 8. helyen becsúsznának a rájátszásba, az már nagy szó volna. Ehhez Laurának is sok pontot hozzá kellene tennie, különösen a verhető ellenfelek ellen.

Minden győzelemnek örülni kell, még az olyannak is, mint amilyen a szombati volt. Lehet, hogy a mezőny leggyengébb csapatával játszottak a Tritonok, de legalább 28 ponttal nyertek (82-54), amely elvárás ilyen esetben.

Laura első csereként lépett a pályára, 23 perc alatt 15 pontot szorgoskodott össze.

Ehhez hozzátett még 4 lepattanót, 3 gólpasszt és 2 szerzett labdát is.

A pontjait a palánk alól szerezte, de ebben volt leindítás és egy, a sűrűben összeszedett labda utáni nagyon laza csuklóval kivitelezett pöttyintés is.

Mondjuk a második félidőben vagy 12 percig közelről nézhette a meccset, de a végén újra megmutathatta, hogy mit tud.

Konferencia meccsen idén először jutott 10 pont fölé, amelyet Amerikában nagyra tartanak. Olyannyira, hogy a meccsösszefoglalót az ő fotójával illusztrálták. Jó volt látni, hogy helyenként már élvezte a játékot, de azért még van hová gyorsulnia. Jön majd az is, ha megérkezik a szakvezetés felől is a bizalom. Mintha már lennének erre utaló jelek.

Nem múlt el nyomtalanul a lányom kosárlabdás életét szemlélő 14 év. A csatás edzők mellett rám is ragadt valami tapasztalás, talán már jó kritikusnak mondanám magam. Nem bonyolítom tovább, bizonyos mérkőzésszituációkat, taktikai képzettséget, edzettségi állapotot már nagy biztonsággal meg tudok ítélni. A három mondatos bevezető pedig azért van, mert a szezon első meccsei után is egyértelmű volt számomra, hogy az idei csapat nem túl acélos. 

Egy közepesen szervezett vagy annál jobb gárda ellen már komoly gondjai adódhatnak a Tritonoknak

annak ellenére, hogy most csütörtökig három meccset is nyertek zsinórban.

Az első bajnoki mérkőzés engem igazolt. 15 perc elfogadható játék után összeomlottak, amint az ellenfél rájött, csupán három, hatalmas egóval rendelkező kicsivel kell megküzdeniük.

A McKendree egy izgalommentes gárda, de arra pont elegendőek, hogy 23 perc alatt csaknem 25 pontot verjenek a Tritonokra. Tették ezt úgy, hogy az UMSL lányai a 17. percben még 8 ponttal vezettek. A szünetben azonban a 6 pontos előny már náluk volt, a vége pedig 72-55 lett a javukra.

Laura a hazaiak kezdeti szárnyalását, majd a kódolt lejtmenetét a padról nézte végig. A második félidőben küldték be, amikor már égett a ház.

11 perc alatt 7 pontot, 1 lepattanót és 1 gólpasszt tett hozzá a játékhoz.

Ami számomra több mint bíztató volt, hogy az első találatát lepörgés utáni step backből szerezte.

Szombaton ismét meccs, az idényre jelentősen meggyengült Illinois Springfield ellen, de ezen az őszön a Tritonok számára nincs kötelezően elvárható győzelem. Ez a szezon a "csodával talán elérhetjük a rájátszást"-ról szólhat majd. Február végén aztán meglátjuk, hogy valóban okosodtam-e az elmúlt 14 évben.

Jelentőset javítottak mérlegükön a Tritonok a három egymást követő hazai meccsükön. Szerdán a Kentucky Állami Egyetem csapatát győzték le 76-58-ra, így 3-3-ra állnak a kezdeti három vereség után.

Magabiztos diadal volt, amelyből

Laura 4 ponttal és egy lepattanóval vette ki a részét.

Az ellenfél egy úgynevezett fekete egyetem (HBCU) volt, amely különböző kedvezényeket nyújt a színes bőrű fiataloknak a továbbtanulás érdekében. Nálunk ilyenkor már szegregációt kiáltanának, de ott másképpen gondolják. A realitásból indulnak ki és a gazdaságosságból. Egy 2006-os tanulmány szerint az ilyen iskolák 1964 óta 10 milliárd dolláros többlet GDP-t hoztak azzal, hogy kiművelt fiatalok hagyják el az intézményeket. Na ennyit Amerika oktatási elveiről, vissza a kosárlabdához.

Laura ezúttal 17 percet kapott is szokatlan poszton játszatták. Zóna ellen a körte szélén, olykor a tetején, ahogy a fotón is látszik, 4-esként kellett viaskodnia. Becsülettel helyt állt, de nem ezt tanulta.

Úgy érzem, amikor megjön a sebessége és a dinamikája, akkor tud visszatérni eredeti helyére. A bátorság már megvan, csinálja amit tud, de a hatékonyság még hiányzik. Érdeklődéssel és nem kis izgalommal figyelem erőfeszítéseit. Ez is embert próbáló feladat, de megoldott már ehhez hasonló helyzetet. Most is így lesz!

A konferencia-meccseket már itthonról figyeljük, ahogy ez a poszt is a 17 órás repülőút után készült. Jó volt látni, megölelni, együtt vacsorázni, családozni vele. Remélem tudtunk annyit adni, hogy az a pályán is kamatozzon. A sulival ugyanis nincs baj, eddig minden flottul megy, félévkor ismét kiemelkedő eredményre számíthatunk. Az év végén pedig jöhet majd a kalapdobálás. De ennyire ne szaladjunk előre, csütörtökön bajnoki, engem pedig vár egy német házi feladat ellenőrzése. Az 5-ösért nekem is meg kell dolgoznom.