Bár szokásos izgulós amerikai utazás volt, Laura megérkezett St. Louisba. A philadelphiai járat másfél órát késett, így csak abban lehetett bízni, hogy a gép St. Louisba szintén nem indul pontosan. Kellett még, hogy Laura itthon rendesen eddzen, hiszen volt egy kb. 10 kilós hátizsákkal nehezített félmérföldes iszkolása is, amellyel elérte a csatlakozást. Sikerült, és így már átérzi a görög ókori harcosok menetfelszereléses futásának nehézségét is. Mindenesetre London felett még minden szép és jó volt, később a BA 747-esét vizsgálgatták órákon át. Ez volt a késés oka.
Bár még csak két nap telt el és hivatalos edzés csak augusztus végén, de a kosárlabdával már lehet foglalkozni. A bajnokságában, a GLVC-ben két új csapat is lesz. A már ismert Lindenwood (itt magyar pólósok is játszanak) és Southern Baptist. Az előbbi kimondottan erős gárda, tavaly bejutott a divízió II. országos rájátszásába. Arról már nem is beszélve, hogy a Tritonok sima, majd 20 pontos zakót kaptak tőlük az előző szezonban. Talán nem lesznek a konferencián belül csoporttársak, bár alig 20 percre vannak busszal St. Louistól. A másik gárda, 9 új játékost is igazolt, de tavaly gyenge csapatnak számított ugyanabban a ligában, a MIAA-ban. Na velük nincsenek egy csoportban Lauráék, de az már tudható, hogy az UMSL januárban játszik velük, méghozzá idegenben.
Laurának minden jel szerint ez lesz az utolsó NCAA éve. A középiskolai bajnoksággal együtt 6. amerikai szezonját húzza le. Lába, az itthoni tapasztalatok alapján teljesen rendben. Elmúlt a szúró izomfjádalom is, amelyet végig érzett az előző szezonban. Amennyiben bátran ugrik és vállalja az ezzel járó érkezéseket és eséseket, akkor ismét régi fényében csilloghat. Sokat gyakorolt itthon, speciális munkát is végezve.
A Tritonok legponterősebb játékosa és markáns védője végzett, de jön egy fiatal, ígéretes center, valamint egy bedobó az első osztályból. Utóbbira volt példa tavaly is, ő kevésbé vált be. Idén talán másképpen lesz, szeretném, ha sikerélményekben gazdag évet zárva térne vissza Európába a lányom. Itthon érdekes kihívások és kalandok várják. Persze Amerika komoly csáberő. Minden tekintetben.
Na jó, nem szaporítom tovább a szót, lássuk a felkészülési videót.
Szinte már hazamentünk Saint Louisba, amely út most pikáns részletet is tartalmazott. Megismerkedtem Laura barátjával, akivel több mint két éve vannak jóban. Apa ennél mélyebben nem taglal kapcsolatot - ez csak olyan szolgálati közlemény. A lényeg, hogy rendes pasasnak látszik. Kedves, figyelmes, sokkal hülyébb voltam 25 éves koromban. A kulturális különbségeket pedig leszarom. A lányom rajtam 24 másodperc alatt felidegesíti magát, Kevinnel egy hét alatt egyetlen hangos szava sem volt. A végén, hiszen a 203 centi magas srác egy ottani telekommunikációs cég egyik boltjában dolgozik, fülhallgatókat, töltőket, menő napszemüveget hozott ajándékba. Mint amikor 200 éve az indiánok elszívták a békepipát a fehér emberrel. Csak itt nem volt háború, hanem ismerkedés. Rendben van a dolog, no, sőt megígérte, hogy legközelebb megtanít NBA-t játszani a play stationon. 36 éve biztosan nem vert volna el a Commodore 64-en.
Aztán együtt jöttünk haza, hogy augusztus 5-én visszamenjen még egy évre. Mesteri oklevelekért, mert digital marketinget és social mediát tanul majd. Remek, ahogy ezt kollégáimnak szoktam írni, ha valaminek tényleg örülök.
Lesz még utunk tehát a tengerentúlra, de jós nem vagyok, tehát senki se húzza mosolyra a száját! Mindenesetre a jövő évi certificate-átadáson ott a helyünk.
Addig is a kalapja, amely önmagáért beszél. Kreativitás és magyarságtudát egy igazi kozmopolita lánytól (itthon ez nem érthető, minek is magyaráznám), akinek a kosárlabda úgy cél, hogy közben eszköz is céljai elérésében.
