Laura Amerikája

A gép 7 perccel a menetrendben írt idő előtt érkezett meg, egészen pontosan 10.43-kor. Itthon van Laura. Álmos, fáradt, de azért a napra tervezet női programot letudta, hogy este 7-kor ismét ágyba dőljön.

Muki örült neki, 10 hónap után is megismerte a reptéren, pedig nem tudtuk, hogy ez így lesz-e. Az idegeneket ugyanis megugatja, de Laurára egyből felugrott. Jó az illata, még 17 óra utazás után is.

Napközben persze megnéztem a műtét hagyatékát. Szép hosszú vágás lett a lábán. Tényleg szép és hosszú. Olyasmi, mint amilyenekre a fiúk büszkék, a sportoló lányok pedig életük részének tekintik. Orvosi szempontból nagyon korrekt, azaz vékony a vágás. Már alig látszik. 

Laura kezd felnőni, mert tengernyi ajándékot hozott. Volt, amit rendelesére, de látszik rajta, már az "adni" is örömet jelent neki. Az én csecsebecséimről majd holnap, a legszebbről még fotót is mellékelek majd. Álmos vagyok, hajnaloztam és a Flightradart is gyakran néztem. Már csak ilyen az egyke apák sorsa. Csendben örül a már valóban felnőtt lányának.

Phase five - így hívják azt a szintet, amely után már megkapható a játékengedély. Orvosa szerdán minősítette át Laura térdét erre az ötös szintre. Minden gyakorlat végezhető, de az egymás elleni játék, az egy-egyek kivételével, még nem ajánlott. A egy-egyet is csak slow motionnel kérik. Nem rossz, de a végleges engedélyt valószínűleg az augusztusi visszatérésekor kapja meg.  Ez így természetes, hiszen 5 hónap telt el a műtét óta, az ilyen sérülés, pedig 6-9 hónap alatt gyógyul meg teljesen.

Ahogy már korábban írtam, semmit sem sürgetünk, sőt. Apropó augusztus és visszautazás. Már a hónap első hetén látni akarják Laurát, így idén csak két és fél hónapot lehet itthon. Az sem kevés, minden nap ajándék nekünk. 

Mindenesetre a Csatában már jelezték, szívesen látják edzeni, erre szükség is lesz, hiszen a rehabilitáció utolsó fázisait valószínűleg itthon végzi majd el. Amúgy már St. Louisban is csak heti egyszer, szinte kontrollszerűen jár a rehab-edzésekre. 

Eddig tehát minden a normális menetrend szerint halad, ami a visszatérést illeti. Még a jövő hét közepéig lesznek edzések, utána jön a vizsgaidőszak, hogy május 13-án elinduljon haza. Örülünk Vincent!

Dobások, ugrások, futások és kitámasztások - ezek kellenek ahhoz, hogy egy térdsérülés után valaki játékengedélyt kapjon. Mert Amerikában nem csak úgy ránézésre engednek valakit a pályára egy műtét után. Nem az edző, a játékos, vagy még csak nem is az orvos mondja ki, hogy játszhat. Komoly teszt, rehabilitációs tréneri, és orvosi szakvélemény kell a hivatalos visszatéréshez. Olyan ez mint egy vizsga, gyakorolnak rá.

Laura eddig jó úton halad. Négy hónap után elsőre teljesítette az ugrálós részt. Azt mondják, ez elsőre szinte senkinek sem sikerül.

A rossz lábról kell különböző ugrógyakorlatokat elvégezni.

Kipróbálták már a dobásokat is. Hátrafelé irányuló mozgásból kell 5 pozícióból bedobni a labdát a gyűrűbe. Ez összesen 25 dobást jelentett. Csupán az első nem ment be, de az ugye nem számít, így 26 rádobásból 25 talált. Wow! Mások ilyenkor még a berendezést sem mindig találják el.

Bizakodunk tehát, hiszen még nincs kész. Májusig biztosan nem engedik a kitámasztásos gyakorlatokat. A szalagnak folyamatosan kell felépülnie és addig nem szabad terhelni, ameddig a lábizomzat nem lesz olyan, hogy hatékonyan vegye le róla a terhet. Nem véletlen, hogy egy ilyen rehabilátáció után lényegében erősebb térdet, lábat kap a sportoló. Igazából fejben kell legyűrnie a sérülést.

Ahogy a tegnap esti, vásárlás után Zsuzsának tartott "ruhabemutatót" néztem, ezzel sem lesz gond. Jól tartja a lábát, simán mozog, ha oldalról vagy hátulról kellett bemutatni a boka fölé érő, megkötős, csíkos nadrágot. A rövidszoknyának álcázott kezeslábas shortról már nem is beszélve.

Idén nem lesz "ereszd el a hajam" spring break, legalábbis nem tudok róla. A 2018-as nagy amerikai utazás Chicagóba lesz április 7-én. Csapattársával mennek a szeles városba, azon belül is a magyar konzuláusra, hogy Laura éljen állampolgári kötelességével és szavazzon. A sport és tanulás mellett erre is nagyon büszke vagyok.

Már 30 is volt közte az Illinois Springfield elleni mérkőzésen. Ez az a csapat, amelytől idegenben 4 ponttal kikaptak a Tritonok. A meccset látva teljesen értehetetlen a másfél hónappal ezelőtti eredmény. Egy kis magyarázat, hogy azóta elvesztették legjobbjukat (mi is, de még az év elején).

A diadalnak külön ízt ad, hogy a Senior Day-en, azaz a végzősök napján történt mindez. Ilyenkor a meccs után a végzős játékosok, hozzátartozóik kíséretében kivonulnak a parkett közepére, ott kapnak egy emlékfotót és kisebb ajándékokat a csapattól. Shelbynek, aki idén nagyon kevesett játszott, most jutott csaknem 10 perc, ez volt az igazi ajándék számára.

Amúgy fura dolog ez a búcsú. A legtöbb játékos számára eddig tarott a rendszeres sportolás. Tehetségük egyetemi ösztöndíjhoz segítette őket, amely nagy szó Amerikában. Utána azonban nincs tovább. Női kosárlabdában van a WNBA, ide 36 játékos jut el évente. A másik lehetőség, hogy profi szerződés kapnak a tengeren túlra. Mondjuk 100-150 játékos összesen. A többiek azonban munkába állnak és a rendszeres "profi" sport megszűnik számukra. Nincs NB I/B vagy harmadosztály. Az amerikai sport-és iskolai rendszer eddig segített. Pedig legalább 3-4000 ezren végeznek, és ebből, ahogy írtam, évente kb. 200-300 sportoló kap hivatásos szerződést.

Az UMSL idén szárnyaló pici irányítója is visszamegy Iowába és gazdasági szakemberként dolgozik majd. Bármelyik magyar NB I/B-s csapat örülne neki és talán még az NB I végére is beférne. Hasonló a helyzet a 20 pontos átlaghoz közelító 191 centis centerrel is. (Kell esetleg valakinek?)

Ilyen gazdag Amerika

Amúgy ezt több amerikás magyar lány példája is igazolja. Barta Brigi, Szamosi Amadea, Balla Dorka, Hutlassa Fanni, mindannyian már a civil életben boldogulnak. 

Laurának hivatalosan még 2 éve van hátra, hiszen idén sérült volt. Jövőre új csapattársakat kap, az UMSL elmúlt 30 évének legjobb korosztálya 2 meccs + rájátszás hamarosan befejezi. Ebből a sportsikerből maradt ki Laura, de kell egy megfontolt, érett "tyúkanyó" a 2018/19-es szezonra is. Utána pedig NB I-es lesz a Csata. Ugye Krisztián?

4 perc 54 másodperc - ennyi idő alatt futotta le Laura a műtét utáni első 800 méterét. Hogy ez lassú volna? Kit érdekel, a lényeg, hogy futópályán futott! Lehet, hogy a mozgása még nem idézte Gyenesei Leiláét, de letudta. Ha jobban belegondolok, amikor 12 éve közösen futottunk a Vivicittán, akkor kb. ilyen 800-akat tudtam kococgni, miközben ő, "papa, ilyen lassan nekem nem megy" mondatot odabökve pár száz méter után elsuhant tőlem. Jó volt látni, ahogy ellépett, pedig akkor még nem tudtam, hogy azok a lábak Amerikáig repítik majd. Most pedig

hallom az elszántságot a hangjában,

hogy megmutassa a kintieknek, és talán kicsit magának is, hogy képes megcsinálni a küldetését.

Apropó többiek. Ismét nyertek. Mi az, hogy nyertek.

Idegenben lépték le a McKendree-t. 20 pont volt közte úgy, hogy egy percig sem kellett aggódni.

Ahogy egy esélyes csapat elbánik a gyengébbel. Imponáló volt.

A Tritonokat ezek után már semmi sem menti meg a rájátszástól, sőt, az alapszakasz 4. helye is szinte biztos, hiszen 2 győzelemmel előzik meg az 5. Bellarmine-t. Valószínűleg velük kezdik majd a rájátszást március 1-jén. Persze, ha a 3. Lewis a hátralévő két meccsén egyszer kikapna és az UMSL mind a három derbijét megnyerné, akkor még a 3. hely is megcsíphetőnek látszik. Az pedig jóval könnyebb ágat eredményezne. De ennyire azért ne szaladjunk előre. Ma este következik a csoportrangadó azzal az Illinois Springfielddel akiktől idegenben bosszantó, 4 pontos vereséget szenvedtek a lányok. Szombat este azonban már a félistennők az esélyesek, akik eddig a papírformát mindig simán hozták.