Laura Amerikája

6 nap St. Louisban. Ilyen is, meg olyan is. A második kosárlabdás év helyszíne.

Sok, mert bár már európai értelemben vett nagyvárosról van szó, de a belváros nevezetességei fél nap alatt megnézhetők. Kevés, mert 4 hónapra megint Amerikában hagytuk Laurát.

Sok, mert ennyi idő alatt bőven bejárható a 16 ezer fős UMSL-kampusz. Kevés, mert a csapat első edzéseit már nem láthattuk.

Sok, mert két nap alatt kiismertem magam a legszükségesebb dolgokat árusító szupermarketek kavalkádjában. Kevés, mert a helyi baseball-sztárcsapat, a Cardinals pont idegenben játszott a hétvégén. Szurkolni azonban lehetett a csapat impozáns sörözőjében.

Sok, mert egy reptéri hotelben kevés szórakoztató van még akkor is, ha azt Hiltonnak hívják. Kevés, mert egy ajánlott gyorskajáldára, mint amerikai nevezetességre, már nem jutott idő.

Sok, mert az 5. napon már egy kicsit ciki volt felmenni Laura apartmanjába a csaparttársak viháncolása miatt. Kevés, mert azért jó volt látni, hogy milyen felszabadultan fecseg az új társakkal.

Sok, mert azért a helyi metró olykor gettón, máskor pazar épületek között átvezető útvonalára elég egyszer rácsodálkozni. Kevés, mert a reptérre is kivivő szerelvény UMSL-megállójában azért pár könnycsepp megjelent a lányok szemében a búcsúzáskor.

Sok vagy kevés? Egy biztos már csak 71-et kell aludni az első game day-ig. November 5-én feldobják a labdát, kezdődik az éjszakázás. Sok szerencsét Laura az új csapatban, az új egyetemen!

Holnap, azaz kedd hajnalban már nem nagyon lesz időm pötyögni. 24 óra múlva úton leszünk Amerika felé. A Facebook, a mindenre figyelő modern Nagy Testvér, is figyelmeztett erre. Egy évvel ezelőtt ilyenkor már kint voltunk. Kalandra éhesen.

Akkor Stamping Groundról keletre vettük az irányt, Charleston felé, egy évvel később, most szerdán, nyugatra tartunk majd. Irány St. Louis!

A város, amelybe Old Shatterhand belovagol meglátogatni a fegyverkovácsot, Mr. Henryt. Talán egy bekezdés sincs ez a rész a négy könyvből álló Winnetou-ban, mégis eszembe jut gyerekkorom kedvenc regénye.

Laura is újratölti a karabélyt, a 25 lövetűt. Új város, új csapat, új elvárások és lényegében megint újonc. Hat napon át ismerkedünk majd az új környezettel. A hetediken pedig haza jövünk, hogy fél évig megint távolról szerethessük.

Mozgalmas nyara volt. Szicília, Balaton (egy kis munka), Sziget, új és elmélyülő régi barátságok. Három hónap az "olyan mintha volna" országban, miközben azért napi beszélgetések Jillel, az amerikai barátnővel.

Felnőtt lány lett az elmúlt évben. A második amerikai évében pedig léphet egy nagyot az önállóság felé. A 24-es (nem, nem a 12-es, mint eddig hittem) mezt már gondolom készítik az új öltözőben. Ideje itt is beköszönni!

Kiírták a novemberben kezdődő szezon meccseit az UMSL női kosárcsapatának honlapjára. 30 meccset nevesítve, a többi annak függvényében, hogy sikerül-e továbbjutni a konferencia (bajnokság) rájátszásában.

Amit mindenképpen tudni érdemes

• Legmesszebbre Wisconsinba utaznak a lányok, 5 óra és 22 perc a maps szerint.
• Három divízió I-es csapattal mérkőznek meg. Közülük kettőnek negatív, de az egyiknek pozitív mérlege van.
• Az egyik divízió I-es csapatnál magyar ismerős is van. Pontosabban egy focista srác a Kölcseyből, és ugye Kansasban lesz a meccs.
• Egy Puerto Rico-i csapat is érkezik. Neve még nincs, de az országát képviselő, túl rossz nem lehet.
• Február 28-án lesz a legfontosabb derbi, a konferencia rájátszásának kezdete. Onnantól egyenes kiesés rendszerben mennek tovább.

Ennyit előljáróban, megyek érte a Csatába, egy hete ott edz.

A rózsaszín cipő már a szokásos helyén szárad, szellőzik. Ez most már így természetes. Hangolunk az új szezonra. Igaz, ahhoz még 8000 kilométert kell utaznunk.

A Nők Lapja Cafe után még a Középsuli is lehúzott egy bőrt a hirtelen jött népszerűségről. Kissé hatásvadász címet adtak, de sebaj, Lorka mosolyogva fogadja ezeket.

Nem csak lélekben, de a gyakorlatban is készül Amerikára. Ma fejeztük be azt a 3 hetes programot, amelyben 10 konditerem és 8 duna-parti futás szerepelt.

Vasárnap irány Sopron, reményeink kiszurkolandó az u18-as lányoknak a vb-szereplést. Aztán hétfőtől vissza a Csatába. Egy hét felkészülés Krisztával. Utána már csak 10 nap marad és irány Lexington, majd St Louis.

Apropó St. Louis. Megküldték a szobabeosztást. Hasonló apartmanban lakik majd, mint Charlestonban. Egy apartman, 4 hálóval és két fürdőszobával. Még sophomore-nak számít, így a két hálószobás apartman kiváltsága nem jár. Majd a szezon után megvizsgáljuk ezt a kérdést, mert az ilyen szállás elosztáskor az eredményesség is szokott számítani.

A Nők Lapja Café címlapján szerepelni, méghozzá a topsztoriként, azért nem piskóta. Ez ugyan nem újságírós megfogalmazás, de most az apai büszkeség elnyomja a szakmai énemet.

Nyugi kedves apuka, nyugi! A lány aranyos, kedves, jól sportol és ami a nagybetűs életet illeti, nos ott is egyre sikeresebb. Megérdemli az NLC nyitóoldalát. (Majd a Startlapét is, de ez már tényleg csak hab a tortán.)

A cosmós feelingű interjúban egyébként szó van álmokról, akadályokról, elszántságról, tettekről, az amerikai életről, a feketék-fehérek együttéléséről. És persze sportról, amely Laurát Amerikába repítette.

Te nem is vagy fehér, te külföldi vagy - egy jellemző mondat a cikkből, amely rávilágít a világ amerikai összetettségére is. Arra, hogy miért köztük lelt igaz barátokra Laura és bár a fehérek nagyon kedvesek, de barátsággal ritkán ajándékozzák meg a messziről jövőt.

Aki pedig a sportra, a kosárlabdára kíváncsi? Lorka másodévesen lényegében újra újonc (nem az, a valóságban is sophomore), hiszen másik csapatban játszik majd. A várokozás önbizalommal teli kétsége is benne van az interjúban. Tudom, mert már párszor elolvastam az elmúlt 20 percben. Köszi Szarka Nóra, köszi NLC!

A végére pedig egy bónuszvideó: