6 nap St. Louisban. Ilyen is, meg olyan is. A második kosárlabdás év helyszíne.
Sok, mert bár már európai értelemben vett nagyvárosról van szó, de a belváros nevezetességei fél nap alatt megnézhetők. Kevés, mert 4 hónapra megint Amerikában hagytuk Laurát.
Sok, mert ennyi idő alatt bőven bejárható a 16 ezer fős UMSL-kampusz. Kevés, mert a csapat első edzéseit már nem láthattuk.
Sok, mert két nap alatt kiismertem magam a legszükségesebb dolgokat árusító szupermarketek kavalkádjában. Kevés, mert a helyi baseball-sztárcsapat, a Cardinals pont idegenben játszott a hétvégén. Szurkolni azonban lehetett a csapat impozáns sörözőjében.
Sok, mert egy reptéri hotelben kevés szórakoztató van még akkor is, ha azt Hiltonnak hívják. Kevés, mert egy ajánlott gyorskajáldára, mint amerikai nevezetességre, már nem jutott idő.
Sok, mert az 5. napon már egy kicsit ciki volt felmenni Laura apartmanjába a csaparttársak viháncolása miatt. Kevés, mert azért jó volt látni, hogy milyen felszabadultan fecseg az új társakkal.
Sok, mert azért a helyi metró olykor gettón, máskor pazar épületek között átvezető útvonalára elég egyszer rácsodálkozni. Kevés, mert a reptérre is kivivő szerelvény UMSL-megállójában azért pár könnycsepp megjelent a lányok szemében a búcsúzáskor.
Sok vagy kevés? Egy biztos már csak 71-et kell aludni az első game day-ig. November 5-én feldobják a labdát, kezdődik az éjszakázás. Sok szerencsét Laura az új csapatban, az új egyetemen!
