A Nők Lapja Café címlapján szerepelni, méghozzá a topsztoriként, azért nem piskóta. Ez ugyan nem újságírós megfogalmazás, de most az apai büszkeség elnyomja a szakmai énemet.
Nyugi kedves apuka, nyugi! A lány aranyos, kedves, jól sportol és ami a nagybetűs életet illeti, nos ott is egyre sikeresebb. Megérdemli az NLC nyitóoldalát. (Majd a Startlapét is, de ez már tényleg csak hab a tortán.)
A cosmós feelingű interjúban egyébként szó van álmokról, akadályokról, elszántságról, tettekről, az amerikai életről, a feketék-fehérek együttéléséről. És persze sportról, amely Laurát Amerikába repítette.
Te nem is vagy fehér, te külföldi vagy - egy jellemző mondat a cikkből, amely rávilágít a világ amerikai összetettségére is. Arra, hogy miért köztük lelt igaz barátokra Laura és bár a fehérek nagyon kedvesek, de barátsággal ritkán ajándékozzák meg a messziről jövőt.
Aki pedig a sportra, a kosárlabdára kíváncsi? Lorka másodévesen lényegében újra újonc (nem az, a valóságban is sophomore), hiszen másik csapatban játszik majd. A várokozás önbizalommal teli kétsége is benne van az interjúban. Tudom, mert már párszor elolvastam az elmúlt 20 percben. Köszi Szarka Nóra, köszi NLC!
A végére pedig egy bónuszvideó:
