Laura Amerikája

A csibészségeket már csinálja, a dinamika még várat magára. Nehezen döntöm el, hogy megfontoltabb, vagy egyelőre keresi a megfelelő ütemet. Ez volt a benyomásom Lauráról a szünetben merengve a játék képéről.

Az első félidőben amúgy 4 pontot dobott, ami nem olyan rossz.

Láthatóan az edző is még keresi a csapatot, de abban biztos vagyok, hogy az általam is döbbenettel nézett suta centerekre nem igazán számít majd. Jó döntés, hiszen ők úgy vannak a pályán, hogy zavarják a többieket. Az ember azt hiszi, hogy van középjátékosa, de amikor odaadja a labdát, akkor kiderül, egy közepes hobbistával számolhat, akinél minden egyes labdaelkapást megünnepelhetünk.

A második félidőig kiegyenlített játék folyt a Lindenwood ellen, igaz ehhez az is kellett, hogy Laura utolsó másodperces tekerésével mínusz 5-re hozzák az első 20 percet.

A harmadik negyed pedig olyan volt, mint régen.

Hármas, betörés, büntetők, 9 pontot termelt ezalatt a 10 perc alatt.

Más kérdés, hogy érdemi centerek hiányában a csapatvédekezés a "tessék, parancsolj" kategóriába tartozik.

A vége aztán megint majdnem sok-kevés lett, a tanulság pedig annyi, hogy a komolyabb csapatok ellen semmi esély, a nagyon gyengéket, ha Laura is úgy akarja (15 pontig jutott), akkor talán megfoghatják. Ez a látottak ismeretében jóval több, mint amire eddig számítottam.

Két meccs és két sima vereség. Ráadásul kilátástalan játék jellemzi a Tritonokat, de nézzük Laura szempontjából a dolgokat. Ami biztos, hogy büntetőt nem felejtett el dobni, keze és koncentrációja pontos és precíz. (Hatból hat.) A többin azonban még sok a rozsda. Mint már írtam, csinál mindent, de a dinamikával sok a gond. Szakember talán meg tudná mondani, hogy ennek mi az oka, kisebbeket lép, óvatosabban indít, bizonytalannak érzi a lábterhelést, nem tudom. Az azonban biztos, hogy

rendkívüli türelemmel várjuk Laura igazi visszatérését.

A mostani szereplésének is már nagyon örülök, hiszen a két meccsen sok játékpercet kapott, szokni a parkettet, a társakat és saját testét. A reakciókat, a megtörhetetlenség érzését. Elindult az úton és hitem szerint végig megy rajta. Lelki kezeimmel átölelem és bíztatom, hogy meg tudja csinálni. Kivárjuk, de azért a jövő héten már megkuksizzuk élőben. Egy anyai simogatás, egy apai bátorító tekintet csodákat tud tenni. Jövünk Lorka, hozzuk a varázslatot.

Mindezt a második meccs szünetében írtam, amikor sok-kevés volt az állás. Szerintem az is marad.

Nem tévedtem.

Hol van már a tavalyi hó amelynek elolvadása után ritka jó szezonnak örülhettek a Tritonok. A bajnoki négyes döntő, az első hivatalos meccs után, csak szép emlék lehet. Egy közepes, karakter nélküli csapattól kaptak ki viszonylag simán a lányok. Már az elején elléptek a michiganiek, hogy a szünetben 11 ponttal vezessenek. A 4. negyed közepén Laura flótere után jegyezhettem egy mini feltámadást, de ez csak arra volt elég, hogy 6 pontos távolságra közelítsék meg az ellenfelet. A vége azonban 69-58 lett a hazaiaknak.

Lauránál örültem, hogy egész sokat játszott, 20 perc felett. Úgy éreztem, hogy feszült a 20 hónap utáni első tétmeccsén. Csinálta, próbálta azt amit tud, de még egy pici hiányzik, hogy olyan legyen, akitől tart az ellenfél.

Végül 25 perc alatt 6 pontig jutott.

Sebaj, minden bizonnyal lesz jobb. Az azonban komoly gond, hogy centerek nélkül tudnak csak játszani. Hivatalosan persze van két, ilyen poszton szereplő játékosuk, de feléjük többnyire nyeles labdát kellene dobni. Gyerekmeccsen láttam utoljára olyan ügyetlenkedéseket, amilyeneket ketten bemutattak. Bántó volt na!

Hétvégén még egy mérkőzés, egy sokkal erősebb csapat ellen, ha már 8 órát utaztak a Tritonok. Ezen a találkozón a csapat formálása lehet a reális cél az edző számára.

Hosszabbítás után nyerték meg Lauráék második nem hivatalos edzőmeccsüket. Itt is volt már bíró, sőt jegyzőkönyv is. A számunkra szokatlan előírások miatt az első meccsük eredménye, sőt az ellenfele sem volt publikus, itt viszont már elmondható volt, hogy nyertek a Washington University ellen. Amerika 24. legjobb egyetemének csapata egyébként divízió III-as, de ott a legjobbak közé tartozik. Tavaly pl. simán kikaptak tőlük a Tritonok a szezonra készülve.

A győzelemhez kellett, hogy Laura az utolsó másodpercekben megítélt büntetőket a helyükre pöttyintse. A ráadásban pedig meglett a 4 pontos siker.

Ariel és Laura dobott kétszámjegyűt,

de ez nem megelepő, hiszen sokat cseréltek az edzők, mindenki játszott valamennyit. Az már látszik, hogy kevésbé lesz centerközpontú idén a játék. Számunkra örömteli, hogy a gyerkőc a pontjait betörések után szerezte, azaz kezdi régi önmagát nyújtani. A láb és fej összhangja nála most különösen fontos.

Pénteken már jön az első szezonmeccs. A világ végére, a Nagy Tavakhoz utaznak egy három napos túrára. Nyolc órányi buszozás vár rájuk. Ezért kicsit sem irigylem őket.

Update: Laura üzent, hogy másnap megkapták a jegyzőkönyvet és abban egyik dobását hárompontosnak minősítették. Ezért korrigáltam utólag a cikket.

Bocsi, ezúttal nem sportról lesz szó, hanem tanulásról. Laura plakátkészítő-versenyt nyert. Történt, hogy az UMSL reklámszakos hallgatóinak egy iskolai program plakátját kellett megtervezniük. Laura elmondása alapján ő nyert ezzel a pályaművel.

Dagad persze az atyai kebel, hogy a sport segítségével hasznos dolgot is művel a gyerkőc a tengeren túlon. Pr- és reklám diplomája lesz a kommunikációs szakon, és ha csillagok is megfelelően együttállnak, akkor marketinges végzettséget is szerez. Az utóbbi már mesterfokozatú volna. Őszinte leszek, nem teljesen értem, hogy milyen diplomákkal jön majd haza, de nagyon büszke leszek rá. 

Az első igazán komoly német szóbeli vizsgán is túl van, a 88 százalékos eredmény kimondottan remek. Több ember okossága van ebben, köszi mindenkinek!

A következő meccs kedden lesz, ez még nem hivatalos, majd november 9-én indul a szezon. Idegenbe, a Davenport Egyetem otthonába látogat a csapat.