Laura Amerikája

Speciális edzésekkel készül Laura 4. amerikai szezonjára. Az NBA-sztár, Steph Curry módszerét alkalmazva vesz részt 10 speciális edzésen. Célirányosan, és nem izomkötegeket pakolva erősítik a bal lábát és persze az egész testének stabilitását, harmóniáját.

Öt edzésen már túl van, érdekes és eddig általam nem nagyon látott gyakorlatokat végeznek olykor tablet és színesen villanó jelzőlámpák segítségével. Azért nem minden új, hiszen a dyner-labdák vagy az ugrógyakorlatok közismertek, legfeljebb a velük végzett mozgások lehetnek különlegesek.

Laura 4. amerikai egyetemi szezonja más lesz, mint az eddigiek. Így volt ez eddig is, hiszen megnyugvást egyik sem hozott, kihívást annál inkább. Az első az ismeretlenség izgalmában bővelkedett, a második az új csapat feszültséget adta, hogy a harmadik lelkileg és fizikailag is próbára tegye. Ezen a nyáron pedig új lábat építettünk. A fenti videót nézve nincs kétségem a sikert illetően, miért is volna?!

Másodszor lett "jó tanuló, jó sportoló" az UMSL-en Laura. Közzétették annak a 120 sportolónak a nevét, akik az előző tanév alapján megkaphatták ezt az elismerést. A női kosárlabdázók közül 8 játékosnak volt jobb az átlaga 3,25-nél (Amerikában 4-es a legjobb jegy). Tudom, a következő mondatom nem túl píszi, de mindannyian a csapat fehér feléből kerültek ki. 

Mindenesetre ezeket a jegyeket konferenciaszinten is számon tartják, hiszen az ilyen mutatók is növelik az adott suli vonzerejét és a későbbi elhelyezkedésnél is számít a tanulmányi eredmény. Az itt végzett sportolók közül ugyanis csak páran lesznek profik. Például a csapat kimagaslóan legeredményesebb játékosa, a 191 centis center, máris állapotos, ő tehát a klasszikus amerikai életút mellett döntött.

Laurának még másfél hónapja van arra, hogy kifogástalan sportállapotban térjen vissza Amerikába. A múlt héten a Csatában befejeződtek az edzések, így jön egy újabb nehéz stáció, az egyéni készülés. Erre a hétre találtunk egy "családi" tornatermet, köszi Zoli, utána újra kondizás lesz a műsoron. Többnyire jó a lába, de van amikor érzi, talán ezért is mentek a Body kiállításra, hogy megnézze azokat a bizonyos szalagokat és izmokat.

Érdekes volt, hiszen a kiállításon is pont úgy feszül a láb, ahogy Laura kitámaszt. Most, hogy biológiából továbbképezte magát megnyugodott és ez, a lelki tényező, a rehabilitációban majdnem olyan fontos, mint a napi izzadás. Közeleg augusztus 6., a visszatérés napja. 

Túl vagyunk az első itthon töltött hónapon, amelynek végén Zsuzsa szülinapi ajándék gyanánt megmutatta Laurának kedvenc városát, Amszterdamot. Négy napot töltöttünk ott, amely az elmúlt 4 hét lelket és lábat próbáló edzései után jól jött.

Laura ugyanis keményen küzd azért, hogy az augusztus 6-ai amerikai visszatéréskor az edzők megnyugodjanak. Katie-ék, bár nem mondták, de feszültséggel telve engedték haza. Olyannyira, hogy nem engedélyezték számára az 1 hónapos íroszági iskolai gyakorlatot, mondván, ezalatt nem tud edzeni.

Május 13. óta erre nem lehet panasz, mármint az edzésre. A Csata-család segítő kezet nyújtott Laurának, heti minimum négy edzés, futás, dobás, erősítés, kosárlabdás mozgások, sőt játék is. Embert próbáló napok ezek. Voltam a második edzésén még májusban.

Itt szembesül az ember azzal, hogy milyen keseverves és egyben heroikus munka a visszatérés.

Emlékeimben egy saját magát és az ellenfeleket sem kímélő vakmerő játékos képe él. Most azonban a fontolva haladás az alapvetés. A futás kiegyensítése, a dobómozdulatok újrakalibrálása, az izomerő regenerálása, a bátorság helyreállítása a feladat. Megtanulni, hogy nincs "rossz láb".

Készült egy videó is az első hét végén, amelyet szigorúan csak ő és én (persze Zsuzsa is) láthat. Ez arra jó, hogy tudja, honnan hová jut el. 

A héten aztán ismét lemerészkedtem az edzésére. Dobtunk, én jobban izzadtam, mint ő, pedig csak a labdát szedtem. 10-ből 10 büntető, 10-ből 7 hármas volt a cél. Sikerült. Harmonikusnak mondható lábmozgással, mert azért dobni nem felejtett el. Mondta is neki Sanyi bácsi, "a kezed már örökre a tiéd".

Kedden pedig megtörtént az első betörés. Még hangos "jövök" kiálltással, hogy azért a testi kontakt a minimális legyen, de elindult a billentős csel. A pszichét segítendó egy pöpec lábvédő is került arra a térdre. Ezt egyébként Laura itthon akarja hagyni. St. Louisba már a régi 12-es akar visszatérni. Megyünk ma is a konditerembe, mert bérletet is vettünk ám. Laurán semmi sem múlik. Nekem pedig amúgy is ajándék a vele töltött közös edzés.

Egy center és egy bedobó is érkezik a Tritonokhoz. Ezt jelentették be hivatalosan is jóval az iskolaszezon után. Laura már találkozott velük még május elején, így felszínes benyomása van róluk.

190 centi magas és becslésem szerint legalább 90 kilós az egyikőjük, tehát center. Egy 3 évvel ezelőtti videót találtam róla, akkoriban végzett a középiskolában. Egy biztos, nehéz lesz megkerülni és mivel a divízió II-ben a centerek nem nőnek az égig, ezért akár uralhatja is a palánk alatti területet. Legalább 22 éves, egy dzsúkóból, azaz kétéves főiskoláról érkezik. Csak összehasonlításként, az elmúlt szezonban az egész bajnokság legjobb játékosa egy 182 centis, center poszton játszó lány volt. Igaz ő tényleg ügyes.

A másik lányt már említettem, ő egy divízió I-es gárdából igazolt St. Louisba. Statisztikája alapján nem találta meg számításait ezen a szinten. Ettől persze még lehet jó játékos, de nekem kicsit lassúnak tűnik, de ugye minden relatív. 

A róluk szóló, az UMSL honlapján megjelent írásból az derül ki, hogy az edzői stáb szükségesnek látta az 5 valódi újonc, azaz 18 évesek, mellé tapasztaltabbakat is szerződtetni. A legutóbbi 21-6-os, kimondottan sikeres szezon után ugyanis 4 meghatározó játékos távozott,

Laura újratöltése pedig mégfolyamatban van.

Ma futott 2 kilométert és utána volt 40 perc súlyzózás is.

Én bicajoztam mellette, és persze elvégeztem a konditeremben a rám szabott fittentartási gyakorlatokat is. Az az adag egy kicsit könnyebb volt és a térdemet sem műtötték 6 hónappal ezelőtt.

Laura komoly gyakorlatokkal erősítheti, nyújthatja, lazíthatja itthon is a lábát. Legalább 20 különböző láberősítő feladatot kapott Banditól. Kitől? Róla még nem meséltem. Ő az én keresztapám. Gyerekként Romániában töltöttem nyaraim jelentős részét, édesanyám ugyanis ott született. Ilyenkor Bandi istápolt az aradi uszodában. Kilenc évesen megtanított háton és pillangón úszni, így lettem vegyesúszó, majd később vízilabdakapusi tudásomat csiszolgatta. Minden alapja meg volt erre, hiszen pólósként román bajnoki címet szerzett, hogy edzőként hasonló sikert érjen el. Aztán 1978-ban vett egy nagy levegőt és a fojtogató Ceaucescu-rezsim elől az akkor NSZK-ba szökjön. Azóta ott él, nem mellesleg rehabilitációs edzőként. Rangos frankfurti kosár- és pólócsapatoknál dolgozott 30 éven keresztül, hogy még ma is, immáron nyugdíjasként, segítsen másoknak. Ezúttal Laurának. 

Vasárnap délben voltunk nála Érden (a nyarakat Magyarországon tölti), ebédet kaptunk, a fagyit és a dinnyét mi vittük, hogy a sportos beszélgetés után megnézze Laura lábát. Kemény, konzervatív gyakorlatokat mutatott neki, azzal az intelemmel, hogy minden nap egy órát tessék edzeni azt a bizonyos bal lábat. Bíztatta, de reálisan is értékelt. Ha jól dolgozol, egy év múlva lesz teljesen rendben a lábad, de már egy hónap múlva is sokat léphetsz előre. Játszhatsz, de nem hanyagolhatod el a rendszeres nyújtás és erősítést - szólt a szigorú intelem. Kemény szavak, de jobb félni, mint megijedni - vallom én is. Nekem is osztott feladatot, hol kell masszírozni a sérült lábat illetve milyen gyakorlatoknál segíthetek a lányomnak.

A már 74 éves mester németországi óradíját nem említem, hiszen Bandi a maga módján mindig tüneményesen segítőkész volt. Egyszer mondtam el, figyelj, örülök, hogy segíthetek, de rajtad múlik ezután minden. Két hónap múlva pedig látni szeretném az eredményt - mondta búcsúzóul.

Köszi Bandi, júliusban ismét találkozunk! Addigra már lesz magyar görögdinnye is, rengeteget ettem vele Aradon, és persze bizonyítani szeretném, mindent megtettünk a tökéletes ugrólábért. A távoli Saint Louisban augusztustól ugyanis nagy szükség lesz rá. Laurának a kifogástalan térdére, a Tritonoknak pedig a megtörhetetlenül támadó magyar bedobóra.