Laura Amerikája

Minden győzelemnek örülni kell, még az olyannak is, mint amilyen a szombati volt. Lehet, hogy a mezőny leggyengébb csapatával játszottak a Tritonok, de legalább 28 ponttal nyertek (82-54), amely elvárás ilyen esetben.

Laura első csereként lépett a pályára, 23 perc alatt 15 pontot szorgoskodott össze.

Ehhez hozzátett még 4 lepattanót, 3 gólpasszt és 2 szerzett labdát is.

A pontjait a palánk alól szerezte, de ebben volt leindítás és egy, a sűrűben összeszedett labda utáni nagyon laza csuklóval kivitelezett pöttyintés is.

Mondjuk a második félidőben vagy 12 percig közelről nézhette a meccset, de a végén újra megmutathatta, hogy mit tud.

Konferencia meccsen idén először jutott 10 pont fölé, amelyet Amerikában nagyra tartanak. Olyannyira, hogy a meccsösszefoglalót az ő fotójával illusztrálták. Jó volt látni, hogy helyenként már élvezte a játékot, de azért még van hová gyorsulnia. Jön majd az is, ha megérkezik a szakvezetés felől is a bizalom. Mintha már lennének erre utaló jelek.

Nem múlt el nyomtalanul a lányom kosárlabdás életét szemlélő 14 év. A csatás edzők mellett rám is ragadt valami tapasztalás, talán már jó kritikusnak mondanám magam. Nem bonyolítom tovább, bizonyos mérkőzésszituációkat, taktikai képzettséget, edzettségi állapotot már nagy biztonsággal meg tudok ítélni. A három mondatos bevezető pedig azért van, mert a szezon első meccsei után is egyértelmű volt számomra, hogy az idei csapat nem túl acélos. 

Egy közepesen szervezett vagy annál jobb gárda ellen már komoly gondjai adódhatnak a Tritonoknak

annak ellenére, hogy most csütörtökig három meccset is nyertek zsinórban.

Az első bajnoki mérkőzés engem igazolt. 15 perc elfogadható játék után összeomlottak, amint az ellenfél rájött, csupán három, hatalmas egóval rendelkező kicsivel kell megküzdeniük.

A McKendree egy izgalommentes gárda, de arra pont elegendőek, hogy 23 perc alatt csaknem 25 pontot verjenek a Tritonokra. Tették ezt úgy, hogy az UMSL lányai a 17. percben még 8 ponttal vezettek. A szünetben azonban a 6 pontos előny már náluk volt, a vége pedig 72-55 lett a javukra.

Laura a hazaiak kezdeti szárnyalását, majd a kódolt lejtmenetét a padról nézte végig. A második félidőben küldték be, amikor már égett a ház.

11 perc alatt 7 pontot, 1 lepattanót és 1 gólpasszt tett hozzá a játékhoz.

Ami számomra több mint bíztató volt, hogy az első találatát lepörgés utáni step backből szerezte.

Szombaton ismét meccs, az idényre jelentősen meggyengült Illinois Springfield ellen, de ezen az őszön a Tritonok számára nincs kötelezően elvárható győzelem. Ez a szezon a "csodával talán elérhetjük a rájátszást"-ról szólhat majd. Február végén aztán meglátjuk, hogy valóban okosodtam-e az elmúlt 14 évben.

Jelentőset javítottak mérlegükön a Tritonok a három egymást követő hazai meccsükön. Szerdán a Kentucky Állami Egyetem csapatát győzték le 76-58-ra, így 3-3-ra állnak a kezdeti három vereség után.

Magabiztos diadal volt, amelyből

Laura 4 ponttal és egy lepattanóval vette ki a részét.

Az ellenfél egy úgynevezett fekete egyetem (HBCU) volt, amely különböző kedvezényeket nyújt a színes bőrű fiataloknak a továbbtanulás érdekében. Nálunk ilyenkor már szegregációt kiáltanának, de ott másképpen gondolják. A realitásból indulnak ki és a gazdaságosságból. Egy 2006-os tanulmány szerint az ilyen iskolák 1964 óta 10 milliárd dolláros többlet GDP-t hoztak azzal, hogy kiművelt fiatalok hagyják el az intézményeket. Na ennyit Amerika oktatási elveiről, vissza a kosárlabdához.

Laura ezúttal 17 percet kapott is szokatlan poszton játszatták. Zóna ellen a körte szélén, olykor a tetején, ahogy a fotón is látszik, 4-esként kellett viaskodnia. Becsülettel helyt állt, de nem ezt tanulta.

Úgy érzem, amikor megjön a sebessége és a dinamikája, akkor tud visszatérni eredeti helyére. A bátorság már megvan, csinálja amit tud, de a hatékonyság még hiányzik. Érdeklődéssel és nem kis izgalommal figyelem erőfeszítéseit. Ez is embert próbáló feladat, de megoldott már ehhez hasonló helyzetet. Most is így lesz!

A konferencia-meccseket már itthonról figyeljük, ahogy ez a poszt is a 17 órás repülőút után készült. Jó volt látni, megölelni, együtt vacsorázni, családozni vele. Remélem tudtunk annyit adni, hogy az a pályán is kamatozzon. A sulival ugyanis nincs baj, eddig minden flottul megy, félévkor ismét kiemelkedő eredményre számíthatunk. Az év végén pedig jöhet majd a kalapdobálás. De ennyire ne szaladjunk előre, csütörtökön bajnoki, engem pedig vár egy német házi feladat ellenőrzése. Az 5-ösért nekem is meg kell dolgoznom.

26 pontos győzelem és váratlan feltámadás a Tritonoktól. Nem akarok nagy jelentőséget tulajdonítani jelenlétünknek, de a mostani szezonban először tudott nyerni az UMSL. Három zakó után ez már nagyon kellett. Más kérdés, hogy az elmúlt 9 szezonban egyszer sem kaptak ki a hazai nyitómeccsen. Ehhez persze ellenfelet is tudni kell választani, a Pardue ilyen volt, de azért nem voltam nyugodt szombat délután. A vendégek ugyanis 1-1-re álltak, két szoros meccset játszva olyan csapatokkal, amelyek közvetlen riválisok a GLVC-ben.

Most is zökkenőkkel indult a találkozó, az első negyedben még az ellenfél ment 3 ponttal. Utána azonban jött egy 15-2-es hazai rohanás és minden kisimult. Lathrom, a csapat újonc irányítója ihletett formában dobott, 5 hármast vert be és a többiek is jó teljesítményt nyújtottak.

Laura neve mellett 8 pont és 7 lepattanó állt,

de kiosztott három gólpasszt is. Volt blokkja és labdaszerzése is. Mindössze a dobásbiztonságon kellene javítani, ha ez rendben lett volna, akkor bőven túllépett volna a 10 ponton. Sebaj, ami a fontosabb, hogy rendben érzi a lábát. Semmi fájdalom, semmi bizonytalanság a kapott 31 perc alatt. Talán még az ütés elleni lábvédőket is felveszi legközelebb, ezt eddig babonából nem tette.

Hétfőn kemény meccs jön, egy sokkal erősebb csapat ellen lépnek pályára, a papírforma az ellenfél mellett szól. Ha azonban Laura lassan eléri korábbi sebességét, rizikóvállalását, akkor akár reménykedhetünk. Halad az úton és ezt jó közelről látni.

A csibészségeket már csinálja, a dinamika még várat magára. Nehezen döntöm el, hogy megfontoltabb, vagy egyelőre keresi a megfelelő ütemet. Ez volt a benyomásom Lauráról a szünetben merengve a játék képéről.

Az első félidőben amúgy 4 pontot dobott, ami nem olyan rossz.

Láthatóan az edző is még keresi a csapatot, de abban biztos vagyok, hogy az általam is döbbenettel nézett suta centerekre nem igazán számít majd. Jó döntés, hiszen ők úgy vannak a pályán, hogy zavarják a többieket. Az ember azt hiszi, hogy van középjátékosa, de amikor odaadja a labdát, akkor kiderül, egy közepes hobbistával számolhat, akinél minden egyes labdaelkapást megünnepelhetünk.

A második félidőig kiegyenlített játék folyt a Lindenwood ellen, igaz ehhez az is kellett, hogy Laura utolsó másodperces tekerésével mínusz 5-re hozzák az első 20 percet.

A harmadik negyed pedig olyan volt, mint régen.

Hármas, betörés, büntetők, 9 pontot termelt ezalatt a 10 perc alatt.

Más kérdés, hogy érdemi centerek hiányában a csapatvédekezés a "tessék, parancsolj" kategóriába tartozik.

A vége aztán megint majdnem sok-kevés lett, a tanulság pedig annyi, hogy a komolyabb csapatok ellen semmi esély, a nagyon gyengéket, ha Laura is úgy akarja (15 pontig jutott), akkor talán megfoghatják. Ez a látottak ismeretében jóval több, mint amire eddig számítottam.