Laura Amerikája

Hatalmas elismerésben részesült Laura. Volt egyetemén beválasztották az "Évtized csapatába". Hat játékos kerülhetett be, a kezdő ötös és egy hatodik ember. A lányomat hátvéd poszton jelölték. Megható büszkeséggel nézem az amerikai cikket, amelyben ott szerepel a neve és legfontosabb statisztikai adatai.

Ahogy írják, az érintett edzők és programokhoz közel állók megkérdezése után alakították ki a csapatot. 

Egyelőre keresgélem a szavakat, pedig már-már hozzászoktam, hogy Amerikában megsüvegelik az adott közösségért sokat dolgozókat, sportolókat. Jól esett, ez tényleg egy örök emlék lesz, amelyet tisztelni lehet. Azt teszem.

Laura csinált nekem egy másik oldalt, azt is belinkelem, de ezt jobban szeretem. A másik látványosabb, de mégis. Arról már nem is beszélve, hogy a magyarországi keresők ezt jobban kedvelik. Ez csak olyan szolgálati közlemény az elejére, mert ebben a cikkben Laura tévés szerepléséről lesz szó.

Tegnap, szeptember 14-én volt az állami tévében, az M2-n. Amerikai történetét foglalta össze 6 és fél percben. Fél perccel hosszabban, ahogy az adást tervezték, mert olyan jól beszélt. Ezt a szerkesztő árulta el, tehát nem a kivetített vágyamat írtam ide.

Külön kérdést kapott rólam is. Igen, apa vezetett rólam egy blogot, tudtam, hogy ezt szereti csinálni, bepillantást adni a kulisszák mögé - mesélte a műsrovezetőknek kicsit megsimogatva az öreg mackót, aki otthonról nézte az adást. Felnőttes mondatok, amelyek toleránsak apja hóbortja iránt. Nagy szó, hiszen végül is az ő bőrét vittem, viszem a vásárra. A többit, amelyet itt már többször megzenésítettem, elmondta az új közönségnek, ezekről röviden.

Miért nem lettél WNBA-játékos, hogyan kerültél ki, mekkora sztárok sportolók odakint?

• Az iskolában tanultakat szeretné itthon hasznosítani, egyébként is játszik tovább. (Kimagasló fizikai paraméterek is kellenek ehhez a sporthoz, nem csak játéktudás - ezt már én teszem hozzá.)
• Azt az egyetemet választotta amely igazán akarta őt, ahol sokat játszhatott.
• Igen, olyasmi mint a filmeken, megismerik őket a kampuszon.

Ennyi hirtelen, a többit megnézheted itt alant.

Idén is mutatós edzésfelszerelést kaptak a Tritonok. Ha nincs Laurának ilyenből már három tucatnyi, akkor egy sem. Amikor nála voltunk májusban még Zsuzsa is kapott vagy kettőt, de szigorúan nem többet. Aranyos, hogy vonzódik ezekhez a holmikhoz, amelyek immáron az utolsók.

Fura érzés, hogy a sport és Amerika kapcsolatában mindenre úgy nézek, ez az utolsó. 5+1 év a tengerentúlon hosszú idő. Emlékszem, amikor 2012 tavaszán, még 17 évesen az addig mindenben óvatos lányom azt mondta: igen, elmegyek Amerikába. Visszagondolva én nem mertem volna elindulni. 14 évesen hetekig nem aludtam attól a tudattól, hogy Római-fürdőről az Alagúthoz járok majd gimnáziumba. Ő pedig felült a repülőre és huss, utazott 7000 kilométert. Kaland és óvatosság, antagonisztikus fogalmak, mégis megférnek a lányomban.

Már csak két edzés, hogy jöjjön az idei első meccs. Egy jukóval (2 éves alapozó főiskola) játszanak. Jegyzőkönyv sem lesz, talán, ha fejben számolják az eredményt. Sebaj, elvárom a sorstól, hogy legyen egy nagyon jó éve Laurának. Megérdemli 2 év emberfeletti kitartás után. Lélekedző 24 hónapon van túl a tavalyi szezon felemásságával és az azt megelőző újraépülésével. Hajrá Tritonok, hajrá Laura!

Kegyetlen volt a Tritonokhoz a GLVC konferencia edzői kara. A szezon előtt kiadott ranglistán csak a 9. helyre sorolta az UMSL lányait. Mondjuk ez nem volt meglepetés, mert a tavalyi negatív mérleg (12-15) nem mutatott túl fényesen.

A ranglistáról szóló cikkben Alxet emelik ki, mint akitől sokat várhatnak a Tritonok, de természetesen említik Laurát is, mint a csapat második legeredményesebb játékosát.

Amúgy az ilyen ranglista semmire sem jó a gyakorlatban, még csak kiemelést sem hoz maga után, csak olyan tájékoztatóféle. Laura röviden kommentálta: "A Lindenwood, mint új csapat a konferenciában nem juthat be a rájátszásba bárhol is végez az alapszakaszban, tehát pont 8-ak vagyunk, azaz megcsípnénk a döntőt." Komolyabban szólva szerinte a Drury kivételével mindenkit meg tudnak verni. 

Az első nem hivatalos edzőmeccs, még elektronikus jegyzőkönyv sem nagyon lesz, október 23-án. Egy jukó-csapattal mérkőznek. Ezek után legalább arról képet kaphatunk, hogy milyen szerkezet, taktika, stílus várható idén a Tritonoknál és, hogy várhatóan kikben bíznak majd az edzők.

Kevesebb mint 2 hónap van hátra és Laura számára megkezdődik az utolsónak gondolt amerikai egyetemi kosárlabdaszezon. Egy divízió I-es csapat ellen lépnek pályára november 5-én. Idegenben a SMU lesz az ellenfél. Nem egy világverő gárda, hiszen tavaly a 245-ek voltak az első divízió 351 csapata közül. Ez egy bemutató mérkőzés, amelyet itthon felkészülésinek fordíthatunk. Bírók és statisztika van, de a végső győzelem/vereség mutatóba nem számít bele. Lauráék vertek már meg első osztályú csapatot, ezt csak a mihez tartás végett teszem hozzá.

Összesen 29 mérkőzésük lesz, közte 20 bajnoki, azok számítanak igazán. Az utolsó 4 derbi hazai közönség előtt, ha megéri, akkor megyünk, hiszen ekkor van a senior day, amelyen elbúcsúznak a végzős játékosoktól.

Ilyenkor szülők, rokonok, könnyek. Azért a rájátszásra egy hét múlva még szívesebben vennék repülő- és belépőjegyet, de ne legyek telhetetlen. Örülnék, ha a 2016/17-es (hű, de rég volt) Laurát látnám viszont a pályán.

Addig marad a felkészülés. Ma, szeptember 11-én emlékezős gyakorlatok voltak. 9 csillagugrás és 11-szer kellett 60 fontos súllyal (ennyi volt a tűzoltók felszerelése 2001-ben az ikertornyokban rekedtek mentésekor) felmenniük a csarnokuk tetéjére. Számunkra szokatlan gesztus, de ott így neveleik a patriótizmust és a hősök tiszteletét a fiatalokba. Isten áldja Amerikát, de most 8 hónapig főleg Laurát! Huj, huj hajrá, ahogy mi magyarok bíztatjuk kedvenceinket és egyben emlékezünk a régiekre.