Laura Amerikája

Még szokni kell a győzelem számunkra keserédes fura ízét. Azt a felemés érzést, hogy egy rendkívüli diadal után nem érdemes Lorka nevét keresgélni a statisztikában. Látni a meccs után közzétett rövid home videóban, ahogy melegítőben, lépésében biccenve gratulál csapattársainak. Pedig a Tritonok fantasztikus szezonnyitón vannak túl. Divízió I-es csapatot gyűrtek le, a SIUE-t. Szinte végig vezettek az ellenfél otthonában, hogy 35 másodperccel a vége előtt vissza kelljen venni az előnyt. Ha Lorka a pályán lett volna, valószínűleg több basszus, gyerünk, remek kiáltás hagyta volna el a számát a csillaghegyi éjszakában. Így viszont csak reggel néztem meg a meccs írásos közvetítését (videó nem volt).

Ami bíztató számunkra, hogy a hasonló műtétből, mint amilyen Laurára vár, visszatérő Jordan 17 pontot dobott és jól működött a pályán.

Az 5 újoncból kettő kiválóan bevált. A négyes poszton játszó LaPorta egyből dupla-duplát ért, az irányítógyanús Ariel pedig megpróbálja átvenni Lorka helyét. Elsősorban a vállalásaiban, mert a hármas posztra egyelőre nem találnak hatékony embert. A harmadik bíztatóan mozgó játékos, a most még csak 10 percet kapó magas lány is hasznos tagja lehet a csapatnak.

Bíztattam őket és persze a végén kiabáltam - így számolt be a gyerkőc a szerepéről. Ez is valami, mi is megszokjuk, hogy a tudósítások végén nem Lorkát fényezzük. Mi most másra készülünk. Arra, hogy jövőre megint kiváló idénnyitóval kedveskedjen a csapat az edzőjének. Mindenestere olyanra, mint ami pénteken este történt, utoljára 2013-ban volt példa és abban a szezonban országos főtábláig jutott a csapat. Ha most is így lesz, akkor 2018 márciusában Laura még mindig csak drukkolni tud majd társainak, de remélhetőleg már döccenők nélkül.

Lassan kezdek felocsúdni az október 21-ei sokkból. Pontosabban az 5 nappal későbbi diagnózisból, hogy Lorkának elszakadt a keresztszalagja. A hangulatom még ingadozik, hol kimondottan bizakodó vagyok, hol a legyőzendő akadályokat mérlegelem. Hasonlítgatja az ember az Amerikából érkező információkat az itthon fellelhető internetes okosságokkal. Olykor mindentudó önképzős dokinak vélem magam, máskor csak mezei, a lányáról majomszeretettel gondoskodni akaró apaként követem az eseményeket. Gyűjtögetem a pozitív példákat, köszi Juci a hasznos tanácsokat, és Zsuzsával készülünk arra, hogy a november 8-ai orvosi kinyilatkoztatás után indul Amerikába.

Ami biztos, hogy november 8-án a helyi orvos megmondja, mikor lesz a műtét.

Apropó műtét (mintha az csak olyan apropó volna), már azt számolgatják, hogy Lorka miképpen nem hagy ki egyetlen órát sem a suliból. Ezért az időpont várhatóan egy csütörtöki napra esik majd. Vélhetően november 16-ra. A rákövetkező hét ugyanis őszi szünet, így több napig pihenhet otthon. Azt mondja, hogy a doki már több csapattársát is rendbe hozta. Nem lesz hosszas fekvés, ha jól értem 3 óra(!) alatt végeznek a kórházzal is, és a mankónak sem híve a sebész. Amire figyelnie kell Laurának, hogy nem szabad egyetlen dekát sem felszednie. A gyógyuló térd ugyanis nem kedveli a váratlan plusz kilókat.

Amúgy minden rendben. Lorka ugyanúgy jár edzésre (speciális tornát csinál), mintha mi sem történt volna.

Meccselemzés, neki (baloldal legszélen) sajna nincs sok dolga.

Részt vesz a csapatértekezleteken, sőt a meccsekre is elutazik.

Egy sérült nem pária, hanem várják, hogy visszatérjen.

Edzője egyenes azzal bíztatta, hogy jobb és erősebb lesz majd a lába, legalábbis ez az amerikai tapasztalat. Na ja, addig azonban eltelik még vagy 6 hónap és számtalan térdhajlítás az edzőteremben. Ha egyszer Derrick Rose is megcsinálta...

Kevés bejegyzés lesz ebben a szezonban a Tritonok meccseiről. Nem lesz ugyanis mit írni Lorkáról. Pályafutása során másodjára sérült meg úgy, hogy hosszú kihagyás vár rá. 16 éves korában a bokája fosztotta meg egy Eb-részvételtől, most a bal térdében szakadt el a keresztszalag.

Szinte nem is látszik, pedig a baloldali lábbal van a baj

Október 23-án, szerdán, az edzés közbeni játéknál történt. Az esetet leírni nehéz, és nem is érdemes. A lélekmarkolászás most nem segít. Ziccerdobás, kontakt, hasító fájdalom, könny, alig enyhülő fájdalom. Két napig próbáltuk a 21 évvel ezelőtt hasonlóan megsérült térdem tapasztalatán elűzni magunktól a legrosszabbat. Nem sikerült. Hétfőn orvos, kedden MRI, szerdán diagnózis. A keresztszalagnak annyi. Két nappal az első edzőmeccs előtt. A divízió III-as bajnokság 3. legerősebb csapatával játszottak. Sima 14 pontos zakó lett belőle. A még tavasszal műtött center térde sem tökéletes, ez látszott a játékán. Amikor valaki megúszni akar egy meccset, elkerülendő a fájdalmat, a nagyobb bajt. Lorka és Jordan nélkül nagyon nehéz idény elé néznek a Mark Twain csarnokban. Szinte kilátástalanba.

Lorka azonban nagyon erős. A mára virradó hajnalban elképesztően nyugodt hangon tudtuk megbeszélni a következő nyárig szóló menetrendet. Az iskola, kosárlabda, karrier hármasát hangoltuk össze. A lényeg, hogy erre a helyzetre is van terv. B-terv, de jónak, reálisnak látszik. A mostani körülmények között kiváló. Egy élsportoló ugyanis lélekben is erős és úgy készül vissza a pályára, hogy az a civil életét is erősítse. Legfeljebb kettő helyett három évig tart még az amerikai álom megvalósítása. Most ebbe a bajnokságba neveztek be, tehát ezt nyerjük meg.

Itt van az ősz, és itt van újra az adománygyűjtés. Ezúttal az öltőző felújítását szeretnék elérni az UMSL-lányok. Készült egy videó amelyen pl. Laura egy kézzel feléd nyújtja a 6-os labdát. Meghökkentem, ügyes. Nézd meg, hogy milyen az az ország, ahol nincs tao!

25 dollárt kérnek, ha adsz nekik, és főleg a lányomnak, akkor ide kattints! Az amerikai körülmények közül ez az egyetlen hely, amelyre azt szokta mondani: mintha otthon érezném mgamat. Ugye nem kell tovább ragoznom, egy magyar öltöző különben néz ki. 25 dollár mai árfolyamon 6500 Ft. Mi megtesszük Zsuzsával. Ezen a héten inkább lemondunk a KFC-ről.

Bár még legalább két és fél hét Helloweenig a csapat máris egy tökfigurával búcsúztatta az előszezont. Azt az időszakot, amely alatt elvben, de tényleg csak elvben, bárki részt vehetett volna az edzéseken. Utána jött volna az amerikai sportfilmekben többször visszatérő elem, a csapathirdetés. A faliújságon lévő névsor. Amúgy ez nem csak a hollywoodi producerek képzeletében van így, hanem több egyetemen is. Járnak vagy 20-an edzésre és a végén 12-15-en maradhatnak.

Középen, sapkában

Mindenesetre mostantól kétpalánkos játék, csapatgyakorlatok, formációk betanulása következik. Mondanám, hogy rendes edzések. Azonban a súlyzózások sem maradnak el, sőt. Az edzésterv a hét napból hatra gyakorlást ír elő.

Lorka szűkszavú az edzésekről, jól vagyok, rendben mennek a dolgok, majd meglátjuk - ilyeneket szokott mondani, ha róla vagy csapattársairól kérdezzük. Ami jó hír, hogy a márciusban megműtött center is szinte teljesértékű munkát végez. Szükség van Jordanre, hiszen a "majd meglátjuk" újoncok egyelőre csak ígéretek, hogy valóban élvezni fogják a tritonos életet, az novembertől a pályán dől majd el.