Még szokni kell a győzelem számunkra keserédes fura ízét. Azt a felemés érzést, hogy egy rendkívüli diadal után nem érdemes Lorka nevét keresgélni a statisztikában. Látni a meccs után közzétett rövid home videóban, ahogy melegítőben, lépésében biccenve gratulál csapattársainak. Pedig a Tritonok fantasztikus szezonnyitón vannak túl. Divízió I-es csapatot gyűrtek le, a SIUE-t. Szinte végig vezettek az ellenfél otthonában, hogy 35 másodperccel a vége előtt vissza kelljen venni az előnyt. Ha Lorka a pályán lett volna, valószínűleg több basszus, gyerünk, remek kiáltás hagyta volna el a számát a csillaghegyi éjszakában. Így viszont csak reggel néztem meg a meccs írásos közvetítését (videó nem volt).
Ami bíztató számunkra, hogy a hasonló műtétből, mint amilyen Laurára vár, visszatérő Jordan 17 pontot dobott és jól működött a pályán.
Az 5 újoncból kettő kiválóan bevált. A négyes poszton játszó LaPorta egyből dupla-duplát ért, az irányítógyanús Ariel pedig megpróbálja átvenni Lorka helyét. Elsősorban a vállalásaiban, mert a hármas posztra egyelőre nem találnak hatékony embert. A harmadik bíztatóan mozgó játékos, a most még csak 10 percet kapó magas lány is hasznos tagja lehet a csapatnak.
Bíztattam őket és persze a végén kiabáltam - így számolt be a gyerkőc a szerepéről. Ez is valami, mi is megszokjuk, hogy a tudósítások végén nem Lorkát fényezzük. Mi most másra készülünk. Arra, hogy jövőre megint kiváló idénnyitóval kedveskedjen a csapat az edzőjének. Mindenestere olyanra, mint ami pénteken este történt, utoljára 2013-ban volt példa és abban a szezonban országos főtábláig jutott a csapat. Ha most is így lesz, akkor 2018 márciusában Laura még mindig csak drukkolni tud majd társainak, de remélhetőleg már döccenők nélkül.
