Laura Amerikája

Ezt most komolyan el akarod venni? Fekete tizenéves fiúcskák hordhatnak ilyet. Na már csak a rózsaszín zoknid kellene hozzá! - ilyen és ehhez hasonló vékeményeket kaptam akkor, amikor az Instagramon "bemutattam" a Laura által hozott sportcipőt. Védelmében gyorsan tisztázzuk, én választottam. de jó fej volt, mert annyira már ismer, mégha nem is ért velem egyet, hogy egyből ezt ajánlotta, amikor belebotlott egy új szezon előtti kiárusításba. 

Ez a cipő valóban 2017-es modell. Viszont menő márka és pont tavaly kukáztam ki a hasonló, inkább terepjárós csukámat. Így valóban örültem neki, amikor megérkezett. Kicsit nagy, lehet, hogy egy számmal kisebbet vettem volna, ha próbálhatok, de majd vastagabb zoknival jó lesz. Amúgy meg az a lényeg, hogy szeretettel érkezett. Ennél több pedig nem is kell. Ahogy az egyik posztolónak válaszoltam, a következő 20 évre biztosan jó lesz.

A gép 7 perccel a menetrendben írt idő előtt érkezett meg, egészen pontosan 10.43-kor. Itthon van Laura. Álmos, fáradt, de azért a napra tervezet női programot letudta, hogy este 7-kor ismét ágyba dőljön.

Muki örült neki, 10 hónap után is megismerte a reptéren, pedig nem tudtuk, hogy ez így lesz-e. Az idegeneket ugyanis megugatja, de Laurára egyből felugrott. Jó az illata, még 17 óra utazás után is.

Napközben persze megnéztem a műtét hagyatékát. Szép hosszú vágás lett a lábán. Tényleg szép és hosszú. Olyasmi, mint amilyenekre a fiúk büszkék, a sportoló lányok pedig életük részének tekintik. Orvosi szempontból nagyon korrekt, azaz vékony a vágás. Már alig látszik. 

Laura kezd felnőni, mert tengernyi ajándékot hozott. Volt, amit rendelesére, de látszik rajta, már az "adni" is örömet jelent neki. Az én csecsebecséimről majd holnap, a legszebbről még fotót is mellékelek majd. Álmos vagyok, hajnaloztam és a Flightradart is gyakran néztem. Már csak ilyen az egyke apák sorsa. Csendben örül a már valóban felnőtt lányának.

A világ leghíresebb lóversenyére látogattak el hétvégén a lányok. Kaitlynn ugyanis Louisville-be való és meghívta három csapattársát, köztük Laurát, a derbyre. Pont olyan, mint amilyennek elképzeljük, vagy amilyennek a filmeken látjuk. Puccos, méregdrága, bár 10 dolláért már lehet fogadni, és persze látványos. Következzék egy fotó, amely az imént felsoroltakat igazolja.

Maradjunk annyiban, hogy a kalap azért közelebb volt az 1000, mint a 10 dollárhoz, tehát a "csóró" egyetemisták inkább csak az Insta kedvéért pózoltak benne egyet. Nekem így is tetszik!

Közben kiderült, hogy a következő szezonban 13-an lesznek a csapatban.

Egy lány érkezik az Illinois State közepes divizió I-es csapatától.

Alkatban, magasságban, játékstílusban Laurát idézi. Hm, azért persze kutakodtam róla. Egy tízezer felett rangsorolt középiskolában játszott és az egyetemen mindössze két pontot ért el az első évében, igaz a jobb teljesítményben egy kb. másfél hónapos térdsérülése is akadályozta. Na erre mondja az ember, hogy majd meglátjuk. A lényeg, ha Laura lába újra a régi lesz, akkor nem féltem a lányomat.

Ezzel kapcsolatban érdekes teszt lesz a jövő vasárnapi/hétfői 9 órás repülőút Budapest felé. Május 14-e nagy nap lesz, két és fél hónapig ismét miénk lesz a nagy lány.

Az utolsó edzés amúgy miért is volna érdekes?! Semmiért, de most Laura sérülése okán minden kosárlabdával kapcsolatos rezdülést számon tartok. A lényeg, hogy a hét elején tartották, sokat dobtak, lényegében sorversenyben mérkőztek meg a játékosok. "Mi nyertünk" - kaptam Laurától a választ és remélni tudom, hogy mozgása is már kezd összeállni. Természetesen csak itthon tudom majd ellenőrizni, hogy milyen érzéssel tudja terhelni a térdét. 

Az elmúlt két hét krónikájához tartozik az újoncok látogatása is. Az ötből négyen tették tiszteletüket. Ketten gyorsan feloldódtak, ketten tartózkodóbbak. Majd meglátjuk, különösen annak fényében, hogy meglehet Jordan utódja. Közben ugyanis kiderült, hogy terven felül a csapathoz érkezik egy 190 centis lány. (Fontos, hogy legyen megfelelő magas ember, mert a tavalyi újonc Alex, lelki problémái miatt, a következő idényben nem lesz a csapat szerződtetett tagja.) Az új center eddig a divízió I. és II. határán billegett, de a sok játék ígérete a Tritonokhoz terelte. Meglátjuk.

A 2017/18-as csapat az év végi fogadáson. Közülük négyen végeztek az egyetemen.

Laura az erősítések után egyre bizakodóbb a következő idényt illetően. Idáig a három meghatározó játékos távozása miatt kissé vakargatta a fejét.  Most úgy tűnik, rendben lehet a csapat és a reményeink szerint az a fránya térd is segít abban, hogy 2018/19 telén újra hajnalozhassak a számítógép előtt. Másfél év kosármeccs nélkül még egy kicsit nekem is sok volt.

Phase five - így hívják azt a szintet, amely után már megkapható a játékengedély. Orvosa szerdán minősítette át Laura térdét erre az ötös szintre. Minden gyakorlat végezhető, de az egymás elleni játék, az egy-egyek kivételével, még nem ajánlott. A egy-egyet is csak slow motionnel kérik. Nem rossz, de a végleges engedélyt valószínűleg az augusztusi visszatérésekor kapja meg.  Ez így természetes, hiszen 5 hónap telt el a műtét óta, az ilyen sérülés, pedig 6-9 hónap alatt gyógyul meg teljesen.

Ahogy már korábban írtam, semmit sem sürgetünk, sőt. Apropó augusztus és visszautazás. Már a hónap első hetén látni akarják Laurát, így idén csak két és fél hónapot lehet itthon. Az sem kevés, minden nap ajándék nekünk. 

Mindenesetre a Csatában már jelezték, szívesen látják edzeni, erre szükség is lesz, hiszen a rehabilitáció utolsó fázisait valószínűleg itthon végzi majd el. Amúgy már St. Louisban is csak heti egyszer, szinte kontrollszerűen jár a rehab-edzésekre. 

Eddig tehát minden a normális menetrend szerint halad, ami a visszatérést illeti. Még a jövő hét közepéig lesznek edzések, utána jön a vizsgaidőszak, hogy május 13-án elinduljon haza. Örülünk Vincent!