Laura Amerikája

Hogy jön ez a kettő egymáshoz? Miről van szó? - tenném fel a kérdést, ha nem én írnám a blogot. A fotó, amelyet Laura küldött, talán 2 napja készült szörnyűlködvén a közép-amerikai időjáráson, nem mellesleg odaszúrva, hogy

akkor a jövő héten elkezdhetem a rendes edzéseket.

Helló, mit mondtál? - ocsúdtam fel a stand by-ra állított beszélgetésből! Igen, a mit ettél, milyen az idő, rend van a szobádban anyai kérdésekkor takaréklángra állítom a figyelést, de, mint sportra éhes és egyben aggódó apa, valamint újságíró a hívószavakra azonnal szolgálatba helyezem magam.

A lényeg, hogy miközben két napig St. Louisban is esett a márciusi hó, Laura elkezdheti a rendes edzéseket is. Természetesen kontakt nélkül, bizonyos gyakorlatok kihagyásával, de a csapattal gyakorol majd. Mellette marad a rehabilitációs mozgás is. Ezt egészen májusig nem engedik el annak érdekében, hogy

még a hazaút előtt megkapja a játékengedélyt.

Ez neki, és az edzői karnak is nagyon fontos. Ők ugyanis akkor lesznek igazán nyugodtak, ha az orvosok zöld lámpát mutatnak Laurának. Érthető, 40 ezer dollár múlik ezen. A következő évi csapat tervezése már zajlik és ebben fontos szerepe lesz a sportegészséges Laurának. Három kezdő játékos távozása ugyanis nagy űrt hagy majd a Tritonoknál. Őket pótolni kemény feladat lesz. Mindenesetre az április 7-ei szavazásra az új csillaggal Alexszel utaznak majd Chicagóba. Csapatépítésre kiváló lesz a 2x5 órás autóút.

Napokig töprengtünk Laurával, hogy hivatalosan is megnyerték-e a GLVC Közép-csoportját vagy csak olyan statisztikai adatként tartják majd számon az elsőséget. Mára kiderült, hogy ez bizony bajnoki címnek számít és a hivatalos statisztikákba is bekerül. Íme!

A Tritonok a csütörtöki győzelmükkel több egyetemi rekordot is feljegyezhettek. 

• 1975 óta nem aratott a csapat 14 győzelmet egymás után.
• A szezonbeli 21 győzelem a második az női kosárlabdacsapat történetében, csak 1981-ben értek el 22 győzelmet egy szezonban.
• Az edzőnő, Katie Vaughnál több győzelmet, 98-at, senki sem aratott a klub történelmében.
• A center, Jordan Fletscher mindenidők legtöbb blokkját, 134-et osztott ki eddig az egyetemi pályafutása alatt.
• Az újonc Alex LaPorta pedig az újoncok éves lepattanórekordját adta át a múltnak, 227 reboundsszal.

Már 30 is volt közte az Illinois Springfield elleni mérkőzésen. Ez az a csapat, amelytől idegenben 4 ponttal kikaptak a Tritonok. A meccset látva teljesen értehetetlen a másfél hónappal ezelőtti eredmény. Egy kis magyarázat, hogy azóta elvesztették legjobbjukat (mi is, de még az év elején).

A diadalnak külön ízt ad, hogy a Senior Day-en, azaz a végzősök napján történt mindez. Ilyenkor a meccs után a végzős játékosok, hozzátartozóik kíséretében kivonulnak a parkett közepére, ott kapnak egy emlékfotót és kisebb ajándékokat a csapattól. Shelbynek, aki idén nagyon kevesett játszott, most jutott csaknem 10 perc, ez volt az igazi ajándék számára.

Amúgy fura dolog ez a búcsú. A legtöbb játékos számára eddig tarott a rendszeres sportolás. Tehetségük egyetemi ösztöndíjhoz segítette őket, amely nagy szó Amerikában. Utána azonban nincs tovább. Női kosárlabdában van a WNBA, ide 36 játékos jut el évente. A másik lehetőség, hogy profi szerződés kapnak a tengeren túlra. Mondjuk 100-150 játékos összesen. A többiek azonban munkába állnak és a rendszeres "profi" sport megszűnik számukra. Nincs NB I/B vagy harmadosztály. Az amerikai sport-és iskolai rendszer eddig segített. Pedig legalább 3-4000 ezren végeznek, és ebből, ahogy írtam, évente kb. 200-300 sportoló kap hivatásos szerződést.

Az UMSL idén szárnyaló pici irányítója is visszamegy Iowába és gazdasági szakemberként dolgozik majd. Bármelyik magyar NB I/B-s csapat örülne neki és talán még az NB I végére is beférne. Hasonló a helyzet a 20 pontos átlaghoz közelító 191 centis centerrel is. (Kell esetleg valakinek?)

Ilyen gazdag Amerika

Amúgy ezt több amerikás magyar lány példája is igazolja. Barta Brigi, Szamosi Amadea, Balla Dorka, Hutlassa Fanni, mindannyian már a civil életben boldogulnak. 

Laurának hivatalosan még 2 éve van hátra, hiszen idén sérült volt. Jövőre új csapattársakat kap, az UMSL elmúlt 30 évének legjobb korosztálya 2 meccs + rájátszás hamarosan befejezi. Ebből a sportsikerből maradt ki Laura, de kell egy megfontolt, érett "tyúkanyó" a 2018/19-es szezonra is. Utána pedig NB I-es lesz a Csata. Ugye Krisztián?

4 perc 54 másodperc - ennyi idő alatt futotta le Laura a műtét utáni első 800 méterét. Hogy ez lassú volna? Kit érdekel, a lényeg, hogy futópályán futott! Lehet, hogy a mozgása még nem idézte Gyenesei Leiláét, de letudta. Ha jobban belegondolok, amikor 12 éve közösen futottunk a Vivicittán, akkor kb. ilyen 800-akat tudtam kococgni, miközben ő, "papa, ilyen lassan nekem nem megy" mondatot odabökve pár száz méter után elsuhant tőlem. Jó volt látni, ahogy ellépett, pedig akkor még nem tudtam, hogy azok a lábak Amerikáig repítik majd. Most pedig

hallom az elszántságot a hangjában,

hogy megmutassa a kintieknek, és talán kicsit magának is, hogy képes megcsinálni a küldetését.

Apropó többiek. Ismét nyertek. Mi az, hogy nyertek.

Idegenben lépték le a McKendree-t. 20 pont volt közte úgy, hogy egy percig sem kellett aggódni.

Ahogy egy esélyes csapat elbánik a gyengébbel. Imponáló volt.

A Tritonokat ezek után már semmi sem menti meg a rájátszástól, sőt, az alapszakasz 4. helye is szinte biztos, hiszen 2 győzelemmel előzik meg az 5. Bellarmine-t. Valószínűleg velük kezdik majd a rájátszást március 1-jén. Persze, ha a 3. Lewis a hátralévő két meccsén egyszer kikapna és az UMSL mind a három derbijét megnyerné, akkor még a 3. hely is megcsíphetőnek látszik. Az pedig jóval könnyebb ágat eredményezne. De ennyire azért ne szaladjunk előre. Ma este következik a csoportrangadó azzal az Illinois Springfielddel akiktől idegenben bosszantó, 4 pontos vereséget szenvedtek a lányok. Szombat este azonban már a félistennők az esélyesek, akik eddig a papírformát mindig simán hozták.

Mindennek eljön az ideje, csak ki kell várni. Mondjuk 2017 októberét szívesen kidobnám a múlt évből, amikor Laura megsérült, de ha egyszer így kellett legyen, akkor ezen is túl vagyunk. Lehet, hogy a szervezete kért egy kis pihenőt és így adta a tudtára. Hm, ez tőlem szokatlan pozitív gondolkodás. Amúgy komolyan hiszem, hogy ezért történtek a dolgok. Ha úgy tetszik, ezzel is beljebb lépett az életbe még akkor, amikor védőhálót tudunk neki nyújtani. Lásd, Zsuzsa útja a műtétkor.

Holnap megy ismét dokihoz, megmondják, hogy halad. Láttuk 31-én este is a hazai meccs szünetében.

Még óvatosan jár, de ő tudja, ő érzi.

A bokasérülése után is megfontoltan tért vissza, és úgy volt jó, mert azóta sincs semmi baja. Itt sem kerget a tatár.

Amúgy a csapat újra nyert, már 7-3 a mérlegük. A Lindenwood volt az ellenfél egy szomszédos bajnokságból. Nem rossz csapat, de tavaly is legyőzték őket, Laura akkor 12 pontot dobott. Érdekesség, hogy a blog fotója is arról a meccsről származik.

Idén már más lesz a feladat. A Tritonok számára jön az igazi megmérettetés, azaz a GLVC-bajnokságban való szereplés. Itt egyelőre 1-2 a mérleg. A bajnoki 8-as döntőhöz legalább 10-12 győzelem kellene, amelyből csak egy van meg. Hosszú az út a rájátszásig, Laura nélkül talán egy kicsit nehezebb is.