Laura Amerikája

Minden győzelemnek örülni kell, még az olyannak is, mint amilyen a szombati volt. Lehet, hogy a mezőny leggyengébb csapatával játszottak a Tritonok, de legalább 28 ponttal nyertek (82-54), amely elvárás ilyen esetben.

Laura első csereként lépett a pályára, 23 perc alatt 15 pontot szorgoskodott össze.

Ehhez hozzátett még 4 lepattanót, 3 gólpasszt és 2 szerzett labdát is.

A pontjait a palánk alól szerezte, de ebben volt leindítás és egy, a sűrűben összeszedett labda utáni nagyon laza csuklóval kivitelezett pöttyintés is.

Mondjuk a második félidőben vagy 12 percig közelről nézhette a meccset, de a végén újra megmutathatta, hogy mit tud.

Konferencia meccsen idén először jutott 10 pont fölé, amelyet Amerikában nagyra tartanak. Olyannyira, hogy a meccsösszefoglalót az ő fotójával illusztrálták. Jó volt látni, hogy helyenként már élvezte a játékot, de azért még van hová gyorsulnia. Jön majd az is, ha megérkezik a szakvezetés felől is a bizalom. Mintha már lennének erre utaló jelek.

Nem múlt el nyomtalanul a lányom kosárlabdás életét szemlélő 14 év. A csatás edzők mellett rám is ragadt valami tapasztalás, talán már jó kritikusnak mondanám magam. Nem bonyolítom tovább, bizonyos mérkőzésszituációkat, taktikai képzettséget, edzettségi állapotot már nagy biztonsággal meg tudok ítélni. A három mondatos bevezető pedig azért van, mert a szezon első meccsei után is egyértelmű volt számomra, hogy az idei csapat nem túl acélos. 

Egy közepesen szervezett vagy annál jobb gárda ellen már komoly gondjai adódhatnak a Tritonoknak

annak ellenére, hogy most csütörtökig három meccset is nyertek zsinórban.

Az első bajnoki mérkőzés engem igazolt. 15 perc elfogadható játék után összeomlottak, amint az ellenfél rájött, csupán három, hatalmas egóval rendelkező kicsivel kell megküzdeniük.

A McKendree egy izgalommentes gárda, de arra pont elegendőek, hogy 23 perc alatt csaknem 25 pontot verjenek a Tritonokra. Tették ezt úgy, hogy az UMSL lányai a 17. percben még 8 ponttal vezettek. A szünetben azonban a 6 pontos előny már náluk volt, a vége pedig 72-55 lett a javukra.

Laura a hazaiak kezdeti szárnyalását, majd a kódolt lejtmenetét a padról nézte végig. A második félidőben küldték be, amikor már égett a ház.

11 perc alatt 7 pontot, 1 lepattanót és 1 gólpasszt tett hozzá a játékhoz.

Ami számomra több mint bíztató volt, hogy az első találatát lepörgés utáni step backből szerezte.

Szombaton ismét meccs, az idényre jelentősen meggyengült Illinois Springfield ellen, de ezen az őszön a Tritonok számára nincs kötelezően elvárható győzelem. Ez a szezon a "csodával talán elérhetjük a rájátszást"-ról szólhat majd. Február végén aztán meglátjuk, hogy valóban okosodtam-e az elmúlt 14 évben.

Jelentőset javítottak mérlegükön a Tritonok a három egymást követő hazai meccsükön. Szerdán a Kentucky Állami Egyetem csapatát győzték le 76-58-ra, így 3-3-ra állnak a kezdeti három vereség után.

Magabiztos diadal volt, amelyből

Laura 4 ponttal és egy lepattanóval vette ki a részét.

Az ellenfél egy úgynevezett fekete egyetem (HBCU) volt, amely különböző kedvezényeket nyújt a színes bőrű fiataloknak a továbbtanulás érdekében. Nálunk ilyenkor már szegregációt kiáltanának, de ott másképpen gondolják. A realitásból indulnak ki és a gazdaságosságból. Egy 2006-os tanulmány szerint az ilyen iskolák 1964 óta 10 milliárd dolláros többlet GDP-t hoztak azzal, hogy kiművelt fiatalok hagyják el az intézményeket. Na ennyit Amerika oktatási elveiről, vissza a kosárlabdához.

Laura ezúttal 17 percet kapott is szokatlan poszton játszatták. Zóna ellen a körte szélén, olykor a tetején, ahogy a fotón is látszik, 4-esként kellett viaskodnia. Becsülettel helyt állt, de nem ezt tanulta.

Úgy érzem, amikor megjön a sebessége és a dinamikája, akkor tud visszatérni eredeti helyére. A bátorság már megvan, csinálja amit tud, de a hatékonyság még hiányzik. Érdeklődéssel és nem kis izgalommal figyelem erőfeszítéseit. Ez is embert próbáló feladat, de megoldott már ehhez hasonló helyzetet. Most is így lesz!

A konferencia-meccseket már itthonról figyeljük, ahogy ez a poszt is a 17 órás repülőút után készült. Jó volt látni, megölelni, együtt vacsorázni, családozni vele. Remélem tudtunk annyit adni, hogy az a pályán is kamatozzon. A sulival ugyanis nincs baj, eddig minden flottul megy, félévkor ismét kiemelkedő eredményre számíthatunk. Az év végén pedig jöhet majd a kalapdobálás. De ennyire ne szaladjunk előre, csütörtökön bajnoki, engem pedig vár egy német házi feladat ellenőrzése. Az 5-ösért nekem is meg kell dolgoznom.

Bocsi, ezúttal nem sportról lesz szó, hanem tanulásról. Laura plakátkészítő-versenyt nyert. Történt, hogy az UMSL reklámszakos hallgatóinak egy iskolai program plakátját kellett megtervezniük. Laura elmondása alapján ő nyert ezzel a pályaművel.

Dagad persze az atyai kebel, hogy a sport segítségével hasznos dolgot is művel a gyerkőc a tengeren túlon. Pr- és reklám diplomája lesz a kommunikációs szakon, és ha csillagok is megfelelően együttállnak, akkor marketinges végzettséget is szerez. Az utóbbi már mesterfokozatú volna. Őszinte leszek, nem teljesen értem, hogy milyen diplomákkal jön majd haza, de nagyon büszke leszek rá. 

Az első igazán komoly német szóbeli vizsgán is túl van, a 88 százalékos eredmény kimondottan remek. Több ember okossága van ebben, köszi mindenkinek!

A következő meccs kedden lesz, ez még nem hivatalos, majd november 9-én indul a szezon. Idegenbe, a Davenport Egyetem otthonába látogat a csapat.

17 pontot dobott Laura az idei szezon első, még nem hivatalos edzőmeccsén.  Ez olyan gyakorlás, amelyen van 3 bíró, számolják az eredményt, de pl. 40 perc után még ráhúznak 5 percet a tartalékok számára is.

Laura elmondása szerint a meccs jól sikerült (nagyon vicces, de a pontos eredmény nem árulható el), csereként állt be a 6. perc táján. Addig megfigyelhette az ellenfelet, amely egy kétéves főiskola (jukó) csapata volt. Csupa színesbőrú játékossal, azaz gyorsak, atletikusak voltak és dobtak és dobtak.

A Tritonok tizenkettese négy hármast vert be, de dobott tempót, lerohanást és egy büntetőt is.  Ami még érdemben várat magára az a védjegyének számító betörések. Egyet megpróbált, de beérte egy ellen elkövetett faulttal. Nem is várok többet.

Hosszú idő volt ez a 19 hónap meccs nélkül,

benne 11 hónap rehabilitáció a tavaly november műtét után. Embert próbáló. 10 évvel ezelőtti Laura jut erről az eszembe. Akkor a 12 évesen még brillírozó kislányt sorban hagyták el a nővé serdülő társai, neki pedig másfél év küzdelem jutott. Hinni abban, hogy jó vagyok, csak a biológia most mást diktál. Kitartani addig, amíg újra vezér lehet a pályán. Tudni, hogy ez bekövetkezik, és addig sem feladni. Megtörtént, serdülő- és kadetaranyérem lett a jutalma, hogy az U16-os válogatottban is biztos helye legyen.

De ez a múlt. Most ismét komoly fizikai és mentális csatát kell vívni a sikerért. Elhinni, hogy semmit sem felejtett, sőt, erősebb lett. Mi nem kételkedünk ebben, sőt, a helyszínen erősítjük ezt meg. Az anyai közelség ugyanis további csodákra képes, én pedig csendben elizgulgatok majd azon a három meccsen.