Wow, micsoda hát mögötti átütés utáni hármas volt. Aki nézi az NBA-t, az pontosan tudja, hogy Steph Curry védjegye ez a mozdulat. Nos, valami ilyesmit gyakorol Lorka is. Nem írom le a mozdulatsort, mert könnyen hülyét csinálnék magamból, de a minap elkísértem a gyereket segíteni a házi feladatában. A Csata kadettjei éppen országos döntőt játszottak, így miénk volt az egész terem. (Köszi Kriszta!)
Büntetők, ziccerek, betörések, lepördülések, és trükkök tucatjai.
Ezeket gyakorolta Laura. Nekem a bója állás, a védekezés és a kosárba hulló labdák kézre dobálása jutott, de soha rosszabb 40 percet. Megizzadtam no, de ez a 3/4 óra nem rólam, hanem róla szólt.
Olyanokat csinált, amely készségeket csak sok, sok gyakorlással lehet megszerezni. A meccseken ezekből eddig minimálisát láttam és szurkolói lelkem hiányolta ezt. Most egy fekete fiú, aki St. Louisban a fiú csapat tagja és nagyon komolyan készül a nagybetűs életre, több gyakorlatot is mutatott Laurának. Érdekes volt látni, hogy micsoda mozgások vannak a vérükben és nem hiúk ezt átadni. A Tritonok női csapatának üdvöskéje pedig most ezeket ismételgeti izzadásig. Érezhetően meg akarja csinálni őket, hogy azáltal is jobb legyen a következő bajnokságban. Még gyakran pattan messzebbre vagy magasabbra a labda egy popsi alatti hátsó átütésnél, de sebaj, csak idő és gyakorlás kérdése és becsukott szemmel is menni fog.
Láthatóan megfogta Lorkát egy amerikás félmondat: ha nem próbálod meg, akkor mitől leszel jobb? Ez oly jellemző az ottani sportolókra, egyszerűen akarnak jobbak lenni, ha nem más, akkor a saját örömükre.
