Huss, pillanatok elrepült az az 5 nap, amely karácsonykor jutott Lorkából. Kellett a lelkünknek és remélem az övének is. Az utóbbit azért merem megkockáztatni, mert a repülőtéri búcsúzásnál azért egy-két könycsepp kicsordult. Magyarán jól érezte magát itthon, hogy aztán 19 órás út után újra otthon (UMSL-campus) legyen.
Mondjuk az Air Berlint nem foglaljuk imáinkba, mert amit lehetett, azt elcseszték. Ok, a gép repült, de azért ez legyen a minimum. Berlinből másfél óra késéssel szálltak fel késő utas és elromló légkondi miatt, hogy ezért a St. Louis-i csatlakozást már ne érje el Lorka. Chicagóban így igazi kifárasztásos rémálom vette kezdetét, első gép ugye passz, a második elromlik, a harmadik további fél órát késik. Így
a remélt 14 órás utat további 5-tel toldotta meg az Air Berlin-American Airlines duó.
Nem fenyegetés, de a hivatalos panaszlevél már elkészült.
Sebaj, azóta már túl van két edzésen, a téli szünetben párosával nyomják, hogy 31-én idegenben játszanak egy verhető, de egész jó statisztikával rendelkező ellenféllel, a Lindenwoodal. Ez lesz az utolsó nem bajnoki mérkőzésük, hogy aztán tényleg belevágjanak a lecsóba és jöjjenek a conference game-ek. Ott kellene a tavalyi 6-nál érzékelhetően több, reálisan számolva 9-10 győzelmet begyűjteni. Ez pedig már bőven rájátszást érne. Amúgy a legjobb 8-ba várom a csapatot, ez egy körrel több volna, mint 2016 tavaszán.
