Laura Amerikája

Laura nélkül gondolta megnyerni a Maryville elleni sorsdöntő meccset a Tritonok edzője. Idegenben játszottak, csak a győzelem adott volna esélyt a 8-as rájátszásra. A hazaiak sokkal esélyesebbek voltak, hiszen masszívan pozitív mérleggel álltak az UMSL negatív mutatójával szemben.

Egy negyedig reménykedhetett a sikerben az UMSL-szakvezetés. Utána az alapszakasz 5. helyén álló Szentek mészárlást rendeztek a 11. és 15. perc között. 18-6-os futást produkáltak. Ezk után csak a kapaszkodás jutott a mieinknek. Hol közelebb, hol távolabb voltak a Maryville-től.

Laura a 17. percben állhatott be, 4 percet játszott, de őszintén szólva nem tudott segíteni.

Sajnálom, de várható volt, hiszen ebben a szezonban nem találta a ritmust. Volt 3-4 jó meccse, de olyan, amely után csettinteni tudtam volna, talán csak egy. Minden bizonnyal ebben a 2017 novemberi súlyos sérülése játszott közre. Már annak is örültem, hogy idén visszatért és 26 meccsen pályára tudott lépni. A dinamika hiányzik a játékából. A korábbi, mindent elsöprő, szívszaggató betörések erőtlenebbnek tűnnek. A távoli dobások mozgása sem állt össze.

Májusban diplomát kap és addig még sokat kell tanulnia, de döntéseket kell hoznia kosárlabdaügyekben is. Például, hogy Amerikában, vagy inkább itthon tesz kísérletet a régi önmagának visszaépítésre. Látok rá esélyt, az OKC-sztár, Paul George is 2 szezonon át küzdött önmagával, hogy újra a régi legyen egy hasonló sérülés után. Hasonló cipőben járt Derrick Rose is. Mindkettőjüknek sikerült. Pozitív példa tehát van, de hozzá hit és türelem is kell. Még simán el tudok képzelni egy egyéves mesterképzést az UMSL-en, de ha mást dob a gép, azzal sincs gond.

Mindezt már a meccs szünetében, 12 pontos hátránynál leírtam, hogy ne lehessen elfogultsággal vádolni. Azt azonban tisztázzuk, hogy csak magamnak engedem meg a vele szembeni kritikát és megtartom a féltő aggódással vegyes drukkolás privillégiumát is.

Végül a Maryville simán hozta a mérkőzést, az UMSL pedig nem jutott a rájátszásba. Az egész szezont tekintve ezt nem is érdemelték volna meg, nyerhető meccseket buktak el olyan simán, hogy az már szinte fájt. Majd jövőre - írnám, de semmit sem akarok elkiabálni. A májusi diplomaosztóra készülünk és bízunk a "cum laude" minősítésű végső bizonyítványban is. A filmekből ismert kalapdobálás élményét pedig, minden előjel szerint, a helyszínen is megtapasztaljuk majd.

Hosszú idő után sikerült mérkőzést nyerniük a Tritonoknak. A Missouri S&T gyűrték le. Ez egy nem túl izmos gárda, de ellenük is szenvedni kellett a győzelemért annak ellenére, hogy a második félidőben már 15 ponttal is vezettek a hazaiak.

Laura jól kezdett, az első tempója szépen bement, de utána egy tiszta hármas kimaradt és később sem volt pontos. Ezúttal csak 19 perc jutott neki, amelybe

2 pont, egy lepattanó, egy blokk (!) és egy gólpassz fért bele.

A győzelem ellenére is minimális az esély a rájátszásra ugyanis a McKendree is nyert. A végén, ha esetleg az UMSL idegenben tudna győzni, és a rivális még kétszer kikapna, akkor bonyolult számítgatás jönne, amelyhez ismerni kell az összes meccs eredményét.

Végül is szinte mindegy, mivel a 8. hely csak arra volna jó, hogy a rájátszásban kapjanak egy iszonyatos nagy zakót a mezőnyből kimagasló Drurytól.

A Drury jött, látott és győzött. Sima meccs volt a nyomasztó gyorsasági fölényben levő vendégek részéről, akik nem mellesleg az idén meg senkitől sem szenvedtek vereséget. Ezzel ők a legjobb divízió II-es csapat egész Amerikában.

A kemény nyomásra jellemző, hogy Laura 24 perc után jutott először dobáshoz, igaz ekkor beverte a hármast.

A vége sok, kevés lett úgy, hogy Laura is pöttyintett még két pontot. Két mérkőzés van hátra, amelyet illik harcosan lejátszani.

Bár matematikai esély még van a rájátszára, reálisan nézve idén nem lesz szezonvégi utazás a 8-as döntő helyszínére. Kár, de ez a csapat nem igazán érdemelte volna meg a döntőt. Mármint a mutatott játék alapján. Az utolsó szalmaszál szombaton az Indianapolis ellen kínálkozott, de 66-63-as vereség lett a vége. A Tritonok végig az ellenfél után futottak, a negyedik negyed közepén már 13 pont is volt a hátrány.

Laura magabiztosságát az első negyedben elvették a bírók. Nem szoktam a vereséget a csíkosokra fogni, de ezúttal nagyon komoly hazai pályát fújtak. 10 perc alatt Laura ellen ítéletek egy támadó hibát, egy gól jó + fault helyett, még a hazai spíkereket is meglepve, lépéshibát fújtak, az pedig, hogy elvették az első hármasát, már csak hab volt a tortán. Mondván előtte faultolták a passzt adó játékost. Mi van?

Utána már nagyon pontatlan volt a játéka és

bár leszedett 5 lapttanót, a statisztikába bekerülő 5 pont nem segített az UMSL-en.

Jön hazai az eddigi szezonban veretlen és ezzel az országos ranglistát is vezető Drury. Kimondhatjuk, semmi esély sincs ellenük, max Laura tornászhatja fel a statisztikájat, ha jó napot fog ki.

Jól indult Laura számára a Lewis elleni mérkőzés. Az első negyedben 9 pontot termelt. Ebben a 10 percben az UMSL 5 ponttal is vezetett, de utána beindult az ellenfél centere. Jessica Kelliher, akit tavaly a bajnokság legjobb játékosának választottak, 27 perc alatt 34 pontot szerzett úgy, hogy 19 dobásából 15 sikeres volt. A lány nem igazán magas, de mindig jó helyre áll és biztos a keze. Más kérdés, hogy mondjuk a magyar NB I-es mezőnyben simán betakarnák. Itt azonban nem tudnak mit kezdeni vele.

Laura 13 pontot gyűjtott és mellette adott két gólpasszt is

úgy, hogy a negyedik negyedben alig volt már a pályán. Sok értelme nem lett volna erőlködnie, hiszen akkor már több mint 20 volt közte. A vége végül 23 pontos zakó formájában jött el.

Szombaton nyerhető mérkőzés következik. Idegenben kellene legyőzni az Indianapolist. Ez lenne az a bizonyos utolsó szalmaszál a rájátszás elérésére. Mondjuk, ha meglenne a nyolcadik hely, az sem volna valami nagy boldogság. A listavezető Drury ellen ugyanis ugyanolyan vesszőfutás volna várható, mint amilyent a múlt héten szenvedtek el a Tritonok Springfieldben.