Laura Amerikája

A 26-27 órás, nem alvós utazás után egy apró jó hír. Maradt Lorka korábbi amerikai mobilszáma. Nagy cucc, miért ne maradt volna tehetnénk fel a kérdést, de azért ez nem volt olyan egyszerű. 4 nappal ugyanis több időt töltött inaktívan a szám, mint amennyit az ottani előírások engedélyeznek. Amerikában pedig az ilyen szabályokat paragrafusízűen betartják. Most, Laura ügyességének hála, nem ez történt.

Amúgy az első nap történése még, hogy kiderült, 28-val kezdődnek az edzések. Lesz benne minden, futás, kondi, minimális és korlátozott csapatjáték - ahogy ezt az NCAA szabályzata előírja. Ahogy értesültem hétvégén is lesznek edzések. Amit nagyon várok, hogy milyenek az új lányok, legalábbis mit mond róluk Lorka. Egyelőre Messenger-üzeneteket váltottunk, hiszen alszik, alszik és alszik. Na majd ma!

Valóságos rémálommá vált Laura visszatérése Amerika földjére. Pedig minden rendben indult. Ferihegyen elfogadták az egy kilóval nehezebb bőröndöt, sőt a 10 kg-os kézipoggyászt is feladhatta. Halihó, nem kell maga mögött hurcolni a féltett cipőit! Sőt, a transzatlanti járaton az economy plusz osztályra kapott helyet, ami valamivel nagyobb ülést és teret biztosított számára. A bajok Washingtonban kezdődtek. De ennyire még ne ugorjunk előre!

Lorkát még Muki kutya is kikísérte a budapesti repülőtérre, volt egy kis könnycsorgatás, de hát ez szinte természetes. Majd az apa szívét is melengető halk kérdés: azért télen ki tudtok jönni? Merthogy előtte megállapítottuk, szinte már 23 éves lesz, amikor újra látni fogjuk jövő nyárelején. Háááát! Természetesen azonnal átnéztem a meccsnaptárt, mikor volna érdemes újra útra kelnünk.

Na, akkor vissza Washingtonhoz. Azt tudtuk, hogy 4 és fél órát kell várjon az átszálláskor, de hogy ebből hosszabb út lesz Amerikán belül, mint odáig, azt azért nem sejtettük. A fővárost ugyanis nyugatról közelítette egy komoly vihar, így St. Louis irányába nem indultak gépek. Hosszas egyezkedés után Detroit lett az útirány, de a gép ide is késett másfél órát, majd az onnan induló, további 2 és felet. A vége az lett, hogy a 13 órakor történt megérkezés után csak másnap, azaz szombaton hajnali fél kettőkor jutott el a Nyugat Kapujába.  Pontosan fél órával többet töltött el ezzel, mint az átkeléssel. A teljes út így 26 órásra sikeredett.

Persze, mi is csak úgy aludtunk, mint nyúl a bokorban, előttem a Flightradar és főleg az Accuweather térképei, fülzúgás, nyakmerevség, agyonizzadt párna, stb. Mindegy már, a lényeg, hogy amikor ezt írom az egyetemi apartmanjában alszik és várja, hogy megérkezzenek a csomagjai. Ja, mert azok Washingtonban maradtak, elszakadt kézipoggyász, kitört görgőjű bőrönd, de ez már egy másik történet. Marad mesélnivaló vasárnapra is.

Laura augusztus 18-án utazik vissza Amerikába. Kezdődik a suli és utána az új szezon. Ennek csalhatatlan jele, hogy kiírták a meccsek időpontját. Komoly megleptések is vannak benne. Például, hogy nem lesz edzőmeccs divízió I-es csapattal, de NAIA-ssal igen, több is. 

Az edző valószínűleg erősen pozitív mérleget akar az idén a tavalyi 16-13 után, ezért játszunk ilyen gárdákkal - kommentálta Laura a döntést. A tenegerentúli statisztikákat ugyanis furán számolják. Ha gyengébb osztályú csapattal játszol, akkor az beleszámít az éves eredménybe, ha magasabbal, akkor az nem. 

Mindenesetre az első meccs egy érdekes alakulattal lesz.

A Davenport tavaly megnyerte az NAIA-ban a bajnokságát és az országos megmérettetésben is haladt előre 2 kört.

Idén, ha jól értelmezem, akkor felvételt kapott egy NCAA-s konferenciába, a GLIAC-ba. Hogy érthető legyen, ez kb. olyan, mintha megnyert volna egy megyei bajnokságot és most egy nagyot ugorva rögtön a másodosztályba kerülnének. Persze ennél is bonyolultabb a rendszer, a lényeg, hogy nagyobb anyagi ráfordítással vállalnak egy, az eddiginél jóval erősebb mezőnyt.

Érdekes lesz, mert az USA-ban egy egyetemi csapat egyik évről a másikra tud nagyot erősödni és persze hanyatlani is. Úgy tűnik, hogy Vaughn edző nagyob bízik az idei Tritonokban és a tavalyi konferencia 8-as döntő után még magasabbra törne. Ehhez persze kell Laura jó és ponterős játéka. Most nem is írok többet, indulunk a konditerembe edzeni.

Nagy büszkeség jó tanulónak lenni Amerikában. Komolyan gondolják, hogy a megfelelő iskolai eredmény nem csak a diáknak, hanem az intézménynek is dicsőséget hoz. Ez egy normális piacgazdaságban természetes, hiszen ha jobb az eredményed, akkor könnyebben találsz munkát, ha könnyebben találsz munkát, akkor a sulit többen választják, ami pedig ugye bevétel az intézménynek.

Különösen így van ez a sportolók esetében. Nem véletlen, hogy az UMSL honlapja vezető helyen számol be arról, hogy az előző évben hány sportolója haladta meg a 3,3-as GPA-t, azaz volt jó vagy annál erősebb a tanulmányi átlaga. Ez több mint 80 százalékos eredményt jelent, ami, ha magyarra átferdítem, akkor kb. 4,3-nál jobb átlagot jelent. Kissé bonyolult, hogy miért, de odaát másképpen számolnak.

Laura ott van a Triton-család 101 büszkesége között. Remek teljesítmény. Lorka ezzel kapcsolatban amúgy elmondta, hogy a tengerentúl különösen nagyra tartják, ha egy sportoló tanul jól. Respektálják azt, hogy nem csak a sportpályán, hanem a tanulmányok terén is eredményes. Nem mellesleg ez kifizetődő is.

Egy állásinterjún ugyanis két azonos eredményű jelölt közül a sportolót választják, hiszen ő már megtanult közösségben gondolkodni, a csapatért teljesíteni, ez pedig ott nagy érték.

Ahogy számunkra is nagy dicsőség ez még akkor is, ha ezzel, a könnyebb amerikai munkavállaláshoz segíti magát Laura.

Tényeket jöttem írni, nem megmagyarázni. Lorka nem lesz ott az idei tajvani Universiadén. Miközben dícsérték megalkuvásnélküli játékát, akaratát, sokszínűségét, csak a tartalék státust ajánlották fel. Ez is elimerés, de egy Amerikában játszó kosárlabdázónak kivitelezhetetlen. Az UMSL edzői már így is fenntartásokkal fogadták, hogy augusztus végén, akár két héttel később érkezett volna St. Louisba a világverseny miatt.

Biztos időpontokkal számolva és úgy, hogy a szigetországból egyből Amerikába repült volna, talán, de tényleg csak talán, lehetett volna miről tárgyalni.

Morális szempontok alapján azonban a tartalák pozícóját elfogadni nem lehetett. Az amerikai edzők ugyanis kerek-perec megmondták, hogy edzeni lehet a válogatottal, de várni a bizonytalanra nem. A tengerentúl annál bonyolultabb a sport-tanulás kombó.

Így Lorka becsülettel megmondta, hogy edzőpartnernek szívesem marad a válogatottnál, de a tényleges tartalék szerepét nem tudja betölteni. Ezzel eldőlt a dolog, hiszen a szakvezetőknek valódi tartalékra volt szükségük.

Sebaj, végül is úgy búcsúztak, hogy 2 év múlva újra minden lehetséges, várják az akkori közös munkát. Addig pedig még sok víz lefolyik a Mississippin és a Dunán is.