Laura Amerikája

 Két hónappal a műtét, és csaknem hárommal a sérülés után Laura először futott. A rehabilitációs edzés keretén belül 6 pályányit a kosárcsarnokban. Azt mondja, nagyon elfáradt, hiszen azóta nem használta ilyen mozgásra a lábait és persze a tüdejét. Megizzadt rendesen. A pályá végén persze még nem a kitámasztásos technikával fordul, és talán a mozgása sem közelíti Baji Balázsét, de futott. A szokásos 10-11 másodperc helyett 20-ra teljesítette a távot, de megvolt. 

Az edzés után a rehbailitációs edző kissé megtekergette a lábát, ilyenkor nézik, hogy melyik irányba kell több munkát elvégezni. Volt egy pont, amely még erős fájdalommal jár. Nem vagyok orvos, és Laura sem, így nem tudjuk megmondani, hogy ez melyik volt, de mintha a térd külső részénél jelentkezett volna a fájdalom. Az ilyen lábcsavargatásnál amúgy hason fekszik az ember.

Minderre a csütörtöki meccs előtt került sor. A futás "jót tett" a csapatnak is. Simán győzték le a Rockhurstöt, már 11 győzelemnél tartanak. Jól jött az elmúlt 4 találkozó diadala, hiszen az erősebb ellenfelek következnek. Mindjárt ma a Bellarmine, papíron ők az esélyesek, de a hazai pálya és a sikerek miatt gyarapodó közönség sokat segíthet a Tritonoknak.

Nagyon jó volt, úsztam, gyalogoltam, futottam a vízben, lábtempóztam - újságolt Laura még szerdán az edzéspenzumát. Magyarán vizes rehabilitációs edzésen vett részt. Örült neki, olyannyira, hogy a végén önszántából még 4 hossz gyorsot is leúszott. Nem sok, de mint mondta, a kondija miatt ez jól jött. Laura egyébként kisiskolás korában úszott, komoly egyesületbe is hívták, de aztán jött a kosárlabda.

A víziedzés fontos, hiszen itt könnyebben próbálgathatja a lábát, jobban ellenőrizheti, meddig hajlik és hol jön, ha jön a fájdalom. Az edzés után persze irány a sportcsarnok, hiszen minden kosárlabda-edzésen is részt kell vegyen, a büntetődobásoknál pedig beáll gyakoroloni. Csak a labda kedvéért, mert a klasszikus dobómozdulata még nem játszik, ahhoz markánsan fel kellene szökkennie. Sebaj, annak is eljön az ideje. Addig pedig úszni is jár majd, de azért a kosármezt nem cseréli fel versenydresszre.

Egy idegenbeli győzelemért akár 7 pontot is kaphat egy csapat. A minap tették közzé Laura bajnokságának sajátos pontszámítási rendjét. Őszinte leszek, nem értem teljesen, de a lényeg, hogy az azonos győzelem/vereség mutatóval álló csapatok között egy újabb mutató dönt. Nem a gólkülönbség, nem a több győzelem, hanem a következő. (Itt olvasható angolul.)

Egy csapat egy győzelemért akár 7 segédpontot is kaphat.

Ez akkor történik, ha idegenben egy olyan gárda ellen diadalmaskodik, amelynek a győzelmi mutatója 0.750 ezrelék felett van. Nulla pontot pedig akkor ér egy meccs, ha valaki hazai pályán kikap egy 0.250 ezrelék alatti együttestől.

A szisztéma msik fontos eleme, hogy egy gyenge csapat elleni győzelem (3 pont) is többet ér, mint egy erős csapattől elszenvedett idegenbeli vereség (2,5 pont), de azon belül már súlyoz.

Ez azért esélykiegyenlítés, mert a GLVC (a bajnokság) három alcsoportból áll és van olyan régió amelyben gyengébb csapatok szerepelnek. Az alcsoportokon belül viszont kétszer találkoznak egymással a csapatok. Ezt akarják kiegyenlíteni a bajnokság kiírói. Szerintem érdekes törekvés. Olyan amerikaias. Elvége a rájátszás helyeiről van szó, az pedig mindennél fontosabb az egyetemek számára.

Felugrottam a műtött lábamról - újságolta Laura. Ilyenkor persze kiver a víz, elképzelem az erőfeszítést és reménykedem, hogy ez egy irányított mozdulat volt. A lányom szerencsére óvatos duhaj és igen, a rehabilitációs edzésen kellett elvégezze ezt a gyakorlatot. Az emelkedés még csak pár centiben mérhető, de minden újabb fejleménynek örülünk. Ahogy annak is, hogy

végre újra nyert a csapat.

Két bosszantó vereség után voltak a Tritonok. Papíron erősebb ellenfelek ellen maradtak alul, te 5 ponton belül voltak mindkettőnél úgy, hogy többször vezettek. Ennek ellenére tartásnélküli gárda benyomását keltették. Magyarán, mintha nem lenne vezére a lányoknak. Na ja, le sem írom, hogy mit gondolok erről, hiszen mindenki tudhatja.

Most szombaton azonban legyűrték a McKendree-t úgy, hogy a vendégek 40-30-ra is vezettek a 3. negyed végénél. 14 perc volt hátra a meccsből és kilátástalannak tűnt a játék, az amúgy iskolai csapat benyomását keltő Nyestmedvék (igen, az a nevük) ellen. Akkor jött egy időkérés, majd a folytatásban 14-0-ás rohanás. A tavaly csak epizódszerepet kapó, de most labdalopásai miatt hős szerepébe emelkedő Kaytlinnek tapsolhattak a nézők.

Laura a bemelegítéskor már bíztatóan sétált, sőt dobálgatott is egy kicsit, de ebből szinte semmit sem láttunk, mert fontosabb volt többször is leadni a Chuck Norris szereplésével készült, időskori egészségügyi szűrésre bíztató reklámot. Mintha csak nekem üzennének ezzel. Megyek is. Irány a konditerem!

Mindennek eljön az ideje, csak ki kell várni. Mondjuk 2017 októberét szívesen kidobnám a múlt évből, amikor Laura megsérült, de ha egyszer így kellett legyen, akkor ezen is túl vagyunk. Lehet, hogy a szervezete kért egy kis pihenőt és így adta a tudtára. Hm, ez tőlem szokatlan pozitív gondolkodás. Amúgy komolyan hiszem, hogy ezért történtek a dolgok. Ha úgy tetszik, ezzel is beljebb lépett az életbe még akkor, amikor védőhálót tudunk neki nyújtani. Lásd, Zsuzsa útja a műtétkor.

Holnap megy ismét dokihoz, megmondják, hogy halad. Láttuk 31-én este is a hazai meccs szünetében.

Még óvatosan jár, de ő tudja, ő érzi.

A bokasérülése után is megfontoltan tért vissza, és úgy volt jó, mert azóta sincs semmi baja. Itt sem kerget a tatár.

Amúgy a csapat újra nyert, már 7-3 a mérlegük. A Lindenwood volt az ellenfél egy szomszédos bajnokságból. Nem rossz csapat, de tavaly is legyőzték őket, Laura akkor 12 pontot dobott. Érdekesség, hogy a blog fotója is arról a meccsről származik.

Idén már más lesz a feladat. A Tritonok számára jön az igazi megmérettetés, azaz a GLVC-bajnokságban való szereplés. Itt egyelőre 1-2 a mérleg. A bajnoki 8-as döntőhöz legalább 10-12 győzelem kellene, amelyből csak egy van meg. Hosszú az út a rájátszásig, Laura nélkül talán egy kicsit nehezebb is.