Fogom vissza, de ő megy előre. Dühös, ha más mintha gyorsabban gyógyulna. Hajtja a szobabicajt, eldobja a mankót, saját lábán közlekedik. Mintha a pályán lenne, ott sincs számára lehetetlen. Hogy ezek apróságok volnának? Igen, ha nem 8 napja lenne túl egy rutinnak számító, de közel sem könnyű műtéten. Apropó műtét. Tessék megnézni a fotót és máris mesélek róla.
Az a szép hosszú heg nincs varrva. Ragasztva van, ez egy viszonylag mondern eljárás, főleg esztétikai oka van, igaz különpénzbe kerül, de úgy tűnik, hogy a csapat gólfelelősének ez is jár.
Mint már írtam, a lórugásos fájdalomcsillapítót elhagyta, de antibiotikumot még péntekig szednie kell. Vérhígítót nem kap, az amerikaiaik az aszpirinben és a speciális harisnyában bíznak. Amúgy az aszprin is lassan a múlté lesz.
Laura persze már menne, haladna és közben aggódik a lábán lévő foltorgia miatt. Nyugi, az én lábam ennél sokkal csúnyább volt - nyugtatott egy magyar focistalány, akinek "csak" porcműtétje volt. Köszi Lili, jól jöttek a bíztató szavak.
Ma ebédelni mennek, búcsúebéd, hiszen Zsuzsa lassan elvégezte dolgát St. Louisban. Köszönöm! Este meccs, amelyen már Laura is ott lesz a csapattal. Jelenlétével és hasznos tanáccsal segítheti őket. Rájuk fér a legutóbbi két zakó után.
