Újra a műtétet végző dokinál járt szerdán Laura. Ez a protokoll része, a sebész elégedett volt azzal a bizonyos bal lábbal. Laura azonban nem egészen. Pontosabban a rehabilitációs tréner szeretne még jobb eredményt. Én nem sürgetem, tudom, hogy mindenhez idő és kitartás kell. Ebben nincs hiány Laura részéről. Miközben vizsgázik, minden nap eljár a speciális edzésekre és végzi a "házi munkás" gyakorlatokat is. Apró öröm, hogy már combizomból fel tudja emelni a lábát.
Hétvégén egyébként meccs, kétórás buszozás és már Laura is utazik a csapattal. Ugyan az orvosok nem ezt tartják a legjobb rehabnak, de a léleknek jót tesz. Apropó lélek, azt tartják, hogy minden a fejben dől el. Volt korábban egy lány, aki hónapokkal a sebészeti beavatkozás után sem tudta behajlítani a lábát. Aztán egyszer bódításban vizsgálták meg, mert nem értették a dolgot. Akkor minden tökéletesen ment, azaz mentális oka volt a nyújtott lábas sántikálásnak.
Laura most második a rehabilitációs tréningen részt vevő 4 lány közül ami a gyógyulást, a mozgást illeti. Azt pedig tudjuk, hogy egy csatás sosem akar második lenni, hajrá lányom, just do it!
